Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2003. 02. 27.
   Csak most jutott eszembe, pedig már Valentin-napon hallottam. Ez van, pusztul a rövidtávú memória. Szóval Rádió Café délutáni műsor, öt óra tájt. Betelefonálós rejtvény: mióta hivatalos a Valentin-nap. Csak nők telefonálhatnak. Első telefonáló:1984! A műsorvezetők félig elalélnak, nem, de majdnem, majdnem, csak egy leheletnyi tévedés, szinte már... de ennél egy kicsit régebbi ez a dolog.
   Erre a második betelefonáló büszkén vágja ki: 1985!
   Ezúton is szeretnék gratulálni a műsorvezetőknek, amiért nem kérdeztek rá kapásból az illető hölgy hajszínére.

   Europlakát. "Neogranormon. 70 éve kimondhatatlanul jó a bőrnek". Nem tudom, a Biogalnak ki csinálja a reklámot, de egy piros pont jár neki.

   Közben lett VPN is, replikálnak a szerverek, minden istennyila, dejó. És jó érzés tudni, hogy az eddigi bizonytalankodás helyett most már halálpontos a hálózati rendszeridő, amit a U.S. Naval Observatory biztosít nekünk. Tulajdonképpen először a NASA-t pécéztem ki, de nem akarta az igazságot, ezért némi habozás után úgy döntöttem, hogy jó, ha nem kellünk nektek referenciamunkának, akkor kapjátok be.
   Hát akkor jobb híján legyen az amerikai haditengerészet. Kicsit fanyalogtam, aztán amikor azt olvastam róluk, hogy "Its mission includes [...] maintaining the Master Clock for the United States", akkor megnyugodtam, ha a komplett Egyesült Államoknak jó, akkor talán nekünk is az lesz.

   Bazilika melletti parkoló. Éppen indulnék, ablak leteker, rágyújt, gyújtás, sebesség... odalép egy öreg, randa cigányasszony, hogy szép fiatalember, ráér egy kicsit? Nem, mondtam tömören, lassan engedtem fel a kuplungot, erre belekapaszkodott az ablakba és elkezdte darálni (nyilván nem szó szerint, de valami ilyesformán), hogy
   "Maga egy nagyon határozott, szimpatikus fiatalember, akire szép jövő vár, mert nem hazudozik, hanem őszintén megmondja az őszintét, a jóisten is szeresse magát, amiért olyan őszinte és akarja-e, hogy megmondjam a jövendőjét
   Ez eredetiben hosszabb volt és levegővétel nélkül ment le, a kérdés feltevése után várakozás és ütemvesztés nélkül tolta tovább, hogy
   szép jövendő vár magára, sok meg szép család és a felesége is szeresse majd magát és a jóisten is...
   itt már kíváncsi voltam, hogyan fog a pénzre terelődni a szó, mert nem tudtam elhinni, hogy nem ez lesz a vége
   Ekkor hirtelen benyúlt az ablakon, jelképesen leszedett valamit a fejemről
   bakter, még nem tudom, mit akarsz tőlem (csak gyanítom) de most, hogy így belepiszkítottál a a személyes terembe, mondj is le róla
   és közölte velem, hogy most ő leszedte rólam a rontást, meg szeresse meg jóisten meg blablabla. Mindenkinek a legfontosabb az egésség meg a péz, gondoljon most gyorsan két dologra
   engedd már el az ablakot és takarodj a picsába
   ugye nem az egésségre meg a pézre gondolt, mert akkor nem jön le a rontás
   ravasz, nagyon ravasz, de ezt most megszívtad
   de ha azt akarja, hogy télleg végleg lejöjjön a rontás, akkor tegyen ide egy papírpézt.
   aha, ezt a fajtát már ismerem. Majd jön a papírbahajtogatás meg csak akkor bontsam ki, amikor már nem látom őt, mert különben nem jön le a rontás
   én nem nyúlok hozzá, csak belehajtogatom egy papírba a rontással együtt...
   a kollégádnak sem jött ez be. Egyszer már végigvártam ezt a mutatványt, nem láttam semmi gyanúsat, de tudtam, hogy valami svindli lesz és tényleg, persze dehogy vártam meg, amíg felszívódik, két lépést sem tett meg, amikor már a nyakán voltam, némi vita után visszaadta a pénzt, igaz, a rontást is. De ha a jóistennek kedves vagyok, akkor úgysem számít, tapasztalatnak meg jó volt.
- NEM, köszönöm, én szeretem a saját rontásomat, le ne vegye. Csak a kezét az ablakról, mert tényleg mennék.
- Akkor egy kis pénzt kávéra...
   Most már baszhatod.
- Nem. Viszlát.
   Kuplung fel. Ha nem engeded el az ablakot, végigfutsz a kocsi mellett a Kiskörúton. Azt a pimasz úristenit.

   Ha van valami, amit utálok, az a kilométerelszámolás. Gyakorlatilag azt ír az ember, amit akar, akkor meg minek egyáltalán? Külön bunkóság a természet és a társadalom részéről, hogy ha az ember nem csinálja folyamatosan, akkor folyamatosan gyűlik. Ahogy egyre többet kell(ene) megcsinálni, az ember egyre jobban húzódozik nekikezdéstől, végül már rettenetesen utálja az egészet, annyi -egyébként teljesen felesleges- munka volna vele. Aztán eljön az igazság pillanata, amikor -számos utolsó és utolsó utáni figyelmeztetés után- a könyvelő fenyegetőzni kezd.
   Bakter, muszáj lesz. Összeszorítom a fogam és nekikezdek. Kihűlt testemet majd leporellóra (kétpéldányos, önátírós) kinyomtatott kilométer-elszámolásokba csavarjátok be, a halotti máglyát is kilométerelszámolásokból rakjátok, a hamvakat pedig egy húszliteres marmonkannányi benzinben feloldva basszátok be a legközelebbi APEH-székház tetszőleges ablakán, csak előtte gyújtsátok meg a kannából kilógó rongydarabot. Köszönöm.

2003. 02. 24.
   Most már elszívja a szagelszívó a szagot. Megküzdöttem vele, kétszer kellett felszerelni, mert amikor már majdnem kész volt az egész, nejem halkan megjegyezte, hogy az egészet tíz centivel feljebb kellene. És hogy ne rondítsuk el a falat a kivezetőnyílással, a csővel fel kellene menni a padlásra, onnan pedig egy kunkorral le a tetőperem alá. Ez plusz egy napot jelentett, mert sajnos az ácsok anno erre nem számítottak, ezért egy gerendát erősen útba tettek, azt pedig nem szívesen fűrészeltem volna el. És persze az is kiderült, hogy majdnem többe a leves, mint a hús, az ilyen-olyan plusz csövek, toldók, csappantyúk majdnem annyiba fájtak, mint maga a berendezés.

   Hétvégén rokonságnál. Szerencsére -vagy balszerencsére- sok családtagnak év végén, illetve év elején van az ilyen-olyan napja, ebből kifolyólag totális az anyagi csőd, mindenki vesz mindenkinek mindent. Legközelebb felvetem, hogy vegyünk egy vándorserleget, aztán azt oda lehet adni az aktuális ünnepeltnek. Ha pedig egyszerre tartunk két-három név- és születésnapot, akkor tényleg csak körbe kell adni, mindenki iszik belőle mindenki egészségére aztán kész. A szórásból én sem maradtam ki, ebédnél szinte mindenki megjegyezte, hogy "én is beszálltam az ajándékodba". Aztán nem kaptam semmit. Otthon mondtam is az asszonynak, hogy tréfás a család nagyon, egy ilyen ajándékba én is bármikor szívesen beszállok, akár többe is, csak előtte azért szóljon.

   Bakter, munka után mehetek dolgozni, egy százoldalas, képekkel dúsított dokumentumra aszongya a nyomtató, hogy "Out of memory", nahát.

2003. 02. 21.
   Tegnap nem sikerült ide írnom, mindenféle olyan érdekes problémákkal küzdöttem, amik kívülállók számára teljesen érdektelenek, ráadásul a szakmabelieknek is, már amennyiben ezt az egész számítástechnikai hókuszpókuszt szakmának lehet nevezni,
    persze annak nevezik, bár szerintem nem jogosan, a szakma az a bádogos meg a villanyszerelő, ez ...nem is tudom... olyan, mint a biológus, vagy az orvos, ha nem a szűkebb szakterületéről kérdezed, akkor ugyan jobban képben van, mint az átlagember, de nem sokkal. Szóval a nem szakmabeliek ugorjanak, szakmabelieknek meg elmondom, hogy 1.) NetWare-es DNS-szerverrel kellett egy célzottan DNS nélküli, viszont Active Directoryval rendelkező Microsoftos domain controllert összehozni, 2.) VPN-kapcsolat (L2TP, illetve PPTP, ízlés szerint, jaj de jó) létesítése két windowsos munkaállomás között, amiket egymástól egy Linuxos tűzfal, két címfordítós router és egy Netware Bordermanager választ el. A sikerráta egyelőre valahol 40% körül van
   a tetejébe nekem is az volt, csak nekem muszáj volt foglalkozni vele. De majd most, szóval a polgárszopatás. Jó, az OTP nem hatóság, de majdnem, ennyit előre, hímnemű jogászok elővehetik a farkukat, ha nem akarnak a gatyájukba fröccsenteni.

   Ahhoz, hogy valaki kedvezményes lakáskölcsönt tudjon felvenni, többek között házasnak kell lennie, erről egy igazolás kell a lokális önkormányzattól. Egyszerű, nem? Az ember bemegy, megrendel egy ilyen papírt, egy hét múlva (most ne feszegessük, miért kell egy hét ehhez az A4-es méretű, csak a nevekkel kitöltendő, előreszerkesztett papírhoz) kész is az iromány. A polgár elmegy az OTP-hez, hogy ehun e. Az OTP egy hét múlva közli, hogy ez nem jó, az ő űrlapjukat kell kitöltenie az önkormányzatnak. Az önkormányzat pedig újabb egy hét múlva közli, hogy ezt ő nem hajlandó kitölteni. (Igen, eddig három hét. Az már csak hab a tortán, hogy a közben beszerzett "30 napnál nem régebbi kereseti igazolás" 30 napnál régebbi lesz, ezzel újabb köröket generálva.)

   Mivel senki nem indokol meg semmit, a polgárnak kicsit vernie kell az asztalt, hogy elmagyarázzák neki, mi is a baj. A baj a következő. Az OTP papírja szerint -a mondandót csontvázra vetkőtetve- az önkormányzat igazolja, hogy a polgár -legalábbis a házasság meglétének szempontjából- jogosult a kölcsönre. Az önkormányzat papírja viszont csak azt mondja ki, hogy jogosultság alapjául szolgáló feltételek teljesülnek. (Most lehet elsülni.) Tetszik érteni, milyen finom distinkció van itt kéremszépen.
   A polgár nem hajlandó elhinni, hogy ezen megy a huzavona, őszerinte teljesen világos, hogy ha a jogosultság feltételei teljesülnek, akkor jogosultság van. Ha valami kétszer kettő, akkor az négy. Erre a logikai elmetornára viszont sem az önkormányzat, sem az OTP nem hajlandó. A polgár gondolkodik, hogy hogyan is tegye plasztikussá az ügyintéző számára a dolgot,
   Nézze, ha én magácskára borítom az íróasztalt, feldugom a seggébe a széttört izzójú íróasztallámpát, majd felkapcsolom, miközben a szomszéd ügyintézőt bunkónak használva szétverem az ön fejét, akkor ez az ön álláspontja szerint nem büntethető, mert az előbbi cselekvéssor a hirtelen felindulásból elkövetett emberölés ismérveivel bír ugyan, de nem az.
   szerencsére mielőtt mindezt elfröcsögné, a felesége -aki már ismeri és látja a szeme állásán, hogy mindjárt elsül az agya- ellentmondást nem tűrően kizavarja cigizni.
   És jártam hasonlóan a budapesti földhivatallal is, az okmányirodával és egy másik önkormányzattal is. A gázművekről, az elektromos művekről, a kéményseprőkről nem is beszélve.

   Na. Már alig vagyok ideges, amikor ezt írom, lassan csak elmúlik a sokk. Régebben már csak az emlék felidézésétől is felment a vérnyomásom.

2003. 02. 19.
   Délelőtt bezuhantam egy kisboltba, ahol megláttam azt a szagelszívót és annyiért, amit és amennyiért kerestem. Kicsit csorgattam a nyálam, aztán csikorgattam a fogaimat egy darabig. Délután pedig felhívtam az anyóst, hogy hogy áll az adóvisszatérítéssel, ugyanis első körben nem volt neki jó az adóbevallása,
   A papírhalom közepén valahol nyilatkozni kellett valamiről, és ő csak aláírta a nyilatkozatot, de nem tett be egy "X"-et a "Nyilatkozom erről meg arról" mondatot követő kockába, mármint hogy ő tényleg erről nyilatkozik, nem pedig valami olyasmi másról, ami nincs is a papíron. Nagy úr a bürokrácia, ráadásul szerintem most, hogy mindenütt kompúter van, még több papír készül, mint eddig bármikor, amit persze a polgárnak meg kell őrizni legalább két generációra visszamenőleg, különben komputerhibából kifolyólag ráverik a nagypapa negyvenöt éve elajándékozott házának az illetékét meg a villanyszámláját, egy összegben, negyvenöt évnyi késedelmi kamattal, aztán lehet vitatkozni orrvérzésig.
   ugye most már minden kerek, lehet számítani némi lére. Igen. Kiszámoltam, hogy jó, akkor ezt most megveszem, van még egy kis tartalék, amit az APEH-nek tettem félre
   amikor befizettem az ilyen-olyan adóimat, megkérdeztem a könyvelőmet, hogy az átutalási blankettán alul a "Közlemény" rovatba beírhatom-e, hogy "Rohadjatok el mind", de lebeszélt róla, egyrészt nem mutat jól, másrészt úgyis tudják
   azt megcsapolom, a maradékon veszek kaparós sorsjegyet, hogy hátha, aztán majdcsak lesz valami.

   Éppen hazaértem a szagelszívóval, amikor telefonált az anyós, hogy felhívták az APEH-ből, kedden menjen be, mert ellenőrzést óhajtanának tartani nála. Magyarul kézifék behúz, pénz majd egyszercsak. Azt hiszem, küldök egy forintnyi átutalást az APEH-nek csak azért, hogy alul a "Közlemény" rovatba beírhassam, hogy "Rohadjatok el mind".

   Alapban gyűlölöm az összes hivatalt, véleményem szerint tevékenységük 90%-át a polgárok körmönfont basztatása, illetve lenyúlása teszi ki. Azt is elmondom, miért gondolom ezt, de most már késő van, talán holnap, jójcakát.

   Ja, azt még el szeretném mondani, hogy a NOLF2 nagyságrendekkel jobb volt, mint a Nightfire, James Bond kinyalhatja Cate Archer seggét, pontosabban James Bond programozói kinyalhatják Cate Archer programozóinak a seggét.

2003. 02. 17.
   Most már unom. És most már tökéletesen meg vagyok győződve afelől, hogy a globális felmelegedés humbug. Jó, annyi engedményt teszek, hogy globalice talán-talán, de lokálisan már nagyon tele a faszom a hideggel.

   Dezsavű, számítástechnikai szakbarbárság vonalán. Az eredeti még egyemista koromban (ugye ekkor lesz az embernek diplomatája) hangzott el, a Pascalban létezik a real ("ríl") változótípus. Meg még sok más is, de nem ez a lényeg, nem kell belekötni. Egyik este az egyik évfolyamtársam, aki eléggé rá volt gyógyulva a témára, közölte, hogy meccs lesz a tévében, "Barszelóna-Ríl Madrid". És komolyan nem értette, min szörnyedtem el.
   A másik ma este, fix tv, hírolvasó gyerek közli velem, hogy mittudoménkinek gyereke született "három pont kettő kilóval". Lehet, hogy poénnak szánta, de annak meg szar volt nagyon.

   Ma voltunk szagelszívót nézni, ilyenkor a jó, amikor nincs pénz, mert igazi érdek nélkül lehet kérdezősködni. Electro World, egy nő elmondott sok mindent, csak egyet nem, hogy mennyire is szívnak ezek a jószágok. Hogy hány wattos, hány motoros, hány centis, mennyire lehet és hogy kell takarítani, mindent tudott, kizárólag azt nem, mekkora a levegőszállítás. Próbáltam feszegetni, hogy engem nem érdekel, hány motor van benne, meg mennyire világít, szerintem egy szagelszívó szagot kell szívjon, a többi csak kutya faszán vitézkötés. Közben a gyerek szétrohant, sorra macerálta a gáztűzhelyeket meg a mosógépeket, mindent megnyomott, megcsavart, kinyitott, becsapott. Akkor állítottam le, amikor majdnem magára rántott egy kevésbé stabilan odaállított hűtőszekrényt. Persze üvöltött, hogy milyen aljas vagyok, nem hagyom szórakozni. Kifelé menet megtalálta a minijátszóteret, egyből berombolt, szinte feszítővassal kellett kiszedni, kapaszkodott mindenbe, közben ordított, az áruhitelre várók nem tudták, kit sajnáljanak jobban, őt, vagy engem.

   Aztán átmentünk a BricoStoreba, az volt a végső katasztrófa. A gyerek nagyon élvezte a nagy nyitott tereket, rohant ezerfelé, sehol nem tudtunk megállni hogy valamit megnézzünk, mert már rámolta is le a kis dobozokat, rugdalta a lámpabúrákat, ilyesmi. Amikor pedig elkaptam és cipeltem kifelé, hogy most már elég volt, úgy ordított, hogy összeszaladt a biztonsági szolgálat. Még hogy békés shoppingolás, haha.

2003. 02. 14.
   Managing a Microsoft Windows 2000 Network Environment Examination Score Report

Exam number: 070-218
Result: Pass

MCSA. Ez is megvan. Ki is vagyok.

   Nagyon (=érdemein felül) nyomják a tévében a Saridont. Szerencsére nem mondják, hogy újdonság, mert egyrészt 1933-ban kezdte forgalmazni a Roche, másrészt Svájcban már évtizedek óta be is van tiltva. Ha jól tudom.

  Most meg tépek haza, mert este dolgom lesz, addig meg meg kell nevelni a családot. Az anyagi csőd adott, csak rám vertek egy csomó pénzt a furgonos borulásért, majd megyek másodállásban újságot árulni, ha jól láttam, a "Fedél nélkül", az "Új fedél nélkül", illetve a "Flaszter" mellett megjelent az "Új fedél nélkül-i" újság is, szóval már komoly választék van, ez mindig jót tesz a biznisznek.

2003. 02. 11.
   Anettka űrhajós-önjelöltségével egy bajom van, hogy nem egy-két évvel korábban jutott az eszébe. Akkor talán ott lett volna a Columbián. Bár kezdek megingani, ahogy időnként figyelem a kereskedelmi tévék műsorát, hát... lassan beférne oda egy Anettka is. Már annyira mindegy.

   Viszont most leadtak valami Cheerios-reklámot, ettől jókedvem lett. Ez teccik. (A farkas Piroska helyett inkább a Cheeriost eszi meg, közben sajnálatát fejezi ki a nagymamás balhéért) Azért a kedvencemet, a Girappásat nem üti.

   A változatosság kedvéért esik a hó. És hideg van. Nem tudom, az ef Zámbó, vagy a feLugossy mondta, de most csak egyet tudok vele érteni. A hangulatom az óriási.

   Tegnap este óvodára értem haza, a szomszéd kislány a másfél éves testvérével nálunk volt, sikítozva kergetgették egymást, bárhova léptem, gyerekbe botlottam. Aztá találtam egy nyugisabb helyet, onnan figyeltem, ahogy a szomszéd kisfiú zuhan át mindenen, az arcával próbálja amortizálni a hintalovat, ilyesmi. Jól van, máshol sem más a helyzet. Aztán lecsapott egy kis műanyagszékre, hogy az kell neki. De az kellett az én fiamnak is. Igazi ősösztönös, birtokvédős pozícióharc alakult ki, aminek a csúcspontján mindkét gyerek vörös képpel, toporzékolva, a szék egy-egy karfáját maga felé rángatva, ordítva küzdött. Nagyon jót röhögtem rajtuk, közben azért sajnáltam, hogy nem vagyok etológus, ebből minimum egy PhD kijönne.

2003. 02. 10.
   Ma nagyon beégtem az egyik benzinkútnál. Nejem megbízott némi desztillált víz beszerzésével, vasalóba az a jó, nem eszi meg a fene Calgon
   egy haverom kiszámolta, hogy mivel egy fűtőszálcsere munkadíjastul úgy húszezer forint, egy fűtőszálat pedig kb. tíz év múlva kell cserélni, addig meg bőven belemegy több, mint húszezer forintnyi Calgon, ezért ő ezt a Calgonos dolgot néphülyítésnek tartja, nem is használja. Én csak annyit tennék hozzá, hogy a mosószerekben alapban van vízlágyító, szerintem nem tíz, hanem tizenöt évenként kellene fűtőszálat cserélni. Ebből az egészből nem csinálok elvi kérdést, csak úgy mondom
    nélkül sem. Mármint a vasalót. Egy darabig mászkáltam a kút épülete előtt fel-alá, a kirakott olajok, szélvédőmosók, ilyesmik között. Végül feladtam és a kutashoz fordultam, hogy hogy van-e desztvíz. Van, mondta, odabent. Mert -tette hozzá oktatólag, mint tanító a hülye másodikosnak- itt kint megfagyna.

   A gyerek már nem ótvaros, ezért már nem kenjük Tetránnal. A feleségem az előbb rám horkant, hogy ő ezt próbálná titkolni, mármint az ótvart, én meg itt kürtölöm világgá. Nem erről van szó, én népfelvilágosítok. Az ótvar (impetigo contagiosa) sztafilokokkuszos fertőzés, akárhol elkaphatja a kölyök. Mondjuk felette randán néz ki, ez is tény.

   A gyermekneveléssel nagyon kell vigyázni, pláne ilyen fogékony korban. Sajnos az ember gyakran követ el hibákat, ha másképp nem, önkéntelenül. Fürdetésnél a nejem megjegyezte, hogy a gyerek nagyon felnőttesen vakarássza a tökeit, ezt biztosan nem tőle tanulta. Próbáltam ködösíteni, hogy ez tévedés, ez ugyanolyan, génekben hordozott hajlandóság, mint mondjuk a termeszek várépítése. Persze ezek csak az alapok. Fingani például eleve tud a fiúgyermek, ahhoz viszont tényleg apa kell, hogy megtanulja, ez vicces.
   A lényeg, hogy egy este fürdés előtti vetkőzésnél lusta voltam lehajolni a letolt gatyámért, ezért felrúgtam a levegőbe, majd, mivel pont úgy sikerült a röppálya, elkaptam a fogammal. (Sajnálom. Talán ez is van annyira vicces, mint egy láncos
   Szegeden röhögtettem egyszer ki magam nagyon. Egy hullámbádog büfé oldalára volt kiírva, hogy Sör, Bor, Üdítő, Láncos Kávé. Rengeteget töprengtem, hogy ez legutóbbi mi lehet, elképzeltem, ahogy lefőznek két vödör kávét, beleengednek egy rozsdás láncot, időnként megkavarják, attól pár nap múlva fasza bukéja lesz, sose mertem kipróbálni, hátha tényleg. Aztán -pont, miközben ezt elemeztem valakinek- rájöttem, hogy rövid volt a büfé, azért szorította össze a dekoratőr a betűket, ráadásul a tipográfia is kicsit zavaró volt, ezért hittem azt közel két éven át, hogy a Lángos, Kávé nem az, ami
    fingás.) Tán még azt is hozzátettem, hogy Ollé!, de nem biztos. Másnap este fürdetésnél a nejem hívott, hogy jöjjek már. A gyerek azon igyekezett rettentő erőfeszítéssel, hogy a gatyáját felrúgja a levegőbe.

   Szóval vigyázzatok. Mindenkiből lehet példakép.

2003. 02. 05.
   Nem kicsit kavartam el. Látjátok, ezért kell a papír arról, hogy okos vagyok, mert különben hülye vagyok. Először is tegnap negyedike volt, ellentétben a tegnapi bejegyzés dátumával, amit most már így hagyok. A másik, hogy tegnap rögtön az első bekezdésben azt írtam, hogy öt város: Arizona, Texas... és ez nem teszt volt, hogy hányan veszik észre. Ma reggel villant be, hogy jesszus, micsoda marhaságot írtam, a Doktor lemondóan fogja bevésni a barakkba, hogy dg. atrophia corticalis, dementia praecox vagy valami ilyesmi.

   A gyerek meg ótvaros, ezért Tetránnal kenjük.

2003. 02. 05. 04.
   Tanfolyamon vagyok, legalább papírom legyen róla, hogy okos vagyok. Ismét meg kellett állapítanom, a Microsoft úgy képzeli, hogy a tipikus vállalat jellemzője a képviselet legalább öt városban (Arizona, Texas, London, Timbuktu, Ulánbátor), városonként tíz telephely, egyenként párezer géppel. Aha, télleg.

   A Trabant is levizsgázott. 100.000 Ft. Igen, százezer. Az első gutaütés leküzdése után elmentem a szervizbe, hogy megnézzem, mit aranyoztak be rajta. Afelől nem volt kétségem, hogy meg fogják magyarázni, de azért kíváncsi voltam. Mint kiderült, az alkatrész volt kb. 20e, a vizsgáztatás zöldkártyával másik 20, a többi munkadíj, rengeteget kellett vele dolgozni, mert nagyon gecik voltak a vizsgabiztosok, pajszerral böködték, meg minden, meg itt van egy kétezer forintos benzinszámla is, tankolni is kellett bele. Na jó, ez már nem tétel, de hova mentek vele? Mint kiderült, a Mozaik utcába vitték vizsgáztatni.
   ...a Mozaik utcába?! Akkor már mindent értettem. A hülyék. Ha ezt tudom, nem bízom rájuk a kocsit, van ismerősöm, aki -igaz, több utánajárással- levizsgáztatja, de én nem akartam vele sokat tökölni. Itt az eredmény. Ismét lúzer voltam. Bakter.

   Ma reggel két és fél órát autóztam befelé (közben majdnem elgombáztam egy mikrobuszt), kettőt hazafelé, levezetésképp hólapátolás. Lerogytam a tévé elé, mit mond az Eduscho Szilárd. Még némi hó, aztán jön a kemény hideg.
1.) Természet Ősanyánk most már tényleg felhelyezhetné magának Holle anyót análisan. Is. Vagy egyszerűen csak lelőhetné azt a Parkinson-kóros banyát.
2.) Tudom, hogy a télnél ez egy fícsör, hogy hideg van. De akkor is, Holle anyó most már tényleg felhelyezhetne egy felcsatolható műpéniszt Természet Ősanyánknak. Análisan. Is.

   Telefonált a nejem, hogy ellopták a szánkót, mert nem találja sehol. A default helye a bejárati ajtó mellett volt, kint. Most meg nincs ott, pedig el kellene menni a boltba, Trabantozni nem mer, harminc centis hóban a gyerekkocsi sem nyerő. Meg is gyanúsítottuk rögtön a döglöttnyulas Lacikát, mert az nagyon ácsingózott rá. Már hallottunk is róla efféle eseteket. És van annyira hülye, hogy ott szánkózna vele előttünk.
   Aztán ma este odaástam magam a sufnihoz, ott volt bent a szánkó, még két vagy három hete elraktam, aztán elfeledkeztem az egészről. Jellemző, hogy a feleségemnek sem tűnt fel, hogy nem kell kerülgetni. Szóval bocs, Lacika.

   Ez nem az enyém, azért jó. Egy haverom megtalált, hogy a telefonjának meg tudnám-e mondani, hogy ne csak az egyik mobilszolgáltató kártyájával működjön (nem tudtam, de nem is ez a lényeg). Mert -ahogy ő fogalmazta- még egy ilyen kis készüléktől is tűrhetetlen az efféle kirekesztő magatartás.