2004. 11. 29.
   Hívő lettem. Még nem tudom, melyik vallásé, de a transzcendencia-élmény határozottan megvolt. Vagy nem is tudom, aljasság az ilyesmi, de bevállalom. A macskáról van szó.
   Az egész ugye úgy kezdődött, hogy nejem csütörtökön hozza haza a jószágot, aztán lesz, ami lesz. Sajnos csütörtökön annak a kolléganőjének, aki hozta volna neki a macskát, belázasodott a gyereke, így otthon maradt, vele a macska is. Pénteken ugyanez. A hétvége ugye almás, bár volt róla szó, hogy elmegyünk a dögért, de azt sikerült úgy megtorpedóznom, hogy végül a nejem nem akart menni. Ma a következő susmusváltás zajlott le köztem és a nejem közt.

- Megdoglott a macska
- Akkor fogott az atkom
- Szenya
- :-)

   Valami fertőzést kapott, vagy mittudomén. Én fennhangon hozsannáztam. Ha nálunk fordul fel, akkor a gyerek óbégat egész hétvégén, lehet a dögnek illő temetést csinálni kis kereszttel meg füstölős retiküllel. Ráadásul az életben le nem mosom magamról, hogy én tettem el láb alól, Poirot meg csak a könyvben jön, hogy megmentse az ártatlanul megvádolt gyanúsítottat.
   Azért a macskaszőrös szurokbabát még nem olvasztom be.

   Cserébe viszont faszán letöröltem pár havi munkámat

   Persze, hogy volt róla mentés. Azt is letöröltem, mert úgy gondoltam, hogy már nem kell. Tulajdonképpen nem is, abból a mintegy 7-8 GB-ból úgy 400k-t kellett volna visszaszerezni, de hát nem, sehogy sem. Transzcendenciába vetett hit visszavonva. Majd jöhet a jóisten egy fasza kis recovery programmal az utolsó ítéletkor. Vagy Allah, Buddha, mindegy, majd versenytárgyalást írok ki.

   még a visszaállítóprogramok is csak a vállukat vonogatták, mint a mentősök a bérgyilkos után hogy öcsi, ez tiszta, kíméletlen, profi munka volt. De már megnyugodtam, úgyis többen azt mondták rá, hogy szar.

2004. 11. 25.
   Kicsit nehezen indult a nap, a gyereket kicsivel több, mint félóra alatt sikerült felöltöztetnem, aztán végig vonszolni kellett az oviig. Megértem, valamiért rossz volt a kedve, cserébe viszont nekem is elintézte, hogy késsek háromnegyed órát. Aztán már csak romlott a helyzet.
   Az axelerósok bekaphatják, amiért szó nélkül lecserélik a DNS-szervereik címét. Azok a nemtudomkik szintén bekaphatják, akik feltalálták a rádiós hálózatot. Maxwell bekaphatja az egyenleteivel, Bohr meg bekaphatja a koppenhágai iskolájával Schrödingerestül. Áh, mit kicsizek itt. A jóisten bekaphatja, amiért kitalálta azt a buzi elektront meg a mágneses mezőt.

2004. 11. 24.
   Bocsánat, kicsit szórvány vagyok, a széthullott régi helyett kaptam új autót

   Szép nagy furgon . Ne kérdezzetek semmit, én sem értem. Szerencsére nem a magasítottat vették meg. De legalább turbódízel. Sajnos 3700 körüli fordulatszámnál leszabályoz, benzines autóból -amit előzésnél hármasban csont nélkül ki lehetett húzatni százhúszig- átülve nem kicsit szar. Azért fasza dolog vele közlekedni a belvárosban mondjuk két monitorral, amik vergődnek benne, mint szaloncukor a cipősdobozban. Csakazértsem veszek gumipókot, élvezem, mint hülyegyerek a kereplőt. Meg a gyerek is roppant büszkén feszít benne oviba menet, mert apa autója a legnagyobb

   ezzel viszont el kell menni dolgozni is, mert kurva irritáló, ahogy csak ülök és kattintgatok. Ilyenkor -mármint dolgozás közben- a sűrűn jövő telefonokra (te, nem megy ezmegez, hogyan lehet elérni eztazt, csinálj már valamit) annyit szoktam mondani, hogy most dolgozom, nem érek rá csak úgy ülni a székben és ide-oda egerészni, nyugi, majd valamikor tudok veled is foglalkozni, menj be mondjuk az APEH-hez és tépjél sorszámot, ide is jó lesz, csak szorgosan figyelj, mikor csöngetek a tiedért.

   Itt a vég. Nejem már feszegette egyszer a macskatémát,

   Időnként van olyan érzésem, hogy a nejem bebeszéli magának, mi lenne jó a gyereknek, attól függetlenül, hogy a gyerek tényleg vágyik-e arra dologra, vagy sem. Most hirtelen a kerti hinta jut az eszembe, amiben a gyerek szerintem egész nyáron bruttó hat percet ha ült. Vagy a nagyméretű kistraktor, amivel jobbára a szomszédok gyerekei játszanak. Meg volt húsvéti nyúl is, azon szerencsére sikerült túladni két napon belül.

   én nem mondtam, hogy nem, csak azt, hogy rossz lesz szegény állatnak. Szerintem. Erre ma nejem hazaállított egy gumicsirkével. Mintegy megédesítendő azt a keserű tényt, hogy vett macskaládát, macskaeledelt és macskatányért is. Az az érzésem, hogy pár napon belül kész tények elé leszek állítva. De a macska is.

2004. 11. 20.
   Még a céges szerverátállás előtt lelkemre kötötték, hogy fogalmazzak meg egy emilt, amiben mindenkivel tudatom, mikor lesz, mi lesz, hogy lesz, mit kell csinálni, blabla. Nem láttam értelmét a dolognak, mert aki ért hozzá, az már tudja, a többinek meg teljesen fölösleges. De ez kell, mert. Jó.
   Pénteken legalább tízen találtak meg, hogy miért nincs internet. Az elemi részecskékig lebontott "hogyan szedjük le a gépünkről a Novell-klienst" bekezdéssel pedig a jelek szerint csakugyan tökéletesen fölösleges volt fáradni. Ilyenkor még utópisztikusabbnak tartom az információs társadalmat, mint egyébként.

   Egyszer pedig elmegyek a Praktika szerkesztőségébe és felgyújtom a gecibe. Nejem üvegfestős korszakát átvészeltem valahogy, de most szerzett valahonnan még két példányt (két különbözőt). Mézes sütit az életben nem fogok többet enni, aki ilyennel akár csak kínálni mer, felgyújtom a gecibe. Most a kisvödrös madáretető van soron. Madzagon lógó fagolyócskákkal. Echte kisvödröt nem talált nejem, ezért a délelőttöt a helyette vett sütiformák kifurkálásával és mérlegserpenyővé alakításával töltöttem. Ez nem lett volna sok idő, de a gyerek sokat segített.
   A színes fagolyócskák előállításában is segített a lelkem, a falat majd újrafestjük, a ruháját meg majd kinövi. Az asztalnak már régen mindegy. Nejem vett dekorhomokot is,

   az Ikeában láttam ilyet először, nem akartam elhinni, hogy az emberek színes homokért képesek pénzt kiadni. Annyira megkavart ez a dolog, hogy oldalba is böktem nejem, hogy "némá, anyjuk, dekomhokor!". Nejem visszarohant a szőnyegosztályra, hogy ne a földön henteregve kelljen sírnia a röhögéstől.

   annak az akrillakkal falapra rögzítése volt a csúcs, részleteket nem tudok, ugyanis valami mondvacsinált ürüggyel előrelátóan lementem a pincébe, onnan hallgattam a vihart. Végülis a dolog elérte célját, az idő eltelt.
   A szomszéd ugyan mondta, hogy ő a madáretetőt nem találja szerencsés dolognak, mert ő egyszer már csinált. A következő programpont pedig a madárijesztő csinálása kellett legyen, hogy az odaszokott madarak ne fossák tele a kertet. Lehet, hogy közvetlenül kiakasztás előtt az egész madáretetőt véletlenül felgyújtom a gecibe.

2004. 11. 17.
   Egyelőre úgy gondolom, ötödikén lábbal fogok népszavazni. Mivel vannak erős pro és kontra érveim, sőt a pro érveimre is vannak kontra érveim, és fordítva is. Eszetlen hülyeség volt elindítani ezt a népszavazásosdit, ebből nem lehet jól kijönni. Arról nem is beszélve, hogy amíg legalább szövegtervezet nincs ("Egyetért-e azzal, hogy [...] és a majdan megalkotandó törvény alapján."), addig miről szavazunk? Ugyanez a kórházprivatizációval is.

   Vettem egy tévétávirányítót. Teljesen feleslegesen. Szerencsére sikerült visszaváltanom.
   Elmentem az APEH-be is. Teljesen feleslegesen. Nem volt ügyfélfogadás.
   Elmagyaráztam a gyereknek, hogyan van ez a Dűne 2000. Teljesen feleslegesen. Ugyanúgy betonalap nélkül építkezik.
   Szóval halad az élet.

2004. 11. 16.
   Eldőlt, megmentés következik, hazahozzuk a fiúkat Irakból. Legalábbis a politikusok valami effélét nyomnak. Szegények, ott szopnak kint, tömény életveszély, lőnek, robbantanak, meg ott a napszúrás, meg különben is alig várják, hogy hazajöhessenek.
   Első kézből hallottam, hogy ez nem így van. Azt az embert, akivel beszéltem, úgy kellett hazarugdosni. És még menni akart vissza. Szerinte mindenki balhéból ment ki, emberkedni, önpróbálni, önbizonyítani, ilyesmi. Aki haza akart jönni, haza is jött, húszan jelentkeztek a helyére. Mondjuk ő csak ott volt.

   Kezd elegem lenni, mindig hekkelni kell valamit. Az ISA 2004 (ez a Microsoft-tűzfal/proxy) szebb és jobb, mint a 2000-es öcsikéje

   meg lényegesen kevesebb benne a beépített ufó-modul (=véletlenfunkció-generátor), nagyjából tényleg azt csinálja, amit mond neki az ember. Ellentétben a néggyel kisebb haverjánál, ami azért tudott meglepő dolgokat.

    csupán valamiért a sávszélesség-menedzsmentet hagyták ki belőle, de azt aztán teljesen. Nyilván mert a third-party plugingyártóknak is élni kell valamiből. Viszont van benne RADIUS-autentikáció (ezt jól megaszontam), ami viszont nem tud titkosított kommunikációt, ezért a böngésző furtonfurt jelszót kér. Fasz kivan. Lassan visszasírom a Gyuri postást meg a vasrácsos ajtót.
   Mindegy, elhatároztam, hogy jójezígy, holnap abbahagyom a kattintgatást, elkezdek okosságot írni, aztán pénteken az okosság mentén felborítom a céget.

2004. 11. 13.
   A ma esti "Gyilkosság az Orient-expresszen" komoly reményekkel tölt el. Érdemes gályázni. Pár kiló plusz, kicsit gyűröttebb, ezzel együtt kicsit pufókabb arc. Meg pár évtized. És máris holmi sosemhallott nevű német felügyelő (kérdezzétek meg az első szembejövő chileit vagy abházt, hogy ki a faszom az a Derrick, csak a fejét fogja rázni) helyett magának nagy Poirotnak lehet valaki a samesza. Kis emberek kis karrierjei. Hallo Harry, wie geht's?

2004. 11. 11.
   Már tud róla a nejem, és már nem félek. Rettegek.

   Másfél napot szívtam egy rohadt tűzfallal, aztán kiderült, hogy mindenféle képzés ellenére amatőr vagyok. Vagy tán pont azért. Autós hasonlatra lefordítva egy nem induló motorban már újraköszörültem a bütyköstengelyt, egyenként felpolíroztam a hengereket szelepszárastul, mikrogrammra kiegyensúlyoztam a forgórészeket, és amikor semmi nem segített, rájöttem, hogy csak a gyertyapipákat felejtettem el visszatenni. Mondjuk kolléga úr is bekaphatja a faszomat, ő -maradva a hasonlatnál- szerelés előtt biztos, ami biztos, leeresztette a a benzint.

   Előzékenyen felajánlották nekem, hogy ócsóért megvehetem a céges autómat. Részletre is lehet fizetni. Hasonlóan előzékenyen közöltem, hogy kell a fasznak. Nem a pillanatnyi ára miatt, bár az is két nagyságrenddel arrébb van annál, mint amit esetleg hajlandó lennék adni érte. Hanem az elképzelt vételár kb. háromszorosát kitevő azonnali szervizköltség miatt (itt ugye a részletfizetés eleve almás), ami után még le is kellene vizsgáztatni. Én ültem benne évekig, pont nekem akarjátok eladni? Kac.

   Belebotlottam, hát megvettem a 176. Galaktikát. 870 pénz, hát igen (az első szám 72-ben még 12 pénz volt, hát igen). Az első átfutás után kénytelen voltam újfent megállapítani, hogy a szocializmusnak igenis voltak jó oldalai. A régiekben (címlapot kivéve szigorú, fekete-fehér kiadvány) kizárólag novellák voltak, amik miatt az időnkénti Kuczka Pétert is meg lehetett bocsátani. Az tényleg kizárólag a sci-firől szólt, nemhiába lett vége. Az új Galaktika szép színes. Újságban egyébként ezt gyűlölöm a legjobban, amikor fényes papírra nyomják a sötét alapon világos szöveget, márpedig ezt a hibát elkövették. A játékleírással még valahogy megbékéltem, jól van, pont a kompúter ne tört volna be ide is, meg tényleg van köze az Ian Watson-könyvekhez, de ezért a pénzért nem lehetett volna pl. a mobiltelefon-ismertetőt kihagyni?
   Kint felejtettem az asztalon, nejem ma megkérdezte, hogy kidobhatja-e. Csak egy pillanatig haboztam, mint a keresztapa, amikor azt kérdezik tőle, mi legyen a székben ülő háromnegyedholt szerencsétlennel. Betont rá és dobjátok a folyóba Kuka.

2004. 11. 09.
   Tegnap későn értem haza, nejem pufogott. Holnap későn érek haza, nejem pufogni fog. Pénteken egyáltalán nem érek haza, szombaton pedig (erről nejem még nem is tud) egész nap nem leszek otthon. Félek.

   Az egész napom elment azzal, hogy megállapítsam: amit én elképzeltem (Groupwise -> Exchange), az úgy nem megy. Ez is egy eredmény.

2004. 11. 07.
   Nejemmel -és a gyerekkel- elmentünk az Asia Centerbe, ezzel -és a mellette üzemelő vurstli hathatós segítségével- sikeresen elimináltuk a fél fizetésemet. A gyerek először csak kínlódott, mindenáron cipeltetni akarta magát. Ő győzött. Félóra alatt kb. húsz métert tettünk meg, végül a nyakamba vettem. Én még bírtam volna, de nejemen láttam, hogy mindjárt ámokfutásba kezd. Aztán viszont feléledt a gyerek, akkor már csak rohanni kellett utána és megakadályozni, hogy kárt tegyen valamiben, akármiben, mindenben. De egy szavam sem lehet, nekem is jutott a jóból, ezt most olyas karmos-szőrös mamuszban írom, amiben az ember -ha csak a lábát nyújtja be az ajtón-

   Nem, nem sütöm el az állatorvosi egyetemes viccet, aminek a "találja ki!" a poénja

    csont nélkül elhiteti a bent lévőkkel, hogy itt a jeti. De a gyereknek megvan a három készlet dagonyruha

   Még a piaci ruhások is panaszkodnak (mert a rendes ruhakészítők nagyon), hogy ezek a mocskos kínaiak kiszorítják őket az olcsó szaraikkal. Pedig ők milyen fasza, tartós dolgokat csinálnak. Elmagyarázom. Kurvára nem kell tartós meg fasza, mert a gyerek következő évre garantáltan kinövi. Ha nem növi ki, akkor meg kiszakítja, széthorzsolja, valamiképp biztosan hazavágja, teljesen fölösleges háromszor annyiért megvenni az úgyis csak egy szezonra való ruhadarabot. Tessék átállni a gagyigyártásra

   jöhet a tél. Meg megvan a cukorkás koronglövő, meg valami pörgettyűs izé. Számos dolog viszont nincs meg, akkor már a sarkamra álltam. Pedig lehetett volna világítós kisvonat meg világítós-füstölős minivízesés, amitől az ember egy éjszaka alatt garantáltan többször bepisál.

   Viszont az Ikeában (muszáj volt oda is elmenni, a gyerek nagyon szereti az ottani gyerekmegőrzőt, tunképp ingyéjátszóház, ha nem vesz semmit az ember. Most nem sikerült) vettünk egy olyan gömb alakú lámpát, ami a falra holdat, csillagot, ilyesmiket vetít, nagyon jó. Mindenesetre jobb, mint a fából lombfűrészelt macilámpa, aminek -ha bekapcsolja benne az ember az izzót- világít a szeme meg a szája. Igazi rémmaci, ha készületlenül éri az embert a látvány.

   A kocsim ott maradt a szervizben, most a szokásos céges pöcsölés jön, hogy sokért (ami még mindig töredéke egy új kocsi árának) megjavíttatni, vagy mi legyen. Most egy darabig kunyerálás lesz, hogy valaki hozzon-vigyen. Lehet mondani, hogy micsoda autóhoz nőtt urbánus köcsög vagyok, vállalom. De a számok nem hazudnak, kocsival huszonöt perc, amíg beérek dolgozni, tömegközlekedéssel kicsivel több, mint másfél óra. Holnap reggel nyolckor kell kezdenem a helyi okmányirodában, viszont max. kilencre be kellene érnem céges vérnyomásmérése. Nem fog sikerülni. Viszont zavarni sem fog a dolog. Ha ti pöcsöltök, én is pöcsölök. Felejtsük el egymást.

2004. 11. 04.
   Felsőbb utasításra elvittem a kocsit Budapest legtávolabbi végébe, mert ott lesz valaki, aki átnézni és esetleg megjavítja. Amikor megérkeztem, rámtört a déja vu, jártam ilyen helyen, amikor a sárga Ladámat próbáltam meg erőnek erejével leműszakiztatni.

   Már az összes hivatalos és kevésbé hivatalos szervizt végigjártam, de sehol nem akartak nekem olyan számot mondani, ami a kocsi értékével legalább nagyságrendi egyezőséget mutatott volna. De aztán ajánlottak nekem egy mestert, aki majd.
   Filmekben az atom után nyolcvan évvel állnak elő ilyen helyszínek. Irdatlan káosz, eldeformálódott karosszériaelemek és rozsda mindenütt, félig eltemetett abroncsokból ágaskodik a disznóparaj, a földön tocsog az olaj, a hullámbádog garázsszerűségnek közelébe sem mertem menni, mert féltem, hogy rám dől. Aztán jött a helyhez méltóan bizalomgerjesztő mester, körbeböködte a gépet, majd sajnálkozva közölte, hogy "Täzsvírem, eztetet má nem lehet seháse megcsálni". Húbazz, ha te sem, akkor már tényleg autótemető.

   Holnapra mondanak egy számot, nem lesz alacsony, aztán talán lesz vállalati biciklim, vagy a fasz tudja.

   A cég Microsoftra állításával ott tartok, hogy a pilotproject gépei már majdnem azt csinálják, amit szeretnék. A baj az, hogy vagy egy három év alatt rommá basztatott szerver, ami viszont valami érthetetlen módon még mindig futtatja az adatbázisokat. És amikben persze mindenki könyékig benne van reggel nyolctól este hatig. Ehhez kellene hozzáidomítani az új szervereket, sajnos elsőként -és igen hosszan- a generációs konfliktusok elsimításával kell foglalkozni. De már alig anyáznak egymásra.

   Szóval még dolgozom.

   Dűne 2000, jójisaz.

2004. 11. 03.
   A Cool TV reklámjától a gyerek majd összeszarta magát. Konkrétan a nyuszifül-biztosítótű viszonylat után, amikor a nyuszi ordítva ugrált, a gyerek ugyancsak ordítva bemenekült a vécébe. Ezután rögtön konfliktus támadt, hogyan is nyugtassuk meg a gyereket, azaz mit mondjunk neki, mi az istennyila is volt ez. Én kezdtem a rögtönzést, az amúgy is rövidnek szánt esszémet

  "a nyuszi ilyen módon propagálja a fiatalos, dinamikus képet sugárzó, hagyományostól eltérő, mondhatni enyhén groteszkbe hajló műsort. A program vélhetően tartalmaz kizökkentő elemeket, éppen ezért az effélét vélhetően kedvelő célcsoport majd..."

   nejem azonnal félbeszakította azza a pimf próbálkozással, hogy a nyuszinak ez nem is fájt, csak úgy tett. De én nem hagytam magam, kijelentettem, hogy a nyuszinak ez igenis fájt. De bevállalta, mert úgy gondolta, hogy ebből megértik a nézők, a Cool Tv műsora körülbelül annyira kellemes élmény, mint amikor az ember fülébe ziherejsztűket szurkálnak. Nejem ekkor nézett rám úgy, hogy majdnem ordítva menekültem a vécébe.

   Teljesen elfelejtettem, hogy lesz üzemorvosi vizsgálat. De reggel rám szóltak, hogy nosza. Át is óvakodtam a szomszéd épületbe, szerencsére csak vérvétel volt. Mivel eléggé aggódó arccal ácsorogtam, megkérdezték, hogy félek-e a tűtől. Kénytelen voltam közölni, hogy nem ez aggaszt, hanem hogy terveznek-e prosztatavizsgálatot is. Mert ha igen, akkor vegyék úgy, hogy még a múlt héten kiléptem.

2004. 11. 02.
   Az utolsó októberi bejegyzést úgy próbáltam meg feltenni a hazaindulás előtti pillanatban, hogy előtte kilőttem a szervert. Aztán mivel kompútercsömöröm tetőzött, szartam az egészre, a hétvégét ivással töltöttem. Meg semmittevéssel, legalábbis semmi hasznossal. Azt is elfelejtettem, hogy a videomagnó még mindig fekete-fehéren játssza le a szalagokat

   apropó, nem jön valaki mostanában véletlenül Stuttgartból Budapestre? Egy videomagnót kellene elhozni. Igen, sikerült a biznic nagy nehezen, viszont végső csapásként a magnó Stuttgartba érkezése előtt pár órával hagyta el az az ember a várost, akit meg akartam kérni, hogy hozza el. Ha nem, hát nem. Lesz belőle karcsiajcsi.

   ezért kivettem a tékából a Csontrablót, ami a hátsó borító szerint "A speciális effektek miatt csak erős idegzetűeknek ajánlott!". És csakugyan, nejem nem is bírta idegekkel, annyira szar volt. Igénytelen cselekmény, igénytelen párbeszédek, igénytelen színészek, igénytelen szinkron (csaó, Gallusz Niki. Remélem, legalább a Csajok a csúcson 2-ben nagyot domborítasz.) Én végignéztem. Ki van fizetve, akkor végignézem. Így spórolok.

   Voltam lagziban, ahová nejem türelmetlensége folytán hamar odaértünk. Ebből kifolyólag este hat felé már csak érintőlegesen tudtam magamról, a rendszeres budiba járás is erősen érintőleges volt, legalábbis ami a falat illeti.

   Egyben eldöntöttem, hogy a vőfély munkája nem egy megerőltető cucc, annyira szar versikéket mondott a szerencsétlen, hogy kénytelen voltam magam is rögtönözni hasonlókat. Bár amikor a lányos háznál (szabályos kikérő volt) valami olyasmi hangzott el, hogy

"Eljöttünk, eljöttünk, a menyasszony házáhon,
Hogy a vőlegény most őtet jól kikérje magáhon.
Mongyacsak vőlegény, mit akarol a menyasszonytól mostan,
Vajon benn-e maraggyík vagy inkább gyüjjék kifelefelé de izibe mosmá mostan!"

(ezt most találtam ki, de az eredeti fikarcnyival nem volt jobb), hangot adtam abbeli véleményemnek, hogy ennél még a "Körül vannak véve! Az ellenállásnak semmi értelme, feltartott kézzel mindannyian jöjjenek kifelé!" is különb. Nejem már rángatott kifelé, azért nem lett belőle skandalum.

   Vacsora után éppen kezdtem magamhoz térni, hogy újult erővel feszegessek magamba mindenféle rövideket, de nejem rám nézett, hogy léc. Az értetlenül állóknak pedig elmagyarázta, hogy egy berúgás már megvolt, nincs otthon a gyerek, hazamegyünk pihenni. A csapat megértően bólogatott. Egy ugyancsak megértő kérdés is elhangzott, miszerint "elemet már cseréltetek?" Yo.