Jogi basz: GLL(TM)




2024. október

2024. szeptember
2024. augusztus
2024. július
2024. június
2024. május
2024. április
2024. március
2024. február
2024. január
2023. december
2023. november
2023. október
2023. szeptember
2023. augusztus
2023. július
2023. június
2023. május
2023. április
2023. március
2023. február
2023. január
2022. december
2022. november
2022. október
2022. szeptember
2022. augusztus
2022. július
2022. június
2022. május
2022. április
2022. március
2022. február
2022. január
2021. december
2021. november
2021. október
2021. szeptember
2021. augusztus
2021. július
2021. június
2021. május
2021. április
2021. március
2021. február
2021. január
2020. december
2020. november
2020. október
2020. szeptember
2020. augusztus
2020. július
2020. június
2020. május
2020. április
2020. március
2020. február
2020. január
2019. december
2019. november
2019. október
2019. szeptember
2019. augusztus
2019. július
2019. június
2019. május
2019. április
2019. március
2019. február
2019. január
2018. december
2018. november
2018. október
2018. szeptember
2018. augusztus
2018. július
2018. június
2018. május
2018. április
2018. március
2018. február
2018. január
2017. december
2017. november
2017. október
2017. szeptember
2017. augusztus
2017. július
2017. június
2017. május
2017. április
2017. március
2017. február
2017. január
2016. december
2016. november
2016. október
2016. szeptember
2016. augusztus
2016. július
2016. június
2016. május
2016. április
2016. március
2016. február
2016. január
2015. december
2015. november
2015. október
2015. szeptember
2015. augusztus
2015. július
2015. június
2015. május
2015. április
2015. március
2015. február
2015. január
2014. december
2014. november
2014. október
2014. szeptember
2014. augusztus
2014. július
2014. június
2014. május
2014. április
2014. március
2014. február
2014. január
2013. december
2013. november
2013. október
2013. szeptember
2013. augusztus
2013. július
2013. június
2013. május
2013. április
2013. március
2013. február
2013. január
2012. december
2012. november
2012. október
2012. szeptember
2012. augusztus
2012. július
2012. június
2012. május
2012. április
2012. március
2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. június
2011. május
2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2006. február
2006. január
2005. december
2005. november
2005. október
2005. szeptember
2005. augusztus
2005. július
2005. június
2005. május
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január
2004. december
2004. november
2004. október
2004. szeptember
2004. augusztus
2004. július
2004. június
2004. május
2004. április
2004. március
2004. február
2004. január
2003. december
2003. november
2003. október
2003. szeptember
2003. augusztus
2003. július
2003. június
2003. május
2003. április
2003. március
2003. február
2003. január
2002. december
2002. november
2002. október
2002. szeptember
2002. augusztus
2002. július
2002. június
2002. május
2002. április
2002. március
2002. február
2002. január

2012. 02. 29.
   Nagyon kínos tud lenni, amikor az embernek nem ugrik be a partnercég emberének a rendes, csak a helyileg alkalmazott beceneve, mert az, hogy "Szia, tegnap voltam kint egy kollégátokkal terepen és meg szeretném kérdezni tőle, hogy..." "Persze, ki volt az?"-t nem lehet teljesen következménymentesen úgy folytatni, hogy "ööhát a Csótánypöcs". Mert -ellentétben azzal, ha több ugyanolyan nevű akárki is dolgozik a partnernél- azonnal lehet majd tudni, hogy pontosan kire is gondol az ember, de az illető valószínűleg nem lesz segítőkész.

   Hogy folytassam egyelőre kissé másfelől a bloatware-témát, a másik fájdalmam a közösségi baszok. Én gyűlölöm mindet (érteni értem, csak nem szeretem), de ez valószínűleg lelkialkat, életkor és szabadidő kérdése. Ha valami hiperaktív ember vagy, imádod, hogy nyüzsögnek, mindig történik valami, akkor neked jó. Ha még szabadidőd is van hozzá, még jobb, te lehetsz az, aki megkeresi a többieknek a már hatvanszor reblogolt, retwitterelt, retumblr-elt, re-akármizett cicust, fess katonát, jópofa mondást, mindegy és megosztod a többiekkel, hadd osszák tovább

   a digitális redundancia -mondhatjuk szemétnek is, simán- eszméje először a kollégám lapotopja előtt fogalmazódott meg bennem, amikor megmutatta a nyaralása fényképeit. hatezerszer négyezres felbontás, ahogy natívan kijön a gépből, a folderben volt vagy hatszáz kép. És minden komolyabb eseményről ilyen. Céges évnyitótól a céges évzáróig. Volt kb. negyven foldere. Csak abban az évben.
   Ez még nem redundáns (bár, bár...), ez még csak szemét. Megkérdeztem, mikor fogja végignézni, esetleg kitörölni a rosszakat, nagyon hasonlókat (kutya premier plánban kilógó nyelvvel kb. negyven példányban). Á, nincs nekem arra időm. Öhhő. A redundanciát pedig turistalátványosságoknál lehet érzékelni, van pl. Prágában a csontvázas kisharang, azt mindenki lefényképezte. Szerintem arról harangról napi kb. ötezer felvétel készül. Mondom, ugyanarról.

   hadd szaporodjon, viva webkettő. Az életkor a tapasztalatot hozza, idővel rájössz, hogy bármiből lehet baj. Felteszed a céges bulin készült fényképet, ami ülsz a többiek közt egy pohár sörrel a kezedben, semmi extra. Öt év múlva a következő állásod azon bukik meg, hogy bazmeg, te meg ki mellett ültél? Ha te vigyázol, majd a haverjaid nem fognak, jólelkűbb esetben be is taggelnek, hogy mindenki tudja, igenis te estél bele hanyatt a kétezer éves kínai vázába. A szabadidőt nem fejtegetném, bár a nők azok képesek csodákra, egyszerre mi minden nem tud futni a gépükön, miközben tényleg, még dolgoznak is, de ott sunyul a facebook

   nem mondom, jó szórakozás ottfelejtett msn-ablakba véletlenszerűen hülyeségeket irkálni ("Hallom ám, mi volt tegnap este, te csődör", "Azt mondta a <névlistáról kiválasztott akárki>, hogy te egy alanyi költő vagy, én ezt kikérném magamnak", miközben pl. archivál az ember. Persze, ez tahóság, de vehetjük oktatásnak is.

   meg folyamatosan köpköd az msn.

   De legszigorúbbnak a GPS-es cuccokat tartom, mindenki tudja, hogy hol vagy, hát bravó. Persze, ez amíg csoportorientált tini az ember, addig fasza, de később? És itt kezdünk lassan összeérni az önálló életre kelő alkalmazásokkal, alig várom, hogy pl. az Adobe Reader annyira segítőkész legyen, hogy -mivel már minden fossal össze van integrálva- önállóan állítsa le az mp3-lejátszást vagy szakítsa meg a telefonálást és játssza be röviden a közeli kávézó reklámspotját, valamint hívja fel az összes haverod figyelmét, hogy te kávézóba akarsz menni, esetleg a nyomtatójukra ki is tolja a térképet, de minimum nekik is énekelje el a spotot és változtassa meg a célpontjukat, ha épp GPS-t használnak. Vagy ha nem, indítsa el nekik. És van még pár ötletem.

   Természetesen mindent be lehet így-úgy állítani, letiltani, engedélyezni, bekonfigurálni, hogyne. Viszont ha minden mindennel összeér, ez a konfigolás kurva bonyolult lehet, nem akarom pl. az SAP-t elővenni példának, mert az nem pont ez a kategória, de kb. hasonlóvá tud hízni a beállítás, ki mit láthasson, hallhasson honnan hová, mennyire stb. El fog még jönni a "Na Most Basztathattok / Most Ne Basztassatok" gomb ideje, aminek ugye pont a granuláltság hiánya lesz a halála, elcsapongtam, sehogy sem jó ez, biztos nem iszok eleget.

2012. 02. 23.
    Köszöntöm életemnek azokat a kedves résztvevőit, akik csak úgy -nekik legalábbis- tét nélkül bekiabálnak oldalról, hogy hogyan kéne csinálnom valamit, vagy ami még jobb, hogy mit kellene MÉG csinálnom, no, nekik küldöm ezt a számot, valamint rajtuk kívül mindenkinek , aki szereti .

   Most végeztem a Chrome-mal. Gyakran fagyott a tecső, gondoltam, új flash, ezért új Chrome, így új élet, minden szép lesz. Frissülés, újraindulás, aztán azzal kezd a nyomorult, hogy jelentkezzek be beléje. Hogymiajókurvaanyád? Mert te szinkronizálni akarsz? Szerencsére van nem, köszönöm gomb. De aztán minden egyes új tabnál elém tolja a webáruház appját, meg a historyt, meg a jelentkezzémábe linket. Megnéztem, mindez hogyan lehet kikapcsolni, hát valójában sehogy. Akkor uninstall, szopjatok faszt.

   Ez már a sokadik ilyen, amit látok, és szerintem ebbe fog megdögölni a kapitalizmus, ebbe a muszájfejlesztésbe. Mert van valami használható kis program, könnyű, ügyes, okos, pici, azt csinálja, amit kell, de azt kurva jól. Hirtelen pl. a Nero jut az eszembe, az a CD-író program volt ilyen (de állítólag a winamp is ezt az utat futotta be). Aztán van egy felpörgős időszak, amikor tesznek bele kényelmi dolgokat, például nem kézzel kell beleütni a pít 32 számjegyig, hanem kiszámolja maga, na akkor kurva jó a program, ez a zenit. De erre már felvettek fejlesztőt, alapítottak kis céget, esetleg valami nagyobb cég megvette a fejlesztőt vagy kis céget.
   És innen már csak lefelé vezet az út, ettől kezdve már muszáj fejleszteni, a fejlesztőknek munkát adni, meg pénz kell jöjjön belőle, és hát ugye pl. egy CD-írás nem valami túbonyolítható dolog, akkorööötegyünk bele/mellé hangeditort, borítószerkesztőt, húsvéti nyulat, mittudoménmit, legyen külön kezelőfelület felület a butáknak, az okosoknak, az átlagnak, azoknak, akik okosabbak, mint az átlag, de nem annyira okosak, mint az igazi okosak stb. Tegyünk bele skineket, közösségi baszt, hogy mindenki tudja, mit írunk éppen satöbbi, a vége az, hogy egy pár megás program egy egész CD-t elfoglaló nagy böszme konglomerátummá válik, amire valójában senkinek nincs szüksége.