Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2009. 05. 30.
   Mivel a kölyök egyre veszélyesebb, mindent megtalál, mindelt lepakol, mindet felborít, leránt, kidönt stb. ma hosszan tökölődtem, hova is rakjam mindazt, amire ideiglenesen szükségem van, például ha valamit szerelni kell, mert azért egy fúrógépet nem tesz csak úgy zsebre az ember. Vagy a zsebrerakott csavarhúzó egy megfontolatlan guggolásnál fájó valósággá emeli az eladdig csak szóban elsütött öntökönbökést. Mi az a hely, amit nem szeret, ahová nem megy, amit elkerül. Szóval barkácsolásnál első dolog, hogy odahúzom a járókát és abba pakolok. Próbáltam ugyan nejemet meggyőzni, hogy kollektív védelemként a kölyköt nappalra lógassuk fel egy hálóban a plafonra, sajnos az az érvem, hogy így nem eszik meg a véletlenül arrajáró disznók, nem volt elég hatásos.

   A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Mivel még nem láttam a Ghost In The Shellt, gondoltam, megnézem. Aztán rájöttem, hogy ez nem olyan egyszerű, mert a spinoffokat nem is számítva az originál klasszikon kívül van még két másik másfél órás film, meg úgy ötven körüli félórás epizód. Hát, rakendroll, elleszek pár hétig.

2009. 05. 26.
   Meggyőződésem, hogy a gyermekprogramoknak zártkörűeknek kellene lenni, amin csak maguk a gyermekek, valamint az arra megfelelően kiképzett, védőfelszerelést viselő felügyelő személyzet vehet részt. Kezdjük azzal, hogy nincs alkohol, tehát józanul, a tompítás legkisebb lehetősége nélkül kell az egészet végigcsinálni, Feri bohóctól, aki kiválóan ásatag tréfákkal bír

   egy ilyen produkció első perce után bármelyik, magára valamit is adó uralkodó int a bakónak, de még a legmegátalkodottabb demokrata és humanista is komolyan megfontolja a pallosjog legalább ideiglenes visszaállítását

    elkezdve a denemtevoltálittelőbbugrottálnemisugrottameztnézdénishogymilyen ugrálós/csúszkálósvárral, bizbaszárusok tömkelegével.
   Apátiába akkor süllyedtem teljesen, amikor jött a művészúr és a vattacukorevő verseny eredményhirdetése helyett (ami után elmehettünk volna végre haza a gecibe) elrakta a kétszáz oldalas eurodossziéját, amit szerintem végig előadott, és amiben benne volt a Micimackó, meg a Kör közepén állok meg a Vén Európa meg nemtommimég és már azt hittem, hogy navégre de akkor elővett egy másikat, hogy van másik és ki akar velem énekelni és a büdöskölkök énekelni nem tudtak, a művészúr meg az akkordokat nem tudta, hiába voltak neki felírva és bazmeg ki volt erősítve és nem lehetett menekülni sehová és még sör se volt.

2009. 05. 24.
   Haladok a művészi önkifejezéssel, sikerült kilapátolnom és elvinnem azt a másfél köbméter szart -na jó, rohadmányt- a kertből a központi szartárolóba, ami lassan nyolc éve gyűlik a sarokban. Valami ilyesmi érzés lehetett ez, mint ...ööö, nem tudom, kinek, most próbáltam volna keresni valaki Nagy Művészt, aki nyolc éven keresztül minden hétvégén pár órát csiszolgatva állt elő Világverő Remekművével, Amit Azóta Száznegyvennyolc Nyelvre Lefordítottak És Még a Busmanok Is Rendeltek Belőle Huszat Mert Olyan Szép A Borítója, szóval az illető is valószínűleg megállt este a teraszon és bár nem biztos, hogy fájt mindene, valószínűleg ő is rágyújtott egy doboz sörre és elégedetten beleivott, de közben szinte biztosan nem konstatálta, hogy márpedig ő baromi büdös.

   Nejem mutatott az interneten egy édi képet egy süniről, amint éppen tenyérben gömbölyödik. A gyerek azonnal kijelentette, hogy neki kell egy ilyen. Hosszú, elkeseredett győzködés kezdődött, miért is nem kell nekünk ilyen. Nejem végső érve az volt, hogy a sün éjszakai állat, hangosan tappog ide-oda, zörög, fújtat, csámcsog. "Van már ilyen állatunk nekünk itthon, az apád is pont ezt csinálja, ha meg borostás, még szúr is". Mit tehettem ezután, megígértem, hogy ha csak ez hiányzik, gyakorlom a cuki pofával tenyérbe gömbölyödést.
   Viszont valami macskát talált a gyerek, elvolt vele fél napig, adott neki enni, inni, mutatta, hogy nézd, apa, de aranyos, azzal előhúzott egy valami olyan rusnya macskát a tuják alól, amilyet még nem láttam. Fekete-fehér-vörös-sárga foltos, nem, nem lehet leírni. Egy darabig álltam, hogy hát ez a dög olyan, mint egy nagyon félresikerült pointilista festmény. Nejem annyit jegyzett meg, hogy tarkabarka, mint a fizika és hogy annyira randa, hogy már szép. A gyerek már akart rohanni a boltba, hogy vegyünk cicaházat, cicatálat, mindent, nejem próbálta hűteni, hogy legalább azt várja meg, hogy éjszaka is itt marad-e. Halkan, biztatóan köhentettem, az éjszaka az én időm, nem fog. Nejem randán rám nézett, helyesbítettem hogy lehet, itt lesz még, csak nem pointilista lesz, hanem mondjuk absztrakt kubista. Nejem erre megfenyegetett, hogy nem lesz vacsora, én azzal vágtam vissza, hogy nem érti a művészetet. Tréfás cicás posztok jönnek, már látom.

2009. 05. 16.
   Zajlik az élet, nagyon, felborul a nejem világa, ettől felborul az enyém is. Elromlik a mosógép, és én csináljak vele valamit MOST, mert papírzsebkendő-foszlányok helyett csapágygolyók esnek ki a gyerek ruhájának zsebéből. Mert centrifugáltál vele, mondtam vádlón, pedig megmondtam, hogy ne, mert a dobbal meg a vízzel együtt fog kijönni a mosott ruha, ráadásul a falon át. De visszadelegáltam a feladatot

   voltam mözben asszertív tréningen, ahol kiderült, hogy én nagyon nem szeretem, amikor zajlik az élet és az embereket is utálom, mondjatok valamit olyasmit, amit nem tudok, de azóta valóban sokkal megértőbben tudom felpofozni a gyereket

   és haza is hozatott egyet, még aznap, még egy kis edzés és elküldöm magam helyett is dolgozni.

   Olyan ez a blog, mint a kolléganő, az ember az hiszi, milyen diszkréten kefélgeti, aztán a karácsonyi céges partin a kolléganővel közösen kap egy jókívánságos vázát, amit a teljes kollektíva aláírt. Nabazmeg, lehet mindent parabolában meg metaforában meg mittudomén, na nem baj, majd mindenki azt próbálja meg kitalálni, mit is akart mondani ezzel a költő.

2009. 05. 09.
   Kezembe került pár Zsaru Magazin, a szokásos bulvár, csak nem mondjuk a Liptai Claudia van benne, amint éppen hamburgert vesz a hamburgerszaküzletben, hanem özv. Pflangermacher Ernőné kisnyugdíjas, amint éppen a szomszéd lovát kótyavetyéli el. Egy jót viszont találtam, papírra valaki filctollal felfirkálta, hogy "Akció! Egyet beszól, kettőt kap!", sajnos a helyszín (kocsma, takarékpénztár, helyi rendőrőrs) nem volt megállapítható.

   Két dolgot nem értek teljesen, az egyik a sertésinfluenza, nekünk miért kell ettől annyira félni, hogy hetek óta ez megy a médiában, egyrészt Mexikó elég messze van, másrészt meg végtére ez egy influenza, nem egy bubópestis. Bár nejem előállt az ötlettel, hogy ki kellene próbálni, felszállni csúcsidőben a hetes buszra és tüsszenteni egyet, hogy háá...hááá...hááááááRÖFF! és egyből kiderülne, mennyire veszik az emberek komolyan.
   A másik a közelgő EP-választás, eléggé bágyadt ugyan a hadjárat, de azért van, harcos menetelés, változáskövetelés, szakállas bácsi vs. gárdatag. Az, hogy itt ki hány mandátumot nyer, a propagandaértéken felül nem kurvára mindegy? Szerintem mindenki szavazzon arra a pártra, amit utál, menjenek ki belőle minél többen Brüsszelbe.

2009. 05. 03
   Végtelenül megnyugtató az a tudat, hogy van olyan gyerek, aki a sajátodnál is disznóbb módon eszik.

    A kölyöknek szinte újra kellett építenem a homokozót, mert a régi, amit a gyereknek csináltam, gyakorlatilag elrohadt. Nagyon nehezen álltam neki, de aztán nejem

    rá akart venni, hogy kerítsek el neki valami kis haszonnövény-ültetvényt. Ezt kerek perec megtagadtam, nálam a házi paprika-paradicsom ugyanaz a kategória, mint a macska, ha semmilyen formában nem baszogatnak vele, hajlandó vagyok esetleg eltűrni, csak ne kerüljön az utamba. Ezért nejem a paprikát a kert egy eldugott sarkába rakta, a paprika nem tud félreugrani, ha fel akarom rúgni

   kijelentette, hogy most akkor egyszerre, én a homokozót, ő a kiskertjét. Érdemes volt belemenni az alkuba, festegetés közben komoly kárörömmel figyeltem, ahogy nejem egyszerre próbálja meg a földet teregetni, ugyanakkor távol tartani a kölyköt, aki úgy gondolta, hogy rettentő jó móka hassal belemászni a földes/saras talicskába, kicsit beleenni a sárba, majd úgy tenni, mint aki a talicskából fejjel előre akar kiesni.
   A kölyökkel egyébként életveszély sétálni, a gyerek csak felszedett minden szart a csikktől kezdve a döglött békáig, a kölyök advanced módon azonnal a szájába is tömi, a lehajlás után egy másodperce van az embernek, hogy hárítson. Ha csücsörít, az gyanús, tuti valami kavics van a képében. Még az általánosítással van egy kis baja, ha mondja neki az ember, hogy fuj, meg kikaparja a szájából a tégladarabkát, akkor ő tudomásul veszi, hogy _ezt_ a tégladarabkát nem szabad, de egyébként szabad a vásár.

   Szépek ezek a hosszú családi hétvégék, ma reggel is megkínáltak egy olyan pálinkával, hogy a déli Napóleon elvtársra este még rá kellett töltenem egy viszkit, hátha az elnyomja az ízét.