2008. 05. 31.
   Nem elmélet, hanem gyakorlat. Amikor elküldött a nejem boltba fetasajtért, előre tudtam, hogy amikor visszajövök, első mondata azzal fog kezdődni, hogy "tudtam, hogy". Azt még nem tudtam, mivel fogja folytatni, egyébként is érdektelen, ha valamiből nem egyféle van a boltban

   ez az egyetlen védekezési módszer, a "nem volt másmilyen", nem mintha ez hatékony lenne, csak úgy becsületmentésből

   csak rosszat lehet választani. Ugyanúgy, ahol most a közelben, ahonnan karaoke hangjait hozza szél, sem számot, sem énekest nem tudnak választani, ahogy hallom, vannak vagy hatan, ebből három nagyon részeg, kettő nagyon vidám, egy so-so, egy pedig szereti Korda Györgyöt, nagyon. Hm, ez hét, valószínűleg a Korda-rajongók és a nagyon részegek halmazának van közös eleme. Falusi idill, baszki.

2008. 05. 27.
   A mini feleségszótár negyedik kifejezése pedig a "Tudtam, hogy ...". Szerintem itt be is lehet fejezni, a mű kész, ha esetleg a feleségek újítanak valamit, ki lesz adva mint utókötet, de nem hiszem, hogy valaha is szükség lesz rá.

   Egyelőre a vizuálbézikkel úgy állok, mint a jogosítvány nélküli vidéki nyugdíjas, nagyjából tudom, melyik az autó (meg benne pár dologról tudom, hogy micsoda), meg hogy melyik a Hősök tere (az a kis sárga a térképen), de hogy az egyikkel hogyan lehet eljutni a másikig, csak közelítő elképzeléseim vannak. Tanács van ezer, csak kissé zűrzavarosak és ellentmondóak. Lesz ebből még berúgás.

2008. 05. 20.
   És bazmeg, pedig Kiscica zászlós. Köszönöm a segítséget.

   Azabaj, hogy pár macerás dologra, amikor otthon vagyok, mindig azt mondom, hogy majd bent a munkahelyemen foglalkozom vele, ha lesz egy kis nyugalom. Bent pedig azt, hogy majd otthon, ha majd. Hát így sokáig fog tartani.

2008. 05. 19.
   Szaporodnak a rejtélyek. Az Animaxen a filmek jó része magyar szinkronnal és cseh felirattal megy. Kivéve, amikor japánul és ugyancsak cseh felirattal. Meg a reklámok, amik vagy csak magyar szinkronnal, vagy abszolút szöveg nélkül, kizárólag zenével. Mindegy. Szóval most figyeltem fel rá, hogy a Vadmacska-kommandóban

   Tokyo Mew Mew, egy komoly misét megérne az egész, mármint maga az általános iskolás kislányoknak szánt rajzfilm, egy másik komolyat pedig az, hogy miért nézem. Bár ez utóbbi talán egyszerűbb eset: én minden rajzfilmet megnézek, kedvencem esti lazuláskor a Bebe TV. nejem egyszer már teljesen kibukott, mert mögém lopózott és ki akarta figyelni, meddig hagyom az alapvetően 1-3 éveseknek szánt műsort, ugye férfi kezében a tévétávirányító halálos fegyver. Ő állítása szerint úgy tíz percig bírta, aztán tört ki, hogy ilyen nincs, kapcsoljam már el, ez kibírhatatlan, nemcsak maga a csatorna, hanem az az arc is, amivel nézem

   magyarul Minimicának nevezett nemtommi (kis repülő szőrös aranyos rózsaszín izé) csehül Kot'átko. Most már nagyon kíváncsi lennék, ez mit is jelent, már ha egyáltalán, mert ha behelyettesítem, a Svejkben a "Minimica zászlós" roppant köcsögül hangzik.

2008. 05. 18.
   Must be my bad karma.

   Kifogtam egy olyan balesetvédelmi szakértőt, aki bármiből, de mondom bármiből

   a könyvespolcon nincs feltüntetve nagy betűkkel annak a teherbírása, az önbecsukós ajtón nincs sárga-fekete csíkozás, nincs felfestve a közlekedőút, a vízcsapon a meleg csap fölött nincs ott a "meleg" felirat

    olyan öt-hat perces rémtörténetet kerekített, aminek a standard eleje a "Volt egy cég, ahol ez nem volt meg", a vége pedig - hát az változott, két és nyolc év között. A felvetett problémákra először próbáltam volna úgy reagálni, hogy igen, ez igaz, de látszik, hogy ezt a szabályt atomerőművekre hozták, nem irodákra, de erre újból egy -ha jól emlékszem, három évvel végződő- horrortörténet volt a válasz. És nem tudtam leállítani az ürgét, pedig annál egyenesebben, mint hogy "ööö... kérem, hagyja abba, ez engem ez most nem érdekel, elhiszem, hogy életfogytiglan, csak lépjünk már tovább a raktáros védőkesztyűjére"

   akkor már túl voltunk a védelmi bakancson és a saválló kötényen és két történeten. A bakancs azért kell a raktárosnak, mert biztos emel és ha az emelt objektumot a saját lábára ejti, akkor van a baj. Amikor mondtam, hogy hát egy tintapatronnál nehezebbet nemigen emel, akkor felcsillant a szeme, hogy aha, tintapatron, vegyianyag, veszélyes hulladék, védőkötény is kell neki. Mert volt egy cég, ahol nem tudom, kifolyt a tinta a patronból és szétmarta a padlót és a maráson elcsúszott a raktáros, pont bele egy másik tintapatronba, ami felnyársalta és mivel nem volt rajta védőköpeny, a tinta belefolyott a belei közé és szétmarta az egész belsejét, hogy tintát hányt és rémítő látvány volt, sose kelljen ilyet látnom, mert szörnyű és a raktáros hundertprocent rokkantnyugdíjas lett és miután kijött a bruttó két méter belével a kórházból, még öt évet ült majdnemhaláltokozó munkahelyi előremegfontoltangondatlan önszándékozás kísérletéért

   szerintem nem lehet mondani. Rettenetes volt, és még csak meg sem mertem kérdeni, vajon ha most őmiatta hirtelen ámokfutásba kezdek, és elsőnek őt szúrom hasba a falon lógó naptárral és aztán meggyilkolok mindenkit a kávéfőzővel, akkor az az ő szempontjukból munkahelyi baleset lesz-e.

       De az ember adott egy jó ötletet. Amikor már a második adatfrissítő/felmérő után (1. hányan dolgoznak cégnél? 2. ebből hányan használnak számítógépet?) tettem le a telefont, úgy döntöttem, hogy a következőnél az ő módszerét követem, nem rövid és lerázó, hanem hosszas és szívélyes leszek. Elmesélek a telefonos kérdezőnek mindent hosszan, hogyan is vettük a kompútereinket és képzelje, tudja mit mondott nekem az eladó? hogy ez csúcstechnológia, depedig nemis, mert nincsen benne olyan kártya, amitől a nagyonvideó fog menni hardveresen, mert a támogatta volna a izétömörítést satöbbisatöbbi. És jött is telefon.
- Jó napot kívánok, Brztván vagyok a Hngftől és megbízónk kérésére felmérést szeretnék készíteni.
- Jó napot kívánok, Fskenc vagyok, készítsen csak, állok rendelkezésére.
- Köszönöm, hány dolgozó van a cégüknél?
- Körülbelül ezerkettőszáz. (Kezdjünk finoman)
- Köszönöm, ebből hány használ számítógépet?
- Kettő, és képzelje, hogy amikor vettük a...
- Sajnos akkor önök nem célcsoport, mert csak öt számítógép fölött, köszönöm, viszonthallásra. Bípbípbíp
   Az anyád picsája.

2008. 05. 17.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Maguk csinálták itt meg a cégemnek nálam otthon a vezetéknélküli vájárlesszet és megint nem jó!
- Drága Köcsög úr, világít a kis zöld izé? Nem maradt kihúzva a zöld doboz, mint a múltkor, amikor takarékoskodott az árammal?
- Nem, az világít, de a vájárlessz attól még egyáltalán nem jó.
- Sehol?
- Sehol. Nincs internet és nem tudok nyomtatni se.
- Mert a múltkor, amikor ugyanezt mondta, kimentünk és megmértük a ...ö... vájárlesszt és mindenütt volt.
- Nem volt! Csak a feleségemet verték át, mert én éppen nem voltam otthon!
- De volt, Köcsög úr, megnéztük a nappaliban, a szobákban....
- De a pincében a konditerem melletti vécében nem jártak!
- ...

A téli után a tavaszi gyerekkel azabaj, hogy kurvára lehet venni mindenből még egyet, mert a maradékból semmi nem jó rá.

2008. 05. 13.
    A világ változása tényleg gyorsul, legalábbis elgondolkodtató, hogy amikor jövök haza, a szomszéd jómunkásember gyepmester megállít, hogy véletlenül nem értek-e a programozáshoz, mert kicsit elakadt a php-ban. Idáig csak kóbor kutyákat láttam befogni, most meg egyszerre csak kiderül, hogy IIS alá telepít php-t, végső soron egyik sem szégyellnivaló. Annyira. Nem mintha sikerült volna neki, de akkor is. Legalább kérdezett. Meg majd szól, ha eljut az adatbázisokig.
   És még mindig jobban kérdezett, mint az a mérnökember, aki hosszas kínlódás után

   amikor minden egyes kibaszott egérkattintás után meg kell magyarázni, mit miért csinálok, mi az, amit a készülék kérdez, és mi lesz akkor, ha azt válaszolom, amit, és mi lesz akkor, ha nem, és ez jelentősen lassítja a folyamatot, pláne ha még egyszer el kell mondani lassan is, mert jegyzetel az állatja. Mielőtt megkérdezné valaki, nem kértek és nem fizettek oktatást, de ügyfelet -miután megcsináltam, amit kellett- nehéz elhajtani a picsába azzal, hogy nem értek hozzá

   feltette a kérdést, hogy elárulnám-e neki, hogyan kell scriptet írni. Ööö... milyen scriptet? kérdeztem vissza, mire ő nézett ostobán, hogy mit nem értek ezen. Hát scriptet, felelte, éreztem, ha most nem zárom rövidre a dolgot, akkor innen csak egyikünk távozik élve, és nem biztos, hogy én leszek az, mert ott a helyszínen megüt a guta. Nem, mondtam. Dehát a... NEM.

   Otthon a nejem azzal fogadott, hogy kicsit lekapcsolta a villanyt és programozzam már fel az öntözőkompútert, mert abban meg közben télen megfáradt az elem és így az áramszünet alatt elfelejtett mindent. "Az a baj, hogy én is", morogtam és lementem a pincébe a könyvért, mindig elfelejtem, hogy a csöcsbe is kell ezt csinálni, elvégre évente-kétévente egyszer kell négy gombbal meg egy sokállású tekertyűvel belegépelni a Für Elisét.

   Most meg a vizuálbéziket macerálom, mert kellene egy program, és ha én nem csinálom, meg, akkor senki, viszont csak nagyon alapfokon értek hozzá. Ne nézz, persze, pénzért én is tudnék másvalakit. Mérsékelten van jókedvem, úgyhogy büntető jelleggel.

   Ja és közben összeállítottam egy mini feleségszótárt, két kifejezést tettem bele, az egyik a "Te mindig ... ", a másik a "Te sose ...". A haverjaim még hozzátették a "Bezzeg a ..." és volt egy negyedik is, ami most az úristennek nem jut az eszembe, ez egyébként valószínűleg nejem férjszótárában szerepelne.

2008. 05. 06.
   Ö, elnézést, köszönöm, szóval Winnetou faterja volt az Incsu-Csunna, ejnye, szégyellem magam. Bár csak ezért kellene.

2008. 05. 05.
   Csingacsguk apja Incsu-Csunna volt, a Dzsungel könyvében a pézsmapatkány pedig Csucsundra. Persze, hogy keverem őket, pedig nem mindegy. Illetve tulajdonképp igen.

   Szegényes gyermekkoromban autóskártya volt, lehetett sebességre játszani, aztán lóerőre, hengerszámra stb. Illetve mindent vitt a bögyös szőke valami Vörös Hangya KTSZ kártyanaptárján, ami ráadásul még vízálló is volt. Most a gyerek DuelMasterssel játszik meg Yu-Gi-Oh-val, szörnyedvény. Ráadásul a Yu-Gi-Ohból még rajzfilm is van, amiben a szokásos japám módon életre keltik a kártyázákat, ha egy lapot leütnek, akkor a lap gazdája is négykézlábra áll, mintha neki is fájna, ilyenek. Mindkettő szabályai elég bonyolultak, meg főleg olvasni kellene tudni hozzá

   meg rejtvényt fejteni. Főleg a magyar feliratú kártyák az érdekesek. "Saját pályában való, "umi"-tküld temetőbe és rombol pályában fentartott egyéb kártyát", vagy "Csak akkor lehet használni ezt a kártyát, amikor pályában fentartott "sors vitéz" a másik fél hatással küld temetőbe. Temetőből teljesen behívni valamennyi "sors vitéz" saját palyába". Köszi.

   de mostanra rájöttem, hogy hogyan csinálják a kölkök. Csak a lóerő (támadópont) játszik, a többi meg bemondásra. Apa otthon felolvassa, mi az istenfaszát is csinál a kártya, aztán amire emlékeznek belőle, azt elsütik. De most a gyerek boldog, mert megvan neki a borzsáksárkánya (BloShock), amiért három hete abajgatott folyamatosan, ráadásul színjátszósban.
   Akkor jöttem rá erre, amikor a kertben nem találtuk meg a focilabdát és a gyerek javasolta, hogy küzdjünk és előkapta a slag szórócsövét. Hohó, mondtam, megalázlak, és berohantam a sufniba a gyepszegélyvágóért, ami eztán plazmaágyúként fungált. És a gyerek hirtelen mindent visszaverő pajzsot kanyarított maga köré a szórófejjel, erre én mindent átütővé alakítottam át a gyepszegélyvágót. Erre ő bejelentette, hogy minden lövésem energiát szív és a temetőből ő emiatt lövésenként 100 pontot kap. És egy idő múlva semmit nem csináltunk, a küzdelem absztrakt szópárbajjá fejlődött, hogy de én meg olyat állítottam be, hogy a temetőből nem jön pont, amíg nincs benne semmi. Ő akkor magába lőtt, hogy ettől neki csökken az életpontja, de a temetőben lesz valami lény. Én akkor életre keltettem minden temetőben levő lényt és az élet pontjaikat elfeleztem kettőnk között. Ő madarat idézett, ami akkor támad meg, amikor bemenekülök a sufniba. Én lefagyasztottam hidegsugárral a madarat. De azt nem tudom -így ő-, mert erre immunis. Akkor hősugárral. Arra is. Akkor mágneses sugárral. Arra is. Akkor mi a mocskos lófatapéterre nem immunis? Rendes volt, elárulta, hogy a szélre. Akkor szélsugártámadás. Haha, becsaptalak, arra is immunis. De az előbb még azt mondtad... hát akkor még nem volt.
   Ekkor javasoltam, hogy menjünk fürödni, de a balesetek elkerülése végett majd a nejem asszisztál.