Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2007. 03. 31.
   Kíváncsian vártam, hogy melyik lap fogja elsütni az egyébként szerintem teljesen kézenfekvő "Kaszásért eljött a kaszás" címet, de egyik sem. Innen üzenem az egész magyar sajtónak (nyomtatott és elektronikus):ergyák vagytok.

   Nem tudom, a hosszú sorozatok mennyire alapulnak a főszereplőkre, de nagyon szeretnék egy olyat, amiben nincs főszereplő. Az lenne az alapvetés, hogy ha lenne is valami központi karakter, azt maximum négy részen belül ki kellene nyírni. Aztán jöhetne egy másik, aki mondjuk egy részen keresztül gyászolná az előző figurát, a következő részben a helyébe lépne, a harmadikban meg lelőnék, mint egy kutyát. Innentől az ő kollégájáról szólna a történet, aki a rész végén elköltözne Alaszkába és ott agyonbaszná egy hatalmas aranyrög. Az aranyrögöt beolvasztanák, majd véletlenül belefolyatnák a Mariana-árokba. Az olvasztár először kétségbeesne, aztán az üstbe bele. Satöbbi. Most nem akarok többet gyilkolni, mert jó a kedvem.

2007. 03. 29.
   Annyira bírtam volna megint egy Köcsög Józsefes párbeszédet írni, de sajnos vagy torzítok annyira, hogy nem érthető az egész, vagy nagyon sértő lesz, ráadásul eléggé lehetne tudni, ki kicsoda. Nyúl vagyok, lökjetek egy kis káposztát.
   Kicsit nyűgös vagyok, mostanában a napjaimat kétféle míting tölti ki, az egyiken csupa hülyeséget beszélnek, a másikon lebasznak. Egyetlen izgalom van, hogy sosem tudom előre, éppen melyik lesz. De egy idő után már ez sem motivál, nem is értem.

2007. 03. 25.
   Reggel három körül elvittek haza egy kocsmából, mire hazértem, fél öt lett. Sokáig nem értettem, hogy közben elraboltak az ufók, vagy fekete lyukba léptem, vagy mi a holdkóros jóisten, teljesen kétségbeestem, ezentúl kizárólag kis zöld, gülüszemű, csápos izéket fogok tudni nemzeni, szar ezzel a tudattal elaludni. Persze, hogy az óraátállítás volt, a karórámat már nem bírtam leolvasni, apró, állandóan ugráló kis faszom számok, a faliórát meg már előreállította nejem.

2007. 03. 20.
   Volt a Gyűrűkúra, ami -hát, ha nem is kapna a szerzője irodalmi Nobel díjat- úgy meglehetős volt. Most nejem megvette a Bambitot, hátha ez is. De nem. Egy fejezeten rágtam át magam, idáig a borító simán ráver az egész könyvre. Kaptam egy öngyújtót is, szép kék, fekete szövet béléssel, olyan, mint egy komplementer Lenin-emlékrend. És valami hihetetlenül agresszív rugóval záródik, már másodszor harapja meg a doboz az ujjamat, mindjárt kibaszom ezt is a szemétbe.

   Ja és azt az embert-csapatot is nyilvánosan égetném el (természetesen csak illő mennyiségű előzetes kínzások után, segglyukvillanyozás alap), aki ezt a snap.com-os előnézetes-felugrós baszt kitalálta. És azokkal gyújtanék az illető(k) alá, akik használják.

2007. 03. 19.
   Már csak a hangulat szempontjából sem mindegy, hogy valakinek gigantikus prosztatarákja van, vagy csak szarnia kell, de nagyon.

2007. 03. 18.
   A hosszú hétvégének egyetlen kézzelfogható eredménye volt,

   a 15.-ei tévéközvetítésekről most nem beszélnék, a sípolós-bekiabálós-dobálós ünneplés borítékolható volt. Arra azért kívácsi lennék, hogy gyurcsánytakaroggyozó társaságból hány százalék tudná értelmesen összefoglalni, miért is takaroggyon. De hogy mindkét kereskedelmi tévé közvetítőkocsija hogyan állt ki a műhold alól, az rejtély, mint ahogy az is, ma este miért ment mind a két tévén egy-egy Martin Lawrence-es vígjáték

   mégpedig a Lidlben vett csigacsapda. Ócsóért vette a nejem, aki utálja a csigákat, főleg a házatlanokat, márpedig azokkal tele a vízakna. Háromszáz forintért kettő csigacsapda, bolondnak is megéri. A dobozon egy ábra, amint a csigák lelkesen másznak bele a dobozba, amiben feltehetőleg 1.) méreg van, amitől 2.) jól megdöglenek, vagy 3.) valami csali, amiért bemásznak, aztán 4.) nem tudnak kimászni, aztán lásd 2-es pont.
   De a megfejtésre nem jöttem rá, a doboz tök üres, a használati utasítás szerint öntsük a dobozt félig sörrel, aztán ne feledkezzünk el a rendszeres ürítésről. Idáig ezt a fajtát én söröskorsónak ismertem, nem csigacsapdának, igaz, azt tele illik tölteni, nem félig. Két nap után megnéztem, egy nyomorult csiga nem volt benne, csak a sör ment pocsékba. Bazmeg, inkább megiszom, nejem meg csapja agyon a csigákat egy bottal.

2007. 03. 13. v2.0
   És persze tapírt a tapírhoz és manírt a manírhoz. És persze pinát a piához, vagy fordítva is jó, mindegy. Ámen.

   Bazmeg, egy kicsit nem figyelek oda, aztán Deutsch-Für doszt úgy néz ki, mint Petőfi

   Nagy-szín-pad! Nagy-szín-pad!

   Demcsák Zsuzsa meg kormányszóvivő

   barna kenyér, meg HACCP-s konyha, baszki, nem értem, mit ekézik a szerencsétlent, ez a nő mindenre gondol, nekem ez eszembe se jutott volna, na majd a következő alkalommal

   De fordítva se lenne jobb. És arra is kíváncsi vagyok, melyik meddig bírja így.

2007. 03. 13.
   Papírt a papírhoz, fakírt a fakírhoz. Ámen.

2007. 03. 12.
   Biztosan nagyon jók ezek az oktató füzetkék, okosodik a gyerek, meg minden. Meg biztosan jobb is, mint az a tré Lutra-album, amihez ha vett az ember matricát, nem tudta megversenyeztetni a hódot a patkánnyal, mert nem volt ráírva, melyik hány hengeres és milyen gyorsan megy

   volt, hogy az autóskártyával nemzetiségjel alapján (gyártó) játszottunk, amelyik előbb volt az ábécében, az nyert. A GB hosszas vitákra adott alkalmat, melyik betű játszik épp, abban pedig mind biztosak voltunk, hogy kurvára félre van nyomtatva a kártya, hogyhogy egy olasz autónak I a jele

   de azért arra hazajönni, hogy a gyerek egy fél aggyal meg egy koponyatetővel játszik önfeledten a szőnyegen, kicsit bizarr.

2007. 03. 09.
   A mai nap az érdekes kommunikációk napja volt.

   Susmus.
Nejem: "Hozzál vagy vegyél vagy szerezzél nekem egy USB kulcsot!"
Én: "Mekkorát? Mármint hány megabájtosat?"
Nejem: "Inkább ne hozz."

   Telefon.
- Jó napot kívánok, X. Y. vagyok az Irgalmatlanul Birka Művektől és tájékoztatni szeretném, hogy rendben van, elkészült.
- Ah...! Köszönöm! Megkérdezhetném azért, hogy miről van szó?
- Hát arról, hogy megcsináltuk. Kész van.
- Nagyon örülök. Nagyon. Tényleg. De mi készült el?
- A csere. Kimentünk és kicseréltük. És most már jó.
- Ezzel a hírrel bearanyozta a hétvégémet. De nem lehetne szó arról, hogy megmondja, miben cseréltek ki mit és hol?
- Azt nem tudom. A kollégám mondta, hogy hívjam fel önt és mondjam meg, hogy ki lett cserélve.
- Ööö, nem tudná adni a kollégáját?
- Nem, már hazament. De biztosan kicserélte, mielőtt elment.
- Hhf. Nagyon köszönöm.
- Nincs mit.
- Jó tudni, hogy önök mögöttünk állnak, ha valami problémánk van. Most már boldogan kaphatok infarktust, mert tudom, hogy önök kicserélik.
- Tessék?
- Semmi. Köszönöm a cserét. Viszonthallásra.
- Viszonthallásra.

2007. 03. 06.
   A Rayman Raving Rabbids ritka eszement egy játék, sajnos ordas nagy hibája, hogy minden egyes minijáték azzal kezdődik, hogy apppaaaapppaaaittmostmitkellcsálniii???!!! Néha már tudja a gyerek, ha hallom a túlsó szobából, hogy döng a fal, akkor éppen próbált gólt lőni és olyan erővel sikál az egérrel, hogy jár az egész számítógépasztal, mint a centrifugáló mosógép a sánta Gizi segge alatt. Nejem érthetetlen módon még nem kattant rá, pedig ő nagyon bírja az ilyet. Én kevésbé, valamiért jobbat vártam, de a hangok.... Bazmeg, én nem tudom, ki gyártotta a hangokat meg a zenéket, de elmebeteg volt, az biztos.

2007. 03. 03.
    Ismét Klubrádió, ismét betelefonáló.
   " Én közös képviselő vagyok, valamennyire értek a közigazgatáshoz, meg a joghoz, de megkérdeztem egy ügyvéd ismerősömet is, és ő is azt mondta, hogyha egy szavazáson valaki tartózkodik, akkor azt a nemek közé kell számolni. Mert felteszünk egy kérdést, és ha valaki igen, akkor igen, ha pedig valaki tartózkodik, akkor az nem."
   Egy közös képviselőtől nem is vártam mást, de ha egy ügyvéd is ezt mondta, szerintem az illető ügyvédet azonnal ki kell zárni a kamarából, nyilvánosan el kell égetni a diplomáját és legalább tíz évre eltiltani a közügyektől.
   Egyébként nem csak a jogászokra gondolok, amikor felvetem azt az ötletet, hogy hasonlóan az autósokhoz, akiknek kapitális hiba esetén újra kell tanfolyamra járni, levizsgázni, meg pszichológushoz menni, hogy nézzen bele a saját setét lelkébe, hogy miért is tette azt, amit tett, minden valamennyire is felelős pozícióban levő emberrel ezt el kellene játszani. A bírságról már nem is beszélek. Na, kolléga, menjen csak be a tanszékre még egyszer vizsgázni polgári jogból (számvitelből, matematikából, újszövetségből, második világháború utánból stb.). Lenne rémület, azt hiszem.

   Ez most sima megélhetési kérdés, hogy a nemzet csótánya flitteres ruciban küzd a jégen? Vagy tulajdonképpen mindig is erre vágyott, mint Pataki Attila a cigánynóta-danolásra?