2005. 02. 27.
   Egy ide, egy oda. A péntekről szombatra virradás miatt nem voltam a formám csúcsán

   autózás miatt a helyszínen nem ihattam, csak egy csendes otthoni bepótlás sikerült, ez azért elég nyomasztó, viszont az enyhe másnaposság azért megvolt

   amikor megtaláltak, hogy deazonnalmostizibenyomban alakítsak át egy weblapot, mert arról fogja az ország letölteni a milliárdokat érő pénzkunyeráló nyomtatványokat. Mellékelve három különböző embertől kaptam hét word állományt meg három excelt, hogy azokat kombináljam össze a nyolcadik és a kilencedik wordben leírt módon. Láttam, hogy ez nem lesz egyszerű, gondoltam, még délután nekiállok, akkor nem kell hajnal kettőig ezzel szórakozni.
   Még az itiner első bekezdésének az értelmezésénél tartottam

   a hivatkozások csak távolról emlékeztettek a valóságra, pl. "az <EztKellLetölteniHaPirosTaxitAkarszHívni> állomány második bekezdését ki kell cserélni a <TaxihívásiEljárások> állomány ötödik bekezdésére" egyszerűnek tűnik, amíg az ember fel nem fedezi, hogy a csapatban valamennyire is relevánsnak csupán az "EztTöltsdLe1", EztTölsdLe2", "EztTöltsdLe3", "KékTaxi" és az "Eljárás-Hóemberolvasztás_Jó" állomány tűnik

   amikor bejött a gyerek, hogy nyuszizzunk. Sóhajtva elmagyaráztam neki, hogy ez most nem fog menni, mert dolgom van. Nagy nehezen belenyugodott, hogy a nyuszizás most nem fog menni, de megkért, hadd ülhessen mellettem csendben, hadd nézhesse, hogyan is van az, amikor apa dolgozik.
- Apa, most mit csinálsz?
- Próbálom megérteni, mit is kellene csinálni.
- És ezért nem csinálod?
- Ezért.
- És oda van leírva, hogy mit kellene csinálni?
- Oda, de ha nem maradsz csendben, az életben nem végzek.
- [10 másodperc]... és mikor csinálsz már valamit?
- Mielőtt valamit csinálnék, meg kell értenem, mit is kell csinálni. De légyszíves, hagyj békén.
- Jó. Elkezdi nyomkurászni a CD gombját, ki-be-ki-be-ki-be [...] ki-be-ki-be
- Légyszíves, ezt hagyd abba. Zavar.
- Jó. Nekikezd forogni a székkel, időnként a könyökömről rugaszkodik el, néha belerúg az asztalba
- Ezt ne csináld, hé!
- De apa, nem is csinálok semmit!
- De igen, rugdalod a kezemet és az asztalt.
- De nem is!

   Még negyedórát ment ez, aztán kirohantam, hogy henteregjek egy kicsit a hóban, mielőtt agyvérzést kapok, a gyerek meg a kompúterre borulva sírt, mert kiabáltam vele.

   Ma viszont a Camponában kinyaltam a seggét, főleg a lila-sárga gumilabda volt nyerő, ahogy kergettem végig a folyosón, mert állandóan eldobálta. Azt hiszem, most egy hazugságvizsgálatra is gond nélkül be tudnék ülni, kérdezhetnének bármit, a pulzusom szemernyit sem változna, maradna végig stabilan kétszáz.

2005. 02. 24.
   Kénytelen vagyok magamba szállni, nagyot hibáztam. A jó CEO mindenkori másik feladatáról elfeledkeztem.

   Hullik a hajam rendesen, belefutottam a szokásosnak mondható kódlapos problémába, csak küzdök, mint disznó a jégen, körülbelül annyi eredménnyel is. Statikus html-ben van őű. Php printben van őű. SQL-adatbázisban van őű (query analyzer, a collate hungarian_ci_ai). Ha php-n keresztül belehúzok egy szöveget az sql-ből a weboldalba, már csak ou van.
   A fél prog.hu-t már kiolvastam, még van egy fél.

2005. 02. 23.
   Ebben a késői télben nagyon szar a hangulatom, napsütést akarok, meg lombzizgést meg madárcsicsert meg viszkit szódával, illetve az van, de a többi tényleg hiányzik. Tanulási célzattal bevállaltam egy másoknak szokványosnak mondható IIS-PHP-SQL-triászt, haladok is vele szépen-lassan, illetve inkább lassan, mint szépen. De az idő nagyszerűen megy vele. A hosszas monitorbámulás után pedig otthon valósággal felüdülés a másik monitor bámulása, miközben a gyerek időnként orrbavág, ahogy ül az ölemben és próbál együtt ugrálni a piros vagy a zöld nyúllal (JazzJackrabbit2).

    A nap fénypontja -még ha kicsit halvány is- a szép új kollegina volt, akinek gépet kellett reszelni, mert ő lesz a főmittudoménki, minden kell neki, mert mindent megcsinál

   úgy látszik, a szerencsétlen az a tipikus PA to CEO lesz, aki egyeztet, tárgyal, prezentál, mindent csinál, csak egyet nem. A pénzt azt a főnök veszi fel helyette

   ezért lesni kell minden kívánságát. Kicsit rettegtem, mi minden lószart fog követelni, de az első kérdésre (Windows XP jó lesz?) szerényen visszakérdezett, hogy olyanunk, amin az a rét van, van-e. Písz, brada, ereszd le a stukkert.

   A gyerek pedig két napja teljesen önállóan öltözik fel reggel. Egycsapásra. Reggel kiküldött a szobájából, szöszmötölt egy darabig, majd kijött teljesen felöltözve. Igaz, a nadrágot fordítva vette fel, de nem akartam elrontani az önállóságát azzal, hogy azonnal rámutatok, hol hibázta el. Farkasházy jutott az eszembe

   állítólag ő sokáig nem beszélt, már aggódtak a szülei, aztán egy vasárnapi ebédnél megszólalt, hogy túl sós a sóska. Mindenkinek megállt a kanál a kezében. "Te tudsz beszélni?" "Igen." "És eddig miért nem beszéltél?" "Eddig nem volt túl sós a sóska."

   talán még tévésztár is lesz a gyerekből, meg a feleségéből lapfőszerkesztő.

2005. 02. 20.
   IKEA, gyerek a játszóházban, mi nejemmel az emeleten egy kanapén próbafetrengünk, miközben nejem megpróbálja velem megértetni, még a Kikában látott igen dizájnos ülőgarnitúra

   lassan venni kellene valami ilyesmit, mert az a kanapé, ami most van és amit a fatertól örököltem úgy húsz éve, kezdi hullajtani a tűzőgép-lőszert, ezen felül rommá is van törve, ezért nehéz kihúzni-összetolni és a karfája is lefittyed

   szerinte miért nem A Megveendő Darab.
   "Tudod, nagyon szép, meg elegáns, meg dizájnos, meg minden, de haza nem vinném, mert otthonra, mindennapi használatra nem vagyok róla meggyőződve, hogy jó lenne. Mint Brad Pitt."

2005. 02. 19.
   "-Túlélsz, pöcök."

   A szívecske alakú, rózsaszirmokat (azt hiszem, meg valami fakérget, meg -na ezt végképp nem tudom, mi) tartalmazó fürdőgolyót már feldolgoztam lelkileg. A mai este a lövöldözésről meg a Ballantines-ról fog szólni.

2005. 02. 18.
   Visszaraktam a 14-dikei bejegyzést, ami a két helyről irkálás miatt elveszelődött.

   A gyerek teljesen begőzölt, már három napja rágja a fülemet, hogy menjünk el a szomszédba és hozzuk el azt az ostorozós kukacos játékot, amit ott látott. Először valami szadomazo Worms-re gyanakodtam, de nem, az Earth Worm Jim volt az, amiben egy űrruhás gilisztával kell ugrálni. És hozzuk el a birkanyírósat is.
   Ezzel már komolyabban feladta a leckét, aztán amikor a szomszéd megmondta, hogy az illető játék a Sven (F99 blog, 2002. július 31.-csak hogy a HVG-t majmoljam), akkor nyeltem egyet. Az ő lánya találta ki, hogy a fekete bárány amit művel a többi birkával, az nyírás. Hát így még nem hallottam ezt kifejezni.

   Fater telefonált, hogy nem jön hétvégén, mert alul reparálják a fogát, ezért éppen most nincs is ott neki. Így meg nem akar a gyerek elé állni, mert ráadásul pösze is tőle. Mondtam, hogy jöhet nyugodtan, legalább tud majdnem teljesen csukott szájjal sercinteni, az ilyen mutatványt értékeli a gyerek. A pöszítés sem probléma, akik egy nyelven beszélnek, jól megértik egymást. De valamiért nem éreztem a hangján a megkönnyebbülést.

2005. 02. 15.
   Voltam a Fanyűvő Rt-nél, hááátttööö... nem is tudom. Nem kápráztattuk el egymást. Akárhogy is körítettek, tunképp telefonos támogatás, csak nem az egysejtű véglényeknek, hanem a fizetős, éppen ezért bonyolult és követelődző kuncsaftoknak.
   Ez volt az ő mellélövésük, aztán jöttem én.
   A legkínosabb a "beszéljen pár mondatot kedvenc fájáról angolul!" volt, ez magyarul sem ment volna, tekintettel arra, hogy egyik sem a kedvencem, sőt. Mindegy, a kaput ha valami, akkor azt hiszem, a következő tette be.
"-Ha tudja, hogy az a probléma, amit az ügyfél bejelentett, soha nem lesz megjavítva, mert a Fanyűvő Rt. nem állít rá erre erdőmérnököt, olyan kevesen használják azt a fajta fát, mit mond az ügyfélnek?
- Ezt."

   Sajnálom. A lényegemen kívül nem tudok mást adni, ez az én tragédiám, az ördögbe is.

2005. 02. 14.
   Sikerült megnéznem a magyari űrtávközlés fellegvárát. Van az a mondás, hogy a miniszter és a hegy között az a különbség, hogy ahogy közelebb megyünk hozzájuk, a hegy egyre nagyobb lesz

   ha jól emlékszem, ez konkrétan Jichák Rabinról szólt, aki a gúnyos megjegyzések szerint mielőtt honvédelmi miniszter lett, méterrúdként dolgozott egy textilgyárban

   na ez pontosan illett ide is. Messziről jól néz ki az épület, tetején az antennával, de egyrészt én a szovjet technológiában azóta nem bízom, amióta láttam működni Algyőn, másrészt kissé lehangoló látni, hogy az őrkutya pont az impozáns antennatorony alját nézte ki üzemi szarodának. Az enteriőr meg olyan, mint egy hetvenes évekből itt maradt presszóé, csak az üvegpult hiányzik, meg a látens alkesz vénasszony a hatnapos, ványadt Rákóczi-túrósok mögött.

   A gyerek rászokott az elalvás előtti olvasásra (plusz egy ok, amiért fel kell kelni, hogy könyvet cseréljünk neki). Kézbe veszi a kartonlapos Micimackós könyvet (egy oldal egy betű, A-Z) és kiolvassa. Vagy a Zozó egér balesete is kedvenc. Most odalopóztam, mit motyorékol közben, mert félhangosan olvas. A képen Micimackó van, Malacka, meg Bagoly és vidáman dobálnak egy labdát. A narráció pedig: "Könyörögve kérlek benneteket, keressétek meg az elveszett kockáimat!" Egyelőre tökéletesen tanácstalan vagyok.

2005. 02. 11.
   Még tavaly, amikor kicsivel több, mint három hónapig egy kurva vasat nem kaptam, mert az akkori cégvezetés elkaszinózta a bevételt, szétküldtem pár önéletrajzot, öntödébe, erdészetbe, ide-oda. Egyik helyről udvarias visszajelzést kaptam, nagyon sajnálják, momentán nem, de ha egyszer, akkor majd. Persze, ez az "azért maradjunk barátok" céges változata, és mivel egy cégnek nem lehet lapostetűt kívánni a sunájába, csak legyintettem.
   Minap épp két emberrel beszéltem egyszerre, amikor csörgött a telefon, jó napot kívánok, a Fanyűvő Rt-től vagyok, ha még érdekli az ügy, jöjjön be hozzánk. Ejha. Mondjuk a Fanyűvő Rt-hez főtábornoknak jelentkeztem, viszont mivel közben a másik két ember is mondta a magáét, csak a telefon lerakása után eszméltem, hogy mintha a "vadőr" szó hangzott volna el, de majd kiderül. Meglehet, az is kiderül, hogy szerintük nem tudok fát nyűni, ebben az esetben majd legyintek és immáron felkészülten szuvakat kívánok az erdőjükbe, vagy egy kiéhezett hódbrigádot.

   Ismerősöm emilt kapott, amiben egy szervezet tegezve (mellesleg az ismerősöm ezért nem vásárol soha az Ikeában) felszólította, hogy adja nekik adója egy százalékát. Az ember csak nézett, hogy ti meg kik vagytok egyáltalán, legalább megírnátok, miért adjak nektek nektek pénzt, mit csinálnátok vele, vagy valami. És különben is honnan vettétek az emilcímemet, meg miért tegeztek. Ezt a véleményét enyhén érdes hangnemben céges (ez a következőkben lesz érdekes) emilfordultával vissza is pattintotta.
   Kisvártatva jött egy telefon, amiben az eredeti emil feladója felháborodottan érdeklődött (nyilván a céges emilcímből kikövetkeztette a nevet meg megkereste a telefonszámot), hogy mégismán mi volt ez. Ismerős ekkor pár keresetlen szóval nagyjából elismételte, amit leírt. A következő telefon már az imerős főnökének ment, hogy micsoda modortalan alkalmazottai vannak neki.
   Tény, hogy ismerősöm nem túl illően reagálta le a "mocskos kunyerálók" emiljét, viszont az illető szervezet is igazán alkalmazhatna egy marketingest.

2005. 02. 08.
   Kis ujjgyakorlat, ami aztán hamarosan végítéletbe fordult. Ember szólt, hogy amikor kinyiti a böngészőt, azonnal tágra tárt pinák, valamint hatalmas kaszinónyereménnyel kecsegtető, irdatlanra növekedett faszok lepik el a gépet. Az meg könyvelés közben nem jó, mert könnyen félreszámol valamit az ember, az Apehnek meg nehéz elmagyarázni, mi is volt a számszaki tévedés oka.

   Hát, mi sem egyszerűbb, a pinakifüstölés nekem nagyon megy, ötödik nekifutásra sikerült is lekaszálni mindent, ami nem kell, de hogy az embernek ne legyen nagyon hamar (=távozásom után két perccel) megint ilyenje, gondoltam, rászánom az időt és felteszem neki a kettes szervízpekket a zikszpéjére. Nyomtam a gombot, SP2 le is jött, fel is telepedett (ez ugye kb. két és fél óra), aztán újraindult a gép és voilá, az eddig kiválóan működő vezetéknélküli hálókártya már csak úgy ímmel-ámmal piszkálgatta a térerőt. Hekkeltem jobbra, hekkeltem balra, hát ez nem. Talán újabb driver kellene, de hát az internetről ügyesen kicsuktam magam ugye.
   Kis töprengés után úgy határoztam, hogy átkönyörgöm magam a szomszéd céghez, nekik van internetjük. Szépen le is jött a driver, előkaptam az USB-s zsebmegmentőt, hogy majd azon viszem a feltámadást és az életet, oszt ámen. De azon nem, mert a szomszéd cég gépe nem hajlandó felismerni. Végül kénytelen voltam eltördelni és tizenkét körben, floppyn átvinni a cuccost. Úgy éreztem magam, mint a vízhordó lányka, aki vödrönként hordja az anyagot a Szajnából, közben meg körötte leég egész Párizs. Nem tudom, ettől lett-e az a kibaszott nagy pattanás a pöcsömön, de nem csodálkoznék.

2005. 02. 07.
   Tisztelt Tél Tábornok Úr/Elvtárs!
   Szolgalelkű, opportunista takony vagyok, nem tudom a konfliktusaimat kezelni, ráadásul mindent másokra kenek. Most is határozottan állítom, hogy nem vagyok Napóleon, nem vagyok Hitler, nem kell tőlem megvédeni Oroszország Anyácskát, légyszíves, menj vissza Szibériába és bújj be a legközelebbi barnamedve seggébe barlangjába.

   Ez a négy betű nem az a négy betű. A Ikeába 90 napig vissza lehet vinni akár az összerakott akármit is, szemrebbenés nélkül visszaveszik. A Kikában kicsit térdelni kell, és akkor ha az áruházvezetőnek jó napja van, esetleg -némi értékcsökkentéssel egybekötve- hajlandóak foglalkozni az üggyel.
   Ez volt a telefonos alapvetés, ezek után ma este demonstratíve ugráltam egy darabig a gyerek ágyán, bizonyítván, hogy még engem is elbír. Sajnos tudtam, hogy az egyik matractartó léc selejtes, ezért igyekeztem előtte nagy levegőt venni, hogy annyival is könnyebb legyek, mert ha egy reccsenéssel matracostul bezúgok az ágy alá, a gyerek az életben soha semmit el nem fog hinni nekem. Mondjuk néha már így is gyanakszik, de olyankor a nejemre bízom az esti mesét.
   ...aha, nejem mindjárt kiborul, ha jól számolom, hatodszor kel fel, mert mégse a Morzsi kell a kenguru helyett, hanem mégis a kacsa. Megyek, készítek egy pohár vizet, szerintem az lesz a következő, hogy szomjas. Aztán még majd pisilni kell, aztán a kacsát visszacseréljük Morzsira vagy a kengurura. A varázspálca már hárommal ezelőtt megvolt, lassan csak elalszik a szentem.

\2005. 02. 05.
   A gyerek anyósnál, én pedig félig bebaszva Space Invaders-ezek. A hétvége mérlege: idáig jó.

2005. 02. 03. v2.0
   Holnap kifaggatok valami tévéhez értő okos embert, mert az a gyanúm, hogy nem a videó, hanem a szép új tévé a ludas, valami félreállt benne, aztán a színsegédvivőt nem teljesen precízen blattolja le, határesetben ezért úgy villog, hogy az ember menten rohamot kap.

   De lehet, hogy amúgy is rohamot kapok, a gyerek már a harmadik balhét vágja le, hogy nem akar a szép új ágyában aludni. Ha még én feszegettem volna, vagy a feleségem, de nem, őkelme követelte ki. Már a KIKA-katalógusból kinézte magának, bent a boltban pedig majd megveszett, hogy nem lehet azonnal hazavinni. A megrendelés és a megérkezés közti két hétben mást se hallottunk nejemmel, csak azt, hogy mennyit kell még aludni, amíg ideér a kamion.
   Kifizettem, cipekedtem vele, fél napot szoptam, amíg összeraktam, most meg nem kell. De nem tud észérveket felhozni, sőt nem észérveket sem, egyszerűen csak nem akar benne aludni, pedig már a varázspálcás mumusűzés is megvolt. Nem mintha panaszkodott volna rá, csak úgy mindenesetre.

   Próbálkoztam, hogy akkor lefűrészelem az ágy lábait. Vagy átrakom a leesésgátló korlátot. Vagy leviszem az egészet a pinyóba és visszateszem a régi ágyát. Meg még volt pár ötletem. Mindre az volt a válasz, hogy ne, nem, nehogy. Akkor aludj benne. Erre is az volt a válasz, hogy nem. Eddig nem hittem volna, hogy valahol mélyen bennem is ott van eltemetve a baltás gyilkos, de most határozottan éreztem, hogy kezdi szétkaparni a hantot.

2005. 02. 03.
   Jóvan, azért basztam el ezt-azt, mindegy, gyógyulnak a dolgok. Ezek a CDDB-k, freeDB-k viszont szopatnak. Vagy csak én vagyok türelmetlen, hogy azt hiszem, négy óra múlva már le is lehet kérdezni a frankót. Viszont most lekérdeztem Aranykezű Javítómestert, készen van-e a videomagnóm, azt mondta, igen, szerinte semmi baja. Szokatlan ez a szerepcsere, ezt én közvetlenül a tikkelni kezdés előtt szoktam mondani, ha már unom a kuncsaft hülyeségét, miért van az Insert gomb a Delete fölött, miért nem mellette, neki olyan kell.
   Lóra.

2005. 02. 02.
   Teljes honlapcsere, ha valami még fájlnotfánd, kis türelem, kúszik minden felfelé, csak közben el kellett mennem haza, mert a gyerek behisztizett, hogy neki mekdonác kell.