2010. 12. 29.
   A szomszédban felújítás, jön a brigád. Szomszéd asszonykának megtetszik a dolog, végre nem csak a fakanál meg a vasaló, lehet egy kicsit rombolni-építeni, beáll hát ő is a melósok közé szutymát keverni, időnként megpróbál vakolatot is kenni, nem nagyon megy, de a napi rutintól eltérő szórakozás az megvan.
   Amikor épp nincs ott (kell ebédet is főzni), kis tanácskozás a melósok között, akik hallhatólag eléggé gondterheltek, végül a brigádvezető fogalmazza meg a mindannyiukat kínzó kérdést.
- Szerintetek tulajdonképpen melyikünkkel akarja megbaszatni magát?

   Mérsékelten követem a Való Világot, csak az az egy mondat kapott meg, amit valamelyik eleresztett (kb.): Én őszinte ember vagyok, mindenkinek megmondom a szemébe az igazságot, még a háta mögött is.

   A Mass Effect meg kapja be. Átjutottam rajta, de volt egy olyan rész, ami miatt majdnem letöröltem az egészet a gecibe. Tisztelt játéktervező urak és hölgyek! Olyat nem, ismétlem, nem illik csinálni, hogy az automata mentés után átugorhatatlanul kis átvezető jelenet, kis társalgás, kis liftezés, kis átvezető jelenet, kis társalgás. Amik után -a szerencsétlen összeállítás miatt- egy dühös krogan nagyjából tíz másodperc alatt seggbebassza az egész csapatot. Aztán elölről - kis átvezető jelenet, társalgás stb., hat másodperc. Visszamenni a járgányhoz

   Mékó, bazmeg, mékó (eredetiben Mako). Jó dolog a magyar változat, de amint valami bajod van, az internet nem segít rajtad, fordíthatod vissza angolra, aztán vagy sikerül eltalálni a küldetés angol elnevezését, vagy nem

   hogy átszervezd a csapatot nem lehet, mert leszakadt valami lift. A legutolsó normális mentés két játékórás, azaz IRL két nap, karácsonykor nem ezzel akarok frusztrálódni. Elég az, amikor a kölyök, amikor a tizedik diafilm után ágyba akarom terelni, mert a fasz tele van azzal, hogy ő tekeri a diavetítőt, de sosem jókor és sosem a jó irányba, térdmagasságból egy klasszikus ökölrázós fenyegetést mutat be egy tökéletesen artikulált "Appaaa gonosz vagy!"-gyal kísérve. Kurva anyád Apád faszát, azt.

   Ha már játék, kifejteném azt a véleményemet, hogy a multiplayeres játékok és a webkettő (ceterum censeo atomot neki) annyiban hasonlítanak egymásra, hogy mindkettő megspórol egy csomó munkát a készítőnek, nem kell történetet/tartalmat kitalálni, nem kell mesterséges intelligenciát leprogramozni, mert a multiplayer felhasználó majd biztosítja mindezt. Játékban ez még talán elmegy (bár ugye Leeroy Jenkins), de a webkettő végképp bizonyítja, hogy ez milyen siralmas eredménnyel jár.
   Kolléga ehhez még hozzátette, mekkora szopatás az, hogy pl. a CoD-ban először még gránátot sem tudsz hajigálni, aztán amikor jól felfejlődsz, akkor már kapsz tüzérségi támogatást, meg minden szirszart, amúgy is jó vagy, aztán még tápolnak is. Inkább esélykiegyenlítősre kellene venni a figurát, minél több killed lenne, annál kevesebb dolgot használhatnál, az igazán fasza csávó foga között egy szál rambókéssel csapatná a mesterlövészes pályákat is.

2010. 12. 15.
  A napomat rögtön kezdéskor bearanyozta az a nő, aki egészségügyi előadást tartott a cégnek. Miután mindenkit köszöntött, végignézett a hallgatóságon, majd korrekt helyzetfelismeréssel (rajta kívül mindenki hímnemű) mintegy negyedórában ecsetelte a vaginarák felismerésének a módozatait, majd áttért a mell- és mellbimbórákra. A kezdődő fészkelődést azzal reagálta le, hogy a mellbimbórák ugyan nagyon ritka, tízezer nőből egynek, ha van, de annak halálos. És ha elmegyünk szűrővizsgálatra és azt mondják, hogy jöjjünk vissza három hónap múlva, akkor ne hagyjuk magunkat, verjük az asztalt, mert az életünk megér ennyit. Valamiért ennek ellenére sem érezte úgy senki, hogy komolyabban érintett lenne, ezért hatásfokozás kedvéért elővett egy műcsöcsöt, hogy tapogassuk ki benne a csomót. Enyhe fanyalgás (még ha tartozna hozzá egy komplett műnő, de akkor is ennyi ember előtt azért nem engedi el magát senki) után áttért a hererákra, majd elővett egy műherét, hogy akkor ezt is. Ezzel sikeresen elérte, hogy a fanyalgás enyhe viszolygássá változzon, én pedig elhatároztam, hogy ha most előad valamit a prosztatarákról, majd elővesz egy műsegglyukat, hogy turkáljunk benne, akkor felállok és kimegyek azzal, hogy most, most kaptam vaginarákot és sürgősen kell mennem orvoshoz.

   A Magyar-Görög Hangszergyártó KTSZ művészi szinten űzi a reverse salest

   nem tudom, mi lenne a korrekt elnevezése, mert ilyen, hogy reverse sales már van, de nem az, amire gondolok. Arról szól, hogy a porszívóügynök nem elmegy mindenhova, hanem rendel pizzát, telefonál megfelelő helyre, hogy ő még nem ismeri a Bibliát, kihívja a vízvezetékszerelőt, hogy neki rossz aizéje, a mentősöket, hogy rákos lett a vaginája, aztán amikor mindezek becsöngetnek, megpróbál porszívót eladni a megjelenteknek. És mellékesen nem fizeti ki a pizzát, a kiszállást satöbbit, mert ő nem articsókával kérte, és különben sem ő telefonált, hanem valami telefonbetyár

   gyönyörű, amikor az ember megjelenik, várva, hogy mindjárt megmondják, hogy hol is az a csatorna, amit ki kellene tisztítani, erre megkérdezik

   a tárgyalóban, amiről az ember azt várná, hogy egy stílusos, oszlopos kis helyiség rabszolganőkkel meg lakomával, ehelyett egy hetvenes évekből ittmaradt, sokasztalos gyári étkezőt kap, annak minden meghittségével, nemhogy legalább kávéautomata, de egy kibaszott vízcsap sincs

   hogy van-e a cégnek zenekara. A nemleges válaszra enyhe fejcsóválás, alapítani kellene egyet. És persze nem is akármilyet, hanemhát hárfa- és lantzenekart, egyrészt mert a hárfa a lanttal együtt csodás (ellágyult arc, elfelhősödött tekintet), másrészt (visszakeményedett arc, vizslató tekintet) tudnának ők egy kiváló hárfa- és lantgyártó céget. Mert ha valaki bejön a KTSZ-be, akkor először el kellene játszani még a portán valami hárfára és lantra írt dalocskát, csak aztán lehetne nekikezdeni a csatornatisztításnak.
   Hogy nőne vaginátok és lepné meg a vaginarák azonnal.