2020. 11. 30.
   Az évvége közeledtére bevásároltam: megvettem a Red Dead Redemption 2-t, mert sokpontos értékeléseket olvastam róla, meg hogy mennyire tökéletes, meg mennyi ideig el lehet lenni ezzel az open world csodával.
   Nos, azért el kell ehhez rántani egy rendesebb méretű trombitát vagy Xanaxra ráinni és úgy hozzákezdeni. Olyan hat-hét óra játék után ismét nekiálltam internezetni, hogy ezt csak én gondolom egy kurva nagy hulladéknak, vagy más is jutott erre. Másodjára már értettem, mit is jelent a krintikákban _valójában_ a "csodálatos, élő táj", meg az "igazi vadnyugati élmény". Azt, hogy valójában az idő döntő többségét a csodálatos, élő tájon lovaglással töltöd. Ezt a vadnyugati regényekben elintézik egy mondattal, hogy "egy hétbe telt, mire átverekedték magukat a Llano Estacadón", csak itt ezt az egy hetet kvázi tényleg végigszopod. Olyan, mint a Death Stranding, ott is azt hiszi az ember, hogy két hosszantartó furikázás után már csak lesz valami értelme az egésznek, de nincs.

   Mondjuk itt azért több van, csak nem sokkal. És bár értem, hogy állítólag a programozók kurva sokat szenvedtek azzal, hogy egy egész flóra-fauna-időjárás bioszférát leprogramozzanak, de szerintem kidobott idő volt, sokkal egyszerűbben is meg lehett volna oldani, hogy például lovaglás közben lássam, hogy egy nyúl ugrik ki a bokorból. If position.főhős=közelben then ugrik(nyúl), nem kell ehhez a húsevők párzási ciklusát és élelmiszerigényét leprogramozni, hogy majd attól függően lesz valamennyi nyúl. Ha nem mondják, nem is látszik, hogy nemtom, nő a növényzet, meg ha mondják, akkor sem. A ló töke behúzódik, ha hideg van? Oké.

   Biztosan design-elhatározás volt, hogy térkép három gomb megnyomásával jön elő, de valójában tényleg minek, alig van rajta valami, ha küldetést kapsz, no ikon, találj oda a valahová. A felderített területek kb. kirajzolódnak, de ennyi, ettől még simán ki tudsz hagyni helyeket, ha nem vágod fejből a környéket. Az is biztosan design-elhatározás volt, hogy a lovagláson kívül minden kibaszott körülményes, megnyomod a leltárelővevő gombot, ami nem mindig működik, mert időnként azzal a gombbal nyitsz ajtót vagy mi, kiválasztod a karral a micsodát, de közben nyomni kell egy R2-t, mert az vált a fegyver és a miegyéb-inventory között, majd elengeded az L1-et, mire elfelejti, mit választottál ki és lasszó helyett belelősz valakibe, mert akkor a lasszócélzó funkciójú gombból csípőbőlgyorstüzelő gomb lesz. Már ha mindeközben a lóval le nem szaladtál valami szakadék széléről, mert akkor a küldetésnek meg a lónak is annyi.

   Ha elbasztál valamit, lehet választani a "mission elölről" és a "checkpoint" között. A "Mission elölről" rosszabb esetben egy háromnegyed órás időutazás vissza, mert ha kapsz egy többlépcsős misönt (beszélj valakivel, beszélj mással, menj vissza a táborba) meg közben elténferegsz (kocsmába bemégy stb), az mind-mind-mind megy a levesbe és kezdődik elölről a haverokkal beszélgetéses mission intro. A checkpoint csak egy fokkal jobb, mert valamennyi időt megment, de nem tudni, hová és mikor pakol vissza, milyen események előtt-után, mi lett már megcsinálva, mi nem, bravó.  Ha pl. valami kanyonbeli küldetés végefelé baszódsz meg, közvetlenül a táborba beérés előtt, két esélyed van: a közeli városba tesz a checkpoint, vagy a kanyonba vissza. Mindkét esetben ló nélkül, az addig nevelgetett lovad picsa tudja hová lett, ezért egyrészt szerintem az ilyen lónevelgetés teljesen fölösleges passzió, másrészt a kanyonból ló híján vissza kell gyalogolni a táborig, (10-15perc) hát így tényleg 50-60 óra, mire az ember kezd összeismerkedni a játékkal.

   A gyorsutazás úgy néz ki, hogy felkelsz a táborban, elbaktatsz a lóig, azon ellovagolsz a városba, a lóról leszállva beslattyogsz a pénztárba, ott veszel dollárért vonatjegyet, majd a vonattal elgyorsutazol valahová, ahol még nincs lovad. Hát gratulálok. A küldetésnapló utólagos: ha befejeztél valamit, akkor lesz róla egy logbejegyzés, hogy mit vártak volna pluszban el (időhatár, ez az ne haljon meg vagy pont hogy haljon meg). Hogy mi van folyamatban, mi milyen messze, mi hol van, azt tartsd fejben.

   Természetesen nem azt mondom, hogy ez rossz, csak nagyon nem ezt vártam. Hm, de, szerintem ez így rossz. A játékban valójában egy bandatag eléggé realtime életét éled, még jó, hogy nem programozták le az időnkénti bokorba szarást és hogy ha nem lapulevéllel törlöd ki, akkor egy idő után csípni fogja a segged a fos és pontatlanabbul célzol. Ha mindsetet váltasz és inkább elfogadod, hogy nincs gyorsutazás, nincs gyorsmentés, és ha elbasztad, akkor elbasztad, akkor lehet vele szórakozni. Van ezer mellékdolog, lehet nemtom dinoszauruszcsontokat gyűjteni, meg vadászni-horgászni, de a játék szempontjából valójában egyiknek sincs sok értelme, pontosan ugyanúgy, ahogy az öltöztetésnek, de hát van, akiknek ezek tetszenek, oké.

2020. 11. 24.
   Az újabb nyugdíjas vásárlási idősáv bevezetésével már védetem is le a Rent-A-Nyug nevet, minden Lidl, Aldi és Tesco mellé kis standot fogok állítani, ahol nyugdíjast lehet bérelni, aki bemegy és megveszi, ami kell. Alkalmi meló, kéccá forint, százas a nyuggernek, százas nekem, tavasszal már Ibizáról küldöm a képeslapot.

2020. 11. 22.
   Ezekben a vészterhes időkben, amikor az ember felesége elsárkányosodik koronavírus van, nagyon jót tud tenni egy kis relaxáló zene. Egy ideje lo-fi anyagokkal hűtöm az idegeimet, meg zárom ki a háttértévézés miatti Jakupcsek Gabriellát például. De hát még az "élő" csatornákról is ki-kiderül, hogy olyan 2-3 óra tartalom van bennük, aztán egyre több ismétlődést fedez fel benne az ember. Egy kicsit hosszabban tartó vonal a kávéházi ambience lágy jazzel mintegy 8 óra értékben, vagy van ugyanez könyvtárral, de az nem annyira jó, mert vannak csendesebb részei, ahová be tud szivárogni a politikai vitaműsor. Ezért az ember kattintgat kicsit és.

   Joan Chamorro, a kopasz spanyol zenész-zenetanár vagy mi (van némi külső hasonlóság a Whiplash dobtanárával) megalapította a Sant Andreu Jazz Bandet csupa fiatalból és csodát tett velük, illetve nyilván kellettek ehhez a fiatalok is, de akkor ezeket kiválogatásával tett csodát, vagy nem tudom, elképedve hallgatom, ilyen nincs. Kicsit olyan, mint a Gyalog-galopp mocsárváras jelenetében, először beszarsz, később behugyozol, aztán először beszarsz-behugyozol és csak aztán fosol be. Mindenféle felállásban, vendégművészekkel, válogatni is alig tudok, hihetetlen.

   De legelsőnek ha ideges vagy, az énekes-trombitás kislány Alba Armengou legfőbb szereplésével egy szobaelőadás erejéig A. Carlos Jobim Meditáció c. lassú bossanováját hallgasd meg. Még ahhoz is kedvet kapsz, hogy megtanulj portugálul. Érdekesség, hogy az 5:25-től kezdődő trombitaszólónál jót izgul az ember, hogy a csávó végigbírja-e, vagy az utolsó előtti hangnál lefordul a székről, mert ott a levegő vége, mert inkább végigfújja a szólót és meghal, minthogy megtörje a ritmust. De nem hal meg, egyrészt mert helyette is veszünk levegőt, mint a Tomb Raider vízalatti jeleneteiben, másrészt meg ő ilyen.
   Nem kizárólag szamba meg bossanova, eljátsszák például Ray Charles Unchain My Heartját is (Ansín máj hart), ebben is fuldoklik egy jót a trombitás, de ugyancsak túléli. Ugyanerről a koncertről egy másik szám a Blues Brothers szellemét megidézve, felhívom a figyelmet, hogy az énekes-trombitás kislány, aki kurva nagyot villantott a szobában, most a vokálban tolja hatodmagával, a másik trombitás-énekes pedig a második sorban a többi között bújik meg, tehát nem öntelt kis szólistagecinek lettek nevelve, hanem igenis nem zsenánt kilencedik alabárdosként ott keccsölni a kottaállvány mögött. Egy kis utcazene

    figyeljük meg, baloldalt feltűnnek a zenekar épp nem bazseváló tagjai, a harrypotter szemüveges altszaxofonos, meg az egyik vokálos-szaxofonos csaj, akinek egyébként a hegedű a fő hangszere

   itt az az Andrea Motis trombitál, aki egyrészt szintén egész tűrhetően elő tudja adni a Meditációt, másrészt tesója annak a faarcú gitáros Carla Motisnak, akit láthatólag rendkívül rosszul érint, ha szólóznia kell, és inkább lehetne a "Slowhand" név gazdája, mint Clapton, de tény, hogy el nem bassza sehol. Bár az az érzés végig megvan, hogy ő inkább erőből szólózik, nem érzésből meg technikából, ahogy a többiek. Vagy csak közben sakkozik fejben, nem tudom. Ezt a Doodlin'-t egyébként a Manhattan Transfer, a kimondottan éneklős csapat is előadja, de nem biztos, hogy jobban, őrület. Ezek bebizonyítják, hogy két trombitás igenis megfér egy csárdában pinceklubban, és ha már annyit áradoztam a hegedűs csajról, tessék, Deseő Csaba meg Didier Lockwood is meghalhat nyugodtan, megvan az utánpótlás.
   Szóval tegyük be a lemezjátszónkba Joan Chamorro csatornáját és dőljünk hátra.

   Úgyhogy pina.

2020. 11. 12.
   Csak hogy a dolgok hiábavalóságáról értekezzünk, egy kis demotiváció: Fourier ezt az egész harmonikusrezgős-végtelensor-összeadós baszt az 1800-as évek elején (több, mint 200 éve), a szoros fehér gatyák (vö, Napóleon) divatja idején alkotta meg. Az integrálszámítás (Newton-Leibniz) 1600-as évek második fele, rizsporos paróka, abroncsszoknya, négy muskétás.

   Szóval te, kedves olvasó, gondolkozz el, hány éves vagy és mit tudsz felmutatni? Vagy nem is, nem hogy mit tudsz felmutatni, hanem te, a modern idők okos embere érted-e valamennyire, sőt, egyáltalán van-e fogalmad arról, mi az, amit ezek a hajadismijen hajú csávók már többszáz éve kitaláltak? Meg ne írd, mert nem érdekel, csak gondolkozz el :-). Visszamennél az időben, hogy megmutathasd, mennyire okos vagy? :-DDDD Pálinka legyen otthon.

   Úgyhogy pina.

2020. 11. 09.
   Mindenkinek nagyon köszönöm a segítséget, így már lett bátorság visszakérdezni, hogy mijaistenfasza a baj ezzel.

   Hogy ne legyek olyan, mint az egyszeri rendszergazda (programozó), aki felteszi a kérdést a fórumban, hogy a mi a megoldás erre meg erre a problémára, van pár ötlet, majd annyit még visszaír, hogy "oké, rájöttem" és utána örökre kilogol

   a másik sátáni metódus, hogy "a megoldás a ... linken van", ami link alatt a szolgáltató (geocities, ilyes) régóta megszűnt

   ezzel borzasztó, zokogva kurvaanyázós kétségbeesésbe taszítva mindazokat, akik pontosan ugyanazzal a problémával küzdenek akár hat-tíz év múlva is, a rendes megoldás (ami figyelembe veszi a T periódusidőt, mert én nem vettem figyelembe, mert alapvetően az együtthatókra kérdeztek rá) a következő:

   (2A/π) (sin( t π/T )-(1/2 sin(2 t π/T))+(1/3 sin(3 t π/T))-(1/4 sin(4 t π/T))+-.....)

   Ez óriási megnyugvás, mert alapvetőan arra gondoltam, hogy valami frekvencia-körfrekvencia váltást nézek be és valahol még π-vel osztani vagy szorozni kell.

2020. 11. 03.
   Lájfhekk.
  A "zero" kifejezéssel végződő nevű üdítők rettenetesen rosszak, pohos műanyagízüket még az az enyhe, fémes utóízük sem javítja ami olyan, mintha egy rozsdás tízes alátétet szopogatna az ember még félórát. A megoldás egyszerű: egy pohár "zero" üdítőbe keverjünk egy teáskanál sima, olcsó, bolti cukrot, így kis költséggel sokkal ihatóbbá tettük azt a szart fost.

   HJÄLP
   Van a következő görbe, jel, akármi. Sima fűrészfog, 2A amplitúdóval és 2T periódusidővel.

t

   Hogyan néz ki a Fourier-sora? Nekem az jött ki (páratlan függvény, ezért csak szinuszos tagok vannak és szimmetrikus, így a 0. tag 0), hogy

   (2A/π) * (+ sin(t)/1 - sin(2t)/2 + sin(3t)/3 - sin(4t)/4...), de ez állítólag nem jó (=ahová be kell gépelni, pök rá), de nem értem, miért, a wolframalpha is kb. bólogat, elbaszok valamit, vagy a rápökés nem jogos?

   Úgyhogy pina.