2007. 03. 31.
   Kíváncsian vártam, hogy melyik lap fogja elsütni az egyébként szerintem teljesen kézenfekvő "Kaszásért eljött a kaszás" címet, de egyik sem. Innen üzenem az egész magyar sajtónak (nyomtatott és elektronikus):ergyák vagytok.

   Nem tudom, a hosszú sorozatok mennyire alapulnak a főszereplőkre, de nagyon szeretnék egy olyat, amiben nincs főszereplő. Az lenne az alapvetés, hogy ha lenne is valami központi karakter, azt maximum négy részen belül ki kellene nyírni. Aztán jöhetne egy másik, aki mondjuk egy részen keresztül gyászolná az előző figurát, a következő részben a helyébe lépne, a harmadikban meg lelőnék, mint egy kutyát. Innentől az ő kollégájáról szólna a történet, aki a rész végén elköltözne Alaszkába és ott agyonbaszná egy hatalmas aranyrög. Az aranyrögöt beolvasztanák, majd véletlenül belefolyatnák a Mariana-árokba. Az olvasztár először kétségbeesne, aztán az üstbe bele. Satöbbi. Most nem akarok többet gyilkolni, mert jó a kedvem.

2007. 03. 29.
   Annyira bírtam volna megint egy Köcsög Józsefes párbeszédet írni, de sajnos vagy torzítok annyira, hogy nem érthető az egész, vagy nagyon sértő lesz, ráadásul eléggé lehetne tudni, ki kicsoda. Nyúl vagyok, lökjetek egy kis káposztát.
   Kicsit nyűgös vagyok, mostanában a napjaimat kétféle míting tölti ki, az egyiken csupa hülyeséget beszélnek, a másikon lebasznak. Egyetlen izgalom van, hogy sosem tudom előre, éppen melyik lesz. De egy idő után már ez sem motivál, nem is értem.

2007. 03. 25.
   Reggel három körül elvittek haza egy kocsmából, mire hazértem, fél öt lett. Sokáig nem értettem, hogy közben elraboltak az ufók, vagy fekete lyukba léptem, vagy mi a holdkóros jóisten, teljesen kétségbeestem, ezentúl kizárólag kis zöld, gülüszemű, csápos izéket fogok tudni nemzeni, szar ezzel a tudattal elaludni. Persze, hogy az óraátállítás volt, a karórámat már nem bírtam leolvasni, apró, állandóan ugráló kis faszom számok, a faliórát meg már előreállította nejem.

2007. 03. 20.
   Volt a Gyűrűkúra, ami -hát, ha nem is kapna a szerzője irodalmi Nobel díjat- úgy meglehetős volt. Most nejem megvette a Bambitot, hátha ez is. De nem. Egy fejezeten rágtam át magam, idáig a borító simán ráver az egész könyvre. Kaptam egy öngyújtót is, szép kék, fekete szövet béléssel, olyan, mint egy komplementer Lenin-emlékrend. És valami hihetetlenül agresszív rugóval záródik, már másodszor harapja meg a doboz az ujjamat, mindjárt kibaszom ezt is a szemétbe.

   Ja és azt az embert-csapatot is nyilvánosan égetném el (természetesen csak illő mennyiségű előzetes kínzások után, segglyukvillanyozás alap), aki ezt a snap.com-os előnézetes-felugrós baszt kitalálta. És azokkal gyújtanék az illető(k) alá, akik használják.

2007. 03. 19.
   Már csak a hangulat szempontjából sem mindegy, hogy valakinek gigantikus prosztatarákja van, vagy csak szarnia kell, de nagyon.

2007. 03. 18.
   A hosszú hétvégének egyetlen kézzelfogható eredménye volt,

   a 15.-ei tévéközvetítésekről most nem beszélnék, a sípolós-bekiabálós-dobálós ünneplés borítékolható volt. Arra azért kívácsi lennék, hogy gyurcsánytakaroggyozó társaságból hány százalék tudná értelmesen összefoglalni, miért is takaroggyon. De hogy mindkét kereskedelmi tévé közvetítőkocsija hogyan állt ki a műhold alól, az rejtély, mint ahogy az is, ma este miért ment mind a két tévén egy-egy Martin Lawrence-es vígjáték

   mégpedig a Lidlben vett csigacsapda. Ócsóért vette a nejem, aki utálja a csigákat, főleg a házatlanokat, márpedig azokkal tele a vízakna. Háromszáz forintért kettő csigacsapda, bolondnak is megéri. A dobozon egy ábra, amint a csigák lelkesen másznak bele a dobozba, amiben feltehetőleg 1.) méreg van, amitől 2.) jól megdöglenek, vagy 3.) valami csali, amiért bemásznak, aztán 4.) nem tudnak kimászni, aztán lásd 2-es pont.
   De a megfejtésre nem jöttem rá, a doboz tök üres, a használati utasítás szerint öntsük a dobozt félig sörrel, aztán ne feledkezzünk el a rendszeres ürítésről. Idáig ezt a fajtát én söröskorsónak ismertem, nem csigacsapdának, igaz, azt tele illik tölteni, nem félig. Két nap után megnéztem, egy nyomorult csiga nem volt benne, csak a sör ment pocsékba. Bazmeg, inkább megiszom, nejem meg csapja agyon a csigákat egy bottal.

2007. 03. 13. v2.0
   És persze tapírt a tapírhoz és manírt a manírhoz. És persze pinát a piához, vagy fordítva is jó, mindegy. Ámen.

   Bazmeg, egy kicsit nem figyelek oda, aztán Deutsch-Für doszt úgy néz ki, mint Petőfi

   Nagy-szín-pad! Nagy-szín-pad!

   Demcsák Zsuzsa meg kormányszóvivő

   barna kenyér, meg HACCP-s konyha, baszki, nem értem, mit ekézik a szerencsétlent, ez a nő mindenre gondol, nekem ez eszembe se jutott volna, na majd a következő alkalommal

   De fordítva se lenne jobb. És arra is kíváncsi vagyok, melyik meddig bírja így.

2007. 03. 13.
   Papírt a papírhoz, fakírt a fakírhoz. Ámen.

2007. 03. 12.
   Biztosan nagyon jók ezek az oktató füzetkék, okosodik a gyerek, meg minden. Meg biztosan jobb is, mint az a tré Lutra-album, amihez ha vett az ember matricát, nem tudta megversenyeztetni a hódot a patkánnyal, mert nem volt ráírva, melyik hány hengeres és milyen gyorsan megy

   volt, hogy az autóskártyával nemzetiségjel alapján (gyártó) játszottunk, amelyik előbb volt az ábécében, az nyert. A GB hosszas vitákra adott alkalmat, melyik betű játszik épp, abban pedig mind biztosak voltunk, hogy kurvára félre van nyomtatva a kártya, hogyhogy egy olasz autónak I a jele

   de azért arra hazajönni, hogy a gyerek egy fél aggyal meg egy koponyatetővel játszik önfeledten a szőnyegen, kicsit bizarr.

2007. 03. 09.
   A mai nap az érdekes kommunikációk napja volt.

   Susmus.
Nejem: "Hozzál vagy vegyél vagy szerezzél nekem egy USB kulcsot!"
Én: "Mekkorát? Mármint hány megabájtosat?"
Nejem: "Inkább ne hozz."

   Telefon.
- Jó napot kívánok, X. Y. vagyok az Irgalmatlanul Birka Művektől és tájékoztatni szeretném, hogy rendben van, elkészült.
- Ah...! Köszönöm! Megkérdezhetném azért, hogy miről van szó?
- Hát arról, hogy megcsináltuk. Kész van.
- Nagyon örülök. Nagyon. Tényleg. De mi készült el?
- A csere. Kimentünk és kicseréltük. És most már jó.
- Ezzel a hírrel bearanyozta a hétvégémet. De nem lehetne szó arról, hogy megmondja, miben cseréltek ki mit és hol?
- Azt nem tudom. A kollégám mondta, hogy hívjam fel önt és mondjam meg, hogy ki lett cserélve.
- Ööö, nem tudná adni a kollégáját?
- Nem, már hazament. De biztosan kicserélte, mielőtt elment.
- Hhf. Nagyon köszönöm.
- Nincs mit.
- Jó tudni, hogy önök mögöttünk állnak, ha valami problémánk van. Most már boldogan kaphatok infarktust, mert tudom, hogy önök kicserélik.
- Tessék?
- Semmi. Köszönöm a cserét. Viszonthallásra.
- Viszonthallásra.

2007. 03. 06.
   A Rayman Raving Rabbids ritka eszement egy játék, sajnos ordas nagy hibája, hogy minden egyes minijáték azzal kezdődik, hogy apppaaaapppaaaittmostmitkellcsálniii???!!! Néha már tudja a gyerek, ha hallom a túlsó szobából, hogy döng a fal, akkor éppen próbált gólt lőni és olyan erővel sikál az egérrel, hogy jár az egész számítógépasztal, mint a centrifugáló mosógép a sánta Gizi segge alatt. Nejem érthetetlen módon még nem kattant rá, pedig ő nagyon bírja az ilyet. Én kevésbé, valamiért jobbat vártam, de a hangok.... Bazmeg, én nem tudom, ki gyártotta a hangokat meg a zenéket, de elmebeteg volt, az biztos.

2007. 03. 03.
    Ismét Klubrádió, ismét betelefonáló.
   " Én közös képviselő vagyok, valamennyire értek a közigazgatáshoz, meg a joghoz, de megkérdeztem egy ügyvéd ismerősömet is, és ő is azt mondta, hogyha egy szavazáson valaki tartózkodik, akkor azt a nemek közé kell számolni. Mert felteszünk egy kérdést, és ha valaki igen, akkor igen, ha pedig valaki tartózkodik, akkor az nem."
   Egy közös képviselőtől nem is vártam mást, de ha egy ügyvéd is ezt mondta, szerintem az illető ügyvédet azonnal ki kell zárni a kamarából, nyilvánosan el kell égetni a diplomáját és legalább tíz évre eltiltani a közügyektől.
   Egyébként nem csak a jogászokra gondolok, amikor felvetem azt az ötletet, hogy hasonlóan az autósokhoz, akiknek kapitális hiba esetén újra kell tanfolyamra járni, levizsgázni, meg pszichológushoz menni, hogy nézzen bele a saját setét lelkébe, hogy miért is tette azt, amit tett, minden valamennyire is felelős pozícióban levő emberrel ezt el kellene játszani. A bírságról már nem is beszélek. Na, kolléga, menjen csak be a tanszékre még egyszer vizsgázni polgári jogból (számvitelből, matematikából, újszövetségből, második világháború utánból stb.). Lenne rémület, azt hiszem.

   Ez most sima megélhetési kérdés, hogy a nemzet csótánya flitteres ruciban küzd a jégen? Vagy tulajdonképpen mindig is erre vágyott, mint Pataki Attila a cigánynóta-danolásra?