2005. 01. 29.
   Nejem megdicsért. Az egész úgy kezdődött, hogy elhatározta: a gyereknek szekrény kell, mert amit beköltözéskor hekkeltem össze

   egy rohadt buznyákunk nem volt már akkorra, nemhogy gyerekbútort venni nagyonsokért

    laminált forgácslapból, az már kissé. El is mentünk mindenféle boltokba, meg is rendeltünk a szekrényt. Meg a polcot, meg a csúszdás ágyat

   az ágy kb. nyolcvan centi magas, felmenni kislétrán lehet, lejönni belőle meg csúszdán. A gyerek meg volt veszve érte. Ez a családi demokrácia egyik borzalmas nagy hátulütője, hogy ha a gyerek valami iszonyú hülyeséget választ, akkor meg kell ugyan próbálni lebeszélni róla, de ha makacs, akkor menni kell utána.
   Ugyanez történt a festékkel is (mert ha már bútor, akkor legyen festés is), a gyerek azonnal és határozottan rámutatott valami iszonyú, vizenyőskék színmintára. Nejem frászt kapott, hogy ő valami halványnarancsra gondolt. Egy darabig kardoztak, aztán kénytelen voltam leugatni a nejemet, hogy ha már egyszer -bár teljesen átgondolatlanul és fölöslegesen- megkérdezte a gyereket, hogy milyen színű falat szeretne,akkor legyen is jó, amit mond. Legalább vele ne játssza el, amit velem szokott (igaz, időnként én is vele, úgyhogy 1:1) , hogy diszkrét érdeklődés után olyasmit vesz, ami neki kell/tetszik.

   meg az anyakínnyát is. Mivel mindenhol több hetet ígértek szállításra, nagyvonalúan legyintettem. Aztán beütött a krach, minden gyorsan megjött. Ma már megvolt a festés, meg a fél bútorzat össze van szerelve, a maradékot majd holnap.

   Nejem elégedetten állt meg a gyerekszoba ajtajában, aztán jött a dicséret, hogy de jó, ő kitalálja, én pedig kifizetem, hazacipelem, dolgozok vele és hipp-hopp, két nap tömény gürcölés után már meg is van minden. Holnap majd jön az édesabosszú, a takarításnál én bedugom a konnektort, ő pedig porszívózik meg felmos, amíg én a faterral hogyishívjákmegbeszélés közben az isiászomat kúrálom a a Pagony büfében.

2005. 01. 25.
   Vagy dolgom volt, vagy majd elaludtam, vagy herótom volt mindentől. Most csupán dolgom volna, viszont herótom is van mindentől.

   Kolléga úr vizsgázik, villamosságtan (a fizikával már elhajtottam, azt sosem tudtam), meg is talált mint villamosmérnököt, hogy izémán, hogy is kell ezt. Fáztam kicsit, hogy ideáll valami háromfázisú borzalomal, aztán magyarázhatom, mire is kaptam diplomát

   Időnként fel-felsikoltok, amikor eszembe jut a villamosságtan szigorlatom. Előtte ugyanis olvastam egy cikket Dr. X. Y-tól "Eltolási áramok hullámainak terjedése inhomogén térkitöltésű csőtápvonalakban" címmel. A cikk a szokásos volt: "Mint tudjuk, <tökéletesen érthetetlen, bonyolult képlet>, ezért ha figyelembe vesszük, hogy <másik érthetetlen, bonyolult képlet> teljesen nyilvánvaló, hogy <előző kettőtől gyökeresen különböző, ám ugyancsak érthetetlen, bonyolult képlet>".
   Ezek után teljesen nyilvánvaló, hogy Dr. X.Y-nál szigorlatoztam, a kb. nyolcvan lehetőségből pedig kihúztam az egyetlen tételt, ami úgy szólt, hogy "Csőtápvonalak". Na az volt volt az összeomlás, nem a Michael Douglases.

   de nem, szimpla lineáris hálózat, na jól van. Felfirkáltam neki az egyenleteket, aztán nagyvonalúan mondtam, hogy oldja meg. Kis idő múlva jött, hogy csináljam már meg én is, csak úgy ellenőrzésképp, mert neki nem akarnak kijönni a nyerőszámok. Hát legyen. Negyedóra karcolgatás után kijött valami, ami már ránézésre sem volt jó. Na még egyszer. Most más jött ki, de az sem volt jó. Egy óra múlva lesújtva konstatáltam, hogy nem tudok számolni, ahányszor nekifutottam, annyi eredményt kaptam, ráadásul ezek közül csak egy hasonlított valamennyire a helyes megoldásra.
   Levontam a szomorú következtetést, nemhogy leérettségizni nem tudnék, de a középiskolai felvételire is komolyan rá kellene készülnöm. De hálistennek nem kell.

   Itthon aztán a gyerek alázott porba több körön a nyuszisüllyesztős meg a macismászós játékkal. Gyertek, mókusok.

2005. 01. 21.
   Mostanában azon mélázom két php és sql között

   A maszek melókból szoktam tanulni. Kérnek tőlem valamit, én rábólintok, mert nagy vonalakban azért van elképzelésem, hogy hogyan kell megcsinálni, aztán az aprómunkával jól megszívom. Szuszakoljunk be php-t valami régebbi IIS alá. Egy nap, ha rutintalan az ember, és ekkor még csak az alap van meg, a felépítmény még sehol, de nekem talán jobban sikerül, mint Marxnak. Mondjuk nincs rá nyolcvan évem, hogy próbálgassam, de nem is kell, hamar kiderül, ha ingatag az ideológia.

   hogy a fasztudjamelyik adón újonnan induló Jóban-rosszban című sorozatnak van-e köze a Good times, bad timeshez (Gute Zeiten, schlechte Zeiten, illetve Goede Tijden, Slechte Tijden) vagy csak véletlen a meglehetős címbeli egyezés. Hö, most látom, az All Programmesben van Between Friends is! Eljött a mi időnk! Régen még csak remélni tudtam, hogy a brazilok az Isauráért cserébe a Liszt Ferenc-sorozatot szopják Hegedűs D. Gézával a főszerepben.

   Ja, az autóalkatrészes telefontársaság-támogatásnak egyébként az lett a vége, hogy mégsem lett megvéve a küllőemeltyű, mert az alkatrészkereskedő a hosszas nyűglődés után előállt egy bontottal, amit annyiért adott volna, mintha Szudánból hozta volna hat szerecsen gyaloghintón. Vagy egy zafírdarabot is adott volna mellé, soha nem fogom megtudni, mert elküldtem a picsába.

   Ezt meg iderakom, hogy fent legyen.

 PÁLYÁZAT

   a Timur Lenk M. G. együttes most már lassan (még kb. egy hét és tényleg) elkészülő, 18 számot tartalmazó CD-je borítójának (külső, belső, opcionálisan hátsó és a korong) megtervezésére.
   A tervezett cím: Vinterhicc (vö. Summer Hits). A mi elképzelésünk az, hogy a borító az effélék (Party Music vol. 22, Dance Legends vol. 6. stb) valamilyen paródiája (átértelmezése) legyen, de természetesen bármiféle, ettől eltérő ötletet szívesen fogadunk.
   Az egyetlen formai követelmény, hogy a kész mű böngészőből egy az egyben kinyomtatva betehető legyen egy standard méretű CD-tokba (indok eggyel lentebb)
   A CD tartalma (a jelenlegi álláspont szerint, de ez nemigen fog változni) a leendő borítóval egyetemben szabadon letölthető lesz, a pályázók díjazása ennek megfelelő mértékű.
   A nyertes pályázók (az elbírálást az együttes megbízhatóan szubjektív tagjai végzik) művei kikerülnek a zenék mellé és mindenki a neki legjobban tetsző borítót töltheti le magának.

   Határidő: 2005. január 31. Tulajdonképpen utána is elfogadunk pályaműveket, de ha addig nem fut be semmi, igen szomorúak leszünk és a kedves hallgatóság azt az igénytelenséget fogja szívni, amit mi tudunk előállítani.

   Részletek után érdeklődni, kérdéseket feltenni, ilyesmi a timurlenk@timurlenk.hu emilcímen lehetséges.

2005. 01. 18.
   Azt hiszem, rokonnak sikerült autóalkatrészt szereznem. A telefonlánc a következőképp nézett ki: autószerelő - rokon - én - ismerősöm - alkatrészboltos.

   Az autószerelő mondta a rokonnak, hogy kell seggbesóhajtásos küllőemeltyű. Rokon -más ötlete nem lévén- felhívott engem, én felhívtam az ismerősömet (aki autó-related kapcsolatokkal rendelkezik), ő pedig felhívta az autósboltos ismerősét, aki azonnal visszakérdezett, hogy pontosan milyen is kell, mert ebből van többféle.
   A pontos autótípus egyeztetése, az évjárat kevés volt, a boltosnak

   természetesen az autószerelő és az alkatrészboltos közti társalgás végig a közvetítőláncon keresztül folyt, a faszom tele volt már a telefoncsörgéssel

   alkatrészszám kellett. Olyan nincs rajta, mondta a szerelő, de nem is kell, mert erre a típusra bármilyen küllőemeltyű jó, csak seggbesóhajtásos legyen. Nem úgy van az, mondta az alkatrészboltos, mert van az elölrőlszivattyús, meg a hátulrólfuvattyús. Kell az a szám. Megjött a szám, nem ilyen kell. Nincs rajta másik szám? Nincs. Akkor milyen gyártmányú? Az nincs rajta. Akkor mi a motorszám, abból is ki lehet találni. De nem, mert volt benne motorcsere és nem stimmel a szám.

   Megrekedni látszott az ügy, mikor jött a mentőötlet (szerénységem tiltja): hogy is néz ki ez a kétfajta, hátha meg lehet őket különböztetni? Az autóboltos válaszolt is készségesen, hogy van kis henger, meg nagy fekete kocka

   Riporter 1: "Fekete-fehér tévén hogy is tudassam Önökkel, melyik ökölvívó melyik..., az egyik versenyzőnek hosszú szárú a zoknija...ööö a másiknak is..., szóval az egyiknek sötét a trikója...ööö". Riporter2 nem bírja, közbevág: "Te, az egyik néger."

   aha, mondta a szerelő, nekünk a kocka kell. Akkor meg van véve, ti meg gebedjetek meg mindketten.

2005. 01. 17. v2.0
   Próbálgatom. "A jampecok a déévuban agyba-főbe nyomják a dudááát!" Hm. Így is kijön, de azért sevrolettel jobb, még ha az most sevrolé is.

   Esti gyógyszertárlátogatás, mert nejem náthás, fáj a torka.

Nejem: - Cévitamint kérek.
Gyógyszertáros kisasszony : - Szopogatósat?
Nejem: - Nem, le tudom nyelni.
F99 minden erejét megfeszíti, hogy ne vonítson a röhögéstől, közben majdnem lefejeli a pultot :- Köhhhöhhhhööö...!
Gy. k. értetlenül néz
Nejem értetlenül néz
F99: - Áh, nők.
Nejem kapcsol: - Áh, férfiak.

2005. 01. 17.
   Ezt utálom ebben a szájbabaszott internetben, hogy van rajta minden, csak nem lehet megtalálni. Síelni készülő, dagadt, bikinis vénasszonyok, hol vagytok ilyenkor?

2005. 01. 12.
   Számos ilyesmi után tudom, hogy telefonos segítségnyújtásban még bőven van ereszkedési lehetőség, de amikor effektíve bekövetkezik a katasztrófa, akkor mégiscsak csodálkozom egy picit, mint a hívő, aki a halál után csakugyan a mennyben/pokolban találja magát.
   Már a nyitás is a kedvenc "Kovácsné vagyok, biztosan emlékszik, három éve maga járt nálunk" volt. Mindegy, hagyjuk, ha jól értem, az a baj, hogy nem nyomtat az izé. Legyen szíves a "start" gombot megnyomni, beállítások, nyomtatók.
   Kis szöszmötölés, telefonban távoli vita hallatszik, megint szöszmötölés.
- Nem tudjuk, mert benne vagyunk a programban.
- Akkor lépjenek ki belőle.
- Jó.
Szöszmötölés, két perc.
- Már lépünk!
Távoli vindózleállás-hang
- Ööö... elég lett volna a programból...
- Hát abból léptünk ki! Most lépjünk vissza?

   Ezután megpróbáltam tisztázni velük, mi is az a program, mi a kilépés, mi az ablak, ilyesmi, mert soha nem tudtam, hogy éppen mit csinálnak. Már azt kívántam, hogy bár nyitnák ki az ablakot és lépnének ki rajta, amikor a túloldalon megszületett a a mentőötlet.
- Odaadom a telefont a kolléganőmnek, ő jobban ért hozzá!
- Halló, én vagyok a kolléganő, szóval most lépjünk be?

   Majdnem zokogtam, kolléganő ugyanis a teljesen nyilvánvaló asztma mellé valahonnan nyelvbénulást és egy tüdőlövést is összeszedett, alig lehetett érteni, hogy mit mond, ráadásul majdnem suttogott. Mindegy, a honfoglalás meg normandiai partaszállás is sikerült valahogy, én sem hátrálok.

- ...aztán nyomják meg az oké gombot.
Szöszmöt. Szöszmöt.
- Ilyen nincs.
- De van.
Szöszmöt.
- De nincs.
- Kell lennie. Jobb oldalt.
- Nincs ilyen.
- Hát akkor milyen van?
- Hát olyan van, hogy insert, meg delete...
- Miii...?
- ...meg numlock...

   Ha tényleg minden bekerül a nagykönyvbe, tuti el fogok kárhozni, de ez a két nő ott fog rotyogni mellettem, az is biztos.

2005. 01. 10. v2.0
    És aztán a rutintalan ember hasonlóan rutintalan szomszédjához is lehet menni, mert ő is beköttette az internetet.

   Kicsit kivagyok, egész este a gyerekkel játszottam kinevetőset meg macismászósat (ez is dobókockás őrület), miközben nejem falfehéren, pokrócba csavarva nyöszörgött a kanapén. Nem tudom, hogy lelki alapon kezdem magam rosszul érezni, vagy csakugyan én jövök soron. Be vagyok szarva rendesen, most prevencióként anyám kerítésszaggatóját iszom kupakonként, attól bármilyen vírus jó eséllyel felfordul.

2005. 01. 10.
   Nejem -biztos, ami biztos- otthon maradt a gyerekkel. Most telefonált, hogy őt is elérte az átok. Ajjaj. Ha ugyanúgy zajlik a dolog, mint múltkor, akkor én holnap-holnapután nemigen leszek használható.

2005. 01. 08.
   Holnap vidéki rokonság lett volna, de a gyerek két menetben behányt a Camponába

   a harmadik a mélygarázsban helyezkedik el, a negyedik pedig kis híján a kocsiban, de sikerült kimenteni a 6-os út kiállósávjába. Fosni már csak otthon kezdett el

    úgyhogy nem megyünk. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha az első rókát tíz másodperccel hamarabb ereszti el, most büszkén írhatnám, hogy a fiam egyéni módon ismerkedett meg Somló Tamás lányával, nem meghúzta a copfját, hanem lehányta.

   Az internetet pedig utálom. Ha rutintalan emberhez kötik be, két hét után lehet menni rendbetenni.

2005. 01. 07.
   Január elsején vendégségben voltam egy házaspárnál, ott a feleség addig macerálta valamivel a férjét, amíg az figyelmeztetőleg megjegyezte, hogy az okos könyvek szerint akit január elsején vernek, azt az év többi napján is.
   Ugyan nem elsején, hanem még tavaly volt egy borzasztó munkám, de most itt a párja. Borzasztó egyszerű dolognak tűnt, illetve az is volt, csak a komplikációk

   Autós hasonlattal (én vagyok az autószerelő) el kellett menni a járgányhoz, mert olajat kellett benne cserélni. Meg is csináltam, mire másnap telefon, hogy leeresztett a gumi, csináljam meg azt is. De a kettőnek semmi köze egymáshoz! De eddig jó volt, amikor maga elment, azóta rossz. Biztos maga baszta el.
   Mivel rendes ember vagyok, megcsináltam, csak fogják már be a szájukat és fizessenek. Erre következő nap megint telefon, hogy most kipróbálták az ablaktörlőt és az se jó. Elmentem, hm, szét van esve az egész. De tegnapelőtt még ez is jó volt! Biztosan nem volt jó. De jó volt! És csináljam már meg, de gyorsan, mert holnapra esőt ígért a H. Bóna Márta

   tették nehézzé, illetve nehézzé annyira nem, csak bosszantóvá. De ki fogom velük fizettetni, és ha a számlán elkezdenek vitatkozni, akkor majd azzal érvelek, hogy tegnapelőtt, amikor megírtam a számlát, még jó volt, biztosan ők baszták el.

   Nem lehet mindenre felkészülni. Billék sem készültek fel tökéletesen, hiába az Accessibility Options (Kisegítő lehetőségek), amik ugye a csökiknek-rokiknak

   Elnézést kérek, de nekem ez -szégyen, nem szégyen- teccik

   hivatott segíteni kompúterezni. Minap voltam egy cégnél, ahol -az ügyvezetőt kivéve, bár időnként ebben sem voltam biztos- mindenki ilyen (nem gombokat válogattak). Megcsináltam a frankót, aztán elmagyaráztam, hogyan kell a készülékkel bánni. Amikor kicsúszott a számon a következő mondat, már tudtam, hogy baj lesz.

- Odamennek a szerverhez, és a billentyűzeten nyomnak egy kontrolaltdelt.

   Egymásra néztek, hogy izé. Az egyik ugyanis nem nagyon tudott járni, a másiknak pedig az volt a gondja, hogy egy ilyen kombóhoz ugye a bruttó három ujj azért kell. Uhh. És még én ugatok, hogy nem egyszerű az élet.

2005. 01. 05.
   Nejem megvette a Szörny Rt-t. Én is nézem. Jé, színes! Jé, a Sullivan meg pöttyös (fekete-fehérben ez nem látszott)! Nem bírok betelni vele.

    Ma rendesen megbosszultam hétfőt, amikor még fél hatkor is dolgoztam. Rendesen, hivatalosan, tele is volt a bráner. Viszont ma elugrottam a gázművekhez, elugrottam haza, aztán mire visszaértem, telefonáltak is, hogy ha istent ismerek, csináljak valahol Rákoson a nulláról egy fullos minirendszert, de holnapra, a szervernekvaló pedig az ötödik kerületben van. Ki is vettem holnapra egy nap szabadságot.
   És annyira jólesett elhajtani azt az egyébként aranyos hölgyet, aki főnökének biztatására, vagy mittudomén miért mindig délután fél négykor telefonál, hogy négyre legyek ott és csináljak valami hosszú és macerás dolgot,

   Tipikus félműveltségi vetélkedő. Már n-szer voltam ott (n egy relatíve nagy szám) és hekkeltem meg a cuccost, de mindig kitalálnak valamit, mert miután kész, rájönnek, hogy ők nem ezt akarták. Vagy ezt akarták, de nem gondolták volna, hogy ennyi bonyodalom jár vele (pl. egy ilyen kör volt a "legyen a szerverükből , amit egyébként munkaállomásnak is használnak, domain controller"), holnap csináljam vissza az egészet. Nyasgem

   persze mindezt ingyé, mert a barátság minden pénznél többet ér.

2005. 01. 04.
   Mi az aranyeres picsáért vettem magamnak egy éve cd-írót, most meg dvd-írót, ha amikor másolni kell valamit, reflexszerűen behozom a cuccot a munkahelyemre?

   Jót tettem mindenkivel, megvettem egy játékot. Történt már velem ilyen, ha jól emlékszem, úgy '97 tájékán, szóval egyre gyorsulok lefelé a lejtőn. Próbáltam óvatosan belopózni vele, de a doboz valakinek szemet szúrt. Próbáltam erényt csinálni a szégyenből, meg mentegetőztem, hogy le volt értékelve, de még így is nehéz volt állni kollégáim lenéző pillantásait.

   Egyszerűen nem tudok visszaállni. Szemvillanás alatt át tudok térni a tízkor kelés-kettőkor fekvés standard ritmusra, most a munkába járáshoz szükséges fél hét teljesen kicsinál. A gyerek is kezdett már valami normálisabb ébredési időpontot választani, de most ő is megkergült, reggel minden baj volt neki. Ha a mackós zokni, ha a nem mackós zokni, állva, ülve, mindegy. Nem is tudom, kit sajnáljak jobban, őt, vagy magamat. A faszt, magamat.

   Még egy feladat mára, anyámnál a gázcsőrajzolás, hogy az engedélyező mester alá tudja írni sok pénzért.

2005. 01. 01.
   Kibaszott szarul vagyok. Ha most vért vennének tőlem, valószínűleg olyasféleképp járnék, mint a közmondásos levesminta

   városi legenda ez is. Valaki az ehetetlennek minősített menzai csontlevest beküldte elemzésre valami laborba. Az eredmény valami olyasmi volt, hogy "Tisztelt Uram, az Ön lova cukorbeteg."

   ami biztos, az a négy kiló plusz, amiből egy kiló valószínűleg máj.