2015. 12. 28.
   De a folyt. kövös fröcskölés előtt egy kis karácsonyi hínnyemiazistenfaszaezdejó következik. Már nem tudom, mire gugliztam rá, amikor

   ifjabb koromban az a szólás járta, hogy a jó sztoriknak kétféle kezdete van, az egyik az "éppen kibaszott részegek voltunk, amikor", a másik az "éppen kibaszott másnaposok voltunk, amikor", hát ez a modernebb, ám szomorúbb harmadik

   szembejött a Postmodern Jukebox és a Trónok harca főcímzenéje smooth jazz stílusban

   "Soon to be played in every Starbucks across Westeros"

   és a következő félórám meg volt határozva. A PMJ alapvetően a zongorista/komponista

   "Óh mennyi nihilista nacionalista alkoholista Feketelista futballista exhibicionista Cionista specialista fasiszta statiszta Masiniszta soviniszta orgonista alpinista Kálvinista"

   projektzenekara enyhén változó tagokkal, és ami arról szól, hogy modern slágereket adnak elő mindenféle retro jazz stílusban (incl. . Ez még nem lenne akkora cucc, sok mindenki, közte magyarok is, csináltak ilyesmit. De mindez meg van fejelve azzal, hogy élőben, egy menetben(!), egy kb. 25 négyzetméteres helyiségben van felvéve, és elsőre talán nem tűnik fel

   mert nem feltűnő, hiába, az amerikásoknak ebben rutinja van, lásd pl. filmben a rejtett termékelhelyezés. Ez nekik sokszor úgy sikerül, hogy nem kaparja le tőle az ember az arcát, szemben pl. a magyar ilyesmivel, ahol a filmben simán szerepel egy olyan mondat, hogy "oké, mindjárt ebédelek, csak előbb levámolom a (jelentőségteljes nézés) Kádártrans (hatásszünet) kamionját."

   de a ruhák, a beállítás, a fények, a mozdulatok mind szépen meg vannak tervezve, ráadásul nagyon jól, egy-egy számot többször is meg lehet nézni/hallgatni, sokszor lehet újat találni. Mindez úgy, hogy a zene kiváló, ráadásul nem törekedtek tökéletességre, simán hagynak benne elbaszásokat

   pl. a Trónok harcának rögtön az elején (0:20-0:21) van egy kis bizonytalanság a dobosnál meg a bőgősnél, hogy, hopp, most mit is beszéltünk meg, itt most szünet van, vagy nincs, őőő, hát most már van, de hogyan is jöjjünk vissza ebből, és a dobos megoldja, kurvajó, ha nincsenek az arcok, tán fel sem tűnik

    ettől tényleg lélegző, élő, olyan, mintha ott játszanának az ember szobájában.

   Vegyünk szépen sorba párat, az All About that Bass kellemes bárzene

   azért ennek a Csillagok Háborújás témájú változata sem rossz, de az másért

   de nagybőgős csaj! Ennél már csak a pozanos csaj jobb, ilyen nívósan baszni seggbe a Give It Awayt, ezt nem sokan tudják. És az a tánc, beszarás, givirövéjjná, egyáltalán ez az ötlet, hogy a hatvanas évek poénos kémfilmjei zenéinek stílusában tolni, már akor megérné a kísérletet, ha az eredmény szar lenne, de nem az.
   Ugyanez (zene+tánc+beszarás) vonalon a Single Ladies, a kváziszínpadi világítással, meg a minimáltánccal, ott, a huszonöt négyzetméteren simán hozzák a filmbeli musical (egyben a húszas évekbeli általános varieté-) stílust. De van itt kétméteres, rádióbemondó-hangú szomorú bohóc Lorde-számmal, amiben mindenki visszafogottan szomorú a kegyetlen világ miatt, a vokálos csajok faarccal csettingetnek, a szaxofonos épp csak beugrik az erkélyajtón arra a tizenöt hangra, aztán lelécel, de a legjobb a vége, amikor a faszi sértődötten felkapja a bőröndjét, hogy meg nem értetten távozzon és mindenki mereven áll még egy darabig. Bohócunktól a Royals is király (intended szójáték), az a kis szünet az elején rögtön odabasz. És hát az ő kiejtésében már lehet érteni a Chandelier szövegét is.

   A teljesség igénye nélkül további gyöngyszemek pl. a Hey Ya buzoid vokálosfiúkkal, Sweet Child of Mine kövér énekesnővel, klasszikus dixieland felállásban, az Umbrella

   oké, hasonlót már a The Baseballs is meglépett, nade sztepptáncos csajokkal...?

   sztepptáncos csajokkal, illetve a Barbie Girl Beach Boys-stílben, sok Kennel és egy, de annál vidámabb vidám tamburinos fickóval, aki más számokban is teljesen indokolatlanul tűnik fel.

   Vannak szerintem kevésbé sikerült darabok is, de érdemes feltenni a fülhallgatót és végighallgatni az egész youtube-csatornát, ezzel hatásosan és hosszan eliminálva a családi zajokat, megszólítási próbálkozásokat, beszélgetési kezdeményezéseket, bármit.

2015. 12. 22.
   Úgy látom, a modern oktatásprogram lényegi eleme a készségfejlesztés, akár van valakinek, akár nincs. Ezt a kölyök matematika-, olvasás-, írás-, olvasás-, környezetismeret (és még van pár) házi feladataiból következtettem ki. Számold ki a háromszor ötöt, rajzold le. Leírtad azt, hogy úr ír, rajzold is le. Olvastál a kisgömböcről, rajzold le. A szegény embert is. Tényleg, már az én faszom volt tele, a kölyök mindent szépen kiszámolt, emlékezett, leírt, a lerajzolást meg mind a ketten utáltuk, ő azért, mert egyáltalán nem tud rajzolni, én meg azért, mert először csak rá kell vennem, hogy rajzoljon, utána meg megdicsérni azt a szörnyűséget, amit rajzolt. Értem én, hogy vizualizálás, vagy nemtom, de esetleg nem kellene ezt feltétlenül a gyerekekre bízni, van az az illusztrátor nevű valaki, az általában tök jól meg tudja csinálni az ilyesmit. Vagy pénzt kértek, azért nem futotta rá, vagy ez már webkettes tananyag és majd a közösség kiegészíti?

   Gyakran visszatérő panasz, hogy a magyaroknak a pénzügyi kultúrája nagyon gyér, ha az nem gyér lenne, akkor mindenknek sokkal jobb lenne, nem lennének bebukott hitelek, nem lennének brókerkárosultak stb. Szeretném kifejezni azt a véleményemet, hogy mindez irdatlan hülyeség. Ha az embernek kevésbé gyér a pénzügyi kultúrája, ugyanúgy meg fogja szopni, legfeljebb majd tudni fogja, hogy miért.

   Ha fejlett a pénzügyi kultúra, nem vesz fel az ember uzsorakamatra kölcsönt, mert egy fillér nincs a házban, de beteg a gyerek és kell gyógyszerre? Ha fejlett a pénzügyi kultúra, előre látja valaki, hogy pl. a svájci frank árfolyama elmegy a picsába? Ha fejlett a pénzügyi kultúra, előre lehet látni, hogy egyes brókercégek sikkasztanak? Nem, sőt, a feljett pénzügyi kultúra egyik alapmondata, hogy "a múltbeli teljesítmény semmi garanciát nem jelent a jövőre nézvést.", magyarul sötétben tapogatózva kell találomra dönteni és utána senki semmi felelősséget nem vállal, megszoptad, így jártál (most a állami/maffiás részt hagyjuk).

   Azért fröcskölök, mert a jószerencsém összehozott egy pénzügyijövő-tervező szakemberrel és emiatt jobban belemásztam pár dologba. Alapvetően pénzügyileg nem tartom magamat teljesen műveletlennek, tudom, mi a kamatos kamat, sőt, számolni is tudok vele, ráadásul tudom, hogy minden pénzbe kerül, innen nagyjából minden kikövetkeztethető

   állítólag a vízépítésben is nagyon sok minden levezethető abból a két alapszabályból, hogy a víz nem folyik felfelé és nem áll meg kupacban

   és hát baszki az ördög sokszor elbújik a szerződés nyolcadik melléklete kiegészítő tájékoztatójában meghivatkozott "speciális költségek" táblázatában, meg ilyen helyeken. Ráadásul ha azember azt mondja, hogy na jó, nem írok semmit alá, olvassuk el, számoljuk végig, akkor kiderül, hogy tulajdonképp nem nagyon lehet, mert pl. végig nem derül ki, hogy egy mittudomén "előrepukkantott köztesévi felhalmozás" alatt mit értenek, pedig jó volna, mert pl. egy csomó sunyi költségnek az az alapja.

   Jó, nem azt mondom, egy teljesen hihetetlen dologba talán nem érdemes beleugrani

   mint a pókernél, ha nem tudod, hogy ki a balek, akkor te vagy az

   de szerintem az átlag magyarországi jövedelmekkel értelmes pénzügyi stratégiát nem nagyon lehet csinálni, folyt. köv.

2015. 12. 10.
   Mivel a céges autó szinte szó szerint kiesett alólam, kaptam egy másikat. Emiatt azóta is csodálkozva tapasztalom, hogy nahát, mennyit haladt előre a tudomány az elmúlt tizenpár évben. Márminthogy tudtam róla, hogy létezik fejlesztés az autóiparban, de testközelből azért mégis más egy kicsit. Elég szórakoztató beszélgetni egy autóval, még ha értelme nincs is sok, mert két gombnyomással ugyanott van az ember. De hát ez nem is erről szól, hanem a kényelemről, remélem, a KDNP nem tilja be az autóhasználatatot vasárnap, mert a hét többi napja elég kell legyen eljutni bárhová, ráadásul a benzinkutakat is be lehetne csukni.

   De van, ami nemigen változik, konkrétan most a vonóhorogra gondolok, amely amióta szabványosítva lett (nemtom, ötvenes évek...?), azóta is kilóg a kocsi mögül tíz centire és ráadásul pont sípcsontmagasságban. Ezt elég egyetlenegyszer elfelejteni és megpróbálni gyorsan elslisszolni a kocsi mögött. Nem olyan hirtelen a fájdalom, mint amikor egy Demszky-oszlop csapja váratlanul tökön az embert, hanem egy kicsit lassabban felépülő, tanninos utózöngékkel de sokkal tovább tartó élmény, aminek a lecsengése jópár napig eltart.

   Másnap mentem valami boltba, kis lejtőn álltam meg, kinyitottam a kocsiajtót, kiraktam a lábam, majd hátranyúltam a pénztárcámért. De a lejtő miatt a kocsiajtó visszacsukódott, a pereme élével pont megkoccantva a sípcsontomon azt a dudort, ami az előző napi vonóhorgos esetből maradt. A boltos, aki közben kijött cigizni a bolt elé, érdeklődve nézett rám, hogy mi lesz, most akkor bemegyek a boltba, vagy nem. Metakommunikatíve (beszélni nem tudtam) intettem neki, hogy mindjárt megyek, csak azért ilyen az arcom, mert az Anyám Tyúkját próbálom fejben klingonra fordítani és közben nagyon meg vagyok hatva, szóval csak nyugodtan szívja el a cigit, sőt, lehet, hogy még a következő cigiszünetéig is elleszek itt.

   Szóval, tisztelt autógyártók, én javasolnék egy lehetséges új fejlesztési irányt a prosztatamasszírozó ülés mellett.