2009. 03. 19.
   Húztak ide a falu mellé egy Tescot. Nem tudom, végeztek-e felmérést, hány ember járna oda, és ha igen, rákérdeztek-e az egészségi állapotokra, mindenesetre ha a parkolóhelyekből indulok ki, a falu és környékének hat százaléka rokkant.

   Lehet, hogy túl sokat várok el a gyerektől, a minap esti házi feladatnál komolyan megütődtem. Volt egy rajz, mosolygós gyerek (=kis bűvész) húzott elő egy cilinderből egy nyulat és azzal a kezdettel kellett volna a képről írni egy mondatot, hogy "Hű, de...". És itt leblokkolt a gyerek. Fogalma nem volt, mit lehet erről írni. Egy percig bírtam a tehetetlenkedést, aztán próbáltam segíteni.
- Ha te lennél a közönség, egy bűvészmutatvány után mit mondanál...? Hű, de...?
- Ilyet nem mondanék.
- Hát akkor mit mondanál?
- Hát semmit. Miért, te mit mondanál?
- Én is semmit, akkor úgy kérdezem, hogy mit lehetne csodálkozót mondani arra, hogy egy bűvész nyulat varázsol elő egy cilinderből?
- Nem tudom. Te mit tudnál mondani?
- Hrh, rengeteg dolgot. Például hogy "Hű, de ügyes ez a bűvészgyerek". Vagy hogy "Hű, de mekkorát szart ez a nyúl a cilinderbe". Vagy hogy "Hű de nagyot rántott a fülemen ez a vadállat", na, találj ki valamit. Nem muszáj közönségként csodálkozni, lehet bűvészként is vagy nyúlként.
- Igen?
- Igen, "Hű, de be voltam tojva, hogy nem sikerül", "Hű, de kerek ez a cilinder és mit keres benne ez a büdös nyúl?", "Hű, de jó végre előjönni ebből a szűk, naftalinszagú cilinderből".
- ... akkor most melyiket írjam? A szarosat vagy a büdöset?
- Neeem, nem, találj ki önállóan valamit, képzeld el, pappapadáááám, nyúl elő a cilinderből, taps, hű, de...?
- ...öö... a nyúl előjött a cilinderből...?

   Nem hiszem el, hogy ez tényleg ilyen nehéz.

2009. 03. 16.
   A mai nap szava: adatszipacs.

   Vannak szép egybeesések, hétvégén jót vitatkoztunk nejemmel arról, mikor/hogyan is volt pontosan a nyelvújítás, erre kolléga megtalált a fenti szóval, amit állítólag egy közíró javasolt a közelmúltban az USB-kulcsra. Élnek még Kazinczy utódai.

2009. 03. 15.
   Fábry-show előzetese, pont akkor sikerült ránéznem a tévére, amikor a szpíker ott tartott a Nagy Léggitárshow bejelentése után, hogy "...és itt lesznek a rock nagyágyúi: Zalatnay Sarolta, Sebeők János, Komár László!", akkor kicsit felsikoltottam és valószínűleg jópáran velem az országban, mondjátok, hogy jól át lettem baszva, nem értettem meg és ez egy tréfa volt, ugye az, ugye, ugye?

2009. 03. 13.
   Lement a roham, ma este ha ki akartam menni az ajtón, nem kellett vagy öt macskát félrerugdalnom. Nem értettem a dolgot, a héten bármikor ha kimentem, mindig egy csomó macska spriccelt széjjel mindenfelé, a faszt keresnek ezek itt állandóan. Nejemet is meggyanúsítottam, hogy biztos kitesz valami kajamaradékot, arra jönnek. És persze basznak is, ha melegebb lesz, rakhatom össze újra a sziklakertet, mert szétdobáltam. Aztán nejem talált egy valószínű megoldást, azért a mi kertünkben kúr a környék összes macskája, mert nekünk nincs se kutyánk, ami menten széttépné az ilyemivel próbálkozókat, se macskánk, ami védené a területét, bár nem tudom, a macskák csinálnak-e ilyet egyáltalán. Szóval a telek egy demilitarizált zóna, egy mini semleges Svájc, ez mindenkinek megfelel, nincs saját territórium, csak ügyesen kell beosztani a véges számú négyzetmétert. Úgy érzem, jövőre önálló frontot alakítva be kell lépnem a háborúba.

   Rogán Antal meg a polgármesterségtől kicsit túlkomolyodott, kitetetett tojástartókat, hogy a polgárok 15.-én legyenek szívesek nem politikusokat dobálni

   azt vizionálom, hogy eljön még az idő, amikor hasonlóan a húsvéthoz, aminél félig-meddig feledésbe merült a vallási háttér és csak az maradt meg, hogy locsolni kell és kap érte az ember életkortól függőe pénzt/pálinkát, ennél sem fog senki foglalkozni azzal, mi volt '48-ban, hanem hogy ez az az ünnep, amikor ki kell menni a Petőfi, a Széchenyi-hitelből naggyá lett tojásnagykereskedő (ld. anyám tyúkja) szobrához és tojást kell dobálni. Később nevén is nevezhetjük a zabigyereket, ez lesz a Tojásdobálás Ünnepe

   hanem betenni a tojást a tartóba és majd húsvétkor a kerület iskolásai kifestik azokat. Hát ember, pont a másik irányba kellett volna elmenni, aki a kerületbe jön, mindenki hozzon tojást és válogatás nélkül dobáljon meg mindenkit, akit ér. Egy kis marketing és Spanyolországból is jönnének, milyen fasza kis népünnepély van itt, jobb, mint az ő retkes La Tomatinájuk.

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Küldtek nekem egy számlát.
- Öigen, tudom, az a hatszáz méter hosszú kerítés, aminek minden oszlopára harsonázó puttókat kellett tenni, amiknek forognia kellett a szél irányába, esőben pedig pisilniük, a vízszintes tartón pedig delfineknek kellett bukfencezni, igen, hhhhh, emlékszem.
- Én ezt nem fizetem ki maguknak.
- És miért, Köcsög úr? A puttók követik a szelet, esőben pisilnek, a delfinek pedig bukfenceznek. A kerítés pedig kerít.
- De maguk csak a fele munkát csinálták meg.
- Tessék...?! Forog, hugyozik, bukfencezik, kerít, mivel van a baj?
- Neeeemnemnem. Maguk csak befejezték. Félig mi már megcsináltuk.
- Hadd fogalmazzak úgy hogy félig már elba...kh...rmolták.
- Megvolt végig a kerítés! Álltak az oszlopok! Rajtuk a puttókkal! A delfinek is ott voltak már, épp csak nem bukfenceztek, meg a puttók nem forogtak, mi kizárólag a bukfencezés meg forgás miatt hívtuk magukat!
- Köcsög úr, tény, hogy a puttók már fent voltak az oszlopok tetején, csak sajnos a delfineket megy a puttókat valamiért önök nyakig bebetonozták a kerítésalapba, persze, hogy nem forogtak meg bukfenceztek, azzal kellett kezdenünk, hogy szét kellett vernünk az egész alapot, hogy kiszedhessük a puttókat meg a delfineket.
- Na de miért verték szét az egészet? Elég lett volna, ha csak azt intézik el, hogy forogjanak a puttók, meg bukfencezzenek a delfinek!
- ...

2009. 03. 11.
   Nézem a tévében a "hogyan készül" sorozatot, már tudom, hogyan gyártják a lufit, a villanykörtét, a baseballütőt, egy csomó mindent. És refrénszerűen jön elő az "és akkor a gép megemeli", "a gép visszasodorja", "a gép kis lyukakat fúr bele, majd a h-moll toccata és fúga ütemére hullámos csokicsíkokkal keni be" satöbbi. Ismét felmerült bennem a kérdés, ami már sok évvel korábban, amikor éppen a kertészeti egyetemen volt érdekeltségem és beleolvastam a mezőgazdasági gépek jegyzetbe, hogyan működik mittudomén a cukorrépa-hámlasztó gép, hogy hogy az istennyilába tervezik ezeket az eszközöket.
   Bemegy az elme embere a szerszámgépgyártóhoz, hogy idefigyelj, én kitaláltam, hogy az embereknek igazából A4-es lapból önzáró, Möbius-test tulajdonságú borítékot hajtogató gép kell (vagy olyan, ami egyenletesen terít szét sok hektáron sok tonna kőkemény marhaszart) , ez a jövő, meg fognak veszni érte. És gyárts le nekem olyan gépsort, ami ilyen gépet gyárt. Hogy ott mi tökölés lehet. Szerintem ez lenne az igazán érdekes, erre várnék egy epizódot nagyon.

2009. 03. 06.
   Én támogatom a pécés játékipart, veszek például CD-mellékletes újságot, de néha azért megingok, hogy valóban az arra érdemeseknek megy-e a pénz. Most kipróbáltam a You Are Empty-t, orosz FPS, amiről a Stalker után azt gondoltam, valami hasonló lesz, lepukkant, kiürült poszt-atom környezet, az ilyet szeretjük. Ez majdnem stimmel is, tényleg halott és üres minden, de sajnos szó szerint. Azt hiszem, bármilyen jellemzőjét (grafika, zene hangok, karakterek, történet, akármi) a legjobban úgy lehet megfogalmazni, hogy amatőr, a szó negatív értelmében. Az ilyenek meg csinálják szerelemből.

   Nem tudom eldönteni, hogy ha elmegyek egy unalmasnak ígérkező, de legalább hosszú partnerkapcsolati kurvaannyára egy csilivili hotelbe és az észosztó hölgy enyhén ismerősnek tűnik, de nem tudom, honnan, aztán pár héttel később megtalálom a honnant az "érdekkkes természetfilmek" mappába lementve és egy Hitlernek öltözött műkrokodillal kopulálnak benne, akkor ez neki gáz, hogy ilyenben szerepel vagy nekem, hogy megvan?