2007. 01. 29.
Tehertaxi: 12.000 Ft.
Az elnök-vezérigazgató carrarai márványból faragott mosdókagylója: 152.000 Ft.
Szarás után belemosni a picsánkat az elnök-vezérigazgató carrarai márványból faragott mosdójába: megfizethetetlen.

   Ezt szeretem, amikor egyértelmű dolgokkal találnak meg. Például amikor egyértelműen csinálni kell Gizikének egy szervert, mert attól Gizikének jó lesz. A kérdésre, hogy Gizikének mégis milyen szerver kell, az egyértelmű válasz az, hogy jó. Nade mégis. Hát olyan, amire dolgokat lehet feltenni, meg amiről dolgokat lehet levenni. Erre egy polc is jó, tréfálkoznék, de Gizike ennél komolyabb teremtés, bajsza se rezzen, ne tréfáljon velem.
   Gizike, szokott maga meghatalmazást írni? Igen. Írjon nekem, legyen szíves egy meghatalmazást. Hogy mégis milyet? Hát olyat, hogy én aláírom, aztán attól meg vagyok hatalmazva. Hogy ez nem olyan egyszerű, meg mi köze mindennek a szerverhez? Semmi, Gizike. Kap szervert, püspökileg szenteltet, tíz koronáért.

2007. 01. 27.
   A csokis süti mellett végre még egy dolog, ami értelmeset találtam a Lidlben, ez pedig a számlálós ugrókötél. Elsőre borzalmasnak hangzik, az is, de otthon, amikor a gyerek elvolt vele majd két órát, magamban megsüvegeltem a kitalálóját.

   A gyerek- és a felnőttjátékok annyiban hasonlítanak egymásra, hogy nem feltétlenül az a jobb, ami drágább-nagyobb-színesebb-szagosabb. Előveszek valami kompúterjátékot és leteszem tíz perc múlva, mert annyira szar, hiába tettek bele dinamikus árnyékot, meg real-time lens-flare-et, meg mittudoménmit, bazmeg, én játszani szeretnék, nem a pixelekben gyönyörködni. A gyerek is hiába, hogy sokezer forint valami, öt perc után leteszi, mert inkább a fokhagymanyomóval szórakozik hosszan

   A gyerek már izzadt, mint a ló, én közben nagyon örültem, hogy nincs alattunk szomszéd, aztán büszkén mutatta, hogy apaaapaa, nézd csak meg, kétszáztizenhárom!
   Hát ez nagyszerű, álltam fel, aztán tíz perc alatt beletettem a kötélbe úgy háromszázötven fordulatot és visszadtam, ezzel generálva még egy óra nyugalmat, ami kellett is, mert a lábam majdnem leszakadt. Megvan a rendszeres esti szórakozás.

2007. 01. 22.
   A korcsolya próbája kiválóan sikerült, nejemnek olyan vállai lesznek lassan, mint Svarcinak fénykorában. Elsőre valószínűleg nem világos az összefüggés, a hiányzó láncszem természesen a gyerek, akit vontatni kell. Élvezi ő -mármint a gyerek- nagyon a dolgot, született őstehetség, két dolgot nem tud csupán, függőlegesen maradni meg haladni. Ezeket egyszerre pedig végképp nem, mindkettőt biztosítani kell neki, így az ember jobbára vállra dolgozik, a könnyed családi szórakozás pedig verítékes súlyemeléssé fajul. Jól van, nem várom el én tőle, hogy rögtön perfekt legyen, de az obligát sivalkodáson kívül valami ráutaló magatartás azért jó lenne. Azért van közös pont is, a büfé, de az meg kurva drága, legközelebb azt fogom tolni, hogy hagyjuk ki az egész korcsolyás hercehurcát, férfimód kezdjünk rögtön a Kocsordinéban, aztán majd meglátjuk.

2007. 01. 17.
   Oldjuk meg a következő log(iszt)ikai feladatot.
   Adott egy raktár, amelybe ötven raklap fos, vagy hatvan raklap szar fér be (a szar kisebb, nem szabványos raklapon jön). Adott továbbá öt ember, akik rendszertelen időközönként rendelnek pár zacskó szart és pár zacskó fost. Ennek eredményeképpen véletlenszerű időközökben érkezik véletlenszerű méretű és mennyiségű raklap, rajtuk véletlenszerű összetételű fos- illetve szarrakomány. Ezekből kell az öt ember által előírt tíz különböző arányú szarosfost keverni, erre a szarkeverő műhely szolgál, melybe tíz raklap szar vagy kilenc raklap fos fér, és adott még két dolgozó, akik a szart keverik.
   A raktár és a műhely között egy raktáros mozgatja a szart/fost, akinek közben leltároznia is kell. A raktárban egyelőre huszonöt raklap szar és harminc raklap fos van és várhatóan érkezik másik harminc raklap szar plusz húsz raklap fos, és csak ekkor lehet elkezdeni a szarkeverést, mert a minőségnek végig egyenletesnek kell lennie. A szarkeverőgép fél raklap per nap tempóban tud keverni.
   A fos/szarszakbolt tízkor nyit, sorbanállás valahol egy-két óra között, a sofőrnek pedig tizenkettőre a húgyszakboltban kell lennie a város másik végén, így a raktárba a megrendelthez képest véletlenszerű mennyiségű szar/fos érkezik, attól függően, mennyire basszuk le a szarszakbolt dolgozóját, hogy igyekezzen már, ne szopassa a sofőrt. Mire megérkezik, felsőbb utasításra a két dolgozó elmegy máshová szart keverni, mert a műhelyben csak állnak és nem csinálnak semmit. Hogyan szervezzük a szállítást és a munkát, hogy az összes szarosfos két munkanapon belül eljusson a rendeltetési helyére?

A. G-G típusú Markov-láncokkal kezdünk számolni, aztán leszopjuk magunkat.
B. Elmegyünk az első templomba/mecsetbe és próbáljuk elérni, hogy a következő hét a megszokottól eltérően legalább hat keddet és hat szerdát tartalmazzon, aztán leszopjuk magunkat.
C. Haladéktalanul kilépünk, aztán leszopjuk magunkat.
D. Leszopjuk magunkat.
E. Mindegyik.

2007. 01. 16.
   Nejem vett túrót

  "-Ha bemegy a városba, és visszajön, hozzon nekem két pud túrót.
   - De nem jövök vissza!
   - Nem...?
   - Ez...? Ez nem.
   - Akkor... akkor... akkor ne hozzon."

   zsírszegény, probiotikus aktív túró. Nahát, hogy hová nem fejlődtek a tehenek az utóbbi időben...!

   Az OTP arculatot váltott. "OTP Bank. Megbízunk egymásban."
   Faszt. Az OTP még mindig hatalmi pozícióból szopatja az ügyfeleket. Amíg az állam meg az APEH meg az ONYF (megamega stb.) az OTP-ben tartja pénzt, addig így is lesz.

2007. 01. 15.
   Több tonna excel-táblázat legyártása után úgy gondoltam, hogy most már ennél nem lehetek nyomorultabb, ezért engedtem a gyerek nyüszörgésének és bevállaltam a csokitojás-gyártó izé kipróbálását. Nyomoromon tényleg nem változtatott a készülék, viszont ideges is lettem. Egyedül az volt az öröm az egészben, hogy nejem még idegesebb lett.
   A csokitojás-gyár a hagyományosnak mondható lengyel dizájn-kínai gyártás vonalán tette be tepsijét a házba. Volt hozzá használati utasítás is, amit az obskúrus tankönyvek stílusában készítettek. Hogy hasonlatot mondjak, mintha azt írnák, hogy "Húzzunk egy rövid függőleges vonalat, eztán enyhe hajlással folytassuk balra, majd a rövid függőleges vonal képzeletbeli vízszintes meghosszabbításának végét mint körközéppontot felhasználva kanyarítsunk felfelé, végül mint függőleges érintőt egy másik kis függőleges vonalat illesszünk pontosan a körívhez, ugyanolyan hosszan, mint a kezdeti rövid vonal" ahelyett, hogy simán megmondanák, hogy rajzoljunk egy "U" betűt. Ötször olvastam át, mire rájöttem, hogy az egész hókuszpókusz simán egy vízfürdős csokiolvasztásról szól és a trükk az öntőformában van. Ami pedig szarul van méretezve, ezért a két fél csokitojást a büdös életbe soha senki össze nem fogja tudni illeszteni.

   De játsszunk a szabályok szerint. Van hozzá kis csokidaráló (erőfejlesztés), amit a gyerek képtelen elég erősen tartani, így a csokidarálék pár négyzetméteren el is terül. A maradékot (mozgáskoordináció-fejlesztés) bele kell önteni egy vézna műanyag csőbe, majd (haladó mozgáskoordináció-fejlesztés, instant bünti included) azt öntsük körbe forró vízzel. Szereljük össze (logikus gondolkozás, térlátás, motoros mozgás fejlesztése) az öntőformát, majd (mennyiségbecslés-fejlesztés) csapoljunk bele csokit. Nyomjuk bele (formafelismerés-fejlesztés) a másik fél öntőformát, majd tegyük az egészet a hűtőbe.
   Takarítsuk fel a konyhát (csokireszelék, csokifröcsedék, csokikenet, entrópia kísérleti igazolása, gy.k. a végén minden csokis lesz), mosogassuk el az összes szar műanyag alkatrészt (barkácsolási hajlam fejlesztése, apróra szétszedés nélkül lehetetlen), mire megvagyunk, ki is vehetjük az öntőformát a hűtőből, amiből a fél csokitojás baszik kijönni, kizárólag darabokban (szókincs és mondatszerkesztés fejlesztése, különös tekintettel a felszólító móddal kombinált többszörös jelzős szerkezetekre).
   Nem is tudom. Mégis inkább a játék taposóakna.

2007. 01. 09.
   A fogmosás közbeni csapbahugyozás mellett úgy érzem, méltatlanul elsikkad a fogmosás nélküli csapba hugyozás. És mintha nem is volna, annyira nem beszélünk a zuhanyfülkébe hugyozásról. Ami pedig mintha végképp nem is létezne, a férfitest éke, a női lábak megremegtetője, a zuhanyzás után mellszőrbe ragadt fika. Pedig létezik. Mind.

   A zuhanyfülke falára tapadt friss, valamint a másnapra odaszáradt fika sima lamentálást vált ki, nem is érdemes próbálkozni vele.

2007. 01. 04.
    Nejem elhatározta, hogy elmegy a gyerekkel jégpályára, mert az jó lesz. Hogy kinek, azt nem tudom, az ötlet minden bizonnyal abból a célzatosan kinyitott és a konyhaasztal szélére

    oda, ahol vacsorázni szoktam, bár ezzel is fürdött már be szegény, nincs dedikált szék, oda ülök, ahová sikerül, volt hogy napokig üldözött valami újsággal, hogy véletlenül vegyem már észre. Pedig járt már rosszul az ilyen utalgatásokkal, volt, hogy vettem a lapot és büszkén hazaállítottam egy körfűrésszel, hogy tessék, megvettem neked, direkt női méret, nejem csak pár mély levegővétel után árulta el, hogy a karácsonyi izzósorra gondolt

   helyezett teszkóújságból származott, amit hosszan böngészve sem tudtam eldönteni, miért kellene nekünk zsákos uborka, vagy fából faragott, tíz centiméteres, kézzel lakkozott cicabábu. Később nejem csak kibökte a frankót, hogy alul a korcsolyacipő, az.
   Nagyot sóhajtottam és elhatároztam, hogy úszom az árral, nem akartam felhánytorgatni a Decathlonban többször is lejátszódott kínos jelenetet, amikor a gyerek a görkorcsolyával próbálkozott. Illetve annyit megjegyztem, hogy legalább a Decathlonban meleg van, meg kipróbálás örvén ingyen is újfent rommá törheti magát meg a ránthatja szét a berendezést. Tudtam, hogy fölösleges bármit mondanom, nejem szeme állásán láttam, hogy ebből akciós korcsolya lesz, kizárólag az a kérdés, mikor.

   Ahogy hazamentem, vettem le a kabátot, nejem a gyerek felé bökve a fejével sziszegett valamit. Levettem a cipőmet és elindultam a hűtő felé, nejem kicsit hangosabban sziszegett, egyre a gyerek felé bökdösve.
- Mi van, szentem?
- Nem vette észre!
- Hát, ilyen ez a gyerek - tolultam rendületlenül a hűtő felé.
- Odatettem a cipőállvány mellé, ott vette le a cipőjét mellette és nem vette észre!
- Mit?
- ... te sem vetted észre?
- Mit?
- Ne mondd már, ott vetted te is le a cipődet!
- ...
- Áh. Le sem tagadhatnád, hogy a te fiad.

2007. 01. 03.
   Ki tudja, mikor tűnt le igazán a héccenés kärcórä, talán úgy a mobiltelefonok feltűnése körül, amikor azok kezdtek aktatáska-méret alá menni. Most viszont van helyette hétvilágítós kärcórä. Eksönmenes. Ezzel járok dolgozni, a gyerekével

   amikor elmentem órát venni, jött velem és természetesen neki is kellett óra és a neonzöld marslakós az nem volt jó, meg a mindenfelé mutogatós mikiegeres sem

   mert a sajátom egy hét alatt eleresztette a szíjat, a műanyag tokot a szíjrögzítő pecek kegyetlenül szétforgácsolta, pedig még csak karatézni sem próbáltam időközben. Félóra volt, amíg a gyerek eksönmenes karórájából kitiloltam az ébresztést meg az óránkénti csippanást

   akcelerálódik a világ. Ez valamiért a kiskorúak veleszülett sajátja, pár gombnyomással ösztönösen bármit beállítanak úgy, a tévétől elkezdve a mobiltelefonon át a számítógépig, hogy az ősöknek hosszú, hajhullatós fejtörés után vagy sikerül visszaállítani például a telefont szuahéliről valami európai nyelvre úgy, hogy közben megmentik a komplettó kitörölt címjegyzéket, vagy nem.

   de a legfőbb attrakció az megmaradt. Egy gombnyomás:piros háttérvilágítás. Két gombnyomás: kék háttérvilágítás. Három gombnyomás: sárga háttérvilágítás. Plusz ezek kombinációi, illetve folyamatos nyomvatartásra ezek gyors váltakozása, az epileptikus hajlamúak nagy örömére. Ezt mutassa be nekem bármelyik nyomorék täkkhäjjer.

   Ha már volt szó hangról és fényről, hogy a multimedialitás tökéletes legyen, a szöveg mellé hang ("Siet a trombitás") és kép. Mindenki gondolja át az életét.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2007. 01. 02.
   A halálközeli élmény nekem megvolt rögtön szilveszter másnapján

  nejem semmit nem könnyített a helyzetemen, sőt még vádaskodott is, egy csomó olyan dolgot hánytorgatott fel, amikre én vagy egyáltalán nem emlékeztem, vagy még másnaposan is kimondottan elegáns és jól sikerült tréfának tartottam, mint például a kandallóba célbapisálás, vagy a szomszéd autójára neonzöld csíkok húzása, az a védekezésem sem ült tisztán, hogy mit aggódik, nem otthon voltunk, meg nem a mi szomszédunk autója

    most nejem meg a gyerek vannak dögrováson. Pedig nejem, amikor fadíszítésbe fogott, mondta, hogy olyat fogok látni, mint még sose, és igaza lett. Valami puha szőrös dolgokat varrogatott hosszan, amiktől már másfél méterről úgy nézett ki a fa, mintha mindenféle döglöttnyúl-alkatrészek csüngenének róla. Megdicsértem, ezen a keresztény ünnepen micsoda szép sámánszertartásra készül, ezt a fát bármi ártó szellem meglátja, visítva szalad világgá. Ekkor nejem majdnem visítva szaladt világgá, két napot dolgozott ezért.
   Viszont a fa semmit nem tartott távol, látom, holnap piros filccel kicsit életszerűbbé kell tennem a kis szőrmók nemtommiket, mert így nagyon nem hatnak. Ismét a dolgok általános rosszindulatának tekinthetjük, hogy betegnek kell lenni, ha otthon akar maradni az ember, vagy lehet valaki egészséges, de akkor meg menni kell dolgozni, szóval -az entrópiához hasonlóan- a világ általános köcsögségi faktora sem csökken.

   Na, most volt meg az éjszakai kevésbé romantikus fürdetés mécses meg ilyesmi lófaszok nélkül, ordibálással. Nem segíthet rajta, csak a pszichológus.