2012. 11. 09.
   Én is kettős életet élek, jöttem rá valamikor éjféltájt. Nappal dolgozni megyek, utána otthon úgy teszek, mintha érdekelne, milyen vicces szájtot talált már megint a gyerek

   appaaa, eztnézdmegmilyenvicces! - cica felbukik a szőnyegben, nem számoltam, de olyan nyolcszor már tuti láttam- igen, nagyon vicces. De most vacsoráznék. Appaa, eztnézdmegmilyenvicces - rage kocka középiskolás szintű poénnal, nem is tudom, "ma jó napom volt"-arcom.jpg-"de holnap töridoga" ésatöbbi, sok, túl sok. Tudom, tudom, neki minden vicc új, értem azt is, hogy meg akarja velem osztani az örömöt, de nem őszinte a mosolyom

sajnos ezek nem fogynak el, ideje lenne, hogy itt legyen az internet vége.

   Az is érdekel nagyon, hogy a kölyök ugyanazt előadja, csak sokkal összefüggéstelenebbül. "A cica elesett! Hahahhaaa! Apa figyelj, a cica elesett! Haha! Apa! Aaaaapppaaaa! A cica elesett! Apppaaaaaaaa! ", ha még nem tudná az ember, hogy miről van szó, úgy se lenne vicces. De így, hogy tudja, miről van szó, pláne nem vicces.

   De este eljön az én időm. Amikor mindenki lefekszik, elszívok egy cigit, majd csendben előveszem a szövegszerkesztőt és életem nagy főművét zsarolóleveleket beadványokat írok vuduügyi hivatalkohoz, mindenféle faszom vuduügyi jogszabályokon átrágva magam és közben ön- és/vagy tömeggyilkossági gondolatok járnak a fejemben. Értem én, hogy a varázsipar szerteágazó, és nem lehet minden egyes varázsigéhez külön jogszabályt írni, de nem lehetne esetleg ágazatonként szétválasztani a szabályozást? Például mi a faszt lehet kezdeni azzal, amikor az iránt érdeklődnek melegen, pontosan írjam le, varázslás közben milyen görbét ír le a varázspálca vége és statisztikai adatokkal igazoljam, az előírt trajektóriától hány százalékos eltérés okozhat a várttól szignifikánsan eltérő varázslatot. 1. Vuduzáshoz nem kell varázspálca, 2. Nektek meg a kurva anyátok.
   Ugyancsak izzasztó perceket okoz a "írja le az egyes eszközök pontos használatát", ami rendben volna, de pl. a gombostű használatát úgy megfogalmazni

   az eszközt közepes erővel fogjuk mutató- és középső ujjunk közé úgy, hogy annak hosszanti irányát figyelembe véve a gombbal rendelkező vége a mutatóujjunk felé mutasson, hogy azzal az eszközt meg tudjuk támasztani. Felkarunk törzsünkkel kb. 30±12 fokos szöget zárjon be, alkarunk pedig álljon függőlegesen úgy, hogy a kézfejünk legyen fölfelé. Helyes eszköztartás esetén az eszköz hegyes vége testünktől elfelé mutat. Forduljunk el teljes testünkkel a függőleges tengelyünk körül úgy, hogy az eszköz hegyes vége a vudubaba felé mutasson stb.

   hogy ne tűnjön hülyeségnek, vagy a végefelé hülyének nézőnek, nagyon nehéz.

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Vettünk mi maguktól egy disznót.
- Igen...?
- És elszaladt a disznó! Most is ott fut e! Csak úgy porol, a kurva anyját!
- Igen?
- Jöjjenek azonnal és garanciában fogják meg!
- Köcsög úr, mi mondtuk önnek, hogy szerintünk kerítés is kellene a disznóól köré, mert el fog szaladni a disznó. Csak maguk nem kérték, merthogy olyan nyugodtnak néz ki a coca, biztos nem szalad ez el.
- Az most mindegy! Azonnal jöjjenek és kapják el!
- Megjegyezném, hogy a "Nosza Neki Izibe" szolgáltatásunkat sem rendelték meg, szóval azért az nem úgy van, Köcsög úr, kell disznófogó háló, pár disznó vicc, disznócsali, mert ezek csak a tanzániai szarvasgombára harapnak, azt meg növeszteni kell, szóval pár nap.
- Csak siessenek, mert nagyon izgul a téeszcsé!
- Hát persze, Köcsög úr, rohanunk, hogyne.

[félóra]
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Döglődik a malac! Fejjel nekiszaladt az ól oldalának, aztán szétrepedt a feje! Már épphogycsak receg! Ha azonnal ugrottak volna és elkapják, akkor ez most nem lenne! Maguk a felelősek mindenért! Bepanaszlom magukat! Gyógyítsák meg garanciába!
- Hát, Köcsög úr, az nem hinném, hogy sikerülne. Megpróbálhatjuk, de ha már épphogycsak receg...
- Csak jöjjenek és próbálják meg. Ha nem sikerül, még mindig bepanaszolhatom magukat.
- Nézze, hozzák be a disznót hozzánk, ha nem sikerül meggyógyítanunk, feldolgozzuk. Legalább ne menjen kárba, lesz belőle kolbász meg hurka meg szalonna.
- Hm, hát jó, csinálják.

[másnap]
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és mi van a disznóval.
- Mire behozták, már megdöglött, látta a kollégája is, szóval muszáj volt hurkát és kolbászt és szalonnát csinálnunk belőle.
- Fel vagyok háborodva. Várjon, megbeszélem ezt a téeszcsével.

[tíz perc]
- Szóval elvihetjük a disznót?
- A disznót? Hát...el.
- Az jó, mert azt gondoltuk ki, hogy elvisszük egy másik állatorvoshoz.
- ...