2006. 06. 29.
   Happy Days Are Here Over Again, sajnos ezt a dalt még nem írták meg, pedig de eldúdolnám. Nejem úgy döntött, hogy neki nem volt elég a vízből

   elment vízisíelni. Mivel kicsit későn értünk oda, a neki, mint nullkilométeres versenyzőnek tartott elméleti oktatás abból állt, hogy "guggoljon le, dőljön előre és ne eressze el ezt a kötelet". Miközben nejem teljes alvázmosást kapott, végighallgattam egy nyugágyon hentergő faszit, aki a nőjének tartott előadást. "Megmondták neki, hogy dőljön előre, de ő nem. Figyelj. Beöntés... még egy beöntés... ott jön a kanyar, már megint nem megy ki a szélére, ezért a gumikötél olyat fog rajta rántani, hogy elhagyja a lécet és egy kicsit arcon fog siklani." És lőn.

   megyünk a gyerek után, két nappal hamarabb, mint arról eredetileg szó volt. Mivel ott semmi nincs a büfén kívül, azt hiszem, adott lesz a program.

2006. 06. 28.
   Na. Végre nyár. Ezt már szeretem.

   Nejemnek nem volt jó napja. Remegő hangon hívott fel, hogy azonnal jöjjek haza és csináljak valamit. Azt hittem, hogy leégett a ház, vagy hirtelen egy csapat technikus a kertben kezdte összeácsolni a falubúcsú színpadát, de aztán nejem két szipákolás közben csak kibökte, hogy a macska fogott egy madarat. "És...?"-értetlenkedtem. "Most egy feldühödött sascsalád köröz a ház körül és nem engednek ki, vagy mi van?" "Gyere haza és csinálj valamit!"-így a majdnem hisztérikus válasz.
   A valamit csinálás tulajdonképpen rendrakásból állt, a macskát haladéktalanul lerúgtam a teraszról, mert nem akarta ideadni nekem azt az elég elnyűtt rigótetemet, aminek a tollaival cincálás közben beborította a teraszt. Nejem kijött és gyűlölködve nézett a macskára, mint a krimiben az éppencsak megmenekült feleség a méregkeverő férjre, hogy "Gyilkos!".
   Javasoltam, hogy próbálja meg rászoktatni a macskát a tofura, de nejem még csak el sem mosolyodott. Még akkor sem, amikor kint felejtette magát a kertben és megkergette az öntözőrendszer, csak visítozott, igaz, akkor én röhögtem helyette is.

2006. 06. 26.
   A Poszeidón (a film) tényleg katasztrófa. Persze lehet, hogy nem közvetlenül vacsora után kellett volna megnéznem, mert akkor talán kevésbé lettem volna zimbi-zombi, semmi nem bírt megijeszteni, csak a kérdések sokasodtak bennem, hogy miért, hogyan, minek. Látszott, hogy ezt a filmet is körzővel-vonalzóval rakták össze tisztességes hollywoodi jómunkásemberek. Ide egy csipet feszültség (átvitt értelemben is, meg konkrétan is), oda egy geciláda, aki a gecizés után úgy húsz másodperccel meghal jól (azonnali igazságszolgáltatás ugye), meg általában is mindenki meghal, egy rohadt sebesült alig van az egész filmben, az is az egyik főhős, mert ugye katasztrófafilmből sértetlenül kijönni, az milyen már.

   A nézőben felgyülemlő kérdésekre a választ a benne szereplő kisfiú (igen, az is van benne) tulajdonképpen megadja. Ő -miközben mindenki a kiutat keresi, mert az nincs- elkóborol és valahogy egy rács túlodalán bukkan fel (kiválóan lehet rácsba kapaszkodva drámázni) és persze a nagyon jövő vízből mentik ki alig.
   Na, őtőle kérdi az anyukája azt, amit az összes néző is kérdezne a fotelből. "Hogy kerültél oda??!"
   Mire a kisfiú kétségbeesve: "Nem tudohohommm!"

2006. 06. 24.
   Az előző bejegyzés traceroutos része olyan, mintha valaki megkérdezné, milyen városokat érintve lehet eljutni Budapestről Szegedre, és a válasz az volna, hogy Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kossuth Lajos utca, Kistelek. Újabb információ, amivel nincs előrébb senki, lásd Trurl, Klapanciusz és a másodfajú démon.

   Lemostam a kocsit, nagy dolog, mondhatja mindenki. Igen, nálam az. Nem mostam volna még most se le, csak már a főnöknek is feltűnt, hogy a kb. januárban a kocsi hátuljára a mocsokba belerajzolt "Hüje a sofőr" felirat még mindig látszik.

    Gyerek leadva nyaralni, úgyhogy most mi is nyaralunk a nejemmel. Nejem meg akarja nézni a Poszeidónt, amit most reklámoznak és amiből én láttam már az előzetest. Szerintem ez a film egy remake, az eredetinek tán az volt a címe, hogy A Poszeidón-katasztrófa és tán a Charlton Heston volt benne, aki mentette a többieket. Szóval valószínűleg ismerem a poént, ezért inkább valami zimbes-zombisat erőltetek, sajnos egyelőre eredménytelenül. Majd este beiszok, aztán magam leszek zimbi-zombi, pláne ha átjönnek a zombi-cimbik.

2006. 06. 22.
    Kicsit elvont (jósgömb, kártyavetés, ajtót nyitni csakis kankalinnal az orrban, mert annak jó a csíje, ilyesmi) kollegina lelkendezik, hogy kapott egy jó ezoterikus könyvet. Az a címe, hogy A ragyogás. Öööö, mondtam, igen, az valóban az ezotéria egyik alapműve és gyáván elmenekültem, hátha alkalmazni akarja az abból tanultakat.

    Nekem csak ilyenek jutnak. Szóltak, hogy a zikszcséndzsből nem megy az emil ki, csak be. Óhátpersze. Manázsolóprogram elő, valóban hemzsegnek a beszorult emilek, üzenetként pedig annyi, hogy a szembeszerver ejtette a kapcsolatot, mint hülyegyerek a forró pogácsát. Végignéztem az eseménynaplót, tulajdonképpen semmi lényeges. Naplózás szintje feljebb nyom, akkor már konkrétan megjelentek a "valószínűleg senki nem szeret bennünket, ezért nem is akarnak beszélni velünk" üzenetek.
   Ping, nslookup, telnet, smtpdiag, minden faszának tűnt, az isten van már itt. Hosszas gecizés után jöttem rá, hogy simán a vonal szar, valamiért bizonyos méret felett egyszerűen kihajítja a csomagok mintegy öt százalékát.
   Az már csak külön érdekesség, hogy egy eleresztett traceroute valahogy úgy néz ki, hogy
- cegnev.internal.hu
- cegnev.external.hu
- gateway.internetszolgaltato.hu
- 192.168.10.5
- bix
- gateway. masikinternetszolgaltato.hu
- stb.

   Így kell munkát eladni. Megtaláltak, hogy van egy meló, IT-biztonságtechnika, életek függnek ettől, csak most, csak önnek, mert csak ön képes rá, annyira bonyolult a dolog. El is vállaltam, erre a helyszínen kiderült, hogy tulajdonképpen láncot szerelni a kompúterekre, hogy el ne lopják őket. És van belőlük sok.

2006. 06. 19.
   Köszönöm a segítséget, szóval. Komédia és tragédia egyben, illetve tetszés, ízlés, vérmérséklet szerint bármelyik.
"De a picsám, az a lényeg, hogy kinyaltad." "Jó, köszönjük!" (RealMedia, 31,5 MB)

2006. 06. 18.
   Úbazmeg. És holnap hétfő. Úbazmeg.

2006. 06. 17.
   Tegnap átköltöztem egy másik, gyorsabb gépre, mert azt hittem, azzal majd korrektebbül tudok vobból rm-et

   Kaptam egy tele cd-n egy ölég korrekt mónikasó-darabot, amit valószínűleg nem adtak le a tévében, azt próbáltam meg valami kezelhetőbb méretűre összepréselni

   csinálni. De nem, azzal sem. Szépen lassan csúszik el a hang, a tizedik percnél már megvan az egy másodperces késés, ami azért már zavaró. De van még ötletem.

   
Frottír fejpánt, megvan.
Díszes képkeret, megvan.
Napszemüveg, három darab, megvan.
Huszonöt méter gumikábel, megvan
Egy heti nem borotválkozás, megvan.
Manókergető cipő, megvan.
Szigetelőszalag, gipszöntvény, drót, megvan.
Fogó, csavarhúzó, kalapács, megvan.
Bécsis szendvics, doboz cigi, megvan.

Vasárnapi program megvan.

2006. 06. 15.
   Távolabbi kollegina rendszeresen totózik, ezért egészen eddig csodálattal néztem fel rá, de a minap, amikor megkérdezte, hogy az "Anglia és Trinidad és Tobago" meccset hogyhogy hárman játsszák

   Ferenc József feltámad és ismerkedik a világgal.
- Van ez az új játék, a foci, nagyon népszerű, két csapat játssza egymás ellen.
- Meg szeretnék nézni egyet, melyik lesz a következő?
- Az osztrák-magyar.
- ... jó, és ki lesz az ellenfél?

   kételkedni kezdtem. Bár igaz, ez csak félig foci. Mikor látta rajtam a frissen támadt érdeklődést, megosztotta velem egy másik problémáját is.
- Azt még értem, hogy a szelvényen az 1 az egy gól, a 2 a kettő gól, node mi az X?

   Már otthon is az van, mint a munkahelyemen. Belekezdtem valami barkácsolásba, a téma szétesett a kezeim közt

   Kollégám hozott nekem valami ki tudja honnan kukázott RAM-modult, hátha nekem jó, mert az összes ismerőse közül egyedül én vagyok az az állat, akinek rambuszos alaplapja van. Nosza, bele is próbáltam a gépembe, ami azonnal közölte, hogy őszerinte benne nincsen RAM. Visszapakoltam a régieket, akkor már azokra is azt mondta

   ekkor jött nejem, hogy nem tud locsolni, elromlott a szivattyú, szóval izibe. Ránéztem az órámra, félóra múlva a könyvelőmnél kellene lennem. Még lent voltam a vízaknában, amikor lekukucskált a gyerek, hogy megemeltem-e a biciklijén a nyerget, mert az neki kell, mert már éppen kezdte elérni a pedált meg felborulás nélkül meg tudott vele állni. Elmegy itthon is mindenki a picsába. És még fizetést sem kapok érte.

2006. 06. 14.
   Két céget utálok most nagyon. Az egyik az LG. Utaztam a nagy és nehéz monitorával sokat, hogy aztán kiderüljön, hogy keményen geometriahibás a szara. Utaztam megint sokat, vissza boltba, ahol alig egy óra tökölés után elhitték nekem, hogy azt, hogy alul az ikonok egycentisek, felül pedig kétcentisek, semelyik gombbal nem lehet kikorrigálni.
   Hoztak másikat, azt rögtön kibontattam, az ugyanolyan volt, csak nem fennrű le, hanem balról jobbra. Jött a harmadik, amivel ilyen baj már nem volt, csak a kép bal alsó sarka húzódott enyhe félmosolyra és a háttérben mintha dévaj kis manók táncoltak volna folyamatosan, alig láthatóan, de kurva idegesítően. A negyedik (egyben az utolsó) már tűrhető volt, abba is bele tudtam volna kötni, de legyintettem, nekem ez már jó lenne, legyen jó a kuncsaftnak is. És megint sok kilométer. Mi a lófasz van, hol a korbácsos ember a kínai négerek mögül?

   A másik a HP a köcsög drivereivel. Amik már nem is driverek, hanem önálló életet élő, önjáró, 360 MB-ba összesűrített mesterséges intelligenciák, amik kérdés nélkül teszik azt, amiről azt hiszik, hogy nekem jó lesz, pedig dehogy. Az egész folyamatra annyi ráhatása van az embernek, mint egy ágyékkötős pápuának a General Motors üzleti tervére. Kijön a gomb, hogy "Install", és kész, ne válogass, meg okoskodj, te buzi. Kapsz csilivili automata kezelőfelületet, automata folyamatkövetőt, automata internetrőlfrissítőt (ami kibaszottul meg van sértődve, ha nincs internet), automata állapotjelzőt, automata apjafaszát. Ami egyébként kibaszottul nem érdekel senkit, mindenki azt akarja, hogy nyomtasson az a jószág, ne virtuális kozáktánccal próbáljon szórakoztatni.

2006. 06. 13.
   A faterom nem pazarolja el tétlenül a nyugdíjas éveit. Most vett valami nehezet, velem akarja elszállíttatni, az útmutatás a következő.
- Jössz be a kerületbe a főúton. A buszmegálló restije után úgy száz méterrel, ahol a sarki borozó van, balra fordulsz. Egyenesen, amíg meg nem látod a Pajkos Pónit, ott jobbra, majd két utcával később, ahol egy söröző van, megint balra. Onnan még kb. százötven méter, ott a bolt, majdnem pont a Hörpintővel szemben.

2006. 06. 12.
   A króm(színű) spray nehezen szárad. Vagy szikkasztja az ember a szabad levegőn egy hetet, vagy beteszi a sütőbe és ott szikkasztja egy órát. Az első esetben még egy hét múlva is ragad, a másodikban olyan kibaszott büdös lesz a lakásban, mintha a sütő egy rejtekajtón keresztül egy mocsaras pincébe nyílna, amiben egy századnyi bádogember rohad.

    Ezentúl kerülni fogom a T- (Matáv-) szigetet, mint a lepratelepet. Pedig nagy reményekkel indultam el, olyan lelkesítően kiabálják a reklámban, hogy min-dent leee-het, én például úgy képzeltem, hogy a Mokkacukában bedobok egy sört, aztán elkezdek mondjuk robbantgatni. Sajnos egyik sem jött össze, pedig a vágyakozásom mindkettő iránt egyre komolyabbá vált.
   Vannak az ingyenhelyek, ahová minimum negyedórát kell sorbaállni. És vannak a fizetősek, amikhez egy percet sem, érthető módon, mert pofátlanul drágák. Például a zsákbahalacska

   a halak hasán van egy szám, ami azt mutatja meg, kihorgászás esetén melyik sorból lehet ajándékot választani. Az első sor a sztaniollal bevont dió-cérnára fűzött két makk-érdekes formájú falevél szintjét képviseli, ez csúcsosodik ki a negyedik sor megolvadt fejű Szindi-csak kicsit kettétört Colt-képcső nélküli Junoszty halmazában. De ha véletlenül negyedik soros halat fog ki a gyerek, az már nyolcszáz

   amit a gyerek három másodperc alatt kifog ötszázért és aztán válogathat a húszforintos kulcstartók között.
   Ugyanez a K&H színeiben: öt halat kell kifogni, aztán lehet válogatni a K&H-s hűtőmágnes, a K&H-s "királyfi/királylány vagyok", illetve "okos vagyok" kitűzők között, vagy van még nyilacskás matrica, ami nem ragad fel sehova.

   De tulajdonképpen a gyerek bosszantott fel. Beálltunk egy sorba, álltunk tíz percet, akkor elunta, meglátott valami mást, átálltunk abba sorba, da capo al fine, szerintem az ott töltött három órából kettőt tuti sorbanállással ment el. És hogy közben ne unatkozzon, persze szórakoztatni kell. A végére már csak hörögni tudtam.

   Van az alap, tőzegagyú ügyfél, és van az, amelyik csak lusta. Azt látja, hogy "error" és már emeli is fel a telefont. Bocsánat, azt nem látja, mert nem is olvassa el, mert nem rá tartozik, csak azt látja, hogy valami piros.
- Jó napot kívánok, XY vagyok a fordítóirodából és nem megy a levelezés.
- Mi a hiba tulajdonképpen?
- Nem mennek el a leveleim. Jönni jönnek, de nem mennek el.
- Mi a hibaüzenet?
- Nem tudom, de rossz az egész, jöjjenek ki, csinálják meg.
- Azért olvassa fel, legyen szíves. Tud angolul... ugye...?
- (sértődötten) Hát persze. Ööö, aszongya... ...the recipient's mailbox is full.
- ... (kis hümmentés = értened kell, mi van odaírva. Levonod-e a logikus következtetést, vagy baszogatsz még a hülyeségeddel)
- ... Pardon.

   De legalább van, amelyik belátja.

2006. 06. 09.
  Láttam élőben is azt a sátrat, amit a plakát szerint 2 másodperc alatt fel lehet állítani. Ez azért túlzás egy kicsit, de ha a rögzítéstől eltekintünk, csakugyan. Ilyen szénszálas rugalmas nemtommi van benne, szétpattan a picsába és kész. Viszont gyakorlás nélkül ne álljunk neki, mert lehet, hogy összecsomagolni viszont nem fogjuk tudni és nem lesz mindig kéznél egy készséges eladó, hogy helyettünk lebirkózza a megvadult, fújó, hörgő, pattogó, tokjába visszabújni nem akaró vászonvadállatot.

   Úgy elment ez a hét kis piszlicsáré buziságokkal, mint a sicc. Jól van, közben volt egy nagyobb buziság is. Meg volt egy ordenáré nagy is, de annak még nincs vége. Azt hiszem, már rájöttem a megfejtésre, de nem akarom elkiabálni, hátha mégsem. Szombat betáblázva, vasárnap fele betáblázva, a másik fele is, hétfő úgyszintén, kedd tózse, az ember észre sem veszi és már tele is van a fasza az egésszel.

   Csak példaképp, milyen is egy kis buziság. Tegyünk be egy USB-kártyát egy gépbe. Kerítésen bedudálástól a pénz zsebrerakásáig mindenestül tíz perc, amibe egy kávé is belefér, csudajó, az ilyet szeretjük. Félóra után már kevésbé szeretjük, amikor kiderül, hogy a kártya mellé adott CD gyári hibás, a környéken levő mindegyik CD-olvasó csak úgy tesz, mintha olvasná.
   Nadehát van internet. A szomszédban, mert emberünk úgy oldja meg olcsón a vírusvédelmet, hogy nincs internet. Driver leránt, gépbe bepöcköl, majd driver mondja, hogy ő szeretne egy szervizpakkot maga alá. Sebaj, szomszédba át, szervizpakk leránt (még félóra), gépbe bepöcköl, majd a szervizpakk úgy két másodperc múlva közli, hogy a telepítés megszakadt, oké. Szomszédba át, ott is egy kávé, némi keresgélés után megvan a KB cikk, miszerint valami antispyware időnként kiregisztrál egy-két dll-t a vindózból, mert neki nem tetszik a pofájuk. Az rejtély, ilyen antispyware hogyan kerülhetett fel a gépre, mindenesetre most nincs ott, viszont a dll-ek visszaregisztrálása segít a gondon, kávé, ha mondom és délután öt helyett este nyolckor már lehet is elégedetten távozni.

  Volt egy gyűlés, nagy, nehéz elszánásokkal, hogy most, MOST mondjam meg azonnal, mi kell ahhoz, hogy a cég infrastruktúrája ne a sarki közértéhez hasonlítson, ahol még tekerős pénztárgép van. Kicsit reménykedtem, hátha nem úgy lesz, mint az előző négy alkalommal, amikor ugyanezt kérdezték. És amikor mind a négyszer kiderült, hogy húszezer forintnál többe kerülne, akkor mind a négyszer a "majd meggondoljuk" sorsára jutott az egész. Nagyon úgy tűnik, hogy mivel most is többet számoltam húszezer forintnál, most is.

   Az egészet a gyerek szívta meg, mert amikor épp fürdésidőre hazaestem, nagyban alkudozott nejemmel, hogy csak akkor megy bele a kádba, ha nejem lehúzza a zokniját és hoz neki almalevet. Nejem vöröslő arcából ítélve az alku már jó negyedórája tarthatott, így beavatkoztam. Ha mire háromig számolok, nincs bent a kádban zokni nélkül, másnap nem megyünk a játszótérre. Egy.
- Apaaapaa, de anya nem akarja lehúzni a zoknimat és az almalé...
- Ne te szabj nekünk feltételeket. Kettő.
- Apaaapaaaa, ne számolj! Ne számolj, hagyd abba, ne számolj stb.
- Fiam, menj be a kádba ahelyett, hogy itt vered magad.
   Két percet vártam a hárommal, húztam, amíg csak lehetett, de amikor a Hhhhhhhhh... elhangzásakor csak még nagyobb hangerővel kezdett el rinyálni, eluntam. Árom. Holnap konyhaszolgálat, krumplit pucolsz tompa késsel.

2006. 06. 05.
   Misszió komplettálva, családi videokazettáról családi videoDVD elkészítve, viszont a sokak által istenített TMPGEnc nekem nem jött be. Valamiért a köcsög fogta magát és a film úgy egyharmadától a hangsáv frekvenciáját elfelezte

   de legalább következetesen. Tizedmásodpercre meg tudom mondani, honnan kezdi el elbaszni, de az rejtély, hogy miért, állítgattam mindenfélét, nem lett jobb sehogy sem

   ezért a vidáman fürdőző, csapkodó gyerek visongása -ha csak hallgatja az ember- leginkább egy bálna vidámkodására hajaz, amint súlyosan zuhan a soktonnás test az óceánba, közben pedig elnyújtott vukiüvöltés hallatszik. Az Ulead VideoStúdió az viszont korrektül konvertál, csak ne volna olyan nagy és egyébként -az én szempontomból- hasznavehetetlen.
   Volt tervben a Vasúttörténeti Múzeum, de egyrészt az időjárás is túl őszies volt, másrészt a gyerek is elkezdett fosni

   Nem tud előre szólni a kis nyomorult. Ha már szól, akkor izibe. Ez különösen pl. a Tesco pénztárjánál tud jól jönni, minden eldob és budi keres, különben lehet visszamenni és megkeresni a Vanish-es csajt, hogy most nem jóddal meg céklával, hanem fossal is kipróbálhatjuk a csodakavarást a csodaanyaggal

   viszont ezzel a konvertálósdival kiválóan elment az egész hétvége. Csak nejem hőbörgött, hogy nem tud lövöldözni, de aztán a gyerekkel eltereltettem a figyelmét.

2006. 06. 04.
    Megnéztem a Szilvuplét az Ó utcában és megnéztem a Da Vinci-kódot a Camponában. Még egyszer egyiket sem, ha nem feltétlenül muszáj. A szakmai lelkiismeretesség nem mindig pozitív dolog.

   Viszont a Szilvupléban kapott CD kiváló emlékrohamra késztetett, a Born To Be Wildról van szó, sajnos egyre kevésbé tűnik valószínűnek, hogy valaha is sikerül megrendeznem a Born To Be Wild-fesztivált

   már nem merem azt mondani, hogy az én ötletem volt, azt sem, hogy részt vettem a kitalálásában, mindenesetre valószínűleg ott voltam a környéken

   ami arról szólna, hogy a meghívott együttesek/szólisták bármennyi időt játszhatnak bármilyen stílusban, egyetlen kikötés lenne, hogy csak és kizárólag a Born To Be Wild-ot volna szabad. Az átszerelések alatt sem volna csend, akkor magnóról szólna a zene. A Born To Be Wild, természetesen. Valami sörgyárral kellene gyártatni BTBW-sört, átcímkézni pálinkákat, viszkiket, ezáltal a pultnál rendelés is egyszerűbbé válna. "Egy bornit kérek". Póló, bögre, kulcstartó, öngyújtó alapvetés. Abban sem vagyok biztos, hogy hány naposra kellene tervezni az egészet, de minimum kettőre, hogy reggel a sátrazó vendégeket a Born To Be Wild-dal lehessen ébreszteni a körbejáró lármázóautóval. Reggeli torna (a Born To Be Wild-ra, persze, miért, mit vártál?), és persze lenne kis pecsételős füzet, aki mindegyik együttestől szerez pecsétet, hogy végighallgatta a koncertjüket, kap ingyensört.

2006. 06. 01.
Techrovat.

   A kompúterem pedig azért döglött meg, mert a nejem kapott egy videokamerát. Innen indult az egész. Aztán jött az, hogy tele lett a kazetta, és csináljak belőle videoDVD-t, mert az jó.
   Jó is, csak az én gépemmel nem egyszerű, tekintettel arra, hogy a processzor kevés a röptiben mpeg-csinálásra, a hely meg kevés a nyers DV-AVI-hoz, ami kijön a kazettából. No, vettem egy SATA vincsesztert (gondoljunk a jövőre) meg egy SATA-kártyát (már látom, vennem kell egy USB 2-es kártyát is, igen, ilyen öreg a gépem), szakértő módon összedugtam az egészet, majd nem indult el a gép.
   Aztán kicsit elindult. Aztán nem. Aztán már majdnem. Aztán teljesen, csak két perc múlva befagyott. Aztán már végérvényesen nem.

   Közben a vindóz úgy megmakkant, hogy mindent visszaszerelve sem akart elindulni, csakis csökkentett üzemmódban. De van neki ez a fasza rendszerhelyreállító szolgáltatása, gondoltam, majd azzal, végre ne hiába foglalja a helyet. A helyreállító szolgáltatás sajnálkozva közölte, hogy maximum egy két héttel ezelőtti állapotot tudna visszaállítani, és akkor annyival lennék előrébb, hogy megint meglenne a gépen a Pinaleső Póker, amit egy gyengébb pillanatomban próbáltam ki

   Kurvanyád. A bennem lakó Mr. Hyde-dal eltetettem a láncfűrészt és másnap pár óra után szinte azonnal rájöttem, hogy a nejlonból elővett gyári új SATA-kábel szopatott rommá, aminek a csatlakozójában az egyik érintkező kicsit lejjebb volt a kelleténél. No nem baj, négy év után újrahúzni, az nem rossz részidő.
   Így gondolja meg mindenki, vesz-e akár egy nyalókát is az asszonynak, ki tudja, hová fajul az ügy. A gyűrűről nem is beszélve.

   Vettem egy távirányítót is, mert régit hiába fürösztöttem tejben-vajban meg kenegettem varjúhájjal, már nem nagyon akart működni, helyettesítő típus pedig nincs. Lehet venni eredetit aranyárban itthon, vagy van Írorszégban olcsóbbért, csak annak ide is kell jönni és útközben az is megdrágul. Node a teknika ma már csodákra képes, Logitech Harmony 525 in da house.
   Van ennél szebb, meg jobb (meg főleg sokkal drágább), de attól, hogy színes kijelzős meg akkumulátoros meg mittudoménmimég, a gyerek nem tud jobban golfozni vele a partvisnyéllel.

   Atom jó , nekem nagyon tetszik

   Van hozzá jó nagy készülék-adatbázis, de ha az is kevés -vagy amivel én találkoztam, hiányos- simán lehet tanítani is, összevissza konfigurálni, jól szétbaszni az egészet, defaultra reset nincs, a firmware-t kell hozzá újrahúzni

   csak az átlagos háziasszony ne próbálkozzon meg vele, kizárólag ha a háziorvosa meg a gyógyszerésze is jelen van jelentős mennyiségű nyugtatóval. Meg van szélessávú internetkapcsolata, mert modemmel hajhullás belőni. Meg -ha kicsit bonyi a rendszer és extrákat is szeretne a default szopáson kívül- nagyjából tisztában van vele, melyik IR-parancs mire jó, mert könnyen előfordulhat, hogy csatornát akar váltani a tévén és erre leáll a légkondi.