2010. 10. 26.
Kollégák izzadnak erősen. Én is beleolvastam a szakirodalomba, és meggyőződésem, hogy az IPv6 igenis Rube Goldberg és a Sátán közös szerelemgyereke.

2010. 10. 21.
   Igen, elnézést kérek, valóban. Intoleráns, szűklátókörű, túlságosan leegyszerűsítő bejegyzés volt az alábbi. Ezúton kérek bocsánatot minden (főleg női) péktől, amiért feltételeztem, hogy a "pék a pékben" csak melegpornó lehet.

   És a hallásom sem a régi. Háttértelevíziózás, közben megüti a fülem valami. Hm, nejem hátha jobban figyelt
- Anyjuk, ki akar találkozni a hipergólemmel?
- Thomas Anders. A Dieter Bohlennel.

2010. 10. 19.
   Lassan egy éve forgatom a témát, nagyon nem akartam ez megírni, mert hosszú és unalmas, ráadásul észosztás és sehogy nem fogok jól kijönni belőle, de most már nagyon feszít, szóval elnézést. Forrpontra egy minapi vitaműsor megnézése alatt jutottam, amiben pár "utca embere" ekézte a vörösiszap kapcsán a Magyar Alumíniumot. Kidőlt az iszap, házakat vitt el, emberek haltak meg, ezeknek meg van pofájuk azt mondani, hogy ők nem hibásak semmiben és nem felelősek semmiért. Különben is, hogyhogy nem veszélyes hulladék ez a vörösiszap, hát a hülye is látja, hogy ez lúgos meg nehézfém meg radioaktív.
   Namost ez, márminthogy nem hibásak semmiben és nem felelősek semmiért, ez bizony meglehet, hogy igaz. Hogy mekkora tuskóság ezt fő védekezésként azonnal ki is jelenteni, az tankönyvi eset, hogy hogyan nem szabad az ilyesmit csinálni, de most nem erről lesz szó.

   Amikor valaki valahol megtervez, megépít és üzemeltet egy ilyen tárolót (vagy bármilyen más ipari létesítményt), nagyon jó eséllyel nem ő találja fel nulláról az egészet, hanem egy ilyen tervezésére van valamilyen bevett eljárás, netán szabvány, ágazati előírás, valami, ami számításokon, modellkísérleteken és természetesen a gyakorlati tapasztalatokon alapul. Általában meg van mondva, hogy egy ennyi köbméteres, ilyen technológiával/anyagból épült tározót (tartályt, épületet, víztornyot, hidat, utat, bármit) hogyan, miből és mekkorára kell építeni, ha azt akarjuk, hogy tároljon/elbírjon/felemeljen x ideig (élettartam) valamit. Ha konkrét előírás nincs, általában akkor is van valami iránymutatás, ami után lehet menni a méretezésnél. És mielőtt fizikailag bármi történne, a terveket átnézi nem tudom, húsz és negyven közötti hatóság a bányakapitányságtól a vízügyön át a műemlékvédelemig mindenki, ezek beleszólhatnak, megtilthatnak, illetve előírhatnak bármit.
   Ez az egész hercehurca többek között azért van, hogy a tervező, a kivitelező és az üzemeltető a saját seggét védje, mert bizony ha baj lesz, elő lesznek véve. Viszont ha ők mindannyian az összes törvényt, szabványt, előírást, hatósági utasítást, minden szirszart betartották, akkor bizony ők csakugyan nem felelősek, akárhányan is haltak meg. Persze a nép, A NÉP vért kíván, valakit kurva gyorsan le kell csukni és államosítani kell, mert talán az állam mégiscsak jobb gazda. Pedig a lecsukandó valaki lehetne például az üzemeltetést ellenőrző hatóságtól is, mert ha kijön az ellenőr és nyom egy nagy zöld pipát a naplóba, hogy demárpedig itt minden fasza, onnantól az ő felelőssége (is), ha kitör a balhé. És nem vagyok biztos benne, hogy ha a MAL állami tulajdonban lett volna, ez nem történt volna ugyanúgy meg, illetve ha nem történt volna meg, nem azért-e, mert már régen bezárt az üzem. Mindegy, majd lehet még egyszer privatizálni, ha mégsem olyan jó gazda.

    Hogy mi veszélyes hulladék (és kell azzal akként is bánni) és mi nem, azt nem a nép, A NÉP fogja kitalálni, meg megmondani, mert -milyen meglepő- arra is van szabály. És bármilyen lúgos, bármilyen vörös, a vörösiszapról meg van mondva, hogy bár hasonlít rá, de nem veszélyes hulladék. A napjainkig gyurcsányozók kedvéért pedig demagóg módon kiemelném, hogy a rendelet 2001-es.

   És ahová valójában el szerettem volna jutni, az a valószínűség témája. Maradjunk a vörösiszap-tározónál. Ha nejlonzacskóból van a fala, akkor kiönt, ez igen valószínű

   hacsak nem töltjük max. 2 cm magasra

    ha pedig három kilométer széles gátat teszünk oda vasbetonból, az azért talán kicsit túlzás, ugye, pláne ha ráadásul az egész teknőt 3 mm-es saválló acéllemezzel vonatjuk be, mert akkor ugyan valószínűleg sosem jönne ki belőle a vörösiszap

   hacsak nem jön egy akkora földrengés, hogy szabályosan kilöttyen, vagy jön egy tornádó, ami kiemeli a dágványt

   viszont ennek a költségétől a hazai alufólia hirtelen többször annyiba kerülne. Na de akkor milyen szélesnek/magasnak/keménynek stb. kell lennie, hogy mindenkinek jó legyen? Erre -mint fent írtam- van előírás, ami előírás azt mondja meg, hogy ha így meg így építed meg a tárolódat, akkor az a tároló nagyon jó eséllyel a tervezett életciklusa végéig baleset- és katasztrófamentesen fog működni.

   És itt jönnek a fentebb már pedzegetett hacsakok, amelyek egy részére fel lehet készülni, egy másik részére meg kurvára nem. Ezért gyűlölöm az olyan kérdéseket (utólag, persze, amikor már mindenki okos), hogy például valóban _mindent_ megtettek-e, hogy ne legyen baleset/katasztrófa. Nem. Biztosan nem tettek meg _mindent_. Nem ástak a tározó körött egy kétszer akkora árkot, mint maga a tározó. Nem állítottak háromszáz emberből állandó élőláncot a gát tetejére és nem betonozták be felette az eget, hogy egy balul sikerült kecskeméti repülőnap közben egy vadászgép ne lötykölhesse ki a cuccot, miközben felrobban benne. Ha a Geminidákból egy este leesik egy akkora darab, hogy kiveri a töltésoldalt, akkor katasztrófa lesz. Ha felépítenek egy hévizes vadászszállót, a vadászok levadásszák a rókákat, a rókahiány miatt elszaporodó hörcsögök meg alattomban kirágják a töltésoldalt, katasztrófa lesz. Ezekre nem lehet felkészülni, mert még sosem volt ilyen, senki nem is gondolt rájuk.
   Félreértés ne essék, ha valaki tényleg sáros, az legyen seggberúgva, de fogalmatlanul ne keressünk mindenáron emberi felelőst, ott van a Jóisten is, bár őt szar ügy mószerolni, mert most span.

   Otthonszülés vs. kórházban szülés. Ahogy figyeltem az ilyen-olyan fórumokon az öldöklést, az tűnt fel, hogy szinte mindenki érzelmi alapon érvel és mindenkinek van példája vagy ellenpéldája, amivel odaüt. Mivel a szülés egy országban pláne több év hosszan meglehetősen nagy számosságú valami, valóban mindenre lesz példa, így sajnos a "nekem meg olyan volt a szülésem, hogy" és a "az unokanővérem otthon szült és őneki pedig" meg a többi hasonló nem érv.

   Na, kifújtam a mérgem, meg elment a kedvem, majd folytatom egyszer, esetleg soha, mindegyikre tudok példát mondani.

Egyszerre két különböző forrásból származó képet is megjeleníteni képes televízión éppen sütőipari témájú melegpornó megy
Kép a képben-
Pék a pékben

2010. 10. 07.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Vettünk maguktól két szatyrot.
- Igen...?
- És a szatyrok rosszak! Nem marad meg bennük a krumpli!
- Hadd kérdezzem meg, hogy a szatyrokat a fülükél fogva tartják? Úgy, hogy a fül felfelé áll?
- ... azt nem tudom, de hát nem mindegy?!
- Ööönem. Sajnos nem. Nagyon nem.
- Pedig mindegynek kellene lennie! Ilyen drága szatyor és nem marad meg benne mindig a krumpli, mert nem mindegy, hogyan tartom?
- A szatyor így van tervezve, Köcsög úr, mert ha sehogy nem jönne ki belőle a krumpli, úgy akkor sem jönne ki belőle, amikor ön azt szeretné.
- Ha szeretném, hogy kijöjjön, akkor elvágom.
- Teljesen igaz, csak akkor pont a lényeg vész el, amiért drága, hogy ez jó minőségű, sokszor felhasználható szatyor.
- Mindegy. Nem marad meg benne a krumpli, jöjjenek ki és javítsák meg garanciában.
- Rendben, Köcsög úr, de ha nem rendeltetésszerűen használják a szatyrot, akkor az nem garanciális ügy, hanem fizetős.
- Mi...? Fizetős...? Örüljön, hogy nem fizettetetem ki én magukkal a krumplit! Na jöjjenek csak ki. Az egyik szatyor krumpli az Antarktiszon van, a...
- Hogy hol...?
- ...másik pedig Installazione di Corsoban, a thai kup... étteremtől kicsit feljebb a Sacra Prostata felé.
- Köcsög úr, ön viccel.
- Nem, nem, a szatyrokat az anyacégünknek vettük, egy-egy leányvállalathoz kerültek ki.
- De Antarktisz...?
- Takarékosságból, nem kell a krumplinak hűtő.
- És a másik helyszín...?
- A másik helyszín azért kellett, hogy redundáns legyen a krumpli, és ott a vezér nyaralójában van.
- Miért nem egy hűtőházban?
- Mert a főnök szereti a saját kezében tartani a dolgokat.
- Khm, értem. Köcsög úr, ha nem haragszik, mi nem mennénk el az Antarktiszra, hanem értesítenénk a gyártó antarktiszi fiókját és ők majd kimennek. És számláznak, ha mégsem a szatyor a hibás. Kérem, mondja meg, mi a szatyor gyári száma.
- Betűzöm: X-per-K-Ö-J-Ó-per-0-per-1-kötjel-42.
- Ez nem lesz jó, a gyári szám egy tizenötjegyű, csak számokból álló valami.
- Pedig ez az.
- De nem.
- De igen. Na jó, talán nem, de mi ezt a kódot használjuk a szatyrok azonosítására.
- A rendes gyári szám nincs meg?
- Megvan valahol, de minek az, az csak egy értelmetlen számhalom. Ebből viszont azonnal tudom, hogy az X az azt jelenti, hogy a szatyor a mérlegben mint állóeszköz szerepel, az én nevemre van aktiválva, 2010-ben vettük és piros alapon zöld nimfa van rányomtatva.
- És a 42 a végén?
- Az az ellenőrző összeg. Ennek a kódnak a segítségével nekem egy pillanat kideríteni például, hogy hány zöldnimfás szatyrunk van.
- És azt hogyan csinálja konkrétan?
- Konkrétan utasítom a titkárnőt, hogy számolja össze.
- És ha az lenne a kérdés, hogy hány olyan szatyruk van, ami legalább tíz kiló krumplit elbír?
- Azt is összeszámolja.
- Mi alapján?
- Hát a kód alapján.
- De hát abban nincs is adat a teherbírásra!
- Mindegy, akkor is össze tudja számolni, ügyes kislány. Ez a kódrendszer teljesen jó.
- Háttööö...
- Na, hát nem kell így rácsodálkozni, tudom, hogy jó, én találtam ki.
- Értem. Hát akkor legyen szíves megmondani a a szatyor gyártó által adott gyári számát.
- Azt nem tudom.
- De hát azt mondta, ez a kódrendszer mindent tud!
- Persze, csak ez a kód nincs ráírva magukra a szatyrokra, szóval azt, hogy konkrétan melyik szatyor melyik, azt... Gizike...! GIZIKE...!!
- ...

   Legközelebb egy hét múlva fogom bekapcsolni a rádiót vagy a televíziót, bazmeg, akárhova tekerek, két dolog megy, a vörösiszap meg Geréb Ágnes. Értem én, hogy helyi katasztrófa-szenzáció, de hélló, Afrikában még éheznek!