Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2016. 01. 31.
   Valószínűleg valami részeg guglizás folytán találtam rá arra a zenekarra, ami már régóta meg szeretnék itt említeni, mert rám komoly hatással volt. Annyi rémlik, hogy alapvetően egy tributezenekar jött szembe (Better than the Beatles) és emiatt gondoltam, meghallgatom az eredetit is, tényleg olyan rossz-e, mint ahogy az sejthető volt. Nos, igen, de az élmény eléggé nyugtalanító volt, de hálistennek ahogy utánaolvastam, nem csak nekem.
   Már a sztori is filmre való, a The Shaggs három nővérből állló együttes volt, akikre az apjuk erőltette rá a zenélést, mert a nagyanyjuk szerint ez az együttes nagy dolgokra hivatott, és ha zenélni kezdenek, sztárok lesznek. Ez kétségkívül be is jött, bár kétségkívül egyáltalán nem úgy, ahogy azt a nagymama elképzelte. Első meghallgatásra a stúdiólemez (Philosophy of the World) borzalmas, nagyjából az összes szám arról szól, hogy három, zenélni és énekelni alig tudó, félrehangolt gitárú nő szerencsétlenkedik egy ütem körül, amit valójában semelyikük nem tud eltalálni. Mintha hárman egyszerre három különböző dalt játszanának, tényleg. Meg hát rögtön ahogy a lemezborítón kinéznek, az milyen már, eleve nem vár semmit az ember, és hát valóban, nem is téved ezzel sokat.

   De később rájön az ember, hogy ebben a káoszban rendszer van. Az énekes, aki látszólag a teljesen önkényes dallamvezetéssel együtt pengeti a szólógitárt és lép be véletlenszerűen, a dobos, aki lassan, de biztosan és halál idegesítően egyre jobban késik (vagy a többiek sietnek el tőle, nézőpont kérdése) és a ritmusgitáros, aki stabilan függetleníti magát bárkitől, ezek valójában együtt vannak. A refréneknél ugyanúgy találkoznak össze, ki egy kicsit előbb, ki egy kicsit később, de teljesen konzekvensen, az azonos zenei helyek is mindig ugyanúgy vannak elbaszva. Állítólag a felvételnél a hangmérnököt is majdnem sírba tették, mert a kakofónia közben időnként leálltak, hogy hoppá, ezt a részt vegyük újra, mert itt elrontottuk, a hangmérnök meg állt, hogy miért pont itt? Miért csak itt...?

   Több dalt is meghallgatva az összes szám rendkívül nyugtalanító, állandó az az érzés, hogy megvan! aztán mégse. Van az a nézet, ami szerint világméretű átbaszásról van szó, a csajok valójában kiválóan képzett zenészek voltak és esténként a koncertek után visítva és könnycsorgatva röhögtek mindenkin. Sokáig nem értettem a Shaggs tributezenekarok létét, hogyan tudják ezeket a számokat eljátszani? Aztán rájöttem, hogy képzett zenészeknek olyasmi lehet ez, mint színészeknek halandzsanyelven előadni egy darabot, a szöveget le lehet írni, be is lehet tanulni, elő is lehet adni akkor is, ha semmi értelme.

   Én azt tartom valószínűnek, hogy valamilyen érdekes autizmusszerűségről vagy fokozott szinesztéziás behatásról lehet szó, ami a családon belül mindenkinek megvolt, így egymást persze megértették és tudták is követni, de a kívülállók megszopták. Lehet, hogy a számok mittudomén 173 negyedben íródtak, mert nekik nem volt probléma ezt végigtopogni. Vagy egyszerűen nem a hangok, hanem mittudomén színek után mentek, piros-zöld-piros-zöld-kék-kék-kék, ebből állt nekik egy dal. A The Shaggs tagjai abszolút amatőrök, szemben például a másik hasonlóan hallgathatatlan (a free jazzt és Kurtág Györgyöt most hagyjuk) album, a Trout Mask Replica zenészeivel, ahol viszont hallatszik, hogy itt profi zenészek direkt basznak el dolgokat, csak ki-kicsillan a tudás az ösztönösség mögül, ráadásul Don Van Vliet ez előtti és ez utáni albumai is lényegesen emészthetőbbek voltak.

   Ezt muszáj volt kiírnom magamból, hátha más is rákap erre a zenei sudokura és egyszer megfejti, mint az ékírást.

2016. 01. 29.
   
Azért nagyon remélem, hogy az év többi része nem olyan lesz, mint amilyen az eleje volt, mindenféle nem veszélyes, de annál bosszantóbb balesettel és nyavalyával. Hol egy fogfájás, hol egy takony, hol egy kis hányósvírus, éppen kezdett már rendesebben begyógyulni a barkácsolás közben csontig szétvágott ujjam, amikor tetőzött a hörgőgyulladásom, és a zuhanyfülkében egy jó kis slájmolós köhögőroham közben úgy megrándítottam a derekamat, hogy azon gondolkoztam, hogy hívjam-e a nejemet, hogy emeljen ki a fülkéből, mert én mozdulni nem tudok, vagy csak simán boruljak arcra a zuhanyfülkével együtt és haljak meg, baszki, ilyen pechszéria nincs.

   Közben voltam kontrollon, nincs változás, három perc alatt baszott ki az orvos

   látja, ott a daganat közepén elhalás van a sugárkezeléstől, ez jó, teljesen süket már a jobb fülére? Még nem, ó, hát ez is nagyszerű, fél év múlva viszlát

   hogy ne foglaljam a nálam betegebbek elől az időt. Ezzel nincs is baj, csak a hozzá vezető út volt kicsit érdekes. Azt hittem, fél évre előre MR-időpontot foglaltani a világ legegyszerűbb dolga, jó napot kívánok, fél év múlva jönnék, csak van valami hely, hogyne volna, délután kettő, viszhall.
   De nem. Egyrészt menet közben változnak a szabályok, pl. hirtelen egy hónap szünet, mert most éppen nem tudjuk, mi van, de leszóltak, hogy tilos sorszámot kiadni, telefonáljon egy hónap múlva, bazmeg, mi lenne, ha tényleg bajom lenne.

    Aztán az lesz a rendszer, hogy csak egy hónapra előre adnak ki időpontot, tehát hiába tudom fél évre előre, hogy mikor mennék, ugyanúgy verekedni kell

   egyébként tapasztalatom szerint egyáltalán az időpontra menés orvosi típusú szervezése is jobbára abból áll, hogy mindenkit odarendelnek kezdésre, aztán majdcsak sorrakerül mindenki, mondjuk találkoztam sok normális szervezéssel is, simán asszisztensfüggő

   egy időpontért, ami így simán tud csúszni akár két hónapot is, sajnálom, ez a hónap betelt, telefonáljon következő hónap elsején reggel nyolckor.

   Ami viccesebb, hogy ha nagy nehezen lesz is időpont, nem ám csak úgy beheveredik az ember az asztalra, hanem kell 30 napnál nem régebbi vesefunkciós vérkép, ami nyilván csak azért kell, hogy lehessen látni, a páciens ki tudja-e hugyozni a kontrasztanyagot. Viszont szervezésben némi mázlit igényel, mert ugye max. egy hónapra előre tudja az ember az időpontot, viszont a vesefunkciós vérképhez szükséges kört

   háziorvostól vérvételi beutalót kunyerálni - vérvételre időpontkérés - vérvétel - eredményt háziorvostól elkunyerálni, ebből 3 személyesen

   egy hónapon belül lehetetlen lefutni, mert eleve a vérvételre egy hónapnál többet kell várni és akkor még alkalmazkodni kell a háziorvos rendelési idejéhez, szóval ez a három perc nekem valójában mintegy huszonharminc telefonomba, két nap szabadságomba (a késéseket úri módon ne számoljuk bele) és úgy 150 km közlekedésbe fájt. De legalább nem vernek, mint Amerikában a négereket.

2016. 01. 13.
   Lopott.
   2015 január: EZ AZ ÉN ÉVEM LESZ!
   2015 december: talán mégse.

   Mielőtt belekezdenék a pénzügyekbe, évértékelésként ki kell jelentenem, hogy 2015 kétségkívül legjobb vásárlása az a zárt zuhanykabin volt, ami csak előnyökkel járt azon a nyilvánvaló hátrányon kívül, hogy nem kevés pénzbe került. Nem ázik a fal

   ez a könnyűszerkezetes épületek másik hátránya amellett, hogy nem akárhol verhet szöget az ember a falba: a tartó faanyag icipicit mozog, viszont ez pont elég ahhoz, hogy az évek alatt a fugázás kicsit berepedjen, a víz meg - amellett, hogy nem folyik felfelé és nem áll meg kupacban- mindenhová be is jut, tehát a fal szép csendben ázogat meg penészedik

   lehet fröcskölni bármerre, lehet segget zsibbasztani az eredetileg hátmasszázsra szolgáló fúvókákkal, csak nem kell leülni. Világít, szól benne a rádió, nagyon hangulatos, ha kissé dekadensebb lennék, csirkecombot zabálva veretném a hátamat a forróvízzel. Legszívesebben rá is gyújtanék közben, de egyrészt ideiglenesen lejöttem a dologról

   könnyen ment, egyáltalán nem hiányzik, az elmúlt 4368 órában tényleg szinte alig gondoltam rá

   másrészt úgyis elázna. És lett két új ismerősöm is, a két zuhanykabin-szerelő, akikkel hosszú, tartalmas kapcsolatba kerültem, nem kizárólag garanciális okokból. Felszereltek valamit a kabinba, amire azt hittem, a beszállást segítő korlátszerűség és hát a második zuhanyzásnál le is törtem a gecibe. A jóemberek felvilágosítottak, hogy az törölközőtartó volt (egy zuhanykabin _belsejében_ ??????, na mindegy) és hát amíg kicserélődött, az nem volt annyira rövid idő

   Jocibazmeggyeremá! Ezt a Béla adta, hogy ötvennégy és feles...? Az hát, mi, bazmeg

   Később a kabin kicsit elkezdett billegni is, majd nagyon, mert az egyik talp egyre jobban beljebb csavarta magát, vagy nem tudom, hogyan történt. Azt nem értem, hogy hogyhogy nem reklamált senki, csak én kaptam majdnem szívrohamot, amikor az egész megindult alattam. Mikor sápadtan kibotorkáltam a fürdőszobából, hogy bazmeg, majdnem hasra estem a fürdőkabinnal együtt, mindenki értetlenül nézett rám, hogy mit parázok, ja, billeg, ez ilyen.
    Mindenesetre a billegés talpak újrakalibrálásával megoldódott, egyben azt is megtudtam, hogy konkrétan hogyan állították be a lefolyócsövet (sehogy), és egy nagyszerű ötlettel lettem gazdagabb, mire jó a mobiltelefon. Ha szűk helyre, vagy valami mögé kellene belátnod, de nem látsz be, mert nem fér be a fejed, akkor egyszerűen befotózol mögé és tudni fogod, merre vannak a csövek, csavarok, rögzítések, merre kell matatni. Csodálatos, mikre képes ma már az alkalmazott tudomány.

2016. 01. 08.
   A világegyetem újabb rejtélyére derült fény. A háztartásban ugyanis az utóbbi időben feltűnően megszaporodtak a fülhallgató-hibák. Fülhallgató van jópár, kompúterhez, telefonhoz, tablethez, ehhez-ahhoz. Ezek persze időnként megadják magukat, van ilyen. A meghibásodási arány akkor nőtt meg először, amikor a kölyök is rászokott a fülesre, csak arra nem, hogy azt le is kell venni, ha az ember el akat távolodni a készüléktől, amibe a fülhallgató be van dugva. Ezt leginkább a kétszáz forintos piaci fülhallgató vásárlásával lehet javítani, egyrészt mert úgyis szétmegy a következő pisálni vagy akárhová szaladáskor, másrészt pedig még mindig inkább a fülhallgató drótja szakadjon el, mint a tévé ugorjon arcost a rántástól.

   Később a kölyök rászokott az én fülesemre, azt már inkább megjavítottam. Aztán megint. Aztán megint, aztán a nejemét kétszer

   nejem megpróbálta ugyan megjavítani, de az, hogy minden vezetéket összesodrunk, aztán az áram majd kiválogatja, hogy merre menjen, csak az elképzelés szintjén volt sikeres

   egymás után. A jelenség mindig ugyanaz volt: sunyi kis szakadásocska a vezetéken, ami miatt jellemzően az egyik oldal nem szól. És valahogy mindig a kölyök használta utoljára, persze tagadott mindent, nem tolta rá a vezetékre a széket, nem csukta rá a fiókot, nem játszott vezeték-papír-ollót, semmitsenemsem. Teljesen paff voltam. Legutoljára a hallgató alatt húsz centivel szakadt el a vezeték, hát ez meg hogy a kurva életbe lehetséges, ilyen nincs, biztosan a zsidók, a gyíkemberek vagy a migránsok, mindegy, veszek maganak egy saját fülest, amit mindig elspájzolok, mindenki másnak legyen elég a két hegedű a vonósnégyesből.

   Aztán egyszer megláttam, nem a tényállást, hanem a kölyök ráutaló mozdulatát. Hát persze, hogy a zsidók gyíkemberek migránsok kibaszott nyúl az. A kölyök úgy néz videót, hogy felveszi a fülest, aztán a kezébe veszi a nyulat, simogatja, közben meg a nyúl rág, amit ér, és hát a fülhallgató vezetéke pont pofára jön neki, hogy baszódna meg a répazabáló büdös dög. Talán még a húsvétot kivárom, aztán meg fog szökni, szinte látom, ahogy rágja ki magát a ketrecből, nyitja ki az asztalon felejtett kulccsal az ajtót, lop egy autót és hajt el a naplementébe, de legalábbis valahová kibaszott messzire.

2016. 01. 07.
   Az internet szép és jó és információhegyek vannak rajta, ez nagyon hasznos, meg van rajta sok pornó, ez talán még hasznosabb. És van az az emberfajta, amelyiknek az internet kifejezetten rosszat tesz, mert az interneten található bődületes információmennyiségből neki csak a hülyeség marad meg. Teljesen mindegy, mi az aktuális beszélgetés témája, azonnal el tud kanyarodni valami szabadkőműves-összeesküvés, sumér-magyar rokonság, inka űrlény, japán-magyar nyelvcsalád satöbbi felé.
    És nem hülye az ember, meg nem kényszeres, legalábbis abból a szempontból, hogy nem mindennek a cionista ármány az oka. Hanem a cionista ármány az szinte tény, de nem kizárólagosan mindennek az az oka, hanem az űrlények tényleg ugyanúgy itt vannak, meg a szabadkőművesek is, meg a japánok tényleg tök jól megértik a magyarokat, ha azok szépen lassan beszélnek magyarul, szóval ez így mind egyszerre. Persze mindez nem BIZTOS, de tuti van mindben valami, ha már egyszer az interneten fent van.

   Lassan arra gondolok, hogy ez tulajdonképpen egyfajta újkori többisten-hit, ami szerint a világban mindennek megvan a maga felelős -még ha nem is végtelen hatalmú- entitása, csak még nincsenek letisztázva a hatáskörök. Például az időjárást a HAARP csinálja, de azért valahol belefolynak a zsidók is, míg pl. a magyarok kiirtására az első próbálkozást ugyan a Habsburg Birodalom tette, de ezt a feladatot a Habsburgok hanyatlásával kénytelen volt átvenni a globális tőke stb.
   Valójában ha unatkozik az ember, akkor eléggé szórakoztató az ilyesmit hallgatni, de csak azért, mert lehet bízni abban, hogy az efféle nem kerül hatalomközelbe. Hm.

2016. 01. 06.
   Hm, hát az is lehet.
- És a digitális átállás után országosan az eddigi három helyett nyolc tévécsatorna lesz fogható teljesen ingyen.
- Szerinted miért akar magának a Fidesz nyolc tévécsatornát...?

   Újabban némileg puccosabb helyre járok dolgozni, a nívó emelkedését mindennél jobban jelzi, hogy reggel a bolt előtt nem Tipli Szeszesital, hanem úri módon egy kétdekás pezsgő sül el. Először azt hittem, valami ünneplés, de később láttam, hogy szinte minden nap egy ünnep. Nem mondom, hogy nem vagyok irigy.