2013. 12. 31.
Sikerült olyan helyzetbe manővereznem magam az albán lépegető exkavátorral, hogy pár földtúró cég bányászati szakértőnek tart. Ennek előnye, hogy az ember hiúságát azért táplálja a dolog, ami jóleső érzés. Viszont van hátránya is, sok.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Hol van már maga meg? Miért nincs itt a határban?
- Én? Itt vagyok az irodában. És ön szerint hol kellene lennem?
- Hát itt, a kukoricakombájn mellett!
- Ne haragudjon, Köcsög úr, de több problémát is látok, egyrészt nekem közöm nincs a kukoricakombájnokhoz...
- De hát a <földtúró cég> azt mondta, hogy maga ezt keni-vágja.
-
Nem, még ha lépegető exkavátort vettek volna, akkor esetleg, másrészt nekem senki nem szólt, hogy önöknél kellene lennem, harmadrészt...
-
De hát a <földtúró cég> már egy hete megígérte, hogy maga ma kijön és megmutatja, hogyan kell kukoricát aratni.
- ...szóval harmadrészt
meg ugye én sem dolgozom ingyen, tehát ha kimegyek önökhöz, annak díja is van, mégpedig...
- Ohohó, hát mi azt már kifizettük!
- Igen?
- Hát a <földtúró cég>-nek. Szóval ha nem takarodik azonnal kifelé ide a határba, bepanaszlom!
- ...
Szóval boldog új évet az összes rohadt bányásznak, földművesnek és gépgyártónak, szakadna rátok az ég egytől egyig.
2013. 12. 14.
Stirlitz érezte, hogy többet mondott a kelleténél.
Egy szombat délután éppen mindenki kitette a lábát a lakásból, én meg bepunnyadtam a tévé elé, végre, végre lesz egy csendes órám, amikor senki nem basztat semmivel. Épp kezdtem volna elaludni, amikor csöngettek. Kurvaanyádmegbaszod, nem kelek fel, majd elmégy. De nem, csööööng. Feltápászkodva kinyitottam az ajtót, a sose látott kisklambó végre abbahagyta a csengő nyomását.
- Csókolom, a <kölyök neve>-t keresem.
- Nincs itthon, elmentek az anyukájával boltba.
- Jaaa! Bocs, azt hittem, alszik, azért csöngettem sokat.
azt azért tudni kell, hogy van a faluban pár utcagyerek , aki kibaszottul el van szemtelenedve és mindenhová azzal akar bejutni (mert ott meleg van meg mindenhol más játékok meg tán egy kis kaja is leesik), hogy ő az ott lakó gyerek haverjának a haverja. Nejem pedig ezeket beengedi, pedig már többször elmagyaráztam neki, hogy ezek olyanok, mint a kölyökhiéna, aranyos, pufi szőrgombóc, aztán hipp-hopp undorító, randa dögevőkké válnak
- Nem, ÉN aludtam, te kis gennyláda.
- ...
- ...
- Csókolom!
- Szia.