2010. 05. 30.
Kis magyar szürreál
   Leállok a vasútállomáshoz közel, idős néni lassan, fürkésző arccal közelít, kezében feltekert papír. Biztosan nem krisnás, tehát az első mondata saccra az lesz, hogy "Fiatalember, ismeri ön a Bibliát"?
- Jó napot kívánok. Jucika vagyok. Az atya azt mondta, hogy itt lesz valami.
- ...igen...?
- Az atya. Hogy itt valami lesz. Azt mondta. Ön...?
- ...én...? Én nem vagyok az atya. És nem tudom, hogy mit mondott, sajnálom.
- Tudom, az atya mondta, hogy lesz itt valami, nem ön. A sekrestyében.
- Sajnálom, de nem tudom, mit mondott az atya. Így azt sem tudom, hogy mi lesz. Hogy lesz valami, azt a sekrestyében mondta, vagy azt mondta, hogy ott lesz valami?
- Valami lesz. Azt mondta az atya. A sekrestyében.
- Aha, már értem.
- ...
- ...
- Az atya. Ön...? A sekrestyében...?
- Sajnos egyik sem. Én csak a vonatra várok.
- De a... lesz valami, az atya mondta.
- Ne haragudjon, de nem tudom az atya... -szóljon már végre az a kibaszott hangosbemondó, hogy vonat érkezik. Na csakhogy- ... elnézést, de mennem kell.
- Várjon. Tessék, ezt önnek hoztam - nyújtja át a később CBA-szóróanyagnak bizonyuló feltekert papírokat.
- Köszönöm, viszlát.

   Esküszöm, szarabb volt, mint egy hetednapi adventistát leépíteni.

   Elolvastam többek között Lengyel László: Hová tűntek a Fidesz bölényei? című cikkét. Most nem a cikk tartalma az érdekes, hanem egyrészt a hozzászólások

   engem nem zavar a Fidesz kétharmadja, semmi probléma, fiúk, hic Rhodos, hic salta, én nem várok csodákat, csak aztán mások se csalódjanak, ha esetleg Isten úgy dönt, hogy a történelem nem abba az irányba fog menni, amerre. Olyan szépen bele lehetne most menni egy eleve elrendeltetettségi eszmefuttatásba, de nem. Annyit jegyeznék még meg, hogy a régi IT-s bonmot szerint egy program nem a kívánságaid, hanem az utasításaid szerint fog működni

   egy részének vadul átkozódó hangneme, másrészt az a másodkézből kapott pletyka, hogy Áder azóta húzódott kicsit vissza, amióta beszaladt a pártközpontba, hogy fiúk, kinyomoztam, hogy az M6-os mentén egy csomó emeszpésnek van telke arra várva, hogy jó pénzért ki legyen sajátítva, csináljunk botrányt. Errefel lehűtötték, hogy János, pont nem kellene ezt annyira feszegetni, mert egy csomó fideszesnek is van ott telke.

2010. 05. 28.
   Láttam a jövőt és működik. Pontosabban lehet, hogy láttam a jövőt és lehet, hogy működik, de ha működik sem tetszik.

   Ez egy részlete annak a részleges lakásfelújításnak, amit eredetileg úgy terveztem, hogy kiveszek egy hét szabadságot, már pénteken szétbombázok gyorsan mindent, majd a hátralévő időben szépen lassan visszaépítem. Közben a gyerek elmegy iskolába, nejem meg elmegy szép hosszú sétákra a kölyökkel, én meg nyugodtan randalírozhatok a fúrógéppel, sarokcsiszolóval, körfűrésszel, lézerkarddal, bármivel, kosz, rendetlenség nem számít. Ehhez képest egész héten zuhogott az eső (szép hosszú séták kilőve), a gyerek meg még vasárnap benyelt valami vírust, amitől hányt meg fosott egyszerre, a jóságos doktornéni meg kiírta az egész hétre, hogy fordulna fel. Legközelebb ha ilyet csinál a doktornéni, odaadom a gyereket mellé asszisztensnek attól a pillanattól kezdve, hogy elkezd nyekeregni, hogy már jól van és unatkozik és mit csináljon

   mert ha tényleg szarul van, akkor csak gunnyaszt az ágyon és szépen, kulturáltan nem csinál és nem szól semmit, csak nehezkedik meg tévét néz

   azaz rögtön másnap, foglalkozzon vele ő meg szórakoztassa, miközben tesz-vesz ott a rendelőben.

   A jövő pedig a hányásra vonatkozik. Illetve van múltbeli áthallása is, a gyerek elég érdekesen viszonyul a témához, konkrétan eddig csak párszor sikerült rávennem, hogy a budiba hányjon, valamiért muszáj neki szőnyegre, ágyra, bármire, csak onnan ne legyen egyszerűen le/felpucolható, figyeltem ugyan erősen

   még régebben esett meg, hogy tekergett az ágyon, hogy neki mindjárt hánynia kell, próbáltam a lelkére ordítani, hogy akkor MOST takarodjon ki a budiba, de nem. Amikor láttam, hogy az észérvek nem használnak, elkezdtem kivonszolni, közben egyre nyökögött, hogy ahhhhhahhhajjjjjajjjj, már nyúltam a vécé kilincse után, amikor kitépte magát a kezemből ls visszarohant, igen, bazmeg, visszarohant az ágyhoz és ott.

   de most csak sunyított, aztán váratlanul rókázott rá az ágyra. Láttam rajta, hogy lesz még ebből, ezért gondosan az ágya mellé tettem egy lavórt, hogy édes fiam, fekve egyetlen nyomorult balraát és mindenki boldog lesz. Végre elaludt (éjszaka volt már), a bökékelésre keltem fel, már szorongattam a dicsérő szavakat, hogy de ügyes vagy, látod ezt... aztán megláttam, hogy - hát valószínűleg háton fekve precízen felhányt a levegőbe, aláfeküdnie nem kellett, mert már ott volt. Bazmeg, simán arcon meg hason hányta magát. Bevágtam a kádba és lemostam és azon gondolkodtam, hogy ha ez így marad, a jövőbeli házibulikban nagyon-nagyon fogják utálni.

2010. 05. 14.
   "Sok boldogságot kíván a HMS Cornwall legénysége!"

   Óh, köszönöm, de rendesek, igazán nem kellett volna. :-)

   Egy kedves ismerősöm szerint a világméretű zsidó összeesküvés létét az is bizonyítja, hogy eleve már a nevében is benne van, ugye kohn-spiráció. Innen pedig csak egy lépés, hogy szinte mindent a zsidók csináltak, az egészségügyi kohn-szolidációtól a linux kohn-zoljáig, ami miatt igazi jobbikos csakis grafikus felületet használ.

   Kénytelen voltam összeismerkedni egy programmal, egyre kerekülő szemekkel hallgattam a magyarázatokat, végképp akkor sírtam be, amikor elhangzott az "és akkor Rózsika a kockás füzetben vezetett sorszámokhoz hozzáír egy újat, és ezt az új sorszámot körlevélben kiküldi mindenkinek, mert ez lesz az új tétel azonosítója". Azonnal eszembe jutott az a régesrégi kolléga, aki ha ki kellett keresni egy adatot hetven excel-táblából (melyikbe van beleírva az, hogy), szép sorban megnyitotta mind a hetvenet és lassú egércsiszatolással végignézte mindet. Azóta eltelt jópár év, de az a véleményem, hogy hiába a webkettő, meg a rohamléptekkel fejlődés, az emberek, azok nem fejlődnek. Én sem, továbbra sem jöttem rá, miért olyan nagyon szuper dolog a facebook meg a twitter.

   És most szétbontom és fejtetőre állítom a lakást. Sokoban, valamint ha valamit meg akarsz csinálni, előtte még valamit meg kell csinálnod (egyik miatt a másik, vö. kohn-zekvencia) rulez.

2010. 05. 05.
   A munka falusi ünnepéről annyit, hogy a Crystal együttes lényegesen viccesebb volt, mint az utána következő énekes-standupkomédista pár. De legalább a hagyományőrző táncosokról lekéstem.

   Kolléga kicsit érdekes habitussal rendelkezik, ezért tette fel a kérdést jövendőbelijének, amint épp egy romantikus lappföldi rénszarvasszán-túrán voltak, lágyan hulló hó, száncsengő, romantika, mondjuk a köd miatt a tájból semmi nem látszott.
- Mondd, te tudatában vagy annak, hogy tulajdonképpen negyedórája egy rénszarvas segglyukát bámuljuk?

   Egyszer fikáztam itt Neil Gaimant, ezért kaptam egy cédényi Sandmant, hogy ezt nézzem meg, ez nem az a csak pinába lopakszik a mafla gyerek fajta. Megnéztem, módosítanám álláspontomat, Neil Gaimannak volt sokkal vállalhatóbb korszaka is.

   Nekiálltam a tavaszi kertnyitásnak is, egyben bizonyítva, hogy igenis létezik akaratátvitel, legalábbis a kölcsönkért gyeplazító negyedóra után szétesett a picsába. Már eleve nyűgösen álltam neki az egész műveletnek, aztán még ez is. Nagy nehezen összeépítettem a gépet, folytattam a gyepszellőztetést

   az épp arra járó sógor örvendeztetett meg a kerítésen bedobott "mit baszakodsz azzal a szarral, gyepet úgy kell szellőztetni, hogy kinyitod mindkét kertkaput, aztán hadd járja át a levegő" tréfájával, utána jó darabig kerestem az utánabaszott fogaskereket

   és már kibaszott ideges voltam, nyilván ezért égett le tíz perc után a motorja is. Rombolásban kiváló földműves - destruktív parasztfenomén, az vagyok én, nem pedig Emszí Hemör (ennek története van, de az rövid és érdektelen, úgyhogy nem adnám elő).