Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2013. 06. 28.
    Egy testületi döntés nem egyszerű, főleg, ha olyanok ülnek a testületben, akiknek valójában fogalma nincs, miről is van szó. Bocsánat, akiknek valami fogalmuk van, márminthogy láttak már olyat és ezért valamennyire hozzá tudnak szólni. Nem tudok Köcsög Józsefeset írni, mert nincs felháborodás. Sőt, végtelen nyugalom van. Majd foglalkozunk vele. Majd megbeszéljük. És amikor már majdnem látszik valami döntésféle, valaki felvet valami irdatlan marhaságot, aminek utána kell nézni. Parkinson írt hasonlót, amikor bizottsági ülésen fogadnak el költségvetési tételeket ("Az érdeklődés nullfoka").

- Atomerőmű : kétszázmilló font.
Két perc alatt, csont nélkül átmegy, mert senkinek fogalma nincs, ez sok vagy kevés, mennyibe kerül egy atomerőmű, egyáltalán mi az az atomerőmű, de senki nem meri bevallani, hogy fogalmatlan.

- Biciklitároló : negyven font.
Na itt már mindenkinek van mondanivalója, látott már biciklit, biciklitárolót, fából, fémből, tetőset, tető nélkülit, hány darabos, kell-e egyáltalán. Két hónap ülésezés és számtalan egyéb ötlet (vegyenek inkább bérletet, megnézik, mennyien járnak hajóval, nem kellene-e buszjáratot indítani és fuvarozást is vállalni az üres időben stb., stb, stb.) után még mindig tud lenni az a döntés, hogy majd meg kell még ezt beszélni, mert tényleg, mi van, ha bérelnek valahol egy biciklitárolót és csak onnan kell járni busszal.
    Közben meg esetleg ellopják a bicikliket, de az most nem fontos, itt most elvekről van szó, meg hogy mindenki fontosnak érezheti magát. Ilyen értekezletekről olvasni vicces, de ott lenni valami rettenetesen irritáló.

   De legalább megjavítottam a házimozi-erősítőt. Okos gép, először is bekapcsoláskor egy kis relé vár pár másodpercet, amíg az eletronika összeszedi magát, beállnak a munkapontok és csak akkor kapcsolja rá a hangszórókra a készüléket. Ha pedig valami zárlatot észlel, a reléket be sem kapcsolja, csak kiírja, hogy "Protect" és ennyi. A hiba az volt, hogy bekapcsoláskor a reléket csattogtatta úgy fél percig, aztán vagy protect lett, vagy nem.
   Nehéz volt nekiállni, mert erről megy minden, és valaki okvetlenül tévézni, rádiózni, DVD-t nézni, játszani, valamit akar. Vagy nem ilyesmit, de velem akarja (nem tudok átjutni ezen a pályán, nézd meg, milyen tizenkétféle színes fikagombócot csináltam az oviban, süssük meg őket stb) de és akkor sem tudok a javítással foglalkozni. De végre megvolt az alkalom, mindenki elment piacra, tuti valami érintkezési/forrasztási probléma, legyőzöm.
   Éppencsak szétszedni sikerült, mire visszajött mindenki, érzésre hetven csavart kellett kitekerni (amik közül tíz el volt dugva valami alá), mire ki lehetett venni a panelt. Forrasztás, összerakás, visszadrótozás, bekapcs. Mivel már otthon volt mindenki, csak fogsor között kurvaanyáztam, az erősítő most már nem csattogott, hanem stabilan hozta a "Protect" feliratot.
   Jópár órával, körülbelül hat teljes szétszedéssel-forrasztgatással-méricskéléssel-összerakással és számolatlan mennyiségű átokkal később nejem érdeklődött, hogy sikerült-e eltüntetnem a feliratot. Erre teljesen őszintén tudtam mondani, hogy igen, addigra ugyanis eljutottam oda, hogy a készülék semmit nem írt ki, be sem kapcsolt, még egy sértődött relécsattintásra sem méltatott. Annyival tudtam vigasztalni magam, hogy már tíz perc alatt tudom szétkapni és összerakni. Elkezdtem nézegetni a netet, mennyiért lehet hasonló erősítőt kapni, aztán úgy döntöttem, még egyszer nekifutok, ha most sem sikerül, kivágom az egészet a kukába és majd veszek egyet. Úgy egy év múlva. Ezúttal tényleg teljesen összeraktam

   a harmadik szétszedés után az ember már spórol az idővel-ideggel, nem dug fel pár macerásan csatlakoztatható, ráadásul a végfok szempontjából irrelevánsnak ítélt ezt-azt

   és csodák csodája, elindult, nem recsegett, nem csattogott összevissza, működött. Tényleg nem értettem, még most is csak összeesküvés-elméletem van a dologról, hogy a gennyláda nem csak a végfokba mért bele, hanem bármi baj volt, pl. a meglepően nagy ládában meglepően kis helyet (fél cigisdoboz) elfoglaló tuner hiányát is rossz néven vette. Vagy nem tudom, a készülék tényleg megijedt és gyosan megjavult, ilyenre is láttam már sok példát.
   Jut eszembe, tényleg mondanom kellene a nejemnek, hogy muszáj elválnunk. Hátha.
   

2013. 06. 12.
      Ennél agysorvasztóbb értekezleten már régen voltam. "Ez akkora dolog, hogy projektbizottságot kell alakítani [...]. Benne kell lennie természetesen az ügyvezetőnek, hogy ellenőrizhesse a munkát [...]. Igen, jó, hogy mondod, benne kell lennie a céges ügyvédnek, hogy ellenőrizhesse a szerződéseket [...]. A könyvelő? Persze, az is, benne kell lennie a könyvelőnek is, hogy ellenőrizhesse a pénzügyeket. Benne kell persze lennie a partnercég ügyvezetőjének, jogászának és könyvelőjének is, hogy ők is ellenőrizhessék." És benne kell lennie még ennek-annak-amannak, hogy ellenőrizhesse aizét.
    És nem mertem feltenni a kérdést, hogy oké, mindez rendben

   már ez sincs rendben, mert egy projektszervezet jó esetben nem arról szól, hogy politikailag kiket kell belevenni, hogy ellenőrizhessenek bármit, még rosszabb esetben pedig bele is szólhassanak bármibe, mert abból csak a káosz lesz

   de ki lesz az, aki tényleg dolgozik is, mert a végén még én leszek az.

   Hát ez gyorsan ment. Kár volt törni magam a nyudíjfolyósítónál az özvegyi nyugdíjjal, mire korrektül beadtam a papírokat, már jött is a telefon, hogy lehet elvermelni a mamát is, aki nem az anyám, hanem a fater új felesége volt, csak így (márminthogy per mama) egyszerűbb a nevezéktan.
    Régebben mondtam is nejemnek sötét arccal, hogy muszáj elválnunk

   jut eszembe, fel is kell melegítenem megint ezt a viccet, mert még elkanászodik

   mert mi lesz így a családi hagyományokkal. Nagypapa ugyanis, amikor a felesége már a végét járta, hívatta a papot. Nem értettem, az öreg sosem volt nagy templombajáró, sőt. Nekem akkor derült ki, hogy akit eddig annak hittem, az nem a felesége, az öreg akkor kegyelmezett meg neki, hogy na jó, így erre a pár napra már egyebassza, jöjjön a pap, összeházasodhatunk. Meg akkor ugyanazzal a körrel már az utolsó kenetet is el lehet intézni.
   Szóval a nagymama nem is volt a nagymama. Az az elejétől megvolt, hogy a faternak a mama nem az első felesége, de hogy hogyan is volt a történet, azt a mamától tudtam meg, nemrég, amikor már neki mindegy volt és nem akarta, hogy hülyén haljak meg.
    Nem mennék bele a részletekbe, de jópár brazil szappanopera-epizódra való történetet mesélt el, benne egy különösen kínos karácsonnyal, amelyre mindenki meghívta az ismerősét és ott derült ki, hogy hoppá, de kicsi a világ, vagy másképp milyen nagy a család, mármint lyuksógori és kúrópajtási értelemben. Azt hiszem, a szűk rokoni kapcsolataimról mindennél többet mond, hogy a temetés utáni vendéglőzésnél a tízegynéhány közvetlen hozzátartozóból hétnek különböző volt a vezetékneve. És az is érthető, miért szarok bele teljesen az ilyesmibe, nekem az az alap, hogy simán megjegyezhetlen, ki kinek a milyen kapcsolatából származik. Tényleg már csak egy amnézia hiányzik.