Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2005. 02. 27.
   Egy ide, egy oda. A péntekről szombatra virradás miatt nem voltam a formám csúcsán

   autózás miatt a helyszínen nem ihattam, csak egy csendes otthoni bepótlás sikerült, ez azért elég nyomasztó, viszont az enyhe másnaposság azért megvolt

   amikor megtaláltak, hogy deazonnalmostizibenyomban alakítsak át egy weblapot, mert arról fogja az ország letölteni a milliárdokat érő pénzkunyeráló nyomtatványokat. Mellékelve három különböző embertől kaptam hét word állományt meg három excelt, hogy azokat kombináljam össze a nyolcadik és a kilencedik wordben leírt módon. Láttam, hogy ez nem lesz egyszerű, gondoltam, még délután nekiállok, akkor nem kell hajnal kettőig ezzel szórakozni.
   Még az itiner első bekezdésének az értelmezésénél tartottam

   a hivatkozások csak távolról emlékeztettek a valóságra, pl. "az <EztKellLetölteniHaPirosTaxitAkarszHívni> állomány második bekezdését ki kell cserélni a <TaxihívásiEljárások> állomány ötödik bekezdésére" egyszerűnek tűnik, amíg az ember fel nem fedezi, hogy a csapatban valamennyire is relevánsnak csupán az "EztTöltsdLe1", EztTölsdLe2", "EztTöltsdLe3", "KékTaxi" és az "Eljárás-Hóemberolvasztás_Jó" állomány tűnik

   amikor bejött a gyerek, hogy nyuszizzunk. Sóhajtva elmagyaráztam neki, hogy ez most nem fog menni, mert dolgom van. Nagy nehezen belenyugodott, hogy a nyuszizás most nem fog menni, de megkért, hadd ülhessen mellettem csendben, hadd nézhesse, hogyan is van az, amikor apa dolgozik.
- Apa, most mit csinálsz?
- Próbálom megérteni, mit is kellene csinálni.
- És ezért nem csinálod?
- Ezért.
- És oda van leírva, hogy mit kellene csinálni?
- Oda, de ha nem maradsz csendben, az életben nem végzek.
- [10 másodperc]... és mikor csinálsz már valamit?
- Mielőtt valamit csinálnék, meg kell értenem, mit is kell csinálni. De légyszíves, hagyj békén.
- Jó. Elkezdi nyomkurászni a CD gombját, ki-be-ki-be-ki-be [...] ki-be-ki-be
- Légyszíves, ezt hagyd abba. Zavar.
- Jó. Nekikezd forogni a székkel, időnként a könyökömről rugaszkodik el, néha belerúg az asztalba
-
Ezt ne csináld, hé!
- De apa, nem is csinálok semmit!
- De igen, rugdalod a kezemet és az asztalt.
- De nem is!

   Még negyedórát ment ez, aztán kirohantam, hogy henteregjek egy kicsit a hóban, mielőtt agyvérzést kapok, a gyerek meg a kompúterre borulva sírt, mert kiabáltam vele.

   Ma viszont a Camponában kinyaltam a seggét, főleg a lila-sárga gumilabda volt nyerő, ahogy kergettem végig a folyosón, mert állandóan eldobálta. Azt hiszem, most egy hazugságvizsgálatra is gond nélkül be tudnék ülni, kérdezhetnének bármit, a pulzusom szemernyit sem változna, maradna végig stabilan kétszáz.

2005. 02. 24.
   Kénytelen vagyok magamba szállni, nagyot hibáztam. A jó CEO mindenkori másik feladatáról elfeledkeztem.

   Subject: pa to ceo
  "Ha mindent ő csinál, akkor a titkárnőt is ő fogja baszogatni? :)"

   Hullik a hajam rendesen, belefutottam a szokásosnak mondható kódlapos problémába, csak küzdök, mint disznó a jégen, körülbelül annyi eredménnyel is. Statikus html-ben van őű. Php printben van őű. SQL-adatbázisban van őű (query analyzer, a collate hungarian_ci_ai). Ha php-n keresztül belehúzok egy szöveget az sql-ből a weboldalba, már csak ou van.
   A fél prog.hu-t már kiolvastam, még van egy fél.

2005. 02. 23.
   Ebben a késői télben nagyon szar a hangulatom, napsütést akarok, meg lombzizgést meg madárcsicsert meg viszkit szódával, illetve az van, de a többi tényleg hiányzik. Tanulási célzattal bevállaltam egy másoknak szokványosnak mondható IIS-PHP-SQL-triászt, haladok is vele szépen-lassan, illetve inkább lassan, mint szépen. De az idő nagyszerűen megy vele. A hosszas monitorbámulás után pedig otthon valósággal felüdülés a másik monitor bámulása, miközben a gyerek időnként orrbavág, ahogy ül az ölemben és próbál együtt ugrálni a piros vagy a zöld nyúllal (JazzJackrabbit2).

    A nap fénypontja -még ha kicsit halvány is- a szép új kollegina volt, akinek gépet kellett reszelni, mert ő lesz a főmittudoménki, minden kell neki, mert mindent megcsinál

   úgy látszik, a szerencsétlen az a tipikus PA to CEO lesz, aki egyeztet, tárgyal, prezentál, mindent csinál, csak egyet nem. A pénzt azt a főnök veszi fel helyette

   ezért lesni kell minden kívánságát. Kicsit rettegtem, mi minden lószart fog követelni, de az első kérdésre (Windows XP jó lesz?) szerényen visszakérdezett, hogy olyanunk, amin az a rét van, van-e. Písz, brada, ereszd le a stukkert.

   A gyerek pedig két napja teljesen önállóan öltözik fel reggel. Egycsapásra. Reggel kiküldött a szobájából, szöszmötölt egy darabig, majd kijött teljesen felöltözve. Igaz, a nadrágot fordítva vette fel, de nem akartam elrontani az önállóságát azzal, hogy azonnal rámutatok, hol hibázta el. Farkasházy jutott az eszembe

   állítólag ő sokáig nem beszélt, már aggódtak a szülei, aztán egy vasárnapi ebédnél megszólalt, hogy túl sós a sóska. Mindenkinek megállt a kanál a kezében. "Te tudsz beszélni?" "Igen." "És eddig miért nem beszéltél?" "Eddig nem volt túl sós a sóska."

   talán még tévésztár is lesz a gyerekből, meg a feleségéből lapfőszerkesztő.

2005. 02. 20.
   IKEA, gyerek a játszóházban, mi nejemmel az emeleten egy kanapén próbafetrengünk, miközben nejem megpróbálja velem megértetni, még a Kikában látott igen dizájnos ülőgarnitúra

   lassan venni kellene valami ilyesmit, mert az a kanapé, ami most van és amit a fatertól örököltem úgy húsz éve, kezdi hullajtani a tűzőgép-lőszert, ezen felül rommá is van törve, ezért nehéz kihúzni-összetolni és a karfája is lefittyed

   szerinte miért nem A Megveendő Darab.
   "Tudod, nagyon szép, meg elegáns, meg dizájnos, meg minden, de haza nem vinném, mert otthonra, mindennapi használatra nem vagyok róla meggyőződve, hogy jó lenne. Mint Brad Pitt."

2005. 02. 19.
   "-Túlélsz, pöcök."

   A szívecske alakú, rózsaszirmokat (azt hiszem, meg valami fakérget, meg -na ezt végképp nem tudom, mi) tartalmazó fürdőgolyót már feldolgoztam lelkileg. A mai este a lövöldözésről meg a Ballantines-ról fog szólni.

2005. 02. 18.
   Visszaraktam a 14-dikei bejegyzést, ami a két helyről irkálás miatt elveszelődött.

   A gyerek teljesen begőzölt, már három napja rágja a fülemet, hogy menjünk el a szomszédba és hozzuk el azt az ostorozós kukacos játékot, amit ott látott. Először valami szadomazo Worms-re gyanakodtam, de nem, az Earth Worm Jim volt az, amiben egy űrruhás gilisztával kell ugrálni. És hozzuk el a birkanyírósat is.
   Ezzel már komolyabban feladta a leckét, aztán amikor a szomszéd megmondta, hogy az illető játék a Sven (F99 blog, 2002. július 31.-csak hogy a HVG-t majmoljam), akkor nyeltem egyet. Az ő lánya találta ki, hogy a fekete bárány amit művel a többi birkával, az nyírás. Hát így még nem hallottam ezt kifejezni.

   Fater telefonált, hogy nem jön hétvégén, mert alul reparálják a fogát, ezért éppen most nincs is ott neki. Így meg nem akar a gyerek elé állni, mert ráadásul pösze is tőle. Mondtam, hogy jöhet nyugodtan, legalább tud majdnem teljesen csukott szájjal sercinteni, az ilyen mutatványt értékeli a gyerek. A pöszítés sem probléma, akik egy nyelven beszélnek, jól megértik egymást. De valamiért nem éreztem a hangján a megkönnyebbülést.

2005. 02. 15.
   Voltam a Fanyűvő Rt-nél, hááátttööö... nem is tudom. Nem kápráztattuk el egymást. Akárhogy is körítettek, tunképp telefonos támogatás, csak nem az egysejtű véglényeknek, hanem a fizetős, éppen ezért bonyolult és követelődző kuncsaftoknak.
   Ez volt az ő mellélövésük, aztán jöttem én.
   A legkínosabb a "beszéljen pár mondatot kedvenc fájáról angolul!" volt, ez magyarul sem ment volna, tekintettel arra, hogy egyik sem a kedvencem, sőt. Mindegy, a kaput ha valami, akkor azt hiszem, a következő tette be.
"-Ha tudja, hogy az a probléma, amit az ügyfél bejelentett, soha nem lesz megjavítva, mert a Fanyűvő Rt. nem állít rá erre erdőmérnököt, olyan kevesen használják azt a fajta fát, mit mond az ügyfélnek?
- Ezt."

   Sajnálom. A lényegemen kívül nem tudok mást adni, ez az én tragédiám, az ördögbe is.

2005. 02. 14.
   Sikerült megnéznem a magyari űrtávközlés fellegvárát. Van az a mondás, hogy a miniszter és a hegy között az a különbség, hogy ahogy közelebb megyünk hozzájuk, a hegy egyre nagyobb lesz

   ha jól emlékszem, ez konkrétan Jichák Rabinról szólt, aki a gúnyos megjegyzések szerint mielőtt honvédelmi miniszter lett, méterrúdként dolgozott egy textilgyárban

   na ez pontosan illett ide is. Messziről jól néz ki az épület, tetején az antennával, de egyrészt én a szovjet technológiában azóta nem bízom, amióta láttam működni Algyőn, másrészt kissé lehangoló látni, hogy az őrkutya pont az impozáns antennatorony alját nézte ki üzemi szarodának. Az enteriőr meg olyan, mint egy hetvenes évekből itt maradt presszóé, csak az üvegpult hiányzik, meg a látens alkesz vénasszony a hatnapos, ványadt Rákóczi-túrósok mögött.

   A gyerek rászokott az elalvás előtti olvasásra (plusz egy ok, amiért fel kell kelni, hogy könyvet cseréljünk neki). Kézbe veszi a kartonlapos Micimackós könyvet (egy oldal egy betű, A-Z) és kiolvassa. Vagy a Zozó egér balesete is kedvenc. Most odalopóztam, mit motyorékol közben, mert félhangosan olvas. A képen Micimackó van, Malacka, meg Bagoly és vidáman dobálnak egy labdát. A narráció pedig: "Könyörögve kérlek benneteket, keressétek meg az elveszett kockáimat!" Egyelőre tökéletesen tanácstalan vagyok.

2005. 02. 11.
   Még tavaly, amikor kicsivel több, mint három hónapig egy kurva vasat nem kaptam, mert az akkori cégvezetés elkaszinózta a bevételt, szétküldtem pár önéletrajzot, öntödébe, erdészetbe, ide-oda. Egyik helyről udvarias visszajelzést kaptam, nagyon sajnálják, momentán nem, de ha egyszer, akkor majd. Persze, ez az "azért maradjunk barátok" céges változata, és mivel egy cégnek nem lehet lapostetűt kívánni a sunájába, csak legyintettem.
   Minap épp két emberrel beszéltem egyszerre, amikor csörgött a telefon, jó napot kívánok, a Fanyűvő Rt-től vagyok, ha még érdekli az ügy, jöjjön be hozzánk. Ejha. Mondjuk a Fanyűvő Rt-hez főtábornoknak jelentkeztem, viszont mivel közben a másik két ember is mondta a magáét, csak a telefon lerakása után eszméltem, hogy mintha a "vadőr" szó hangzott volna el, de majd kiderül. Meglehet, az is kiderül, hogy szerintük nem tudok fát nyűni, ebben az esetben majd legyintek és immáron felkészülten szuvakat kívánok az erdőjükbe, vagy egy kiéhezett hódbrigádot.

   Ismerősöm emilt kapott, amiben egy szervezet tegezve (mellesleg az ismerősöm ezért nem vásárol soha az Ikeában) felszólította, hogy adja nekik adója egy százalékát. Az ember csak nézett, hogy ti meg kik vagytok egyáltalán, legalább megírnátok, miért adjak nektek nektek pénzt, mit csinálnátok vele, vagy valami. És különben is honnan vettétek az emilcímemet, meg miért tegeztek. Ezt a véleményét enyhén érdes hangnemben céges (ez a következőkben lesz érdekes) emilfordultával vissza is pattintotta.
   Kisvártatva jött egy telefon, amiben az eredeti emil feladója felháborodottan érdeklődött (nyilván a céges emilcímből kikövetkeztette a nevet meg megkereste a telefonszámot), hogy mégismán mi volt ez. Ismerős ekkor pár keresetlen szóval nagyjából elismételte, amit leírt. A következő telefon már az imerős főnökének ment, hogy micsoda modortalan alkalmazottai vannak neki.
   Tény, hogy ismerősöm nem túl illően reagálta le a "mocskos kunyerálók" emiljét, viszont az illető szervezet is igazán alkalmazhatna egy marketingest.

2005. 02. 08.
   Kis ujjgyakorlat, ami aztán hamarosan végítéletbe fordult. Ember szólt, hogy amikor kinyiti a böngészőt, azonnal tágra tárt pinák, valamint hatalmas kaszinónyereménnyel kecsegtető, irdatlanra növekedett faszok lepik el a gépet. Az meg könyvelés közben nem jó, mert könnyen félreszámol valamit az ember, az Apehnek meg nehéz elmagyarázni, mi is volt a számszaki tévedés oka.

   Hát, mi sem egyszerűbb, a pinakifüstölés nekem nagyon megy, ötödik nekifutásra sikerült is lekaszálni mindent, ami nem kell, de hogy az embernek ne legyen nagyon hamar (=távozásom után két perccel) megint ilyenje, gondoltam, rászánom az időt és felteszem neki a kettes szervízpekket a zikszpéjére. Nyomtam a gombot, SP2 le is jött, fel is telepedett (ez ugye kb. két és fél óra), aztán újraindult a gép és voilá, az eddig kiválóan működő vezetéknélküli hálókártya már csak úgy ímmel-ámmal piszkálgatta a térerőt. Hekkeltem jobbra, hekkeltem balra, hát ez nem. Talán újabb driver kellene, de hát az internetről ügyesen kicsuktam magam ugye.
   Kis töprengés után úgy határoztam, hogy átkönyörgöm magam a szomszéd céghez, nekik van internetjük. Szépen le is jött a driver, előkaptam az USB-s zsebmegmentőt, hogy majd azon viszem a feltámadást és az életet, oszt ámen. De azon nem, mert a szomszéd cég gépe nem hajlandó felismerni. Végül kénytelen voltam eltördelni és tizenkét körben, floppyn átvinni a cuccost. Úgy éreztem magam, mint a vízhordó lányka, aki vödrönként hordja az anyagot a Szajnából, közben meg körötte leég egész Párizs. Nem tudom, ettől lett-e az a kibaszott nagy pattanás a pöcsömön, de nem csodálkoznék.

2005. 02. 07.
   Tisztelt Tél Tábornok Úr/Elvtárs!
   Szolgalelkű, opportunista takony vagyok, nem tudom a konfliktusaimat kezelni, ráadásul mindent másokra kenek. Most is határozottan állítom, hogy nem vagyok Napóleon, nem vagyok Hitler, nem kell tőlem megvédeni Oroszország Anyácskát, légyszíves, menj vissza Szibériába és bújj be a legközelebbi barnamedve seggébe barlangjába.

   Ez a négy betű nem az a négy betű. A Ikeába 90 napig vissza lehet vinni akár az összerakott akármit is, szemrebbenés nélkül visszaveszik. A Kikában kicsit térdelni kell, és akkor ha az áruházvezetőnek jó napja van, esetleg -némi értékcsökkentéssel egybekötve- hajlandóak foglalkozni az üggyel.
   Ez volt a telefonos alapvetés, ezek után ma este demonstratíve ugráltam egy darabig a gyerek ágyán, bizonyítván, hogy még engem is elbír. Sajnos tudtam, hogy az egyik matractartó léc selejtes, ezért igyekeztem előtte nagy levegőt venni, hogy annyival is könnyebb legyek, mert ha egy reccsenéssel matracostul bezúgok az ágy alá, a gyerek az életben soha semmit el nem fog hinni nekem. Mondjuk néha már így is gyanakszik, de olyankor a nejemre bízom az esti mesét.
   ...aha, nejem mindjárt kiborul, ha jól számolom, hatodszor kel fel, mert mégse a Morzsi kell a kenguru helyett, hanem mégis a kacsa. Megyek, készítek egy pohár vizet, szerintem az lesz a következő, hogy szomjas. Aztán még majd pisilni kell, aztán a kacsát visszacseréljük Morzsira vagy a kengurura. A varázspálca már hárommal ezelőtt megvolt, lassan csak elalszik a szentem.

\2005. 02. 05.
   A gyerek anyósnál, én pedig félig bebaszva Space Invaders-ezek. A hétvége mérlege: idáig jó.

2005. 02. 03. v2.0
   Holnap kifaggatok valami tévéhez értő okos embert, mert az a gyanúm, hogy nem a videó, hanem a szép új tévé a ludas, valami félreállt benne, aztán a színsegédvivőt nem teljesen precízen blattolja le, határesetben ezért úgy villog, hogy az ember menten rohamot kap.

   De lehet, hogy amúgy is rohamot kapok, a gyerek már a harmadik balhét vágja le, hogy nem akar a szép új ágyában aludni. Ha még én feszegettem volna, vagy a feleségem, de nem, őkelme követelte ki. Már a KIKA-katalógusból kinézte magának, bent a boltban pedig majd megveszett, hogy nem lehet azonnal hazavinni. A megrendelés és a megérkezés közti két hétben mást se hallottunk nejemmel, csak azt, hogy mennyit kell még aludni, amíg ideér a kamion.
   Kifizettem, cipekedtem vele, fél napot szoptam, amíg összeraktam, most meg nem kell. De nem tud észérveket felhozni, sőt nem észérveket sem, egyszerűen csak nem akar benne aludni, pedig már a varázspálcás mumusűzés is megvolt. Nem mintha panaszkodott volna rá, csak úgy mindenesetre.

   Próbálkoztam, hogy akkor lefűrészelem az ágy lábait. Vagy átrakom a leesésgátló korlátot. Vagy leviszem az egészet a pinyóba és visszateszem a régi ágyát. Meg még volt pár ötletem. Mindre az volt a válasz, hogy ne, nem, nehogy. Akkor aludj benne. Erre is az volt a válasz, hogy nem. Eddig nem hittem volna, hogy valahol mélyen bennem is ott van eltemetve a baltás gyilkos, de most határozottan éreztem, hogy kezdi szétkaparni a hantot.

2005. 02. 03.
   Jóvan, azért basztam el ezt-azt, mindegy, gyógyulnak a dolgok. Ezek a CDDB-k, freeDB-k viszont szopatnak. Vagy csak én vagyok türelmetlen, hogy azt hiszem, négy óra múlva már le is lehet kérdezni a frankót. Viszont most lekérdeztem Aranykezű Javítómestert, készen van-e a videomagnóm, azt mondta, igen, szerinte semmi baja. Szokatlan ez a szerepcsere, ezt én közvetlenül a tikkelni kezdés előtt szoktam mondani, ha már unom a kuncsaft hülyeségét, miért van az Insert gomb a Delete fölött, miért nem mellette, neki olyan kell.
   Lóra.

2005. 02. 02.
   Teljes honlapcsere, ha valami még fájlnotfánd, kis türelem, kúszik minden felfelé, csak közben el kellett mennem haza, mert a gyerek behisztizett, hogy neki mekdonác kell.