Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2013. 09. 30.
   Oké, akkor most már csak azt mondd meg, kezdtem, de közben az albán mérnök elkezdett telefonálni. "Képzeld, beindult!" lelkendezett egymás után úgy négy embernek, ekkor azért kétségeim támadtak, exkavátorügyben mégis mekkora spíler. Kicsit arrébb mentem, mert már nekem volt kínos, ahogy ünnepelte magát, főleg, mert közben odajött a fővájár és együtt örültek (bár semmi buzulás), mintha a Koh-i-Noor került volna elő az exkavátor szerszámosládájából. Amikor visszajöttem, még piros volt mndkettő arca, szóval lehet, hogy mégis volt egy gyors kis buzulás, de mivel láttam, hogy az albán mérnök kezd elpakolni, gyorsan megpróbáltam megkérdezni, hogy oké, hogy be lehet már indítani az exkavátort, node bányászni vele, azt hogyan? El kellett volna... az elsötétülő arcomat látva gyorsan elvágta a témát, mittudomén, nem én vagyok a bányász, hanem te.
   Tátott szájjal nehéz kurvaanyázni, mindenesetre kezdtem érteni, miért volt végig kissé kelletlen, de mielőtt el tudtam volna neki mondani, hogy valamit félreérthetett, mert én sem bányász vagyok, hanem ...de be ne indítsd, mert a lajstromszám majd csak egy hét múlva jön, süvített ki az albán mérnök a kocsiból, miközben gázt adott. Milyen lajstromszámot? üvöltöttem utána, de mivel nem lassított, csak annyit értettem, hogy szerinte valamit el kellett volna olvasni. Volt elképzelésem, hogy mire gondolt, meg akkor már arról is volt elképzelésem, hogyan fordulhat meg valaki fejében a népirtás gondolata.

   A fővájár bizakodóan rám nézett, hogy ugye már mindent tudok, mert most jön be az éjszakai műszak, és azoknak már ezzel az exkavátorral kell bányászni. Persze, másztam fel a fülkébe, na figyelj, így beindítod, mutattam a műveletsort, aztán bányászol. Amikor meg vége a bányászásnak, akkor a másik irányba fordítod a kulcsot és kész. Értem, mondta a fővájár, de hát itt nem csak simán bányásznánk, hanem mi harántrézsű gyaluszintet szeretnénk horizontáltömedékelni. Értem, mondtam, egy pillanat és elrohantam egy nagyobb kőrakás mögé telefonálni. Viszont mivel közben este lett, senki nem vette fel, félóra múlva ugyan visszahívott valaki, de ő is csak egy másik számot tudott adni, ahol ugyan szintén nem tudtak semmit, de adtak egy másik számot. A hatodik kapott szám már a macedón követségen csörgött ki, mert a macedónok szintén akartak egy ilyen exkavátort. A követségi titkár annyit volt hajlandó mondani, hogy igen, ők ezt az exkavátort kipróbálták és tud harántrézsűt izélni, de ők sem tudtak jobbat, minthogy építeni kell egy dombot, amire féllábbal fel kell lépegettetni az exkavátort, és akkor ferdén fog állni és pont harántrézsűt metsz, csak gondosan ki kell számolni a domb magasságát, hogy pont a jó szögben dőljön meg a szerkezet. Nincs erre valami normálisabb megoldás? kérdeztem. Hát, mi nem találtunk, arra figyelj, hogy ha arrébb kell vele lépegetni, oda is csinálni kell neki dombot. És a kézikönyvet... Azt nem olvastuk, zárta rövidre az ember és letette és többet műszaki hiba miatt nem volt kapcsolható.

   Te figyelj, mondtam a fővájárnak, építeni kellene ide egy dombot. És azt minek? Hát hogy ferdén álljon, mert akkor lesz haránt. Aha. Valami egyszerűbb megoldás... Hát én per pillanat nem tudok róla, vallottam be. Néztünk egymásra egy darabig, majd a fővájár vállat vont, hogy na jó, a műszaknak menni kell, ha domb, akkor domb. De majd szóljak, ha rájövök, hogyan kell ezt normálisan. Persze, mondtam, csak el kellene olvasnom a kézikönyvet, hátha abban benne van. Pedig azt el kellett volna olvasni, nem? Ne kezdd már te is, értsd már meg, nincs, csak albánul. Hát jó, majd szólj, ha lesz, mert így dombról rézsűzni elég gáz. Hát persze, amint adnak, felhívlak.

   Vége.

2013. 09. 29.
   Hát akkor - mondta sóhajtva az albán mérnök- megmutatom, hogyan kell ezt a lépegető exkavátort egyáltalán beindítani. Felmászott a fülkébe, ott matatott öt percig, közben én lent álltam a földön. Próbáltam volna utánamászni, de integetett, hogy ne, mert csak zavarnám. Recsegés, indítózás, semmi. Add már fel a benzineskannát! Feldtam, közben láttam, hogy telefonál. Lemászott, körbeszaladta a gépet, visszamászott, megint pár perc matatás, indítózás, na végre. Aztán leállt a motor, az albán mérnök elégedetten lemászott. Hát, mondtam neki, egyrészt ha ez ilyen macerás, akkor nem fogják szeretni a gépet, másrészt ugye megérted, hogy semmit nem láttam abból, amit csináltál. Illetve az látszott, hogy nem volt benne benzin, a töltőnyílás meg valamiért a fülkében van.
   El kellett volna olvasni a kézikönyvet, közölte epésen körülbelül ötödjére (párat kihagytam), fel sem véve az én refrénemet, hogy azt nem kaptam. Végül előtúrt egyet, amiben a tartalomjegyzéken kívül volt vagy húsz oldal. A tartalomjegyzékből látszott, hogy ennek kétszázhúsz oldalasnak kellene lennie, hát a többi? Most fordítják albánból. Nem lehetne-e, hogy elmegy most ön a büdös albán kurva anyja füstös seggelyukába vezetőfülkébe, és megint beindítja úgy, hogy ezúttal én is lássam, mi történik? El kellett volna.... eh, na jó, mondta amikor meglátta az arcomat. Felmásztunk mindketten (de semmi buzulás), itt ezt leveszed, összedrótozod, amott azt begépeled, kulcsfedelet lecsavarozod, előszívást behatárolod, tárcsaemelőt összeméred a kanálgém relatív pozíciórögzítőjével, aztán elfordítod a kulcsot.
   Értem -jegyzeteltem sűrűn- , és a benzint hol kell beletölteni? Ott lent, de már tele van, el kellett volna olvasni a kézikönyvet, akkor tudnád, hogy a markolókanál végén levő lámpa villogásának az üteméből lehet tudni, mennyi van benne. Öööaha értem, de akkor miért kellett neked ide benzin? Ja, olajos lett a kezem és meg akartam pucolni. Nem biztos, hogy folyt köv.   

2013. 09. 11.
   A Nemzeti Dohányboltok dizájnjáról csak annyit, hogy haverom beszélt pár frissen idesikerült, nemdohányzó némettel. Akik nem értették, mik ezek a nagyon jellegzetes, tizennyolcas karikás, elhomályosított, besötétített kirakatú boltok. És nem tudtak másra gondolni, minthogy ez alighanem egy eléggé kiterjedt peepshow-lánc.

   Minden azzal kezdődött, hogy megkérdezték, hogy ugye én már láttam kombájnt, sőt, arattam is olyannal. Bevallottam, hogy ennek csak az első fele igaz, ráadásul az is csak fénykép volt. Kiváló, akkor én vagyok a megfelelő ember, aki elmegy egy bányába és bemutatja a bányászoknak a frissen beszerzett lépegető exkavátort. De hát én... kezdtem, de csak benned bízunk, biztos meg tudod csinálni, vágtak közbe. Hát ez a bizalom szívet melengető érzés, pláne ha olyasvalaki bízik az emberben, aki akár másnap ki tudja rúgatni az állásából, szóval nyeltem egyet, hogy hát igen, erre a feladatra valóban nekem is rögtön én jutnék az eszembe.
   Másnap elmentem a bányába, az albán gyártmányú exkavátor ott magasodott, mellette állt a gyártó cég albán mérnöke. Minden ismerős ugye? kérdezte, persze, mondtam, azok ott a kerekek ...lábak, javított ki. Meg az ott a markolókanál ...az a vezetőfülke. Aha. Hát tudod, mondtam neki, bevallom, én idáig csak kombájnt... el kellett volna olvasni a kézikönyvét, közölte epésen. Jó, de azt nem kaptam. Kellett volna, közölte epésen. Általában mindent epésen közölt, csak akkor nem, amikor nem velem beszélt, folyt. köv.