2011. 11. 23.
   Voltam anyacéges izén, hát, végig nem tudtam, miért pont engem hívtak meg, ráadásul repülővel

   bármilyen szégyen, nekem ez volt az első. És rögtön légcsavaros, a zajos, rázós, hánykolódós fajtából, jó, túléltem, de folyton azon stresszelni, hogy a hat-hétféle morgásból, fütyülésből, dübörgésből, sivításból álló folyamatos zajból melyik milyen irányú változása után várható, hogy többedmagammal hír leszek valamelyik kertévén, az azért kimerítő

   végig facsartam a vizet a karfából, nyomoromon az sem segített, hogy az ülésszomszédom, aki saját bevallása szerint rutinos repülőgépező volt, közvetlenül az elrugaszkodás

   nem bírom ki, hogy 2012, az elrugaszkodás éve kapcsán le ne írjam, hogy -mivel mostanában láttam God of Wart sokat- attól félek, hogy a fiatalok (mármint a demokraták) is játszottak ilyesmivel, és megszokták, hogy az X gomb második megnyomására a levegőből is el lehet rugaszkodni (double jump), pedig valójában nem

előtt -biztos, ami biztos- azért vetett egy keresztet.

   Olyan volt az egész, mintha öszetévesztettek volna valami azonos nevű kémmel. Adtak kézről kézre, de hogy mi lesz, arról senki semmit, megjöttünk, Mr. F99, ott menjen be. És amikor bementem...? Fogalmam sincs, én annyit tudok, hogy ide kellett magát hoznom, és azt mondanom, hogy ott menjen be. Alig voltam ideges.
   A szállodában a recepción elkérték egy pillanatra a bankkártyámat (csak hitelképesség-ellenőrzés, ez nem kerül pénzbe), nejem (a kártya tkp. az övé volt) egy perc múlva hívott, hogy még szinte ott sem vagyok, a mi a faszt vettem én rögtön huszonötezer forintért. A recepciós a felvont szemöldököt látva elmagyarázta, hogy ez csak amolyan letét, ebből vonják a minibárt. Például. A kurva anyátokat, azt, például, gondoltam.

   Ezek után rögtön nem tudtam felmenni a lifttel, egy perc kínlódás után egy boy látta, hogy ez nekem nem megy, felvílágosított, hogy a lift is kártyával indul, kivette a kezemből, ide bedug, így, nécsak, már lehet is nyomni a gombot, na, mucsai gyerek megjött a Hiltonba. A szobában egy üveg félliteres ásványvíz fogadott (többek között), rajta a címke, hogy 150 cseh krajcár. Mintegy 12 forintjával, úgyhogy gondosan feltettem a szekrény tetejére, nehogy véletlenül kinyissam. A tévé is be volt izzítva, nézzük csak, milyen adók... szobaszám...? A távirányító alatt lapuló papírról megtudtam, hogy itt nem ám csak úgy tévé van, hanem műsortár, aminek használatát "Kommunikációs szolgáltatások" néven fogják a számlámra terhelni, mintegy 800 krajcár értékben. Piros gomb, tévézni nem fogok. Ezek után a budit is gyanakodva jártam körül, hol van a kis nyomtató, amiből a vécé lehúzásának pillanatában kitekeredik a slejfni, hogy ön 320 grammot szart, ezt mint környezetterhelési díjat, grammonként 0,5 krajcárért fizettetnénk ki a nagytiszteletű önnel. Például.
   Szóval elég feszülten töltöttem az idő jó részét, mindig arra kellett figyelni, mi az, amit nekem kell fizetni. Ebben nem az zavart, hogy venni kell valamit, szoktam én vásárolni, de azért ezt az ember magától csak legvégső esetben teszi szállodai árfekvésben. Kimentem a ferdén szemben hetven méterre levő boltba és vettem két doboz sört (11 krajcár, ez már vállalható), ezzel elleszek, amíg nem jön a kivégzőosztag.

   Ennyiféle akcentust egy helyen összezsúfolva régen hallottam, vacsora, sör, viszki, reggeli, előadás, ebéd, sör, szabad program (azaz sör) után még mindig nem értettem, hogy mit keresek itt. Végül az egyik multikulti

tán magyarnak született, Floridában élt egy darabig, aztán mittudoménhol Oroszországban, sorrend tetszőleges, most éppen valahol Strasbourg környékén lakik, de már készül, hogy Svájcba vagy Olaszországba költözzön

   kolléga -aki a többi, Európa minden sarkából származó kollégákkal együtt- ugyan szintén nem értette, hogy mi ez az egész, látta, hogy az ebéd, a négy sör meg a két viszki ellenére kicsit még mindig vagyok tökéletesen ellazulva, nyugtatgatott, mondván, hogy baszki, sörözve és dohányozva itt henyélünk egy ...ö...
- Hey, boy! Szkólka stars this <széles, körbemutató karmozdulat> putri has...?
- Er... five, mister.
- Danke.
   ...szállodában, akkor meg mi a faszt aggódsz? Addig sem kell dolgozni, az meg, hogy időnként hülyeségeket kell hallgatni, teljesen belefér. Szép próbálkozás volt, mondjuk ettől függetlenül továbbra is folyamatosan kerestem a rejtett kamerákat.

   A csehek ipara -amennyire a belvárosban szétnézve meg lehet állapítani- teljes mértékben az üvegbizbaszok, marionettbábuk és szőrös sapkák, valamint fülvédők gyártásán és kereskedelmén alapul. Melléküzemágként jelen van még a matrjoska és az obligát I love <paraméter> póló. Ja és a sör. Amiért még az üvegbizbaszokat is meg lehet bocsátani, bár a néger matrózok azért elég meghökkentőek voltak. És szerencsém volt, nem vertek meg, pedig voltak szirénázó kengururácsos rendőrautók is, mert a Vencel téri rendszerváltó tüntetés évfordulójára rendezett nemzeti ünnep kicsit harciasba fordult, úgyhogy minden jó, ha vége jó, kivéve, hogy hosszas gecizés után hoztam szuvenírt, de a büdös kölykök rá se szartak, csak az utazásra kölcsönkért laptop érdekelte őket, meg hogy hoztam-e spéci hányós zacskót.

2011. 11. 13.
   Importáru-beszerzési ezmimár. "Forintban adott árajánlatunk bármely kormánytag legközelebbi gazdasági jellegű nyilatkozatáig érvényes." Meg kellene kérdezni az exjugoszláv országokban, nem maradt-e elásva pár milliárd német márkájuk.

   A szakmainak szánt, ám főképp totálisan érdektelen anyacéges hírlevelek között

   megakciózták aizét nagyon, meg megjelent a szép új akármi is, amit aizére is fel lehet installálni és most egyszerre lehet menüben megvenni a kettőt, szóval ezentúl hatmillió főnél kisebb törpevállalatoknak is szinte már érdemes belőle vásárolnia, plusz kis krumpli

   időnként szokott jönni olyan, hogy itt-ott konferenciát szerveznek, szeretettel várnak minden érdeklődőt, meg ilyesmi. Nem szoktam ráugrani ezekre, mert maga a program ugyan általában ingyen van, de az oda-visszajutást meg a szállást azt mindenkinek magának kell kigazdálkodni, és ez például egy kétnapos sacramentói disznóperzselés esetén bármennyire is hangulatos, nem túl költséghatékony. Szóval egy függőleges átfutás után törlés a sorsa az ilyesminek, illetve legtöbbször az átfutás is elmarad.
   Akkor lepődtem meg, amikor egyszercsak felhívtak, hogy kedves miszter, nem kaptuk meg a visszaigazolást. Mivel ez közel egy hét elteltével történt meg, hirtelen fogalmam sem volt, miről van szó, aztán kiderült, hogy a legutolsó ilyen spam után érdeklődnek. Sajnálkozva mondtam, hogy sajnos az az állat főnököm nem engedélyezte, mert nem fér bele a költségkeretbe. Kis, meghökkent csönd. De hát az egészet az anyacég fizeti.

   Ezúttal én hallgattam egy kicsit, enyhén kínos volt, mert világosan kiderült, hogy el se olvastam az egészet. Háttööö legyenek szívesek elküldeni megint a meghívót, plíz, mertööö hát valahogy kitörlődött. És lehet-e érdeklődni az anyacég magyar filiáléjánál a részletek iránt? Kis csend, majd jön a válasz, hgy nem igazán, legyek szíves azzal értekezni, aki küldi a meghívót.
   Itt azért elkezdtem gyanakodni, bazmeg, ezek -mivel pénzem nem igazán van- valószínűleg a vesémet akarják, bár nem értem, miért, eléggé használt. Felhívtam pár embert, hogy ezmiez, de senki sem tudott semmiről, na, mondtam, majdnem megszívattak, de én kitoltam mindenkivel. Aztán kisvártatva beesett egy emil, amiben az anyacég osztrák fiókja ír a magyarnak, hogy ilyen rendezvény tényleg van, másolatban pedig ott van Ms. Akárki (ő hívott), hogy tegyen meg mindent. Ms. Akárki válaszában enyhén sértődötten leszögezte, hogy ő két meghívót küldött meg telefonált is, ennél többet nem tud tenni.
   Ekkor voltam kénytelen visszaigazolni, hogy jól van, elhiszem, elnézést, hogy mindenkit nigériainak néztem. Tény, hogy ezek után a paranoid hülyegyereknek járó megkülönböztetett figyelemmel kezeltek, és bár nem különösebben van kedvem elmenni

   tök ismeretlenekkel smúzolni két napot annyira nem pálya, főleg angolul, és főleg, hogy többet az életben nem fogok velük találkozni

   most már muszáj lesz, mert mindenki azt mondja, hogy hülye vagyok, ha kihagyom. Azért reménykedem, hogy amikor megérkezem, nem azzal kezdik, hogy szia, balkáni gyerek, ez itt a vécé, így néz ki, ebbe kell szarni, vagy azonnal ketrecbe csuknak egy nagy "Hülye" felirattal.

   Kocsmanév: Albán Szamár. Ötös.