2019. 12. 31.
- Az autóban kigyulladt a csekklámpa!
- Az nem lehet, az összes idei csekket befizettem.

   Az év ezen felül gyorsba még megajándékozott egy eltömődött budival, egy leszakadt polccal és egy készülékkel, amit így végre nem a szomszédból kell állandóan elkunyerálni, viszont ami a rendszeresen elkunyerált készüléknek hegesztett konzolba 2 mm híján nem fér be, ezért lehet az egész kibaszott konzolt elölről csinálni. 
   A szegények vetítője pedig a pórjektor, tenném még ide még idén.

   Úgyhogy pina.

   Ja, még azt akartam mondani, hogy örülök, hogy karácsonyra ajándékba kértem a Death Strandinget, mert ha saját pénzből veszem meg, akkor most még idegesebb lennék. Ha nem látnám a sokszázalékos kritikákat, így az első 5-6 óra beletétele után azt mondanám, illetve kérdezném, hogy mi a büdös szar ez a serpaszimulátor bazmeg? Illetve mi ez az egész, bazmeg? Nyilván minden szimbolizál valamit, és majd később világosabb lesz legalább pár dolog, de eddig így eléggé izé, na.

   Egyelőre annyit tudok mentségére felhozni, hogy van benne 1 (egy) kézi mentési pont, amit kell is használni erősen, mert ha valami elbaszódik, akkor nagyon elbaszódik. Ha benéz az ember valami láthatatlan veszedelmet (amit folyamatos radarozással lehet nagyjából követni), akkor az nem túl gyorsan, de elkezdi kergetni. Ugyan még meg lehet próbálni gyorsabban sétálva menekülni (ha fut az ember, tuti az orraesés és akkor reszeltek), de ha nem sikerül, akkor már valami (és nyilván valamit szimbolizáló) olajtócsában vagy miben kell még lassabban araszolni, széteső épületdarabok között, amik eddig nem voltak ott, és amik biztosan szimbolizálnak valamit, miközben egy olajos delfin vagy tintahal vagy mi a büdös fasz szimbólum próbálja vergődve agyoncsapni az embert, miközben a legjobb esetben is a fél rakománynak vége, szóval sokkal egyszerűbb nyomni egy loadot.

   Így hirtelen nem tudom, fű kellene-e még hozzá, vagy bélyeg. A Piknik az árokparton (Sztrugackij, ifjabb gémereknek: Sztalker) jutott még róla az eszembe, abban is a Zóna volt ilyen az anomáliákkal, csak nem bébihajtású radarral kellett felderíteni dolgokat, hanem tízes anyával.

2019. 12. 25.
  Ha az ivást nem számítjuk, valamiért a karácsony tudja a legjobban kihozni belőlem az állatot. Miután eltávozott a szűkebb család

   és holnap jön a bővebb, de jó lesz

    akiknek egy része nem volt jóban egymással, de egy kis bor után már békés egyetértésben mert a cigányozás és a bevándorlózás

   ha az időközben megboldogultak is itt lettek volna, még zsidózás is lett volna

   mondjuk aztán megint utálni fogják egymást, szóval így én is csak azt tudom mondani karácsony szentestéjének alig elmúltával, hogy én is azt kívánom, hogy a világon mindenkinek, jóknak, rosszaknak, feketéknek, fehéreknek, kövéreknek, soványaknak, satöbbi, satöbbi, teccikérteni, szóval tényleg mindenkinek széles e a világon teljes erőmből és szívemből bizony a kurva anyját.

2019. 12. 23.
   Alapvetően nagyon örülök, hogy nincsen közöm semmi politikai public relationshoz, nem nagyon nem tudom felmérni, milyen hatása lenne egy-egy közlésnek, értve ez alatt azt, hogy lehet valamit úgy megfogalmazni és eladni, hogy minél kevesebben háborodjanak fel rajta

   Why are you booing me? I'm right!

      de most azért picit sajnálom ezt. Alapvetően a Fidesz emelte hivatalos kommunikáció szintjére -nem a mellébeszélést, mert az alap, hanem- a direkt hülyének néző, cinikus hazugságot

   Csak azért vitte haza dobozban a húszmilliárd forintot, hogy a hivatali zavaró zsivajt kizárva pontosan ellenőrizhesse, hogy mind megvan-e, később vissza akarta vinni

   vagy az azonnali, esetleg fikázással elegyített ellentámadást

   Ezt pont az a sorosista kommunista libsi kérdezi, aki ezzel a kérdéssel akar kétségbeesve kimászni a megérdemelt ismeretlenség homályából

   tehát magas a küszöb. Éppen ezért Gréczy Zsoltnak a faszverős fotói kapcsán -ha a PR-tanácsadója lennék- az tanácsolnám, hogy nézd Zsolt, ezt elbasztad, a politikai karrierednek jó darabig mindegy, senki nem fog komolyan venni. Én is kezet mosnék a veled kézfogás után, mert nem vagyok biztos benne, jobb, vagy bal kézzel csinálod-e.

   Tehát Zsolt, bárhol, ahol nyilatkozol, kezdd azzal, hogy nem igaz, határozottan cáfolod, hogy a képeket Kocsis Máté kérte, vagy neki küldted volna. Ez egyszerűen nem igaz, hogy Kocsis Mátéval te ilyen nexusban lenné, hogy ilyen képeket kérhetne tőled. TE nem is küldenél neki ilyen képeket. Ezért bárki bármit állít, magadtól sem zaklattad Kocsis Mátét ilyen képekkel. Erre az interjúban minél gyakrabban vissza kell térni. Igen, szégyellem magam, mai eszemmel már nem csinálnék ilyet és nem mellékesen tagadom a pletykákat, hogy Kocsis Máté terjesztette volna el a képeket. Nem, nem, nem, Kocsis Máténak semmi köze a faszverős képeimnek. Stb.

   A másik, hogy jelentsd ki, hogy ez az egész direkt volt és alig vártad, hogy kikerüljenek a képeid az internetre. Mert végre elmondhatod, amire végig készültél, hogy a Fidesz által vitt macsó politika úgyis valójában a pártok faszhossz-méregetéséről szól, te most akkor nem finomkodtál, meg célozgattál, hanem rendesen megmutattad, ki a kemény legény a gáton. Kitetted a témát az asztalra, ne csak beszéljünk róla, hanem itt a bizonyíték. Ha a Fideszben nem hangemberek meg puhapöcsök ülnek, várod Gulyás Gergely, vagy Semjén Zsolt, netán Orbán Viktor faszos képeit, colstokkal, mint a bűnjelfotókon, nyilván. És persze Kocsi Mátétól nem vársz ilyesmit, neki semmi köze az egészhez..

2019. 12. 20.
   Robi (nem ez volt a neve, de legyen Robi) egyszerű lyukkártya-lyukasztóként kezdte karrierjét

   mindenféle adatlapok adatait lyukasztotta át egy kézi lyukasztóval lyukkártyára. Természetesen a COCOM-lista miatt elektronikus lyukkártyaolvasó az ország közelében sem volt, megfelelően kiképzett nők olvasták le a lyukkártyákat, majd állították elő belőle azt az adatlapot, amit aztán már el lehetett olvasni. És természetesen mind az adatlapok, mind a lyukkártyák ott halmozódtak az irattárban

   a Postánál. Robi szorgalmas, értelmes, okos ember volt, megoldott problémákat, a régi időkben tuti postafőtanácsosként vagy ilyesmiként megy nyugdíjba. De a modern időkben, a kiberkor eljövetelekor, amikor végre vett a Posta egy leselejtezett ukrán SZM-4-est, ami már PDP-11 klón korában is elavultnak számított, önálló megyeközponti számítástechnikai osztályt hoztak létre kb. öt fővel

   ennyi volt a valamenyire is képzett ember, a többiek a tévét is alig tudták bekapcsolni

   aminek Robi lett a vezetője, mert ő egybe ki tudta mondani, hogy "kibernetika".

   Robi, aki a csoportvezetőséget átugorva rögtön osztályvezető lett, a majdnemhivatalos postai előírások szerint önálló dupla szobát kapott, mert az elsőben ugye a titkárnő ül. Az IT-osztály így összesen öt szobából állt, amiből kettőben Robi foglalt helyet. Ez később sem változott, így amikor eldőlt, hogy lesz hálózat, meg PC sok helyen, így az IT osztály létszáma Robistul olyan huszonöt főre emelkedett, Robi továbbra is két szobában lakott, míg a többi huszonnégy ember a maradék háromban.

   Robi karrierje persze nem állt meg az osztályvezetőségnél. Tanácsaira az Igazgatóságon is számítottak, így egyre kevesebb időt töltött a SZT osztályon a szobájában, mert állandóan átjárt az Igazgatóságra, ami a város másik felén volt. Kapott is végül ott egy szobát, hogy ne kelljen annyit rohangásznia. Ott ugyan nem volt titkárnő, de a szoba kicsivel nagyobb volt, mint a SZT osztályon levő kettő együtt. Robi, ahogy megmelegedett az Igazgatóságon, szépen lassan elkezdte áthordatni a cuccait az ottani szobába, míg kb. két év lassú migrációja után kiderült, hogy Robi eredeti szobájában csupán egy üres íróasztal, egy ottfelejtett telefonkábel és egy koaxiális hálózati repeater található, amit -lévén kurva drága dolog- muszáj volt az osztályvezető úr szobájában elhelyezni, hogy személyesen ő felügyelhesse.
   Persze ez a "kiderült" csak a beosztottaknak volt világos, akiknek egyszer muszáj volt bemenni Robi szobájába, mert megpunnyadt a repeater, és fél napja állt a Posta hálózata, mire valaki be mert menni

   a titkárnő jól dolgozott, mindenkit elriasztott attól, hogy Robit basztassa, de aztán ő is átmigrálódott Robi után az Igazgatóságra, tehát már nem volt kitől engedélyt kérni a Robi szobájába belépésre

   ők viszont nem mertek szólni senkinek, mert Robi papíron még mindig a Számítástechnika Osztály vezetője volt.
   Pontosabban a fasz sem tudta, hogy Robi valójában micsoda éppen, mert csak pletykák röpködtek arról milyen magas beosztású emberekkel smúzol, illetve hogy állítólag kapott egy Igazgatósági SZT-Tanácsadói sarzsit is, de hogy azt az osztályvezetői beosztás helyett vagy mellett, senki nem tudta, megkérdezni meg senki nem merte, mert ki tudja, mit bolygat meg. Robinak így városszerte kb. hat-hét szobája volt, amikből egyben tartotta a papírjait, a többit meg mint a levedlett kígyőbőrt otthagyta és sosem ment vissza. És mivel Robi később Budapestre, a Főigazgatóságra is elkezdett mászkálni Még Nagyobb Emberekkel tárgyalni, végképp senki nem merte megkérdezni, mi a faszért szorong a Számítástechnikai Osztályon huszonnégy ember három szobában, amikor ott van még két töküres.
   Ha valami rutintalan pályakezdő mégis rákérdezett, hogy hogy is van ez, félrevonták és elmgyarázták neki hogy az a kettő A Robi Szobája. És hogy Robi _most épp_ nincsen benne

   nota bene, kb. tizennyolc éve nem volt benne, Robi újabban a tévében tünedezett fel, mint Minisztériumi Valamihelyettes, de látszott, hogy ez a helyettesség sem fog sokáig tartani

   de _bármikor_ bejöhet. És bár Robi valószínűleg már régen nyugdíjba ment, és valójában már senki nem tudja (és már nincs is kitől megkérdezni), ki Robi és mi lesz, ha egyszer tényleg visszajön, szobája jó eséllyel azóta is érintetlenül áll. Talán két generáció után majd jön egy újabb Robi, aki ifjú tehetségként fel meri tenni a kérdést, hogy mégis mi a fasz ez itt, addig kibírjuk a lózabbantatózsákkal is.

2019. 12. 16.
   Azért fontos, hogy pontosan használjuk a szakterminológiát, mert a lózabbantatóbocsánatzsák mellett ott a lóherentetőbocsánatzsák is (ami a nem zabot, hanem lóherét kapó lovakra volt felszerelve) és nem mindegy, mert az egyik bézsszínű, a másik zöld. Meg még mindkettőből van nyolcezer darab a kufsteini raktárban és külön kell nyilvántartani, mert az egyik beszerzés volt és amortizálni kell, de közben a pengőt kivonták a forgalomból, a másikat pedig felajánlottuk jóvátételként még Trianonban Erdélyért és azóta várjuk a választ.

   És így karácsonytájt természetesen felmerül a kérdés, amit én nem tudok eldönteni, hogy valakinek a büdös román kurva anyját, vagy büdös románkurva-anyját?

2019. 12. 14.
   Volna dolgom, de utálom, úgyhogy inkább ez.

   Még régebben nyekeregtem, hogy a hivatali nyelv mennyire izé, meg minek ez és persze hogy vannak erre mozgalmak, csak hát nemigen látszik a hatásuk. A kérdés félig-meddig álnaiv volt, valójában van elképzelésem, mitől van ez, most el is mondom, a tehetetlenség, az alkalmatlanság, a karótnyeltség, a gyávaság és és a kisstílűség miatt. Ha már volt szó a Posta 650 alkalmazásáról, maradjunk is példaként a Postánál, mint állami vállalatnál, ami kiválóan demonstrálja az egész jelenséget, beleértve magának az államigazgatásnak a működését is.
   Az állami, mindenki által hozzáférhető postaszolgálat nagyjából a 18. sz-ban alakult ki, a kornak megfelelő szabály- és iratrendszerrel, gárdával, szóhasználattal stb. stb. Véleményem szerint induláskor -és talán egy-két évszázadonként egyszer-egyszer- jön valami értelmes fazon, aki legalább nagyjából átlátja az egész gubancot, kitalálja, hogyan működjön a Posta, aztán a futószalagot üzemeltetik a standbeli hivatalnokok, akik nem gondolkodnak.

   Mivel az állami állás ekkortájt (meg sokszor máskor is) a stabil megélhetést, nyugdíjjal járó öregkort stb. jelentette, postásnak, netán postatisztviselőnek, netán főtanácsnoknak, fasztudjaminek lenni tekintélyt és rangot jelentett, könnyen le lehetett tehát nézni a sima levélküldő parasztot, ez mindmáig tart. Pláne ha az ember tudta, hogy a pl. 1896/CXCC/87/3 ragszámú belső utasítás szerint a már 1896-ban is húsz éve megszűnt zabostarisznya-gyártó Schuldigung manufaktúrától rendelt zabostarisznyába

   hivatalos neve, hogy mindenkinek világos legyen: SchuldigungPferdenHaferEssenTarisznyen. És amit már régen a eLebstückMaschinen gyárt, de a név maradt, mert már úgyis mindenki így ismeri, meg minden papíron így van és átjavítani nagyon szar lenne

    kell tenni a fuvarlevelet (Begleitschein) is, hogy el ne vesszen, teljesen logikus tehát, hogy az a ragacsos falú műanyag boríték, amit felragasztunk a csomag oldalára, hogy abba tegyük a vonalkódos címzettbaszt, a posta szabályzatában még mindig BegleitscheinSchuldigungPferdenHaferEssenTarisznyen néven fut

   illetve mert közben pl. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, ezt a szervezeti változást a Posta a megnevezések tükörfordításával hidalta át, azaz LózabbantatóBocsánatZsák

   mert ugyan közben eltelt párszáz év, áttértünk lóról autóra, meg efféle apróságok, de a funkció és így a név tulajdonképpen még mindig ugyanaz maradt, mert a kontraszelektált társaságnál senki nem merte azt mondani, hogy basszátok meg, mi ez már. Ugyan mindenki, MINDENKI bolettatoknak hívja, de a a jog és a szabályzat mindentől (élettől, polgároktól stb.) függetlenül továbbra is lózabbantatóbocsánatzsákként ismeri, ha valaki nem ezt használja, a többi postás nézi ki maga közül.
   És mindennel így van, plusz a toldozgatás, amikor pl. váratlanul rácsodálkozik a Hivatal, hogy nahát, van ez az internet nevű dolog, amin az emberek üzeneteket küldenek, hogy mik vannak, majd kifejleszti a saját emilkliensét, amiben természetesen a "Címzett" mező helyett az ide is kiválóan alkalmazható "Lózabbantatóbocsánatzsák" van.

   Eluntam, csá.

  2019. 12. 09. V2
   Pont most voltam a postán, ahol a nem teli szájjal ordítozós, de azért indulatosan elsziszegett feljelentelek a kurva anyádozás miatti hosszú sor alatt volt időm hülyeségeken járatni a fejem. Aztán szembejött a Posta modernizálásáról szóló cikk, a kézbesítőrendszer elektronikusításáról, benne három, szerintem fontos mondattal, persze ez jó eséllyel csak egy perspektívája a valóságnak, de így eléggé lehangoló.

   - "a teljes levélforgalom 20 százalékát érinti". - Magyarul ez az éktelen méretű projekt az egész szeméthalom valamekkoradrészének (mert a levélforgalmon kívül van még csomagforgalom, pénzforgalom, nyugdíj pl. stb. stb.). ötödével kezd valamit. Talán, lásd lentebb.

   - "a Magyar Postánál 650 alkalmazás fut párhuzamosan" - 650 alkalmazás, baszdmeg!!! Nyilván ebbe belértendő persze a kisvárosi, nyolc éve nyugdíjba vonult fiókvezető fiának még Magicban összerakott okmánybélyegeladás-összesítő

   mint "okbéösz" , és amit a kisváros összes (mind a három) postája a mai napig használ. Előnye, ami a hátránya is, hogy tárcsázós modem segítségével a mai napig összesíti is a három fiók okménybélyeg-eladását és felküldi a Központba, és mivel a Központ involválva van, senki nem mer hozzányúlni

    programja is, ami még mindig fut, mert a PC AT, amin közel harminc éve elindították, nem romlik el, hála a rendszeresen gyújtott gyertyáknak. És semmit nem mernek megmozgatni, mert már ki tudja, ha letörlünk valamit, mi a fasz fog meghalni mellé.
   Kíváncsi lennék, ez az elektronikus basz kivált-e valamennyit ebből a 650-ből, vagy a 651-ik lesz.

- "A PDA-kon akár kézi aláírás nélkül, az okmányhoz igényelhető eAláírás PIN kód megadásával is elismerhető a könyvelt küldemények átvétele, elég csak az eSzemélyit hozzáérinteni a PDA-hoz és megadni az eAláíráshoz tartozó PIN-kódot". - Hát erről már messziről lerí, hogy kibaszottul meg fogja könnyíteni mindenki életét, a postásokét is, meg a kuncsaftokét is.

   Valójában a postán csak az jutott az eszembe, de vicces lenne, hogy a polgár a postai dolgozóval történt vita után megtenné a feljelentést a nemtommiért (nem értettem tisztán, mi volt a konfliktus forrása), majd a polgár megkapná az (elektronikus) választ, hogy a Posta Etikai Bizottsága vagy mi kivizsgálta az ügyet, és közli a Tisztelt Ügyféllel, hogy a Postai Dolgozónak igaza volt, ezért sajnos igenis a Tisztelt Ügyfélnek a kurva anyját.

   Ha el nem felejtem, mesélek még majd a Robi szobájáról, ami nagyszerűen példázza a Posta, egyáltalán a nagy (tekintélyelvű) állami rendszerek működését.

2019. 12. 09.
   Amikor a munkának dandárja van, akkor bizony a munkának dandárja van (védőgázas merevfalú rendszer túlnyomás-védelemmel).

2019. 12. 05.
   Rácz Zsófia, az újonnan kinevezendő 22 éves államtitkárhelyettes-asszony kapcsán már mindenfélét olvastam-láttam (egyénre szabott jogszabálymódosítás, önben kinek a faszát stb., a kb. "Hol nyaraltam a nyáron" színvonalú TED-talk) de a lényeget még sehol nem láttam leírva, hát akkor beállok én a sorompóba: azért SUNÁZNÁM.
   Egyébként tényleg ennyire elfogytak már a "normális" káderek, hogy hogy muszáj ilyen Fidelitas-közeli kistáskákat elővenni? Persze a kérdés költői, valójában szinte mindegy, ezekbe a pozíciókba kit ültetnek, úgyis csak annyi a dolga, hogy a megkapott utasításokat végrehajtsa, illetve a pártiroda Tájékoztatási Központ közleményeit elszajkózza.

   Úgyhogy pina.