2016. 01. 31.
   Valószínűleg valami részeg guglizás folytán találtam rá arra a zenekarra, ami már régóta meg szeretnék itt említeni, mert rám komoly hatással volt. Annyi rémlik, hogy alapvetően egy tributezenekar jött szembe (Better than the Beatles) és emiatt gondoltam, meghallgatom az eredetit is, tényleg olyan rossz-e, mint ahogy az sejthető volt. Nos, igen, de az élmény eléggé nyugtalanító volt, de hálistennek ahogy utánaolvastam, nem csak nekem.
   Már a sztori is filmre való, a The Shaggs három nővérből állló együttes volt, akikre az apjuk erőltette rá a zenélést, mert a nagyanyjuk szerint ez az együttes nagy dolgokra hivatott, és ha zenélni kezdenek, sztárok lesznek. Ez kétségkívül be is jött, bár kétségkívül egyáltalán nem úgy, ahogy azt a nagymama elképzelte. Első meghallgatásra a stúdiólemez (Philosophy of the World) borzalmas, nagyjából az összes szám arról szól, hogy három, zenélni és énekelni alig tudó, félrehangolt gitárú nő szerencsétlenkedik egy ütem körül, amit valójában semelyikük nem tud eltalálni. Mintha hárman egyszerre három különböző dalt játszanának, tényleg. Meg hát rögtön ahogy a lemezborítón kinéznek, az milyen már, eleve nem vár semmit az ember, és hát valóban, nem is téved ezzel sokat.

   De később rájön az ember, hogy ebben a káoszban rendszer van. Az énekes, aki látszólag a teljesen önkényes dallamvezetéssel együtt pengeti a szólógitárt és lép be véletlenszerűen, a dobos, aki lassan, de biztosan és halál idegesítően egyre jobban késik (vagy a többiek sietnek el tőle, nézőpont kérdése) és a ritmusgitáros, aki stabilan függetleníti magát bárkitől, ezek valójában együtt vannak. A refréneknél ugyanúgy találkoznak össze, ki egy kicsit előbb, ki egy kicsit később, de teljesen konzekvensen, az azonos zenei helyek is mindig ugyanúgy vannak elbaszva. Állítólag a felvételnél a hangmérnököt is majdnem sírba tették, mert a kakofónia közben időnként leálltak, hogy hoppá, ezt a részt vegyük újra, mert itt elrontottuk, a hangmérnök meg állt, hogy miért pont itt? Miért csak itt...?

   Több dalt is meghallgatva az összes szám rendkívül nyugtalanító, állandó az az érzés, hogy megvan! aztán mégse. Van az a nézet, ami szerint világméretű átbaszásról van szó, a csajok valójában kiválóan képzett zenészek voltak és esténként a koncertek után visítva és könnycsorgatva röhögtek mindenkin. Sokáig nem értettem a Shaggs tributezenekarok létét, hogyan tudják ezeket a számokat eljátszani? Aztán rájöttem, hogy képzett zenészeknek olyasmi lehet ez, mint színészeknek halandzsanyelven előadni egy darabot, a szöveget le lehet írni, be is lehet tanulni, elő is lehet adni akkor is, ha semmi értelme.

   Én azt tartom valószínűnek, hogy valamilyen érdekes autizmusszerűségről vagy fokozott szinesztéziás behatásról lehet szó, ami a családon belül mindenkinek megvolt, így egymást persze megértették és tudták is követni, de a kívülállók megszopták. Lehet, hogy a számok mittudomén 173 negyedben íródtak, mert nekik nem volt probléma ezt végigtopogni. Vagy egyszerűen nem a hangok, hanem mittudomén színek után mentek, piros-zöld-piros-zöld-kék-kék-kék, ebből állt nekik egy dal. A The Shaggs tagjai abszolút amatőrök, szemben például a másik hasonlóan hallgathatatlan (a free jazzt és Kurtág Györgyöt most hagyjuk) album, a Trout Mask Replica zenészeivel, ahol viszont hallatszik, hogy itt profi zenészek direkt basznak el dolgokat, csak ki-kicsillan a tudás az ösztönösség mögül, ráadásul Don Van Vliet ez előtti és ez utáni albumai is lényegesen emészthetőbbek voltak.

   Ezt muszáj volt kiírnom magamból, hátha más is rákap erre a zenei sudokura és egyszer megfejti, mint az ékírást.

2016. 01. 29.
   Azért nagyon remélem, hogy az év többi része nem olyan lesz, mint amilyen az eleje volt, mindenféle nem veszélyes, de annál bosszantóbb balesettel és nyavalyával. Hol egy fogfájás, hol egy takony, hol egy kis hányósvírus, éppen kezdett már rendesebben begyógyulni a barkácsolás közben csontig szétvágott ujjam, amikor tetőzött a hörgőgyulladásom, és a zuhanyfülkében egy jó kis slájmolós köhögőroham közben úgy megrándítottam a derekamat, hogy azon gondolkoztam, hogy hívjam-e a nejemet, hogy emeljen ki a fülkéből, mert én mozdulni nem tudok, vagy csak simán boruljak arcra a zuhanyfülkével együtt és haljak meg, baszki, ilyen pechszéria nincs.

   Közben voltam kontrollon, nincs változás, három perc alatt baszott ki az orvos

   látja, ott a daganat közepén elhalás van a sugárkezeléstől, ez jó, teljesen süket már a jobb fülére? Még nem, ó, hát ez is nagyszerű, fél év múlva viszlát

   hogy ne foglaljam a nálam betegebbek elől az időt. Ezzel nincs is baj, csak a hozzá vezető út volt kicsit érdekes. Azt hittem, fél évre előre MR-időpontot foglaltani a világ legegyszerűbb dolga, jó napot kívánok, fél év múlva jönnék, csak van valami hely, hogyne volna, délután kettő, viszhall.
   De nem. Egyrészt menet közben változnak a szabályok, pl. hirtelen egy hónap szünet, mert most éppen nem tudjuk, mi van, de leszóltak, hogy tilos sorszámot kiadni, telefonáljon egy hónap múlva, bazmeg, mi lenne, ha tényleg bajom lenne.

    Aztán az lesz a rendszer, hogy csak egy hónapra előre adnak ki időpontot, tehát hiába tudom fél évre előre, hogy mikor mennék, ugyanúgy verekedni kell

   egyébként tapasztalatom szerint egyáltalán az időpontra menés orvosi típusú szervezése is jobbára abból áll, hogy mindenkit odarendelnek kezdésre, aztán majdcsak sorrakerül mindenki, mondjuk találkoztam sok normális szervezéssel is, simán asszisztensfüggő

   egy időpontért, ami így simán tud csúszni akár két hónapot is, sajnálom, ez a hónap betelt, telefonáljon következő hónap elsején reggel nyolckor.

   Ami viccesebb, hogy ha nagy nehezen lesz is időpont, nem ám csak úgy beheveredik az ember az asztalra, hanem kell 30 napnál nem régebbi vesefunkciós vérkép, ami nyilván csak azért kell, hogy lehessen látni, a páciens ki tudja-e hugyozni a kontrasztanyagot. Viszont szervezésben némi mázlit igényel, mert ugye max. egy hónapra előre tudja az ember az időpontot, viszont a vesefunkciós vérképhez szükséges kört

   háziorvostól vérvételi beutalót kunyerálni - vérvételre időpontkérés - vérvétel - eredményt háziorvostól elkunyerálni, ebből 3 személyesen

   egy hónapon belül lehetetlen lefutni, mert eleve a vérvételre egy hónapnál többet kell várni és akkor még alkalmazkodni kell a háziorvos rendelési idejéhez, szóval ez a három perc nekem valójában mintegy huszonharminc telefonomba, két nap szabadságomba (a késéseket úri módon ne számoljuk bele) és úgy 150 km közlekedésbe fájt. De legalább nem vernek, mint Amerikában a négereket.

2016. 01. 13.
   Lopott.
   2015 január: EZ AZ ÉN ÉVEM LESZ!
   2015 december: talán mégse.

   Mielőtt belekezdenék a pénzügyekbe, évértékelésként ki kell jelentenem, hogy 2015 kétségkívül legjobb vásárlása az a zárt zuhanykabin volt, ami csak előnyökkel járt azon a nyilvánvaló hátrányon kívül, hogy nem kevés pénzbe került. Nem ázik a fal

   ez a könnyűszerkezetes épületek másik hátránya amellett, hogy nem akárhol verhet szöget az ember a falba: a tartó faanyag icipicit mozog, viszont ez pont elég ahhoz, hogy az évek alatt a fugázás kicsit berepedjen, a víz meg - amellett, hogy nem folyik felfelé és nem áll meg kupacban- mindenhová be is jut, tehát a fal szép csendben ázogat meg penészedik

   lehet fröcskölni bármerre, lehet segget zsibbasztani az eredetileg hátmasszázsra szolgáló fúvókákkal, csak nem kell leülni. Világít, szól benne a rádió, nagyon hangulatos, ha kissé dekadensebb lennék, csirkecombot zabálva veretném a hátamat a forróvízzel. Legszívesebben rá is gyújtanék közben, de egyrészt ideiglenesen lejöttem a dologról

   könnyen ment, egyáltalán nem hiányzik, az elmúlt 4368 órában tényleg szinte alig gondoltam rá

   másrészt úgyis elázna. És lett két új ismerősöm is, a két zuhanykabin-szerelő, akikkel hosszú, tartalmas kapcsolatba kerültem, nem kizárólag garanciális okokból. Felszereltek valamit a kabinba, amire azt hittem, a beszállást segítő korlátszerűség és hát a második zuhanyzásnál le is törtem a gecibe. A jóemberek felvilágosítottak, hogy az törölközőtartó volt (egy zuhanykabin _belsejében_ ??????, na mindegy) és hát amíg kicserélődött, az nem volt annyira rövid idő

   Jocibazmeggyeremá! Ezt a Béla adta, hogy ötvennégy és feles...? Az hát, mi, bazmeg

   Később a kabin kicsit elkezdett billegni is, majd nagyon, mert az egyik talp egyre jobban beljebb csavarta magát, vagy nem tudom, hogyan történt. Azt nem értem, hogy hogyhogy nem reklamált senki, csak én kaptam majdnem szívrohamot, amikor az egész megindult alattam. Mikor sápadtan kibotorkáltam a fürdőszobából, hogy bazmeg, majdnem hasra estem a fürdőkabinnal együtt, mindenki értetlenül nézett rám, hogy mit parázok, ja, billeg, ez ilyen.
    Mindenesetre a billegés talpak újrakalibrálásával megoldódott, egyben azt is megtudtam, hogy konkrétan hogyan állították be a lefolyócsövet (sehogy), és egy nagyszerű ötlettel lettem gazdagabb, mire jó a mobiltelefon. Ha szűk helyre, vagy valami mögé kellene belátnod, de nem látsz be, mert nem fér be a fejed, akkor egyszerűen befotózol mögé és tudni fogod, merre vannak a csövek, csavarok, rögzítések, merre kell matatni. Csodálatos, mikre képes ma már az alkalmazott tudomány.

2016. 01. 08.
   A világegyetem újabb rejtélyére derült fény. A háztartásban ugyanis az utóbbi időben feltűnően megszaporodtak a fülhallgató-hibák. Fülhallgató van jópár, kompúterhez, telefonhoz, tablethez, ehhez-ahhoz. Ezek persze időnként megadják magukat, van ilyen. A meghibásodási arány akkor nőtt meg először, amikor a kölyök is rászokott a fülesre, csak arra nem, hogy azt le is kell venni, ha az ember el akat távolodni a készüléktől, amibe a fülhallgató be van dugva. Ezt leginkább a kétszáz forintos piaci fülhallgató vásárlásával lehet javítani, egyrészt mert úgyis szétmegy a következő pisálni vagy akárhová szaladáskor, másrészt pedig még mindig inkább a fülhallgató drótja szakadjon el, mint a tévé ugorjon arcost a rántástól.

   Később a kölyök rászokott az én fülesemre, azt már inkább megjavítottam. Aztán megint. Aztán megint, aztán a nejemét kétszer

   nejem megpróbálta ugyan megjavítani, de az, hogy minden vezetéket összesodrunk, aztán az áram majd kiválogatja, hogy merre menjen, csak az elképzelés szintjén volt sikeres

   egymás után. A jelenség mindig ugyanaz volt: sunyi kis szakadásocska a vezetéken, ami miatt jellemzően az egyik oldal nem szól. És valahogy mindig a kölyök használta utoljára, persze tagadott mindent, nem tolta rá a vezetékre a széket, nem csukta rá a fiókot, nem játszott vezeték-papír-ollót, semmitsenemsem. Teljesen paff voltam. Legutoljára a hallgató alatt húsz centivel szakadt el a vezeték, hát ez meg hogy a kurva életbe lehetséges, ilyen nincs, biztosan a zsidók, a gyíkemberek vagy a migránsok, mindegy, veszek maganak egy saját fülest, amit mindig elspájzolok, mindenki másnak legyen elég a két hegedű a vonósnégyesből.

   Aztán egyszer megláttam, nem a tényállást, hanem a kölyök ráutaló mozdulatát. Hát persze, hogy a zsidók gyíkemberek migránsok kibaszott nyúl az. A kölyök úgy néz videót, hogy felveszi a fülest, aztán a kezébe veszi a nyulat, simogatja, közben meg a nyúl rág, amit ér, és hát a fülhallgató vezetéke pont pofára jön neki, hogy baszódna meg a répazabáló büdös dög. Talán még a húsvétot kivárom, aztán meg fog szökni, szinte látom, ahogy rágja ki magát a ketrecből, nyitja ki az asztalon felejtett kulccsal az ajtót, lop egy autót és hajt el a naplementébe, de legalábbis valahová kibaszott messzire.

2016. 01. 07.
   Az internet szép és jó és információhegyek vannak rajta, ez nagyon hasznos, meg van rajta sok pornó, ez talán még hasznosabb. És van az az emberfajta, amelyiknek az internet kifejezetten rosszat tesz, mert az interneten található bődületes információmennyiségből neki csak a hülyeség marad meg. Teljesen mindegy, mi az aktuális beszélgetés témája, azonnal el tud kanyarodni valami szabadkőműves-összeesküvés, sumér-magyar rokonság, inka űrlény, japán-magyar nyelvcsalád satöbbi felé.
    És nem hülye az ember, meg nem kényszeres, legalábbis abból a szempontból, hogy nem mindennek a cionista ármány az oka. Hanem a cionista ármány az szinte tény, de nem kizárólagosan mindennek az az oka, hanem az űrlények tényleg ugyanúgy itt vannak, meg a szabadkőművesek is, meg a japánok tényleg tök jól megértik a magyarokat, ha azok szépen lassan beszélnek magyarul, szóval ez így mind egyszerre. Persze mindez nem BIZTOS, de tuti van mindben valami, ha már egyszer az interneten fent van.

   Lassan arra gondolok, hogy ez tulajdonképpen egyfajta újkori többisten-hit, ami szerint a világban mindennek megvan a maga felelős -még ha nem is végtelen hatalmú- entitása, csak még nincsenek letisztázva a hatáskörök. Például az időjárást a HAARP csinálja, de azért valahol belefolynak a zsidók is, míg pl. a magyarok kiirtására az első próbálkozást ugyan a Habsburg Birodalom tette, de ezt a feladatot a Habsburgok hanyatlásával kénytelen volt átvenni a globális tőke stb.
   Valójában ha unatkozik az ember, akkor eléggé szórakoztató az ilyesmit hallgatni, de csak azért, mert lehet bízni abban, hogy az efféle nem kerül hatalomközelbe. Hm.

2016. 01. 06.
   Hm, hát az is lehet.
- És a digitális átállás után országosan az eddigi három helyett nyolc tévécsatorna lesz fogható teljesen ingyen.
- Szerinted miért akar magának a Fidesz nyolc tévécsatornát...?

   Újabban némileg puccosabb helyre járok dolgozni, a nívó emelkedését mindennél jobban jelzi, hogy reggel a bolt előtt nem Tipli Szeszesital, hanem úri módon egy kétdekás pezsgő sül el. Először azt hittem, valami ünneplés, de később láttam, hogy szinte minden nap egy ünnep. Nem mondom, hogy nem vagyok irigy.