2007. 10. 31.
   Nem mindegy, hogy Nagy Sándor, a Hódító, vagy Hód Sándor, a Nagyító.

2007. 10. 29.
   Nejemmel elmentünk a Szerájba, merthogy törököt eszünk (nem úgy), mert az hagymás, sós, csucsogós, húzása van, utána az ember megsimogatja érzésre egy féltéglával tele gyomrát, biztos lévén abban, hogy két nap múlva se lesz éhes, majd elégedetten törli ki a füléből a zsír maradékát. Nejem nem tudom, mit kért

   azt mondanám, hogy giroszt, mert tök úgy nézett ki, de nem az volt

   én sem emlékszem már, mit kértem

   tésztás nemtommibe csomagolt nemtommilyen hús nemtommilyen öntettel, a rizst felismertem, hiába, igazi gourmet vagyok, nagyon kenem a konyhaművészetet

   mindenesetre természetesen beleettünk egymás kajájába, milyen is az is. Az értékelés akkor történt, mikorra mindketten sikeresen leválaszottuk a szájpadlásunkról az odatapadt baklavát, ami egyébként vitán felül az ebéd fénypontja volt, rétestészta cukrozott vajjal és mézzel, nagyot hibázni nem lehet, könyörtelen és őszinte dolog, ennyi erővel adhatnának egy pohár olvasztott gumicukrot is. Nejemmel összenéztünk, majd egyszerre mondtuk ki az ítéletet: pipa. Értsd: rendben, itt is voltunk, ez is megvolt, soha ide többet nem jövünk. Hát török testvérek! Hová a faszba tettétek a fűszereket? Elkurvultatok és a sok ott zabáló kákabélű irodista picsa miatt már csak diétásat főztök?

2007. 10. 28.
    ÁÁÁÁÁÁÁ! Vak kisfiút, aki lelkesen danol mindenféle Máté Pétert, meglepiként elviszik abba a lakásba, ahol Máté Péter lakott. Most nem az a baj, hogy elvitték, neki ettől biztosan jó. De miért kellett belőle tévéműsort csinálni? Vagy ha igen, akkor miért nem csinálták már végig rendesen és adtak még a gyerek kezébe mittudomén rákos kismacskát?

- És tessék. Tudtam előre. Mondom neki, hogy vegye le a nadrágját, mert ki kellene mosni és nagy nehezen megcsinálja és hová teszi be a fekete nadrágját? Abba a lavórba, ahol a fehér ruhák vannak! És már nem először! Mikor fogod már végre megjegyezni, hogy...
- Rasszista vagy...?

2007. 10. 23. v2.0
   Nem, kedves polgártársak, nem. A rendőrterror, ha mondjuk kitörne, az nagyjából úgy nézne ki, hogy Budaházy már régen kivert fogakkal és eltört térddel (magas a lépcső) feküdne valami pincében, körbevéve mindenkivel, akin a tüntetésen álarc volt, plusz tíz-húsz százalék, csak úgy mindenesetre, miért járt ott, bizonyítsa be, ha tudja, hogy nem tüntetett. És a jogász, akinek a telefonszámán be lehetne jelenteni a rendőri atrocitásokat, két órán belül mellettük volna. És aki felhívja a számot, az is. És még lehetne ragozni. Nem azt mondom, hogy nem kell nevelni a rendőröket, de azért a szóhasználat, uraim. Meg Erdélyt vissza, persze, Nagy-Magyarország, barmok, nem biztos, hogy mi lennénk benne a legnagyobb kisebbség. Áh. Kinyitok egy Carlsberget, csak a nejem meg ne tudja.

2007. 10. 23.
Életkép egy bicikliboltból.
- (hátulról) HnnnnNNNNNghhhhhhh!!
- (pultból hátulra) Olasz...?
- (hátulról) Olasz, de már jön!

   Miután néztem egy kicsit a tévét, ahogy békés tüntetők gyújtogatják a rendőrörket, úgy döntöttem, várok még egy napot a lábkörömvágással. A berúgás már megvolt délelőtt. Ez már maga a Zen.

2007. 10. 22.
    És a Carlsberg kijött a letekerhető söröskupakkal. Csak úgy szépen csendben, más gyártók telekürtölik a világot, hogy hosszabb a nyaka a sörösüvegnek, vagy karcsúbb lett, vagy zöld, mindegy, de egy ilyen lényeges változásról pedig mély a kuss. Persze lehet, hogy belátták, hogy ez azért kevéssé maszkulin, idáig fel lehetett venni a nő zsebkendőjét, vagy tüzet adni neki, de ezek már mind avétosak, egy maradt, hogy kinyitni neki a boros-sörösüveget, mert ehhez azért erő vagy ügyesség kell, vagy legalábbis el lehet játszani szempillát rebegtetve, hogy teooolyanerősvagy, nyisd ki ezt a sörösüveget és ebből kifolyólag megdugathatja magát az emberlánya, ezt a kanyart, bazmeg

   gyerek már szépen bazmegel, egy darabig frannnciakulcs volt (pingvinek a Madagaszkárból), utána basszus (ovi nagycsoport, valami Béluska), most már tisztán van a bazmeg és állítólag tőlem tanulta, pedig szerintem nem, vagy ha igen, nem értem, miért csak ezt

   és most már ez sincs. Szögezzük le: aki a Carlsbergnek dolgozik, az buzi. Aki Carlsberget iszik, az is.

   Diszkó! Dúidlájdéjdúondadiszkavericsenol.

2007. 10. 17.
   A Pom-Bär kijött a sonkás-sajtos őrülettel -a reklámdalocs már maga agyhalál-, mellé bónuszként igazi nagyvonalúsággal radírt csomagol. "Radírozz kedvedre!" Simán vízbe kellene fojtani az egész társaságot. Legalább lehetne pombärdzsekit nyerni.

   Új fajta jelent meg az anyakönyvvezetői piacon, amelyik már nagyjából normálisan néz ki, nem egy ötven körüli csatahajó (mondjuk közelről nem láttam), cserébe viszont borzalmas hülyeségeket mond. Konkrétan a közhelyeket vegyíti a képzavarokkal, valamint az egymást logikátlanul követő mondatokkal. Időnként már a mondatokon belül is van bakugrás, remek. Haverom mondta, hogy öröm volt látni az arcomat, ahogy egyre komorodik el, ahogy próbáltam összerakni, mit is mondott a nő. "A szerelem nemes érzés, mint amikor két galambpár közös útját építi. És később a szerelem szeretetté érve egyesíti a folyók ágait biztonságos kikötővé. A házasság ennek a megpecsételése, ennek során a szeretet erős várrá válik, amelynek fénye nem halványul el soha." Hogy miakurvaanyád...?

2007. 10. 12.
   A gyereknek magyaráztam valamit a kertben a pénzről, mert a fizetést azt kapja, de hülyeségre költi

   például távirányítós autót szeretne. Van ugyan másik kettő, de azok nem jók, mert nem jó bennük az elem. Az elemvétel valamiért nem megoldás

   éppen a kamatoknál tartottam, amikor rákérdezett az őt éppen valóban érdeklő dologra. "Apa, ez csigafos?"

  Kicsit szét voltam szakadva, aztán amikor végre hazaértem este fél nyolc felé, telefonáltak, hogy még mennem kell vidékre meg másnap korán hazajönni. Basszamegabaszottbasz (vö. fakingfakk). Nejem látta az arcomon, hogy ez nem nagyon hiányzott, odalépett hozzám, a vállamra tette a kezét, mélyen a szemembe nézett, és sóhajtott.

   azt hittem, elmagyarázza, mekkora köcsögség egy férfitól, hogy hazajön és azzal a lendülettel el is megy, magára hagyva a védtelen nőt például a mosogatóban tenyésző űrlények martalékául. Meg egyáltalán az otthon melege. Meg látja hogy fáradt vagyok, és ne menjek, mindjárt hozza a söröt meg a papucsot

- Hát, rakendroll.

   Ezért másnap külön megdicsértem, kell az a pozitív megerősítés. De ezért megsértődött, mert implicite ezzel nyilván azt akartam mondani, hogy ő sárkány. Sosem fogom ezt megérteni.

2007. 10. 07. v2.0
   És amikor ma reggel úgy keltem fel, hogy első mozdulatommal iszonyatosan könyéken basztam magam a kinyitott szekrényajtóval, akkor döntöttem úgy, hogy nem húzok alsónadrágot, erre a rövid időre már felesleges. Az az igazi, klasszikus könyökös, ami után az ember órákig csak lógatni tudja a karját és kizárólag olasz operák szopránszólamát tudja fütyülni, mert egyébként beszélni képtelen. Aztán még anyámhoz is el kellett mennem. Hibernáltatni fogom magam pár évszázadra.

2007. 10. 07.
   Sajnos elment az internettől a kedvem. Szép a publikálási lehetőség, az ember megismerheti mások nézeteit is. Már ha kíváncsi rá. Meg nem tömik az arcába. Még szebb a kommentelés lehetőség. Ott teljesedik ki igazán a véleménycsere. Nagyon örülök, hogy itt nincs ilyen, sőt, most már végképp nem is akarok.
   Konkrétan nem tudnám megmondani, mikor lett tele a faszom és ez most egyszerű kifakadás, de tényleg, hogy hogy a picsába lehet komolyan venni egy olyan pártot, amelyik kommunikációja idestova egy éve szinte kizárólag a sértődött "hazudott"-ra épül, legyen szó bármilyen, ismétlem, bármilyen témáról? És akkor a zsidókról még nem is beszéltem.