2006. 07. 30
- Mi a faszom ez itt az asztalon már megint?
- Nem szép? Hibiszkusz.
- De, szép, mint állat, csak nem férek el tőle. Meg minek van ebből olyan sok? Bent az állványon mi van?
- Aszparágusz.
- Na ugye, hogy ugyanaz. Meg ami ott foglalja a helyet, az mi?
- Az fikusz.
- Na még egy. Ha vacsorára kuszkusz lesz, ütök.

Vége a szabadságnak, kezdek felpörögni.

2006. 07. 29.
    Nejemmel kint állunk a teraszon, bent a fürdőszobában folyik a kádba a víz. A kettő között a gyerek a frissen kapott dugóspuskával

   ez nem a letörős, ez a hátrahúzós fajta, hálistennek egylövetű. És ez is magyar gyártmány. Azt hiszem, rájöttem, amivel fizikailag nem lehet bántalmazni egymást és a szülőket -most a kiskompúterrel egymás fejbeverésétől tekintsünk el- az kínai. Amivel komolyan lehet inzultálni másokat, az magyar. Még hogy EU-szabvány játszótér, meg játék, haha. Vagy ez is hungarikum

   amortizálja a tévét és a hifit. Nejem bekiabál a gyereknek: zárd el a vizet a fürdőszobában, légyszíves! Mire a gyerek a hatodik kérésre azonnal ugrik, odafut a fürdőszobához és lekapcsolja a villanyt, majd önmagával roppant elégedetten tovább rombol.
   Nejem rámnéz. Vállat vonok, ismerem ezt a dolgot, amikor elindulok a pincébe a csavarhúzóért és valamiért egy doboz sörrel jövök elő. Ez valami Y-kromoszómához köthető dolog, állapítja meg nejem, majd tartja a kezét: nézd csak, milyen szép fehér aranygyűrűm van?
   Mivel gyűrű nincs a kezén, ostobán fixírozom a csuklóját, új karkötő, vagy mi a fasz...? Sóhajtva mutatja a gyűrű helyét, ami most már szépen látszik a barnulástól. Ja...! mondom, tényleg, de szép, de nejem már csak magába roskadva annyit jegyez meg: a te fiad.

   Örök rejtély marad számomra, hogy a Fahrenheit miért a kalandjátékok között akar díjat nyerni, mert nem az. Próbálják elhitetni, de nem az. Van benne az is, de nem az. Az nem kaland, hogy a tolószékes nénit a "Kedvesem, toljon át a madaraim közé" után át kell tolni abba a szobába, ahol varjak vannak. A folyamat a következő. Oda kell menni a nénihez (egy választási lehetőségünk van, meg lehet fogni a néni tolószékét) eltolni az ajtóig (egy választási lehetőségünk van, ki lehet nyitni az ajtót), eltolni egy másik ajtóig (lásd előbb) és kész. Pedig nem indul rosszul, de aztán ilyen fokig süllyed le a kihívás. Kedvencem a "Kapcsold be a zenét és hozz pezsgőt a hűtőből" volt.
   A kihívásokat az inkább akciójátékokból ismert "felvillan a fel gomb, nyomd meg gyorsan a fel gombot" képviseli, azzal megspékelve, hogy a rendes iránygombok és a numerikus billentyűzeten levő iránygombok is játszanak. A "most fizikai erőkifejtést kell tenni, a jobbra-balra gombokat nyomkodd felváltva minél sűrűbben"-nek nagyon örül az alvó család, amint apa dühödten morzézik.
   Az egeresdiről nem beszélnék, mert nem találok kellően rövid kifejezéseket. Lehet, hogy csak rám jellemző, de úgy a játék négyötödénél kezdtem ráérezni, az egész hogyan is működik, mikor mire kell figyelni. Sok dologra, például hogy mikor melyik szereplő nevében fel-lenyilazunk, meg egerészünk, még akkor sem, szerencsére fejezetenként lehet ismételni és négy-öt újrajátszással azért képben leszünk.

   A motion capture ismét gyilkosan szar, én nem tudom, még senkit nem láttam, hogy tisztességesen megcsinálná. Nem magáról a mozgásról beszélek, hanem a mozgáselemek játékba illesztéséről, a háttérhez képest mindig kicsit rezegnek a karakterek, vannak váratlan ugrások a mozdulatokban, meg ilyesmik. Olyan ez, mint FPS-ben a falba szorulás, megavoxel van, meg bump mapping meg hardveres T/L meg istencsodája, de hogy a lelőtt ellenfél ne lógjon át a falon keresztül a szomszédba, az még valamiért nem megy.

   Viszont ami mégis elviszi a játékot a hátán, az a sztori és hangulat, a hangulat, a hangulat. Majdnem mintha egy filmet nézne az ember. Franciát. Az apróságok. Ezt a franciák valamiért nagyon tudják. Nem tudnék konkrét példát mondani rá, mindenki nézze meg például az eredeti Luc Besson-féle Nikitát és annak az amerikai koppintását és mindjárt elklimpírozza a különbséget. Vagy hívja fel a Réz Andrást, majd ő elmagyarázza. Volt egy másik is ilyen, tán Kettős titkosügynök vagy mi volt a címe, nem azt mondom, hogy azóta nem járok moziba, de komolyan felmerült bennem.
   Egy másik film is beugrott, Egy zsaru bőréért (Pour la peau d' un flic), Alain Delonnal, abban kérdezik meg udvariasan valakitől, hogy hol van a nő, és amikor nem tudja, nincs láncfűrész meg atomlabor nagy piros lefelé számláló kijelzővel, éppen csak kicsit megkoccantják a bal felső hármast egy kalapáccsal. Ez is ilyen. A zene ötös, a férfias rockzokogástól a funkyig. Először mindenki próbálja meg úgy végigjátszani, hogy nem figyel oda semmire, csak a felvillanó nyilakra, meg áztassa meleg vízben a kezét, másodikra jó lesz nagyon.

2006. 07. 27.
    A Karib-tenger kalózai 2 csakugyan egy nagy videoklip (meghatározás az Indexből, asszem), de nem ez a lényeg, hanem hogy a rövidtávú memóriám mellé már a középtávú is roskadozik.
   A mozi utáni büfében darvadozás csöndjét a nejem törte meg.
- Láttuk ennek az első részét, ugye?
- Láttuk.
- És te emlékszel is rá?
- Ööö, a figurákra. Nagyjából.
- Az első részben az Orlando Bloom mit csinált?
- Ő csapta le a nőt annak a figurának a kezéről, akit most a második részben belebasztak a disznószarba.
- Na jó, de hogyan jött képbe?
- Mittudomén...? D'Artagnan is egyik pillanatban még falusi suttyó volt, aztán tíz perc múlva már kék ruciban a bíboros embereit kardozta halomra.
- Értem, de MIT CSINÁLT?
- Hé, ez már cselekmény.

2006. 07. 26.
   Nevezzetek csak úgy, hogy Az Ember, Akinek Három Nagylábujja van

   a harmadik nagylábujjat a kisujjamból a teraszkorlát segítségével állítottam elő, jött valami vihar és nejemet félretolva kirohantam, hogy becsukjam a napernyőt, el ne vigye a szél. Nejem -aki azért indult komótosan, hogy becsukja a napernyőt- nem értett semmit, mit rohangálok, illetve amikor kiért a teraszra, hogy ernyőbecsukás helyett miért járok ordibálós esőtáncot, amikor úgyis pont itt az eső.

   vagy úgy, hogy Az Ember, Aki Hajnal Négykor Pisálta Ki A Fejéből Azt A Két Kiló Vizet, Ami Egy Félresikerült Vízicsúszdázásnál Az Orrán Keresztül Belement.

   A teraszajtóra meg fel fogok szerelni valami macskabzzzztentőt vagy macskazzzzapppantót, mert elpofátlanodott a dög.

2006. 07. 22.
   A Verdák ("Cars", animációs film gyermekeknek meg felnőtteknek) alkotói eldönthették volna, hogy a filmet gyermekeknek vagy felnőtteknek csinálják. A gyermeknek a sok lírázás miatt unalmas, a felnőttnek pedig túl együgyű. Van benne pár jó kiszólás, utalás, amit a gyerek jó eséllyel nem ért, a felnőttnek pedig azért a pár jó pillanatért hosszasan kell elviselnie az ilyen-olyan filmekből már unalomig ismert sémákat.
   Az indítás és tulajdonképpen az egész alapszitu pl. egyértelműen a Vissza a jövőbe-sorozatból ismert parkinson-kóros hogyishívják, na, mondd már, Michael J. Fox Doc Hollywoodjából lett lopva, amiben a hírneves doktor urat valami lepukkant kisvárosban közlekedési szabálysértés miatt közmunkára (gyógyítani a lokális egyszerűeket) ítélik, ami ellen persze lázadozik, de aztán persze megszereti a surmókat meg naná hogy van valami nagyvárosból odaszakadt jó nő is, akivel naná hogy összejönnek némi konfliktus után.
   Itt ugyanaz van, csak hírneves versenyautóval meg aszfaltozással. Meg van öreg autó nem vén autó először meg nem fogadott jótanáccsal, meg haldokló kisváros feltámasztása, meg van erkölcsi fejlődés is (ne legyél önző, a csillogás az talmi dolog, ilyes), a rendező valószínűleg nem ismerte Minarik Edét, de csapat itt is kell.
   A végén persze minden vonalon happy end, a versenyt ugyan nem nyeri meg a főszereplő autó, de az erkölcsi győzelem teljes, azt viszont elképzelni sem tudom, hogyan kúr egy Porsche Carrera egy ...hát nemtom, ezt a fajtát nem ismerem, de a hátsó légterelő biztosan útban lenne. Ha valaki tud időarányos árú jegyet váltani a stáblistára, tegye meg, jó filmet fog kapni a pénzéért.

2006. 07. 21.
    Szabadság, elvtársak. Tavaly már mentem el a büdösbe, de most ismét, koncepciót váltottam, az árokcsövet egyelőre hagyom a picsába, inkább leürítem a komposztálót, aztán megint öt évig nem kell hozzányúlni, csak tömni fűvel. Jelentem, a biológia működik, vannak nem veszélyeztetett fajok is. Amikor kiszálltam a büdöstelepen, kicsit nyitva felejtettem a kocsiajtót és amikor -úgy egy perc múlva- visszaszálltam, már ott volt mellettem mintegy ötszáz légy is, akik mind disszidálni akartak, mert ez már nekik is sok volt. A gyereknek pedig, aki már kevésbé örült, hogy eljött velem

    ne nézzetek rám, ő akart jönni mindenáron, mert a büdöstelepen még nem volt és vágyott az élményre

   elmagyaráztam, hogy ez a környezettudatos magatartás. Már álltunk egyszer kis büdösben, amikor a nejem kitalálta, hogy szelektíven gyűjtjük a műanyagpalackokat és abba sárga konténerbe próbáltam tömeszelni a felgyűlt anyagot

   a környezettudat sokakhoz elért, sajnos az, hogy a többieket ne szopassuk vele, az még nem. Össze kell nyomni, marhák, hogy ne műanyagpalackba csomagolt levegővel legyel tele a konténer

   amit sajnálatos módon azok mellé a normál szemeteskonténerek mellé tettek le, amiket hetente ürítenek és egy fél falunyi ez-az rohadt már bennük. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha a gyerek a környezetvédelmet, reciklálást meg ilyesmit a kevésbé vonzó sportágak közé sorolná.

   Az elfeket meg nagy nehezen szopóágra tettem, egészségünkre.

2006. 07. 17.
    Nincs jó kedvem, mert fáj a derekam

   valami általam is érthetetlen okból úgy döntöttem, hogy kipucolom az árokban levő hatméteres betoncsövet, mert színültig van talajjal és nem folyik át rajta a víz. Azt hiszem, a gyerekkel kellett volna porbanfetrengős-lézerseprűseset játszani, talán azért. A szomszéd, amikor meglátta, hogy mit csinálok, szolgálatkészen hozott egy szolgálatkész négyméteres vascsövet, ami először áldás volt, majd átok lett

   és most sem ülni, sem állni, sem feküdni nem jó. Az összes vascső és az összes elf kinyalhatja a seggemet, ez utóbbiaknak semmi közük az árokhoz, de attól még kinyalhatják.

   Másrészt. Lehet, hogy most illúziókat fogok rombolni, de Bede Márton blogos cikkével alapvetően egyetértek (a stílustól most tekintsünk el) és nem érzek semmiféle ellentmondást abban, hogy fikázta a blogokat és aztán ő is csinált egyet. Mert nem mindet fikázta, csak a rosszakat

   meg az egész blogkörnyéki tudóskodást, vö. pl. nanopublishing. Ez nekem régi problémám, hogy hogyhogy egy blog hírforrássá válhat, hacsak nem tekintjük például a népszabadság onlájnt közösségi blognak. Ha egy újságíró magánban híreket terjeszt, az miért hírblog, miért nem mondjuk rendszertelenül megjelenő magánkiadású híroldal. Lásd kólaízű üdítő vs. alkoholmentes sör

   és sajnos ebből a fajtából csakugyan nagyok sok van. És ő most indított egy tematikus blogot, kritikusból alkotóvá vált, vélhetően olyanná, amilyenné szeretné, hogy a többiek is váljanak. Aztán majd a világ dönt, hogy sikerült-e neki.

   Bassza meg, szarnom kell, de nem tudok leülni. Most mi lesz.

2006. 07. 14.
   Bede Márton megmutatja.

2006. 07. 13.
   Azt mondja a rádió, hogy "aszfaltozás miatt Szeged felé az M5-ös gyáli szakaszánál kissé feltorlódik a forgalom." Bazmeg, már az M0-son a bajai lehajtónál van a sor vége!

   Voltam már a vakoknál, voltam a bolondoknál, voltam a bénáknál, nem tudom, mi következik, valószínűleg a Teve utca. Éééés fél nap guglizás után megtaláltam azt a javascript sort (keresnem kellett, mert magamtól nem értek hozzá), ami azt csinálja, amit szeretnék, a gyerek kis haverja meg hálistennek elásta a homokozóba

   ahogy egyre nőnek, egyre nagyratörőbb álmaik is vannak. Egy darabig csak kislapáttal random ide-oda, aztán körte- meg kisautósütés a homokformával. Később normál homokvár, ma pedig arra figyeltem fel, hogy a homokozó egyik oldala fél méter mélyre kiásva, a kiásott homok pedig átcsoportosítva a másik oldalra, megtámogatva maradék csatornacsővel, kátránypapírral, ilyen-olyan sufnimaradékkal, a gödörben pedig áll egy roller meg egy műanyag kismotor. "Parkolóház"-magyarázta a gyerek. Már félek, mi lesz, ha fejükbe veszik, hogy egy komplett plázát rittyentenek homokozóba

   azt a lengyel gyártmányú borzalomprimitív játékcédét

   három játék van rajta, a három játék teljes végigjátszása felnőttnek mintegy két percet jelent, aztán lehet kezdeni elölről. És ilyen cédéből már van vagy három, valami újság mellékleteként adják, lobbizni fogok egy cenzúratörvényért, hogy az ilyeneket be lehessen tiltani, de legalább a szerkesztőséget fel lehessen gyújtani a gecibe

    amivel a gyerek nagyon szeret játszani, meg még sör is van a hűtőben, szóval most nekem jó.

2006. 07. 11.
   Akkor tanul a gyerek, ha kérdez. Tőlem ma a gyerek a "picsa"szót tanulta meg, miután öt percen belül úgy negyvenedjére kérdezte meg, hogy a lovasos játékban (Heroes 5) mikor jön már a lángolós izé, ami a bevezetőben van.

    Maga a játék egy optikai tuningos Heroes 3. Van ugyan benne pár csavar, de engem nagyon zavar, hogy a tuningot csak közelre zoomolással lehet látni, de úgy meg azt nem látni, hogy hová kell menni, ezért sosem zoomolok közelibe, szóval akkor meg minek. Meg az kibaszott unalmas, hogy a kiirtottak helyett sűrűn új csapatok teremnek a terepen és ha valami izéhozét kell megkeresni, állandóan csatázni kell. De ez legyen a legnagyobb bajom.

   Ismét találkoztam a mobilinternettel, ismerősöm előfizetett valami pannonos jószágra, mert felbuzdult azon, hogy az esőverte ifjú pár férfitagja focit néz a telefonon. Nagy nehezen fellőttem neki

   valamit szétbaszott a vindózában úgy, hogy a tárcsázója nem indult be, újra kellett húzni az egészet. Nagyon rég találkoztam ilyen esettel, amikor a vindóz a kezdet kezdetén az igazságot mondja meg, tudniillik hogy az installálás 39 percig fog tartani

   már rezgett, hogy mit írtak neki a frímélre. Miután öt perc alatt sikerült is eljutni egészen a narancssárga háttérig, elköszöntem azzal, hogy holnap benézek a söreimért, addig csak sikerül elolvasnia az emiljeit. Azért készülök a legközelebbi internetkávézó címével, hátha csak úgy jutok a fizetségemhez.

2006. 07. 10.
   Komoly kísértést sikerült legyőznöm, szerencsére az újságírópalánta rutinosan azzal kezdte, hogy fényképet is csinálna rólam. Azonnal megtagadtam a nyilatkozatot, ami egyébként az igénytelen napilapok tipikus helykitöltője lett volna, alul öt ember mondja el a véleményét ugyanarról (pl. "Mit szól ahhoz, hogy nyáron meleg van?", vagy "Ön szerint mi okozza a gazdasági problémákat?"). Hely úgy egy bővített mondatnyi van, szóval világot megváltani sehogy sem lehet, maximum az ember azt bizonyítja be magáról úgy nyolcvanezer példányban (arcképpel illusztrálva), hogy mekkora címeres ökör.
   A kísértés konkrétan arról szólt, hogy a "Mi a véleménye a borfesztiválról?" kérdésre azt a választ adjam, hogy "A borivók mind buzik, a szőlősgazdák meg eleve a homokból élnek. Én a gecifaszú sörösök közé tartozok, és engedek a fostos negyvennyolcból!" És csak akkor járulok hozzá a közléshez, ha ez betű szerint lejön, különben perelek. De eddig nem jutottam el. Igen, nem voltam túl fényes kedvemben.

   Van olyan munka, amit nem szabadna bevállalni. Például az olyan procc ittasellátót, ahol hálózatot akarnak, mert komputerizálnák az ebédkiadást. Sajnos az összekötendő helyiségek között ott van maga az étterem is, minden aranyozott stukkó meg kicsinyített Apolló meg Milói Vénusz, úgyhogy fúrás-faragás meg vezetékezés tilos. Rádiót meg semmiképp nem akarnak, mert a főnök fia már feltörte a szomszéd wifijét és tudják, hogy ez nem biztonságos és még valami köcsög az utcáról rendel két erőlevest és csődbemegy a cég.
   Javasoltam, hogy ebben az esetben alkalmazzanak korhű jelmezes zászlós matrózokat, ugyan kicsit anakronisztikus, de minden egyéb követelménynek megfelel, a történelemtanárok meg úgysem ide járnak zabálni. De ezt sem akarták. Remélem, folyt. nem köv.

2006. 07. 07.
   Bárki bármit is mond, a pszichiátereknek jól megy. A minap voltam a Lipóton, bazmeg, aki nem mentőből, az BMW-ből lengette a kártyáját a sorompónak. Volt egy kakukkfióka is egy A6-ossal. Azt a nagyon lapos BMW-t nem számoltam bele, amiben két nagydarab kopasz ült, azok valószínűleg Pistihez jöttek látogatóba, aki kicsit bestresszelt az állandó nőfuttatástól meg védelmipénz-szedéstől és most muszáj neki leszedálva pépeset enni egy hónapig, mielőtt visszaáll a napi rutinba.

   A gyerek kapott egy tetoválókészletet. Ugyanúgy szurkál, mint az igazi, csak ebben filctoll van, nehogy egy meggondolatlan ötletroham hosszú, kínos magyarázkodásokhoz vezessen az óvoda és az általános iskola alatt. De mivel így szabad a vásár, a gyerek most úgy néz ki, mint egy törpe maori törzsfőnök, épp csak csont nincs az orrában. Amíg azt is ki nem találják a kínai játékgyártók.

2006. 07. 05.
   Bocsánat, fáradt voltam, helyesbítenék. A tegnapi bejegyzésben említett autókereskedés neve helyesen: Taknyosfasz Bt. Az összes érintettől én kérek elnézést.

   Ihlibdihniht dulipszmihniht

2006. 07. 04.
   Eseménynapló.

0. nap. A cég ócsítás folytán eladja a céges autót, mert az már használt és vesz helyette egy másik használt autót a Faszomtakony Bt-től, amely céggel állítólag majdnem fél Cibakháza elégedett.

15. nap. Az új céges autó elromlik.
24. nap. Az új céges autó elromlik.
28. nap. Az új céges autó elromlik.
42. nap. Az új céges autó elromlik.
56. nap. Az új céges autó elromlik.
72. nap. Az új céges autó elromlik.

87. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
93. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
104. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
113. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
117. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.

118. nap. Komoly vezetői értekezlet témája az autó. "Minél előbb megoldást kell találni a problémára!" Felelőst is kijelölnek, aki azonnal vizsgálatba kezd, nem lehet-e attól állandóan rossz az autó, hogy vezetik.

127. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
134. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
138. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
144. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.
151. nap. Az új céges autó elromlik. A sofőr szól a logisztikának, hogy ez egy darab szar, cseréljék már le.

153. nap. Az új céges autó alól kaparó hang hallatszik, kiderül, hogy a motorblokk leér a földig. Faszomtakony Bt.-nél ezt nem hiszik el. "Jójaz, tarcsa csak oda a telefont... hát ez csak egy kis sár a kerékben." Katt. A logisztika dühöng és a sofőr fejét követeli, mert ugye ő nem megy az autóval és késnek a szállítások. A sofőr pár fadarabbal alábakolja a motort.
168. nap. Az új céges autó végképp beadja a kulcsot. A botrány igazán három nappal később tör ki, mert akkor kellene a nagyfőnök feleségének a fürdőkádját hazaszállítani a boltból.
172. nap. Autófelelős azonnal intézkedik: mindenki talicskázzon, vagy álljon mindenki hosszú sorba és adogassa az árut kézről kézre Ceglédtől Makóig.
176. nap. Autófelelős tárgyal pár autós céggel. Nem siet, elvégre a kiszállítás halad.
184. nap. Autófelelős kap pár árajánlatot. Elkezd mélázni, melyiket is szeresse, mert az egyik olcsó, a másik meg a nagyfőnök érdekeltségétől jött és nem akar rossz döntést hozni.
186. nap. A késések miatt a partnerek kezdik fontolgatni a szerződések felbontását.
187. nap. Mindenki észvesztve talicskázik meg adogat kézről kézre, a nagyfőnök örvendve nézi az ablakból, hogy dolgoznak az emberek, ez már derék, végre nem csak a napot lopják az autóban üldögélve.
193. nap. Nagyfőnök leszól a felelősnek, hogy még ne rendeljen meg semmit, mert ő tud egy embert, aki majd tud egy autót, amit majd időnként használhat a cég is.

Ön elérte az eseménynapló végét, egyelőre nincs több bejegyzés.

"A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 07. 03.
   Igazi feketecímkés mininyaralás. Még az elindulás napján is jó idő volt, aztán nagyjából folyamatosan zuhogott, amíg haza nem értünk, akkor eltakarodtak a felhők és látszott, hogy holnap ismét nyár. De ez annyira nem is baj, ugyan nem mindegy, hogy az ember valami vízparton ittas folyamatosan, vagy valami épületben, de majdnem.
   Tévés műveltségemet nagyban elősegítette a jelenlévő úgy ötven csatorna, valamint az a tény, hogy a nekem szánt ágy mintegy tíz centivel volt rövidebb nálam (mindkét végén szigorú és elszánt támlával persze), ezért inkább igyekeztem soha nem lefeküdni, bár néha muszáj volt. A rovarfelhozatal vitán felül elsőosztályú volt, végig az volt az érzésem, hogy egy olyan szúnyog/légy vs. ember FPS-ben vagyok szereplő, amiben a megölt lények folyamatosan újraélednek (respawn), akármennyi szúnyogot/legyet baszok agyon/sprézek le, mindig van a környéken legalább negyven.
   Azt hiszem, az egész nyaralás csúcs- (vagy mély-) pontja az a dezsavűs pillanat volt, amikor a harmadik napon ráébredtem, hogy ugyanúgy hajnal fél három van, mint az első napon, ugyanúgy atombüdös lábbal hentergek ugyanabban a kurva kényelmetlen fotelban, ami -lévén a párnázat már úgy tíz éve elköszönt belőle- a farokcsontomat ugyanúgy próbálja apró darabokra morzsolni, ugyanúgy egy doboz sör van a kezemben (ugyanúgy kb. a nyolcadik aznap), ugyanolyan hatalmasakat fingok és ugyanazokat a Cowboy Bebop meg Trigun epizódokat nézem ugyanolyan véreres szemmel.
   Otthon, édes otthon.