2007. 09. 29.
   Kész, megbuktam, le velem. Először a "legyünk következetesek" témakörében, mert csak a gyerek második gyomorszájasára reagáltam egy komolyabb maflással, nem rögtön az elsőre. Aztán a "legyünk türelmesek"-ből is húzhattam volna új tételt. Most gonosz vagyok, mérhetetlenül. Még nejem is megrótt, de nem hagytam magam meggyőzni, hogy én kezdtem.

  Az agresszivitást valószínűleg a sok magyar népmese válthatta ki mindkettőnknél, amit nejem vett meg DVD-n és meglehetősen kevéssé hasonlítanak azokra, amelyekre emlékeztem. Inkább afféle kínai tantörténetekre emlékeztetnek, amikben tökéletesen logikátlanul történnek dolgok, és a befejezésük is ehhez méltó.

"A szegény embör, a billegér, meg a lófasz.

   Vót eccör egy szegény embör. Annyira szegény vót, hogy még a böllöntérek se legyintettek a kacabajkájára. Hát ahogy mentében búslakodott, eccőcsak meglátott egy rézpinát, fel is vette azonmód. Ahogy ment tovább, meglátott egy ezüstpinát. Azt is felvette. Már majdnem elért oda, ahova indult, amikor meglátott egy aranypinát. Azzal se tett másképp.
- Hej, már csak a gyémántpina hiányzik! -sóhajtotta a szegény embör.
De erre nagyhirtelenséggel előpattant a közeli fából egy vörös kis billegér és jól fejbevágta egy bottal.
- Még mit te nem gondolsz, szegény ember! - kiáltotta a kis vörös billegér - kaptál rézpinát, ezüstpinát, aranypinát és ez még mind kevés?
   Azzal kővé változtatta a szegény embört, az meg azóta áll ott az út szélén, mint a lófasz."

   Mesélő: Szabó Gyula.

2007. 09. 25. v2.0
   Annak tolatnék fel egy izzó kötőtűt a húgycsövébe, aki kitalálta a lokalizált vindóz-szervert. És hátradőlve, élvezettel hallgatnám a sercegést és hangos tapssal követelnék újrázást. A munkaállomás az talán még rendben lenne

   lófaszt, az sincs rendben. Ahogy egy kicsit lejjebb ásunk, az is szopat

   de a szerveres rendszerüzeneteket, azokat miért, miért, miért? Hogy soha rá ne lehessen jönni, mi az anyja picsája baja van a gépnek, hogy a gugli az életben találatot ne adjon rá? Hogy bármi script, amit életkönnyítésre írtak a nagyvilágban, azonnal elhasaljon, mert muszáj volt bele időt/energát ölni, hogy mittudomén a Network Outbound Queue Utilisation-t lefordítsák az istenbarmai Hálózati Kimenősor Kezelőeszközre? De tényleg, mintha a "Nyolcadik utas a halál" szereplőit próbálná megtalálni az ember az interneten úgy, hogy sehol le nem írják, hogy a film címe igazából Alien.

   Szerencsétlen busman rendszergazdák a belterjes nyelvükkel hogy szophatnák a faszt, ha foglalkoznának egyáltalán ilyennel.

2007. 09. 25.
   Nahát, ezek a gyerekek! A minap még gügyögő kis aranyos apróságok voltak

   már ha az ember teljesen meghülyült és tényleg már csak a szépre emlékezik

   és hirtelen hipp-hopp, tenyérbemászó kis köcsögök lettek és hol van még a pubertás. Amilyen irritálóan egy hatéves elő tudja magát adni a világ nagy dolgait illetően, egyszerűen vérforraló. Sajnos nem keltem fel időben a kora reggeli vitához, amelynek az volt a lényege, hogy mivel mi fizetésért járunk be dolgozni, így őkelme is fizetésért akar iskolába járni,

   természetesen a reggeli torna a "fáj a torkom, lázas vagyok, nem tudok iskolába menni"-vel kezdődött

   mert különben negatív alku lett volna a vége, azaz nem a kap a gyerek két nehéztüzérségi pofont, ha azonnal eltakarodik az iskolába.
   Sajnos nejemmel már a béralkunál tartottak, egyik szülőnek pedig csak végső esetben szabad meghazudtolnia a másikat, vagy pedig az egyenlőség kedvéért nejemet is látványosan fel kellett volna pofoznom, kis gondolkodás után ezért inkább segítettem lefelé alkudni

   "Azt mondja, hogy meg kell fizetnie a tyúkját, kétszáz rúpia. De szerintem ez sok, ajánljon ötöt"

    és még azt is sikerült békésen elérni, hogy nem fizetünk ki előre neki három évet, pedig igencsak próbálkozott. Szerintem mi leszünk az első család a világon, amelyiknek kollektív szerződése van.

2007. 09. 23.
   A Christian Lacroix kihozta a Rouge et Noir parfümjét, vagy mi a csöcst. A Ruzsenoár mellé magyar piacra igazán kihozhatnák a Fetvozsőt és a Riennövaplü-t is.

Ezt még nem hallottam. Stirlitz rejtjeles táviratot kap. "Gratulálunk. Fia született.". Stirlitz elmorzsol egy könnyet a szeme sarkában. Már húsz éve nem volt otthon.

- És értsd már végre meg, de tudom, hogy úgysem érted meg, mert hatvanadszor magyarázom el neked, és mindig csak azt mondod, hogy bocs és hatvanegyedszer is megcsinálod, csak hogy engem dühíts, hogy idegenek jelenlétében ne fingjál, mindenki idegennek számít, aki nem én vagyok, igen, apám is, mindenki, vedd tudomásul, hogy a fing büdös, a fing undorító!
- De vicces.

2007. 09. 18.
   Na nem, ezt már nem. Én tényleg tömbréder-hívő vagyok, de most már a kurva anyátok. Az eddigi összes részt végigtoltam csalás, mentett állás, ilyesmi nélkül, de ezt most már nem. Az nekem, hogy egy kilenc ugrásból álló kombót összehozzak tizennyolc másodperc alatt úgy, hogy közben a kameraállás változása miatt kétszer az előre-hátra, egyszer pedig a jobbra-balra gomb felcserélődik, egyszerűen nem megy. Úgy hatvanszor futottam neki, és még ha csak egy kicsi hiányozna, de bassza meg, felénél nem járok. Átmegyek casual gamerbe és csak hangyairtósat játszok.

2007. 09. 14.
   A japánok hülyék. Viszont konzekvensek. Most a rajzfilmekről beszélek, a pokemon (gyermekeknek) alapvetően végig a mester-tanítvány viszonyról szól, amiben a mester úgy segít a tanítványnak, hogy "Meg tudod csinálni! Meg tudod csinálni!" miközben a tanítvány (jelen esetben pokemon) tényleg megpróbálja megtartani a fogával a hangversenyzongorát, miközben azt motyogja, hogy "meg... kell... tudnom... csinálni...". Most megnéztem egy kevésbé gyermekeknek szánt rajzfilmet, egy az egyben ugyanez, csak nem foggal, hanem pinával.
   És azok a bölcsességek, bazmeg, azok is, hát nem szóról szóra, de azért.
- ...
- Nem vagy csúnya, Shoko. [Shoko a lány]
- Nem is igaz!
- De tényleg! Talán nem egy Pamela Anderson, de jó anyag.
- Akkor kefélj meg! Itt és most!
- Hogyne. [Fejben: Össze _kell_ szednem a szex-csímet!]
eksön
- Érted már? Még ha nem is vagy gyönyörű vagy kívánatos, azért pinád van, és a férfiak világában ez sokat számít.
- Köszönöm bölcs szavaidat, Ruichi.

   Van még mit tanulnunk.

2007. 09. 13.
   A Microsoft nagyon tolul. Egynapos rendszergazda-képzést vezetett be. Kőkemény. Vagy kétségbeesett, nem tudom. Fóti Marcell, Gál Tamás. Baszki, a Gálról még el is hiszem, hogy másfél óra alatt elmondja egy ötnapos tanfolyam anyagát, de az ott ülőknek le fog égni az arca a súrlódástól.

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és kérdezni szeretnék.
- Miafkhm...? Parancsoljon, Köcsög úr, kérdezzen.
- Önök forgalmaznak ugye egy terméket...?
- Igen. Többet is. Ön melyikre gondol?
- Hát amiben van az a diszk.
- Köcsög úr, az általunk forgalmazott termékek túlnyomó többségében van diszk.
- ... [10 perc]
- Nekem tulajdonképpen az a sín kellene, amivel egy diszket be lehet szerelni a rackbe.
- Ez így ellentmondásos. Szervert szerelünk a rackbe. Diszket szerelünk a szerverbe. Vagy mobilrackre gondol?
- Szóval mert az önök által forgalmazott egyik szerverben pont olyan fajta diszk van, amilyen nekem kellene, de nem tudom, bele lehet-e azt szerelni másba.
- Persze, Köcsög úr, de akkor miért nem vesz csak olyan diszket?
- Mert a sín fontos. Meg ebben a diszkben olyan csapágy van, amiről azt olvastam hogy nagyon jó. De nem mindegyikben, csak abban, ami ebbe a fajta termékbe van beszerelve.
- ... [20 perc]
- Szóval ha jól értem, ön venne egy komplett szervert, amiből csak a diszkeket fizetné ki részletekben, a többit meg vegyük vissza. A diszkek áráért a diszkeket tegyük bele egy kidobásra ítélt gépbe, mert az ingyen van, illetve rögtön kettőbe, mert kétszer ingyen az ugyanúgy ingyen, mindkettőre tegyünk Linuxot, mert az is ingyen van, csináljunk belőle fürtöt, hogy megbízható legyen, minderre vállaljunk három év garanciát plusz két év szavatosságot.
- Azt kifelejtette, hogy azon a helyen, ahol én mondom, de egyébként ilyesmi. Önök adnak blokkot?
- Sőt, számlát, Köcsög úr, bár meg kell mondjam, aligha...
- De nekem elég volna blokk.
- Mi csak számlát tudunk adni.
- De ha maga zsömlét vesz a boltban, számlát kap?
- Nem, Köcsög úr, blokkot, néha még azt se. De mi nem zsemlét árulunk, nálunk kizárólag számla van. De mi a számlával a baja?
- Hogy adatokat kérdeznek. És én nem szeretnék adatokat mondani.
- Drága Köcsög úr, nem kérünk igazolványt, nem kérünk semmilyen papírt, azt mond, amit akar.
- Az csalás lenne, azt meg én nem akarok.
- Hát, Köcsög úr, roppant sajnálom, hogy ezen az apróságon csúszik el ez a mindkettőnk számára előnyös üzlet.

2007. 09. 11.
   Hello, időjárásjelentés, hello, szindikátus.

2007. 09. 09.
   Az udvaron vasárnapi nagyüzem, nejem -tökéletesen fölöslegesen bár, de a lelkiismeretétől hajtva- beáll csősznek. Egy darabig. Aztán jön be, reménytelenül sóhajt: ezek csak szaporodnak.

2007. 09. 08.
   Most másodszor is kipróbáltam azt a barackpálinkát, amit azzal hoztak nekem csakmostcsakönnek, hogy ez annyira profi, hogy e fölül már csak a rabbi hiányzott, vagy a pápai áldás, respectively. Mohamedék szívtak. Felekezettől és meggyőződéstől függetlenül üt a készülék, nagyot. Innen kellene kiindulni, ha egyházat szeretnénk alakítani, persze a nagy hagyományos egyházakat nehéz lenne beérni, de azt a párezer embert, ami az állami támogatáshoz kell, már csak össze lehetne trombitálni azzal, hogy ebben az egyházban a vasárnapi mise arról szólna, hogy mindenki bebaszik, mint a sakál.

2007. 09. 04.
   Rohadt erős vagyok, az előbb, amint könnyed esti szórakozásként a gyerek ollójába próbáltam volna belevésni a monogramját

   leadták a listát jóelőre, mi kell az iskolába a gyereknek. Nejem meg is vett mindent, kár volt. A listán tompa olló volt, a tanítónéninek hegyes olló kellett. A listán színes gyurma volt, a tanítónéninek natúr gyurma kellett. Tíz vonalas és négy kockás füzet helyett két kockás és egy vonalas. Jövőre én megyek el az első szülői értekezletre és megetetem a tanítónénivel a listát

     először az íróasztallámpám fejét törtem le, majd az egész lámpát le az asztalról.

   Az Ablak-Zsiráf lexikont nem teljesen értem. Mert mire akkora lesz a gyerek, hogy tud olvasni, akkor már nem lesz neki újdonság az sem, hogy mi az az egyenes, meg mi az az ablak, meg milyen a rózsaszín. Ez maximum arra jó, hogy a szülőnek adjon valami támpontot, hogyan kell ezeket elmagyarázni a gyereknek. Bár a könyv nem egy elvont darab, az "egyenes" szócikk mellett két egyenes vonal van, a magyarázat pedig: ez a két vonal egyenes. Hát ezt lehet, hogy magamtól is tudtam volna.

   Az első nap a gyerek rezgett, felkelt fél hatkor, izgalom, huhú, iskola. A második nap még lelkes volt valamennyire, bár este az úristennek nem volt hajlandó elárulni, mivel foglalkozott napközben. Saccom szerint valamikor a jövő hét közepén fog bekövetkezni az "ez nagyon unalmas, hányat kell aludni addig, hogy nem kell már menni?", a kíméletesnek szánt választ még fogalmazom.