Jogi basz: GLL(TM)




2024. október

2024. szeptember
2024. augusztus
2024. július
2024. június
2024. május
2024. április
2024. március
2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2006. 07. 30
- Mi a faszom ez itt az asztalon már megint?
- Nem szép? Hibiszkusz.
- De, szép, mint állat, csak nem férek el tőle. Meg minek van ebből olyan sok? Bent az állványon mi van?
- Aszparágusz.
- Na ugye, hogy ugyanaz. Meg ami ott foglalja a helyet, az mi?
- Az fikusz.
- Na még egy. Ha vacsorára kuszkusz lesz, ütök.

Vége a szabadságnak, kezdek felpörögni.

2006. 07. 29.
    Nejemmel kint állunk a teraszon, bent a fürdőszobában folyik a kádba a víz. A kettő között a gyerek a frissen kapott dugóspuskával

   ez nem a letörős, ez a hátrahúzós fajta, hálistennek egylövetű. És ez is magyar gyártmány. Azt hiszem, rájöttem, amivel fizikailag nem lehet bántalmazni egymást és a szülőket -most a kiskompúterrel egymás fejbeverésétől tekintsünk el- az kínai. Amivel komolyan lehet inzultálni másokat, az magyar. Még hogy EU-szabvány játszótér, meg játék, haha. Vagy ez is hungarikum

   amortizálja a tévét és a hifit. Nejem bekiabál a gyereknek: zárd el a vizet a fürdőszobában, légyszíves! Mire a gyerek a hatodik kérésre azonnal ugrik, odafut a fürdőszobához és lekapcsolja a villanyt, majd önmagával roppant elégedetten tovább rombol.
   Nejem rámnéz. Vállat vonok, ismerem ezt a dolgot, amikor elindulok a pincébe a csavarhúzóért és valamiért egy doboz sörrel jövök elő. Ez valami Y-kromoszómához köthető dolog, állapítja meg nejem, majd tartja a kezét: nézd csak, milyen szép fehér aranygyűrűm van?
   Mivel gyűrű nincs a kezén, ostobán fixírozom a csuklóját, új karkötő, vagy mi a fasz...? Sóhajtva mutatja a gyűrű helyét, ami most már szépen látszik a barnulástól. Ja...! mondom, tényleg, de szép, de nejem már csak magába roskadva annyit jegyez meg: a te fiad.

   Örök rejtély marad számomra, hogy a Fahrenheit miért a kalandjátékok között akar díjat nyerni, mert nem az. Próbálják elhitetni, de nem az. Van benne az is, de nem az. Az nem kaland, hogy a tolószékes nénit a "Kedvesem, toljon át a madaraim közé" után át kell tolni abba a szobába, ahol varjak vannak. A folyamat a következő. Oda kell menni a nénihez (egy választási lehetőségünk van, meg lehet fogni a néni tolószékét) eltolni az ajtóig (egy választási lehetőségünk van, ki lehet nyitni az ajtót), eltolni egy másik ajtóig (lásd előbb) és kész. Pedig nem indul rosszul, de aztán ilyen fokig süllyed le a kihívás. Kedvencem a "Kapcsold be a zenét és hozz pezsgőt a hűtőből" volt.
   A kihívásokat az inkább akciójátékokból ismert "felvillan a fel gomb, nyomd meg gyorsan a fel gombot" képviseli, azzal megspékelve, hogy a rendes iránygombok és a numerikus billentyűzeten levő iránygombok is játszanak. A "most fizikai erőkifejtést kell tenni, a jobbra-balra gombokat nyomkodd felváltva minél sűrűbben"-nek nagyon örül az alvó család, amint apa dühödten morzézik.
   Az egeresdiről nem beszélnék, mert nem találok kellően rövid kifejezéseket. Lehet, hogy csak rám jellemző, de úgy a játék négyötödénél kezdtem ráérezni, az egész hogyan is működik, mikor mire kell figyelni. Sok dologra, például hogy mikor melyik szereplő nevében fel-lenyilazunk, meg egerészünk, még akkor sem, szerencsére fejezetenként lehet ismételni és négy-öt újrajátszással azért képben leszünk.

   A motion capture ismét gyilkosan szar, én nem tudom, még senkit nem láttam, hogy tisztességesen megcsinálná. Nem magáról a mozgásról beszélek, hanem a mozgáselemek játékba illesztéséről, a háttérhez képest mindig kicsit rezegnek a karakterek, vannak váratlan ugrások a mozdulatokban, meg ilyesmik. Olyan ez, mint FPS-ben a falba szorulás, megavoxel van, meg bump mapping meg hardveres T/L meg istencsodája, de hogy a lelőtt ellenfél ne lógjon át a falon keresztül a szomszédba, az még valamiért nem megy.

   Viszont ami mégis elviszi a játékot a hátán, az a sztori és hangulat, a hangulat, a hangulat. Majdnem mintha egy filmet nézne az ember. Franciát. Az apróságok. Ezt a franciák valamiért nagyon tudják. Nem tudnék konkrét példát mondani rá, mindenki nézze meg például az eredeti Luc Besson-féle Nikitát és annak az amerikai koppintását és mindjárt elklimpírozza a különbséget. Vagy hívja fel a Réz Andrást, majd ő elmagyarázza. Volt egy másik is ilyen, tán Kettős titkosügynök vagy mi volt a címe, nem azt mondom, hogy azóta nem járok moziba, de komolyan felmerült bennem.
   Egy másik film is beugrott, Egy zsaru bőréért (Pour la peau d' un flic), Alain Delonnal, abban kérdezik meg udvariasan valakitől, hogy hol van a nő, és amikor nem tudja, nincs láncfűrész meg atomlabor nagy piros lefelé számláló kijelzővel, éppen csak kicsit megkoccantják a bal felső hármast egy kalapáccsal. Ez is ilyen. A zene ötös, a férfias rockzokogástól a funkyig. Először mindenki próbálja meg úgy végigjátszani, hogy nem figyel oda semmire, csak a felvillanó nyilakra, meg áztassa meleg vízben a kezét, másodikra jó lesz nagyon.

2006. 07. 27.
    A Karib-tenger kalózai 2 csakugyan egy nagy videoklip (meghatározás az Indexből, asszem), de nem ez a lényeg, hanem hogy a rövidtávú memóriám mellé már a középtávú is roskadozik.
   A mozi utáni büfében darvadozás csöndjét a nejem törte meg.
- Láttuk ennek az első részét, ugye?
- Láttuk.
- És te emlékszel is rá?
- Ööö, a figurákra. Nagyjából.
- Az első részben az Orlando Bloom mit csinált?
- Ő csapta le a nőt annak a figurának a kezéről, akit most a második részben belebasztak a disznószarba.
- Na jó, de hogyan jött képbe?
- Mittudomén...? D'Artagnan is egyik pillanatban még falusi suttyó volt, aztán tíz perc múlva már kék ruciban a bíboros embereit kardozta halomra.
- Értem, de MIT CSINÁLT?
- Hé, ez már cselekmény.

2006. 07. 26.
   Nevezzetek csak úgy, hogy Az Ember, Akinek Három Nagylábujja van

   a harmadik nagylábujjat a kisujjamból a teraszkorlát segítségével állítottam elő, jött valami vihar és nejemet félretolva kirohantam, hogy becsukjam a napernyőt, el ne vigye a szél. Nejem -aki azért indult komótosan, hogy becsukja a napernyőt- nem értett semmit, mit rohangálok, illetve amikor kiért a teraszra, hogy ernyőbecsukás helyett miért járok ordibálós esőtáncot, amikor úgyis pont itt az eső.

   vagy úgy, hogy Az Ember, Aki Hajnal Négykor Pisálta Ki A Fejéből Azt A Két Kiló Vizet, Ami Egy Félresikerült Vízicsúszdázásnál Az Orrán Keresztül Belement.

   A teraszajtóra meg fel fogok szerelni valami macskabzzzztentőt vagy macskazzzzapppantót, mert elpofátlanodott a dög.

2006. 07. 22.
   A Verdák ("Cars", animációs film gyermekeknek meg felnőtteknek) alkotói eldönthették volna, hogy a filmet gyermekeknek vagy felnőtteknek csinálják. A gyermeknek a sok lírázás miatt unalmas, a felnőttnek pedig túl együgyű. Van benne pár jó kiszólás, utalás, amit a gyerek jó eséllyel nem ért, a felnőttnek pedig azért a pár jó pillanatért hosszasan kell elviselnie az ilyen-olyan filmekből már unalomig ismert sémákat.
   Az indítás és tulajdonképpen az egész alapszitu pl. egyértelműen a Vissza a jövőbe-sorozatból ismert parkinson-kóros hogyishívják, na, mondd már, Michael J. Fox Doc Hollywoodjából lett lopva, amiben a hírneves doktor urat valami lepukkant kisvárosban közlekedési szabálysértés miatt közmunkára (gyógyítani a lokális egyszerűeket) ítélik, ami ellen persze lázadozik, de aztán persze megszereti a surmókat meg naná hogy van valami nagyvárosból odaszakadt jó nő is, akivel naná hogy összejönnek némi konfliktus után.
   Itt ugyanaz van, csak hírneves versenyautóval meg aszfaltozással. Meg van öreg autó nem vén autó először meg nem fogadott jótanáccsal, meg haldokló kisváros feltámasztása, meg van erkölcsi fejlődés is (ne legyél önző, a csillogás az talmi dolog, ilyes), a rendező valószínűleg nem ismerte Minarik Edét, de csapat itt is kell.
   A végén persze minden vonalon happy end, a versenyt ugyan nem nyeri meg a főszereplő autó, de az erkölcsi győzelem teljes, azt viszont elképzelni sem tudom, hogyan kúr egy Porsche Carrera egy ...hát nemtom, ezt a fajtát nem ismerem, de a hátsó légterelő biztosan útban lenne. Ha valaki tud időarányos árú jegyet váltani a stáblistára, tegye meg, jó filmet fog kapni a pénzéért.

2006. 07. 21.
    Szabadság, elvtársak. Tavaly már mentem el a büdösbe, de most ismét, koncepciót váltottam, az árokcsövet egyelőre hagyom a picsába, inkább leürítem a komposztálót, aztán megint öt évig nem kell hozzányúlni, csak tömni fűvel. Jelentem, a biológia működik, vannak nem veszélyeztetett fajok is. Amikor kiszálltam a büdöstelepen, kicsit nyitva felejtettem a kocsiajtót és amikor -úgy egy perc múlva- visszaszálltam, már ott volt mellettem mintegy ötszáz légy is, akik mind disszidálni akartak, mert ez már nekik is sok volt. A gyereknek pedig, aki már kevésbé örült, hogy eljött velem

    ne nézzetek rám, ő akart jönni mindenáron, mert a büdöstelepen még nem volt és vágyott az élményre

   elmagyaráztam, hogy ez a környezettudatos magatartás. Már álltunk egyszer kis büdösben, amikor a nejem kitalálta, hogy szelektíven gyűjtjük a műanyagpalackokat és abba sárga konténerbe próbáltam tömeszelni a felgyűlt anyagot

   a környezettudat sokakhoz elért, sajnos az, hogy a többieket ne szopassuk vele, az még nem. Össze kell nyomni, marhák, hogy ne műanyagpalackba csomagolt levegővel legyel tele a konténer

   amit sajnálatos módon azok mellé a normál szemeteskonténerek mellé tettek le, amiket hetente ürítenek és egy fél falunyi ez-az rohadt már bennük. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha a gyerek a környezetvédelmet, reciklálást meg ilyesmit a kevésbé vonzó sportágak közé sorolná.

   Az elfeket meg nagy nehezen szopóágra tettem, egészségünkre.

2006. 07. 17.
    Nincs jó kedvem, mert fáj a derekam

   valami általam is érthetetlen okból úgy döntöttem, hogy kipucolom az árokban levő hatméteres betoncsövet, mert színültig van talajjal és nem folyik át rajta a víz. Azt hiszem, a gyerekkel kellett volna porbanfetrengős-lézerseprűseset játszani, talán azért. A szomszéd, amikor meglátta, hogy mit csinálok, szolgálatkészen hozott egy szolgálatkész négyméteres vascsövet, ami először áldás volt, majd átok lett

   és most sem ülni, sem állni, sem feküdni nem jó. Az összes vascső és az összes elf kinyalhatja a seggemet, ez utóbbiaknak semmi közük az árokhoz, de attól még kinyalhatják.

   Másrészt. Lehet, hogy most illúziókat fogok rombolni, de Bede Márton blogos cikkével alapvetően egyetértek (a stílustól most tekintsünk el) és nem érzek semmiféle ellentmondást abban, hogy fikázta a blogokat és aztán ő is csinált egyet. Mert nem mindet fikázta, csak a rosszakat

   meg az egész blogkörnyéki tudóskodást, vö. pl. nanopublishing. Ez nekem régi problémám, hogy hogyhogy egy blog hírforrássá válhat, hacsak nem tekintjük például a népszabadság onlájnt közösségi blognak. Ha egy újságíró magánban híreket terjeszt, az miért hírblog, miért nem mondjuk rendszertelenül megjelenő magánkiadású híroldal. Lásd kólaízű üdítő vs. alkoholmentes sör

   és sajnos ebből a fajtából csakugyan nagyok sok van. És ő most indított egy tematikus blogot, kritikusból alkotóvá vált, vélhetően olyanná, amilyenné szeretné, hogy a többiek is váljanak. Aztán majd a világ dönt, hogy sikerült-e neki.

   Bassza meg, szarnom kell, de nem tudok leülni. Most mi lesz.

2006. 07. 14.
   Bede Márton megmutatja.

2006. 07. 13.
   Azt mondja a rádió, hogy "aszfaltozás miatt Szeged felé az M5-ös gyáli szakaszánál kissé feltorlódik a forgalom." Bazmeg, már az M0-son a bajai lehajtónál van a sor vége!

   Voltam már a vakoknál, voltam a bolondoknál, voltam a bénáknál, nem tudom, mi következik, valószínűleg a Teve utca. Éééés fél nap guglizás után megtaláltam azt a javascript sort (keresnem kellett, mert magamtól nem értek hozzá), ami azt csinálja, amit szeretnék, a gyerek kis haverja meg hálistennek elásta a homokozóba

   ahogy egyre nőnek, egyre nagyratörőbb álmaik is vannak. Egy darabig csak kislapáttal random ide-oda, aztán körte- meg kisautósütés a homokformával. Később normál homokvár, ma pedig arra figyeltem fel, hogy a homokozó egyik oldala fél méter mélyre kiásva, a kiásott homok pedig átcsoportosítva a másik oldalra, megtámogatva maradék csatornacsővel, kátránypapírral, ilyen-olyan sufnimaradékkal, a gödörben pedig áll egy roller meg egy műanyag kismotor. "Parkolóház"-magyarázta a gyerek. Már félek, mi lesz, ha fejükbe veszik, hogy egy komplett plázát rittyentenek homokozóba

   azt a lengyel gyártmányú borzalomprimitív játékcédét

   három játék van rajta, a három játék teljes végigjátszása felnőttnek mintegy két percet jelent, aztán lehet kezdeni elölről. És ilyen cédéből már van vagy három, valami újság mellékleteként adják, lobbizni fogok egy cenzúratörvényért, hogy az ilyeneket be lehessen tiltani, de legalább a szerkesztőséget fel lehessen gyújtani a gecibe

    amivel a gyerek nagyon szeret játszani, meg még sör is van a hűtőben, szóval most nekem jó.

2006. 07. 11.
   Akkor tanul a gyerek, ha kérdez. Tőlem ma a gyerek a "picsa"szót tanulta meg, miután öt percen belül úgy negyvenedjére kérdezte meg, hogy a lovasos játékban (Heroes 5) mikor jön már a lángolós izé, ami a bevezetőben van.

    Maga a játék egy optikai tuningos Heroes 3. Van ugyan benne pár csavar, de engem nagyon zavar, hogy a tuningot csak közelre zoomolással lehet látni, de úgy meg azt nem látni, hogy hová kell menni, ezért sosem zoomolok közelibe, szóval akkor meg minek. Meg az kibaszott unalmas, hogy a kiirtottak helyett sűrűn új csapatok teremnek a terepen és ha valami izéhozét kell megkeresni, állandóan csatázni kell. De ez legyen a legnagyobb bajom.

   Ismét találkoztam a mobilinternettel, ismerősöm előfizetett valami pannonos jószágra, mert felbuzdult azon, hogy az esőverte ifjú pár férfitagja focit néz a telefonon. Nagy nehezen fellőttem neki

   valamit szétbaszott a vindózában úgy, hogy a tárcsázója nem indult be, újra kellett húzni az egészet. Nagyon rég találkoztam ilyen esettel, amikor a vindóz a kezdet kezdetén az igazságot mondja meg, tudniillik hogy az installálás 39 percig fog tartani

   már rezgett, hogy mit írtak neki a frímélre. Miután öt perc alatt sikerült is eljutni egészen a narancssárga háttérig, elköszöntem azzal, hogy holnap benézek a söreimért, addig csak sikerül elolvasnia az emiljeit. Azért készülök a legközelebbi internetkávézó címével, hátha csak úgy jutok a fizetségemhez.

2006. 07. 10.
   Komoly kísértést sikerült legyőznöm, szerencsére az újságírópalánta rutinosan azzal kezdte, hogy fényképet is csinálna rólam. Azonnal megtagadtam a nyilatkozatot, ami egyébként az igénytelen napilapok tipikus helykitöltője lett volna, alul öt ember mondja el a véleményét ugyanarról (pl. "Mit szól ahhoz, hogy nyáron meleg van?", vagy "Ön szerint mi okozza a gazdasági problémákat?"). Hely úgy egy bővített mondatnyi van, szóval világot megváltani sehogy sem lehet, maximum az ember azt bizonyítja be magáról úgy nyolcvanezer példányban (arcképpel illusztrálva), hogy mekkora címeres ökör.
   A kísértés konkrétan arról szólt, hogy a "Mi a véleménye a borfesztiválról?" kérdésre azt a választ adjam, hogy "A borivók mind buzik, a szőlősgazdák meg eleve a homokból élnek. Én a gecifaszú sörösök közé tartozok, és engedek a fostos negyvennyolcból!" És csak akkor járulok hozzá a közléshez, ha ez betű szerint lejön, különben perelek. De eddig nem jutottam el. Igen, nem voltam túl fényes kedvemben.

   Van olyan munka, amit nem szabadna bevállalni. Például az olyan procc ittasellátót, ahol hálózatot akarnak, mert komputerizálnák az ebédkiadást. Sajnos az összekötendő helyiségek között ott van maga az étterem is, minden aranyozott stukkó meg kicsinyített Apolló meg Milói Vénusz, úgyhogy fúrás-faragás meg vezetékezés tilos. Rádiót meg semmiképp nem akarnak, mert a főnök fia már feltörte a szomszéd wifijét és tudják, hogy ez nem biztonságos és még valami köcsög az utcáról rendel két erőlevest és csődbemegy a cég.
   Javasoltam, hogy ebben az esetben alkalmazzanak korhű jelmezes zászlós matrózokat, ugyan kicsit anakronisztikus, de minden egyéb követelménynek megfelel, a történelemtanárok meg úgysem ide járnak zabálni. De ezt sem akarták. Remélem, folyt. nem köv.

2006. 07. 07.
   Bárki bármit is mond, a pszichiátereknek jól megy. A minap voltam a Lipóton, bazmeg, aki nem mentőből, az BMW-ből lengette a kártyáját a sorompónak. Volt egy kakukkfióka is egy A6-ossal. Azt a nagyon lapos BMW-t nem számoltam bele, amiben két nagydarab kopasz ült, azok valószínűleg Pistihez jöttek látogatóba, aki kicsit bestresszelt az állandó nőfuttatástól meg védelmipénz-szedéstől és most muszáj neki leszedálva pépeset enni egy hónapig, mielőtt visszaáll a napi rutinba.

   A gyerek kapott egy tetoválókészletet. Ugyanúgy szurkál, mint az igazi, csak ebben filctoll van, nehogy egy meggondolatlan ötletroham hosszú, kínos magyarázkodásokhoz vezessen az óvoda és az általános iskola alatt. De mivel így szabad a vásár, a gyerek most úgy néz ki, mint egy törpe maori törzsfőnök, épp csak csont nincs az orrában. Amíg azt is ki nem találják a kínai játékgyártók.

2006. 07. 05.
   Bocsánat, fáradt voltam, helyesbítenék. A tegnapi bejegyzésben említett autókereskedés neve helyesen: Taknyosfasz Bt. Az összes érintettől én kérek elnézést.

   Ihlibdihniht dulipszmihniht

2006. 07. 04.
   Eseménynapló.

0. nap. A cég ócsítás folytán eladja a céges autót, mert az már használt és vesz helyette egy másik használt autót a Faszomtakony Bt-től, amely céggel állítólag majdnem fél Cibakháza elégedett.

15. nap. Az új céges autó elromlik.
24. nap. Az új céges autó elromlik.
28. nap. Az új céges autó elromlik.
42. nap. Az új céges autó elromlik.
56. nap. Az új céges autó elromlik.
72. nap. Az új céges autó elromlik.

87. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
93. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
104. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
113. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
117. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.

118. nap. Komoly vezetői értekezlet témája az autó. "Minél előbb megoldást kell találni a problémára!" Felelőst is kijelölnek, aki azonnal vizsgálatba kezd, nem lehet-e attól állandóan rossz az autó, hogy vezetik.

127. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
134. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
138. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
144. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
151. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.

153. nap. Az új céges autó alól kaparó hang hallatszik, kiderül, hogy a motorblokk leér a földig. Faszomtakony Bt.-nél ezt nem hiszik el. "Jójaz, tarcsa csak oda a telefont... hát ez csak egy kis sár a kerékben." Katt. A logisztika dühöng és a sofőr fejét követeli, mert ugye ő nem megy az autóval és késnek a szállítások. A sofőr pár fadarabbal alábakolja a motort.
168. nap. Az új céges autó végképp beadja a kulcsot. A botrány igazán három nappal később tör ki, mert akkor kellene a nagyfőnök feleségének a fürdőkádját hazaszállítani a boltból.
172. nap. Autófelelős azonnal intézkedik: mindenki talicskázzon, vagy álljon mindenki hosszú sorba és adogassa az árut kézről kézre Ceglédtől Makóig.
176. nap. Autófelelős tárgyal pár autós céggel. Nem siet, elvégre a kiszállítás halad.
184. nap. Autófelelős kap pár árajánlatot. Elkezd mélázni, melyiket is szeresse, mert az egyik olcsó, a másik meg a nagyfőnök érdekeltségétől jött és nem akar rossz döntést hozni.
186. nap. A késések miatt a partnerek kezdik fontolgatni a szerződések felbontását.
187. nap. Mindenki észvesztve talicskázik meg adogat kézről kézre, a nagyfőnök örvendve nézi az ablakból, hogy dolgoznak az emberek, ez már derék, végre nem csak a napot lopják az autóban üldögélve.
193. nap. Nagyfőnök leszól a felelősnek, hogy még ne rendeljen meg semmit, mert ő tud egy embert, aki majd tud egy autót, amit majd időnként használhat a cég is.

Ön elérte az eseménynapló végét, egyelőre nincs több bejegyzés.

"A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 07. 03.
   Igazi feketecímkés mininyaralás. Még az elindulás napján is jó idő volt, aztán nagyjából folyamatosan zuhogott, amíg haza nem értünk, akkor eltakarodtak a felhők és látszott, hogy holnap ismét nyár. De ez annyira nem is baj, ugyan nem mindegy, hogy az ember valami vízparton ittas folyamatosan, vagy valami épületben, de majdnem.
   Tévés műveltségemet nagyban elősegítette a jelenlévő úgy ötven csatorna, valamint az a tény, hogy a nekem szánt ágy mintegy tíz centivel volt rövidebb nálam (mindkét végén szigorú és elszánt támlával persze), ezért inkább igyekeztem soha nem lefeküdni, bár néha muszáj volt. A rovarfelhozatal vitán felül elsőosztályú volt, végig az volt az érzésem, hogy egy olyan szúnyog/légy vs. ember FPS-ben vagyok szereplő, amiben a megölt lények folyamatosan újraélednek (respawn), akármennyi szúnyogot/legyet baszok agyon/sprézek le, mindig van a környéken legalább negyven.
   Azt hiszem, az egész nyaralás csúcs- (vagy mély-) pontja az a dezsavűs pillanat volt, amikor a harmadik napon ráébredtem, hogy ugyanúgy hajnal fél három van, mint az első napon, ugyanúgy atombüdös lábbal hentergek ugyanabban a kurva kényelmetlen fotelban, ami -lévén a párnázat már úgy tíz éve elköszönt belőle- a farokcsontomat ugyanúgy próbálja apró darabokra morzsolni, ugyanúgy egy doboz sör van a kezemben (ugyanúgy kb. a nyolcadik aznap), ugyanolyan hatalmasakat fingok és ugyanazokat a Cowboy Bebop meg Trigun epizódokat nézem ugyanolyan véreres szemmel.
   Otthon, édes otthon.