Jogi basz: GLL(TM)




2024. március

2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2007. 04. 29.
   "Emebeteg skandinávok" sorozatunk második, egyben befejező részét olvassák. Itt van az Eläkeläiset, aminek a weboldala, a humppa.com most valamiért kevéssé funkcionál, hogy miért, nem tudom, sajnos nem tudok saját finnül. Nagyon szeretnek lehetőleg sörrel teli vendéglői mögül adni elő ilyen-olyan humppákat, de nem kímélik a klasszikusokat sem. Egyébként meg simán síkhülyék. És azok is, akik bírják.

   Eh, már megint ez a vízbefojtott macska, sokadszor sem bírnak leszállni róla, most a Naplóban az Azurák kínlódott vele megint egy sort. A Toepler úgy fog járni, mint a Feró, akit mindig megtalálnak a csirkedarálással, ezután bármit fog csinálni, csak mint a macskás csávóra fognak rá emlékezni. Megvan erről az egészről a magam elég sarkos véleménye, főleg a feldühödött feljelentőtömeggel kapcsolatban, de hogy Dávid Ibolyát parafrazeáljam, én nem értek a művészethez.
   Két javaslatom lenne, az egyik szorosan kapcsolódik a témához, a másik kevésbé, de tulajdonképp ugyanarról szól mindkettő. Az egyik, hogy aki állatvédőnek áll vagy ilyesmi ügyben feljelent, azonnal köteles legyen magához venni tíz macskát. A másik pedig, hogy aki a dohányosokat basztatja, alkoholt se kaphasson sehol.

2007. 04. 27.
   És most, hogy mindenkit hazaevett a fene és végre itt a hosszú hétvége, nyugodtan beszélhetünk a hüvelygombáról.

   Nem tudom, ezt a kurva macskát hogyan lehet leszoktatni a vadászatról, de ha nejem a legnagyobb bolondokháza közepén még egyszer azzal hív fel, hogy jöjjek haza azonnal takarítani

   vö. Mr. Wolf vagy Viktor

   akkor azonnal hazamegyek és egyszerre két tetemet is el fogok takarítani. Vagy hármat.

2007. 04. 24.
   Véres háború dúl köztem meg a gyerek közt. Téma a nyuszis játék. Szegényt többször szénné aláztam, de nem adja fel. Ugye mivel többségében sima mozgáskoordinációs feladatokról van szó, nemigen van esélye, de harcol becsülettel. És ha néha jobb eredmény ér el nálam, olyan vérlázító módon dicsekszik

   ...apppaaapppa most nézd csak meg, hogy milyen messzire lőttem ki a nyuszit, te sose fogod ilyen messzire kiőni a nyuszit, mert ilyen messzire csak én tudom kilőni a nyuszit, mert van egy titkos módszerem, amivel kilövöm a nyuszit és azt sose mondom el neked, és sose fogod olyan messzire kilőni a nyuszit amilyen messze én kilőttem a nyuszit a titkos módszeremmel appppaa a nyuszit ahogy kilőttem, azt te sose fogod kilőni úgy mert a titkos módszeremmel a nyuszit annyira nagyon messzire ki tudom lőni, hogy senkise, még te se kilőni a nyuszit titkos módszerrel messzire kilőni, amilyenre te sose fogod...

   hogy muszáj rendbetennem. Emiatt ment már a levesbe a lefekvés, mert pont meglátta, ahogy belegyalulok a gépbe egy méterrel többet

   csak óvatosan, mint a szovjet súlyemelők, azok is mindig csak negyed kilókkal javítgatták meg a világcsúcsot, mert a következő negyedkilós világcsúcsot tartalékolni kellett a következő KB-ülésre, Lenin születésnapjára, ilyesmire

   mint ő és addig nem nyugodott, amíg meg nem javította húsz centivel a nyuszihajítós rekordot.

   Ez egyébként -ha sikerül valahogy határt szabni neki- azért szerencsés, mert este egész jól elvan, dühödten hajigálja a nyulakat, egeret majd sűrűbben kell cserélni, de ez igazán nem nagy ár azért az esti egy óra nyugalomért.

2007. 04. 18.
   Szeretem a telefonos felméréseket, nagyon. Különösen ha két héten belül ötödször találnak meg szinte ugyanazzal a kérdéssorral a KSH-ból, egy szoftvergyárból, egy piackutató intézettől, egy fasztudjamilyen felméréskészítő cégtől, illetve -mint legutóbb- egy adatbázismotor-gyártótól. Ötödszörre az ember már elég blazírtan fogadja a "Hány kompúter van a vállalatnál" illetve "hány százalék a szellemi dolgozók aránya a cégnél" jellegű kérdéseket.
   Általában véletlenszerű válaszokat szoktam adni, a cég három és háromszáznyolcvankét fő között már minden volt, kompúter pedig nulla és kétszáz között, ilyesmi. Mindegy, csak szakadjon már le rólam

   küldtem már el azonnal a picsába ilyet, aztán egy hétig naponta hívtak. Mármint a központot, az meg -amint meghallotta, hogy technikai jellegű kérdése volna az ürgének- menten engem kapcsolt. Meghatározó élmény volt mindkettőnknek, nehezen jöttem rá, hogy amíg be nem kerül valami az adatbázisba, nem lesz nyugtom, így megkönyörültem magamon meg a faszin is, válaszoltam, teljesen nyilvánvaló hülyeségeket ugyan, de ettől egyikünk sem zavartatta magát, ő kipipálhatta, hogy felmért engem, én meg kipipálhattam az ő cégét

   és ha épp nem vagyok felbaszva, valahol mélyen izgatottan várom, hogy mikor kérdeznek már vissza, hogy tényleg csak és kizárólag Erika írógépünk van-e, de nem, sosem. A minap az adatbázismotor-gyártótól (a továbbiakban ABMGY) telefonáló muki az átlagnál is szerencsétlenebb volt, rossz passzban talált meg.

- Jó napot kívánok, az ABMGY-től telefonálok és egy rövid telefonos felmé...
- Köhm, elnézést, hogy félbeszakítom, ön a KSH-tól beszél?
- Nem, az ABMGY-től és...
- Nem is a Szonda Ipsostól?
- Nem, az ABMGY-től...
- Mert mostanában mindenki ilyennel talál meg. Nem mintha kifogásom volna ellene, csak hülyeségnek és egyúttal fölösleges zaklatásnak tartom, szóval szívesen állok rendelkezésére, kérdezzen csak bátran.
- ...Ööö, szóval, hány kompúter van a cégüknél?
- Biztosan nem a KSH-tól beszél?
- Nem, az ABMGY-től...
- Nem is a Szonda Ipsostól...?
- Nem, az...
- Mert mindenki ezt kérdezi elsőnek. Nem volna olcsóbb megvenni a KSH-tól az adatokat? Szerintem fajlagosan sokkal olcsóbb lenne, mint a telefonszámla. De semmi probléma, mi is volt a kérdés?
- Á, hehe... szóval hány kompúter van a cégüknél?
- Egy sem.
- Értem, egy pillanat... (kopácsolás) a következő kérdés... bocsánat, kicsit lassú a gépem, nem vált azonnal az egyik lapról a másikra...
- Felteszem, ABMGY-gyártmányú adatbázismotor van mögötte, azért.
- Ehhe... hány százalék a szellemi dogozók aránya cégnél?
- Öt kibaszott százalék, remélem, rögzítik a beszélgetést?
- Ö, igen...
- Az jó, mert nem mondta rögtön az elején, és én most le is tehetném és perelhetnék, hogy a tudtom nélkül rögzít.
- Eee...
- Váltott már a lap??

- ...stb.

- Köszönöm az értékes adatokat:
- Nagyon szívesen, és mivel rögzíti a beszélgetést, kijelentem, hogy ezeket az adatokat semmilyen, még saját célra sem haszálhatja fel és nem is adhatja tovább senkinek. Vigyázzon, kimegyek és ellenőrzöm!
- Öö, viszonthallásra.
- Viszonthallásra.

Nyasgem.

2007. 04. 16.
    Vannak számok, amikre valamiért rákattanok, egészen meglepőekre is, sajnos többet be sem merek vallani, annyira kommersz meg buzitini. Vegyük például a Hurra Torpedót, a bolond norvégok gitáron, hűtőládán meg villanytűzhelyen

   vö. zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára

adnak elő mindenféle slágert. Ezek poénnak is jók, ráadásul én meg az eredetieket is bírom, elszóltam magam, a francba. Szintén adott, és szintén nem értem, hogy ha az illető előadótól több más számot, netán egész albumot is meghallgatok, azok -egy-két kivétellel- már annyira nem jönnek be.

   Olyan előadó is van persze, akit tisztelettel végighallgatok, aztán a második számnál már tisztelettel baszom ki a lemezt a kukába, tipikusan ilyen pl. Malmsteen, akinek ha egy számát hallotta az ember, hallotta az összeset, nem tehetek róla, ez a véleményem. Nagyon korrekt gitárkezelő kisiparos, de semmi több

   Viszont ma egészen pontosan tudtam, egy mítingen miért danolgattam magamban azt, hogy van valamim, amit beléd tennék.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2007. 04. 14.
   Pedig olyan szépen indult a nap, aztán a végére nejem simán csak hóhérnak hívott és nem akarta tudni a részleteket. Pedig volt belőlük kettő is.
   Konkrétan este előjött valahonnan a macska és a teraszon üldögélő nejem előtt próbálta leválasztani a karmáról azt az elég csoffadt kinézetű rigót, amit ki tudja, hol vadászott le. "Hm, ez még él" - állapítottam meg, miután a pulzusom lement kétszáz alá a nejem halálüvöltése okozta frászból.
   Az obligát "csinálj már valamiiiiíííít" azzal kezdődött, hogy mielőtt kidobtam volna a rigót a kukába, bementem a sufniba és a baltával elintéztem, hogy ne egy egész élő rigót dobjak ki, hanem két diszjunkt -és így nyilván nem élő- részrigót. Ettől kezdve volt a macska gyilkos, én meg hóhér. Szép család vagyunk. A gyereket meg nem érdekelte az egész, mert előző este a nyuszihajítós játékban rávertem két métert és azzal küzdött, hogy ő legyen az első.

   "Egy őszinte világban nem lenne ránk szükség"-hirdeti magát a Blikk. Ejha, a Blikk, mint a tényfeltáró újságírás zászlóshajója - erre befizetek. Vagyis inkább nem.

2007. 04. 09.
   Másnap hidratáljunk ezerrel

   ez akár magában foglalhatja aktuális nőnk egy darab szivacsra akkurátusan felkent szemránckrémjének elfogyasztását, vagy az intravénásan bekötött kólát is, sem az a szar zsíros íz, sem az erekbe jutott buborékok okozta légembólia nem ront lényegesen amúgy is halálközeli helyzetünkön, viszont mondhatjuk, hogy mindent megtettünk annak javítása érdekében. Ráadásul a simán szarszagú leheletünk is jobb lesz, mintha egy darab szart szemránckrémmel kentünk volna be

   valamint próbáljuk meg elfelejteni mindazokat a dolgokat, amikre egyáltalán emlékszünk. Így legalább ártatlan arccal tudunk tagadni, amikor később esetleg megpróbálnak szembesíteni velük. Esetleg a nyúlra mondhatjuk, hogy látszott, hogy vagy ő, vagy mi, biztosan mindenki megértő lesz.

2007. 04. 08.
    Zenés biztatás, ha még nem vagy eléggé bebaszva, de már nem bírsz inni.

   Egyébként a leghatékonyabb, ha húsvét alkalmával az ember kizárólag a töményre szorítkozik. Húsvétkor a borozás, sörözés, pezsgőzés, főként a bólézás meg az egyéb lájtos italok fogyasztása csak puffaszt, egyben annak mindennél világosabb bizonyítéka, hogy buzi vagy.

   amikor megjelent a 90.9 jazzy plakátsorozata, nagyjából összegyűjtöttem. A 90.9 jazzy hallgatói intelligens emberek. Stílusos emberek. Szenvedélyes emberek. Kicsit elgondolkoztam, hogy ez így kicsit... de haverom -aki már pár sör után volt- kimondta helyettem. "Aki ezt a rádiót hallgatja, az buzi"

   Tanácsom: sonka plusz pálesz. Süteményt csak akkor fogyasszunk, a kíváncsiak vagyunk, milyen mesterséges színezéket tettek bele, mert hányáskor a répa olyan színű lesz. Élő ajándéknyulakat mindenütt simán félbeharapni, szőrt megvetően kiköpni. Szigorúan csak locsolás után, persze. Gyermekek és anyukák vadállatnak fognak bennünket tartani, de ezért bőven kárpótol a hálatelt apukák ismételt szeszrehívása. Tojásokat lehetőleg tükrökbe vágni, vagy a nyolcadikról a járókelőket célozgatni velük, esetleg a hátsó ülésről a szondáztató rendőröket. Ja, ha nyolcadik, akkor nyálcsík leeresztése minél mélyebbre, majd visszaszippantás alap. Ha mindennek ellenére bukkake a vége, az király.

2007. 04. 06.
   Azt hiszem, az erőltetett rímes locsolóversikék egyik legferdébben bájos példányát sikerült megkapnom a minap. A szerzőt nem árulom el.
"Mondjad kislány, utálsz-e?
Mert ha nem, hát bukkáke."

   Kollégáimon végzett felmérés alapján a fenti mű lényegesen cizelláltabb, mint a teljesen direkt
"Ződerdőben vótam,
Aggy pinát, oszt jóvan",

   meglepően kevesen vágták azonnal, mi is az a bukkáke (bukkaké, egy lájtos és eléggé húsvéthoz köthető utalás: Bukkake Milk via szanalmas.hu, és most nem a macskával seggbebaszott holdra gondolok). Hát így a faluban ki sem próbálom, eleve bukta, pedig milyen poén volna vödör tejekkel locsolkodni, hátha mégis valaki elérti a célzást.

2007. 04. 04.
   Április 4, picsacsere, parancs, értettem. Fogadás balról, vigyázz, pihenj.

2007. 04. 02.
   Nem, emberek, nem. A hoppájaj, törölt, az nem. A véletlenül törölt, az sem. Meg kell állapítanom, hogy a politikusokon kívül

   akikről hallgat a bulvármédia, mint a tök, egyedül a Kóka versenyzett régebben a Rogánnal, hogy melyiküknek van nője, két cikk, sztannyi, próbáltak emberinek tűnni, nem nagyon ment, hagyták is abba. Egyszer volt rejtett kamerázás is a Parlamentben, aztán mintha elvágták volna, valószínűleg azért, mert csakugyan elvágták. Pedig a kuplerájos razzia során a mentésről igen megnéztem volna a képeket.

   a színészek is védettek, legalábbis halálukban, igaz, életükben ott van MGP, aki ráadásul ügynök is volt, sehogy sem jó ez. A magyari újságírás igenis ergya. Persze, ergyává tették, dehát ez nem szó szerinti idézet lett volna, amiért menten beperelik az újságírót.

   Most majdnem írtam valami epéset a Budapest-Bamakóról is, de inkább mégse.