2020. 01. 31.
   Ravasz, nagyon ravasz. A teszkós dolgozóknak alapvetően az a feladata, hogy a kamionban, raklapnyi mennyiségben megérkező, összefóliázott mindent kitegyék a polcokra a vevők által is értelmezhető és felhasználható méretű csomagolásban. Meg persze az ehhez tartozó adminisztráció, nyilván.
   Ennél egy fokkal még rosszabb, amikor italhűtőt kell feltölteni, mert nem lehet kartononként felbaszkodni a polcra a cuccot, hanem egyesével kell mindenből tízet betárazni az erős rugós adagolókba, ráadásul ilyen hűtőből van több is, állandóan figyelni kell, mi fogyott ki a húszféle pl. kokakólakompániás termékből, pótolgatni, miközben két tonna cukrot meg lisztet kell kihordani, hát egy nagy lófaszt. Sajnos elsunnyogni nem lehet, az üres hűtőt a kompánia ellenőrei figyelik, aztán még lehet hallgatni a manágert is a szőnyeg széléről.

   A megoldás: ki kell választani három-négyféle terméket, amit NEM vesznek, mert rettentő szar, pl. zero cherry kóla, és azokkal elég egy rétegben megrakni a hűtőt. Ekkor már két méterről is úgy látszik, mintha az italhűtő tele lenne mindenfélével, egy méterre közel kell menni, hogy látsszon, hogy csak 3-4 félével és ki kell nyitni, hogy kiderüljön, hogy egy sorban mindenből csak egy van. És az az egy is zero cherry kóla, amit az ember a disznónak nem önt oda a moslékba, tehát azt is otthagyja.
   És a negyedik ugyanilyen szervezésű hűtőnél tűnik fel, hogy baszdmeg, ebben az áruházban CSAK zero cherry kóla van, ami hideg és dobozos. Oké, van ugyanez fantában is, amit addig termékfejlesztettek, amíg nem egyszerűen, csak úgy simán, hanem igazi, advanced, minőségellenőrzött módon lett rossz és az italhűtőkben valamiért csak ilyen van.
   Véletlen? Aligha.

2020. 01. 30.
   Amihez kedvem volna, ahhoz nincsen időm, amihez meg volna időm, nincsen kedvem. Úgyhogy...

   Zenei tecsőajánló, mármint amiket mások ajánlottak nekem. Mármint nem igazán zenei tecsők ezek, hanem olyan emberek csatornái, akik amúgy zenélnek, viszont ezek megélhetési csatornáik, itt gyűjtik és szórakoztatják a rajongóikat

   mondhatni vlogolnak, illetve influenszerkednek

   és nyilván aztán valószínűleg pénzt is kapnak a reklámokért, de hát biztos nem azért csinálják. Szimpátiasorrendben:

- Stevie T (Steve Terreberry). Nekem rendkívül idegesítő fazon, az általános iskolás szintű poénokra kihegyezett videóiban 32 évesen is kiválóan hozza a Disney csatorna tiniszereplőinek túlspilázott manírjait. Tény, hogy bámulatos virtuozitással kezeli a gitárt, csak minek, ld. Dragonforce.

- Jared Dines - Ő sem lett a kedvencem, igazi redneck, kb. ugyanaz a kategória, mint Stevie T, csak kicsit földművesebb stílben és metálban. Dobolni is tud.

- Rudy Ayoub - Hátööö... A libanoni (?), sosem pislogó jazzgitáros, aki olyan vicces videókat csinál, amik rendkívül, ismétlem, rendkívül kellemetlen hangulatúak.

- Davie504 - Egészen fogyasztható. A szomorú arcú, de amúgy életvidám basszus-addikt olasz basszusgitáros, aki pl. elmegy Afrikába, hogy ott játssza el az Afrikát.

- Seth Everman - Ez is rendben. A merev arcú, klasszikus zenei képzettségű svéd, aki szinte végig a kamerába néz és lakodalmas zongorán mindent eljátszik minden stílusban.

- Kmac2021 - A dagadt skót, akit szokni kell, de nekem roppant bejön a mémgyanús köcsög humorával (aki pl. eljátszik egy Dragonforce szólót anélkül, hogy előtte megtanulná), és aki egy április 1-én meghúzza azt, hogy egy -mármint magához képest- teljesen komoly zenei videóval áll elő.

- Adam Neely - A kedvencem, a zeneszerző, zenetanár zongorista-basszgitáros, akitől kibaszott sok hasznos és érdekes dolgot lehet tanulni tanulja meg a faszom, szóval megtudni a zenéről, olyanokat, amikről azt sem tudtad, hogy vannak. Mikrotonális lo-fi hiphop? 4/20-os ütemmutató? Itt a helyed.

   ...pina.

2020. 01. 24.
   Az OK, Boomer csodálatos magyar megfelelője a Rendben, Robbanó.

   A kényszeres nőkkel kapcsolatos szösszenetre legszebb válasz az a sztori volt, amikor a házaspár lánya tette fel a kérdést a házimunkában lelkesen részt vevő apukának egyszercsak, hogy apa, te tulajdonképp miért teregetsz? Anya úgyis mindig áttereget...!

   Egyébként Norbinak -akire most mindenki rászállt- szerintem igaza van. Persze nem olyan szögegyszerűen, hogy szülés után elkövéredik a nő és aztán jön válás. De csupán ez a tényező az, amin Norbi tud segíteni, pl. az átteregetést oldja meg a feministakommandó.

2020. 01. 16.
   Azt már többször mondtam, hogy a guglinak a kurvaannyát ezért-azért. Most külön egy tűzijátékokkal ékesített túróslófaszt hozzácsapnék a menühöz a Chrome böngészőben a triviális, ezért információt nem hordozó http:// protokoll, illetve www subdomain előtagok defaultban meg NEM jelenítéséért. Amik valóban nem hordoznak információt mindaddig, amíg pl. tanúsítványt nem szeretne generálni az ember, mert akkor viszont nagyon is hordoznak, bazmeg, három napomba telt egy elvileg tízperces mutatvány, mert azt hittem, minden http kérés az illető domain www. nélküli átirányításában végződik, pedig nem. Az már csak mellékes tréfa, hogy a tanúsítványkibocsátó csak olyan certificate requestet fogad be, ami kizárólag a domainevet tartalmazhatja, még az e-mailcímet sem, viszont a szerver cert-request generátor formján a valid e-mailcím is kötelezően megadandó elem.

==========================

   Most olvasom, hogy a nők el vannak nyomva, mert a házimunkát csak ők végzik. Persze a férfi felajánlja, hogy segít, de az nem az igazi, mert attól a szervezőmunka a nőé marad, tehát a fizikai segítséggel együtt sem kisebb a (mentális) terhelés.
   Namost nekem nincs bajom a nőkkel, nem minden nő ilyen, meg nekem is vannak nő barátaim is, de. De most felhúztam magam a picsába, és kiönteném a véleményemet: igaznak tartom, hogy nagyon sok háztartásban a nő végzi a házimunka túlnyomó részét, viszont ennek legtöbbször az az oka, hogy a nő
1. Magára ránt egy nagy halom fölösleges feladatot is
2. Képtelen normálisan leadni belőlük egyet is

1. Minden évszakban ki kell vasalnod a függönyöket? Minden második nap végig kell porszívóznod a lakást? Te nem tisztaságot tartasz, hanem simán csak kényszeres vagy. Hogy ez a kényszer honnan származik, majd a pszichológusod kielemzi, patriarchális nemtommi, elnyomó izé, hogyishívják támasztott elvárások, azért kíváncsi lennék, mennyi jön belülről ("mert mit szól aizé"), vagy mennyit kaptál meg konkrétan ("gyűrött a függöny, vasald már ki").
   Minden szombat és vasárnap főzöl, ha kell, ha nem, mert mit szól a család? Tényleg, mit szólna, kipróbáltad? Ne főzz egy szombaton (és persze nem kell előtte bevásárolni, meg utána mosogatni), hanem menjetek el valami kifőzdébe, ami ráadásul inkább családi program, minthogy klopfolgatsz a konyhában. Még az is lehet, hogy olcsóbb.
2. Nem (kis rész-) feladatot kell kiosztanod, hanem komplettó delegálnod kell. És bármelyik esetben is (kis feladat vagy delegálás) bizony elfogadni, ha esetleg a másik valamit másként csinál mint te, pl. nem a teregetőgeci bal felső sarkába teregeti a fekete zoknikat, szigorúan orral felfelé

   a mintás zoknik nem bal középen vannak, egymással szembefordítva, a figurások pedig nem oldalt a lógatón sorakoznak csigavonalban és ezek csak a zoknik

  és nem kell lebaszni mindenért (vagy csak látványosan finnyogva és sóhajtozva nézni). Vagy ha elsőre nem tökéletes. Az linkelt strip elején is annyi kellett volna, hogy kiessen a nő száján, hogy etesd már meg a gyereket, sztennyi. Persze, minden példa sántít, de jelképezzük az elvégzendő, egyelőre csak mentálisan tárolt feladatokat (zokni eltevése a padlóról, mosogató kipakolása, de előbb a kisüveg kézi elmosogatása, hűtőbe benézés ketchupért, mert holnap pizza lesz stb. stb. stb.) egy zsák téglával. Ha a csávó ugyanúgy követi az összes eventet, és így neki is lesz egy zsák téglája, attól jobb lesz? Kurvára nem lesz jobb. Ráadásul ez feltételezi, hogy ugyanazt látja, ugyanarra figyel és mindebből ugyanazt a következtetést vonja le és ugyanolyan jövőbeni tevékenységi láncot épít fel. Majd ha az ikertestvéreddel élsz együtt és összedrótozva közlekedtek, talán.

   Igen, a csávód nem fogja tudni, mit mondott a gyerekorvos, a csávód nem fogja tudni, mi volt a fogadóórán, a csávód nem fogja tudni, hogy elfogyott a só és venni kell. Honnan tudná? Ott volt? Elmondtad neki? Minden este standoljon le mindent a lakásban a papírzsebkendőtől az öblítőn át a morzsolt majorannáig? Küldd oda. Mondd el neki. Bízd rá pl. a főzést vagy a mosást, akkor tudni fogja magától, hogy elfogyott az öblítő.
   Ha most az a válasz, hogyhát úgyse tudja, akkor viszont lenézed a képességeit. Ha a csávód akárhány éves, akkor akárhány éven át valahogy megmaradt, viselt valamit, evett valamit nélküled is. Valójában nincs olyan problémája, amit nélküled nem tudott megoldani addig is, súlyosan tévedsz, ha azt hiszed, hogy ha te most nem csinálsz meg valamit, például nem mégy el kolbászért este tízkor, vagy vasalod ki az alsógatyáját, akkor meghal vagy valami. Kivéve a baszást, az fontos.

   Mi lesz, ha a gyerek tízórai nélkül meg az iskolába? Mi lesz, ha elfelejtette elvinni a tornacuccát? Mi lesz, ha nem tanulta meg a verset magától, mert te nem foglalkoztál vele? Hát akkor éhes lesz tízkor, tornázik az utcai ruhájában, meg kap egy egyest. Legközelebb majd odafigyel. Ha megvéded előre az összes kudarctól, nem fogja megtanulni, hogy magának is kell tenni valamit. A pörgéseddel, hogy kinyald a seggét, egyrészt magadnak csinálsz feladatokat, másrészt önállótlanná teszed.

   Úgyhogy pina.

2020. 01. 09.
   Természetesen az előbbi hőbörgést nem adnám elő, ha egy-két nap (rosszabb esetben hét) múlva nem kapnám meg mindig, hogy egy smucig disznó vagyok.

2020. 01. 08.
   Kedvenc kereskedői technikám, amikor a másik ember nem hajlandó megmondani, mennyibe kerül az izé, amit kínál, hanem visszakérdez, hogy nekem mennyit ér meg. A másik efféle, amikor meg kellene csinálnom valamit és megmondom, hogy ennyibe kerül, és jön az, hogy ez sok. Amikor pedig megkérdezem, hogy oké, akkor mennyi legyen, akkor az a válasz, hogy hát amennyibe kerül. Basszájba, annyiba kerül, amennyit mondtam.

   Persze értem én, kipuhatoljuk a piacot, meg hátha többet kapunk az izéért, mint amennyire számítottunk, vagy olcsóbban kapjuk meg, meg efféle. Sajnos én gyűlölöm az efféle visszakérdezésesdit, ezért rövidre szoktam zárni ezt a fajta balettozást, hogy nekem nyolc forintot ér meg az izé. Erre szokott jönni, hogy de hát ez nagyon kevés, ugye viccelek. Nem, de akkor oké, mennyiért adod? Hogy én mondjam meg? Mondtam, hogy nyolc forint, baszdmeg, itt is van a kezemben, már viszem is aizét. Ha szerinted ez kevés, akkor meg mondd már meg, hogy szerinted mennyi, ne nekem kelljen már kibarkochbázni. Legkésőbb a második kör után már elhangzik az a szám, amiről már lehet vitatkozni, de nekem ilyenkor már kétszáz a vérnyomásom.

   És erre rászokott a gyerek is megy a nejem is. Jönnek, hogy adjak pénzt. Oké, mennyi kell. És erre az a válasz, hogy hááát, büfére, meg mozira, meg úgy általában. Vagy hogy most voltam pedikűrösnél és megyek fodrászhoz. Nem ezt kérdeztem, nem számolgatni meg tippelgetni szeretnék, nem érdekel, hogy eliszod vagy elkurvázod, hajfestés vagy segglyukszőrtelenítés, MENNYIT SZERETNÉL BASZDMEG???