2007. 02. 27.
    Akkor hinnék egy arckisimító-fiatalító kenőcs reklámjának, ha Baló György lenne az alany.

   Újabb hullám, volt a rialiti-dömping, a sztárcsináló-dömping, most a sztárok táncolnak meg a sztárok a jégen meg sztárok a rémítőben. Javasolnám ezt folytatni, sztárok a mocsárban, sztárok a gázkamrában, ilyesmi. Sváby is ezzel a fos vetélkedővel. Nem annyira borzalmas, mint a Máté Krisztina és az ő anyázós műsora volt, de majdnem. Falka, bazmeg, falka!

   Klubrádióban jogász nyilatkozik igazi jogászi óvatossággal, az a tuti, ha semmit nem mond biztosra, mint a biztosításmatematikus. "A justizmord ritkán visszafordítható." Vagy buddhista.

2007. 02. 26.
   Barátságos életkép a Pagony büfében. Faterral már tújutottunk az izén és a hogyishívjákot tárgyaljuk. A gyerek, aki mindenáron velünk akart jönni, pénz nélkül nyomogatja a virtual casinót.
- Micsinál a gyerek?
- Játszik. Mondtam neki, hogy azon nem szabad, már fejből nyomja, mi a különbség a játékgép és a nyerőgép között, de nem bír neki ellenállni.
- Próbáltad már letörni a kezét?
- Inkább ez, mint a kotonautomata.
- Biztos?
- Szerinted melyik jobb, ha hontalan lesz, vagy ha tripperes?
- Ha nem adsz neki pénzt, egyszerre lesz mindkettő. Nem akarsz leszokni a cigiről?
- Nem. Ideges leszek és dagadt.
- A túlzásba vitt rejszolás csodákra képes.

   Ha valaki kíváncsi lenne a családi hátteremre.

   Ismét rádiót váltottam. Egy darabig volt az EstFM, aztán a Klub, aztán egy hónapig semmi, hihetetlenül jólesett, hogy legalább reggel, amíg beérek, nem szól hozzám senki és semmi. És most a jazzy. Minimálhírek, minimálreklám, lájtos dzsessz. Sajnos Csárli ide is beférkőzött, amikor ő kezd el hörögni, vagy Cserháti Zsuzsa szenveleg arról, hogy de szar a de szar, akkor kikapcs.

   Ja igen. Megkérdezték tőlem, megtaláltak-e már engem reklámmal. Mondtam, hogy nem, aztán még nagyképűen hozzátettem, hogy de nincs is az a pénz. Beszélgetőpartnerem erre szúrósan rám nézett, így kénytelen voltam helyesbíteni, hogy természetesen lenne az a pénz, de annyit meg biztosan nem kapnék. Megértően bólintott, ez persze nem ugyanaz, de vegyük úgy, hogy majdnem, téma lezárva.

2007. 02. 19.
   Amikor a telefonos segítségből felező lesz.

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Van ez a laptop, amit maguktól vettem az anyósomnak hat éve és most kölcsönkaptam vissza és rossz.
- Mi a baj vele?
- Zörög. És nem indul el. Hallgassa csak, odatartom a telefonhoz...
   (zzzzzíííícikcikcikzzzzzíííícikcikcikzzzzzíííícikcikcik)
- Hát ez tényleg....
- ...ráadásul nem áll le.
- De azt mondta, hogy nem indul el.
- De egyszer elindult. És most nem áll le. Nincs ezen reszetgomb?
- Nincs, Köcsög úr, a kikapcsológombot kell hosszan...
- De nekem van egy PS/2-esem, már azon is volt reszetgomb, hogyhogy ezen nincs?
- Mert nem kell rá, a kikapcsológombot kell hosszan...
- A fiam gépén is van, ennyire spórolnak, hogy reszetgombra sem telik?
- Telni éppen telne, de szükségtelen, a kikapcsológombot kell hosszan...
- Na, hogyan lehet ezt kikapcsolni?
- A gombot kell...
- Azt már megnyomtam.
-...hosszan...
- Mondom, hogy már megnyomtam!!
- Ehm. Húzza ki az adaptert, aztán vegye ki az akkumulátort.
- Hogyan?
- Alul van egy pöcök, azt meghúzza...
- Már meghúztam, az semmit nem csinál.
- ... közben a másik kezével az akkumulátort óvatosan húzza ki a helyéről.
- ...Aha! Na nézzük csak... hnnnn...
   (krk)
- Letört. Ez letört. Most mit csináljak? Kicserélik ezt garanciában?
- Több okból sem, Köcsög úr.
- ...

2007. 02. 18.
   Én értem, hogy x ezer forintnál nagyobb értékű dolog mellé kötelezően jár a magyar nyelvű használati utasítás. De amikor a kedves megrendelő veri magát, hogy az SQL-je miért nem magyar nyelvű (az, hogy ilyen nincs, az nem érv) és miért nincs hozzá magyar nyelvű használati utasítás, mert az törvény szerint járna neki, akkor azért szívesen visszakérdeznék, hogy ha ezek kellenek neki, akkor miért kell neki egyáltalán az SQL.

2007. 02. 14.
   Mire vége a napnak, teljesen kivagyok, fizikai és szellemi állapotomra jellemző, hogy esténként a gyerekkel gólemesdit játszunk. Kicsit azért már unom, holnap megpróbálkozom a szfinxesdivel vagy a zombisdival. Hálistennek a gyerek még nem igényli a bonyolultabb magyarázatot, elég a külsőségekre figyelni.

   Ez egyébként jelentős könnyebbség, amikor az oviból cipősdobozból, sztaniolból, vattából meg gyufaskatulyából hegesztett nagyon nett kis betlehemet hozott haza, kérdezett is, tesztjelleggel. Hogyan hívják a három királyt? Ez még ment. És ki a jézuska anyukája? Ez is ment, a gyerek helyeslően bólintott, hogy ő is így tudja. Viszont a "na és ki a jézuska apukája?" komoly fejtörés elé állított. Most mi a lófaszt mondjak, hogy ne bonyolódjak bele a szűznemzés problematikájába, valamint abba, hogy az egy az tulajdonképpen miért három, örülök, hogy egyáltalán tud valamennyire számolni. Úgyhogy inkább azt mondtam, hogy nem tudom.
   A helyes megfejtés a József volt, kicsit elméláztam, hogy elkezdjem-e ekézni ezt a megoldást, de aztán úgy döntöttem, hogy a bibécskés-méhecskés példázat plusz egy indirekt bizonyítás megspékelve azzal, hogy ez csak egy kultúrkör bizonyos részében elfogadott vélekedés, még nem hiányzik. Maradjunk csak a sima trollosdinál, ami abból áll, hogy ordítva verjük egymás fejét a díszpárnákkal, az olyan világos és közérthető.

2007. 02. 12.
   Ez is egy megoldás. Kolléga úr friss gépeket vásárló cégnél hegesztett vindózt. Mivel a helyi rendszergazda ígérete ellenére nem csinált rendszervázlatot sem, nemhogy rendszertervet, aztán meg eltűnt valahová, a határidő meg szorított, kolléga úr úgy döntött, hogy nem kérdez, nem vitatkozik, rögtön csinálja, amit mondanak neki. Ennek következtében a cégnél kezdtek elszaporodni a "nemtudom", "temitjavasolsz", "hatize", "fasztuggya" nevű gépek, attól függően, hogy az áldozat mit válaszolt elsőnek a "mi legyen a gép neve?" kérdésre. Mindezek a gépek persze a "majda.rendszergazda.megmondja" domainban. Attól tartok, ide még majd ki kell menni.

   Nejemet kiengeszteltem, hazahoztam egy valag agyatlan lövöldözős játékot. Egyébként feltették nekem a kérdést, amit továbbítottam is a nejemnek, hogy olvassa-e ő ezt a blogot. Az volt a válasz, hogy régebben olvasta, de mivel arról volt szó benne, amit egyébként is elmondtam este, leszokott róla. Azért megnézte most még egyszer. Közölte, hogy itt lopás van, vetítés, meg színezés, meg hogy úgy látszik, hogy ő egy gonosz hárpia. Már a lopásnál elkezdtem egyetértően bólogatni és sajnos nem hagytam abba idejében.

2007. 02. 05.
   Helyzetgyakorlat. Próbálja meg az intelligencia látszatát keltve folytatni a következő párbeszédet!

- (ajtón be) Szia, életem!
- Szia!
- Mi a lófasz itt ez a tömeg, mit keresnek itt a rokonok?
- Születésnap van.
- Ahá! Na és kié?
- Az enyém.
- ...

2007. 02. 04.
   Javasolnám a Fidesznek a börtönkerítések elbontását is, mert most nagyon sok mindenki korlátozva van a börtönudvaron gyülekezés alkotmányos jogában, nem is beszélve a bentlevők alkotmányos szabadságjogainak korlátozásáról és ez így tarthatatlan.

   A köz- és a versenyszféra között számos különbség van és a különbségeket elég nehéz elmagyarázni annak, aki nem volt mindkettőben. Például nejemnek, aki ingerülten kérdezte sokadik sokára hazaérkezésem után, hogy "és miért nem mondod a főnöködnek, hogy menjen a picsába a problémáival, mert neked lejárt a munkaidőd?"

   Nejem párosszám-fetisizmusa egyébként jelentékenyen előrehaladott fázisba került. Eredetileg velem is csak azért jött össze, mert a kétfaszú férfiak meglehetősen ritkák, a fasztalanok pedig más okból hasztalanok, így kénytelen volt összeszorított foggal lejjebb adni. Digitális kijelzőjű rádión a hangerő csakis páros szám lehet.
   Ma viszont már pszichológuson gondolkodtam, amikor megmértem, a gyerek tervezett szekrénye mennyi helyet hagy a fal mellett és hangosan morogtam, hogy "tizenegy centi", és javasolta, hogy legyen inkább tizenkettő.