2013. 06. 28.
    Egy testületi döntés nem egyszerű, főleg, ha olyanok ülnek a testületben, akiknek valójában fogalma nincs, miről is van szó. Bocsánat, akiknek valami fogalmuk van, márminthogy láttak már olyat és ezért valamennyire hozzá tudnak szólni. Nem tudok Köcsög Józsefeset írni, mert nincs felháborodás. Sőt, végtelen nyugalom van. Majd foglalkozunk vele. Majd megbeszéljük. És amikor már majdnem látszik valami döntésféle, valaki felvet valami irdatlan marhaságot, aminek utána kell nézni. Parkinson írt hasonlót, amikor bizottsági ülésen fogadnak el költségvetési tételeket ("Az érdeklődés nullfoka").

- Atomerőmű : kétszázmilló font.
Két perc alatt, csont nélkül átmegy, mert senkinek fogalma nincs, ez sok vagy kevés, mennyibe kerül egy atomerőmű, egyáltalán mi az az atomerőmű, de senki nem meri bevallani, hogy fogalmatlan.

- Biciklitároló : negyven font.
Na itt már mindenkinek van mondanivalója, látott már biciklit, biciklitárolót, fából, fémből, tetőset, tető nélkülit, hány darabos, kell-e egyáltalán. Két hónap ülésezés és számtalan egyéb ötlet (vegyenek inkább bérletet, megnézik, mennyien járnak hajóval, nem kellene-e buszjáratot indítani és fuvarozást is vállalni az üres időben stb., stb, stb.) után még mindig tud lenni az a döntés, hogy majd meg kell még ezt beszélni, mert tényleg, mi van, ha bérelnek valahol egy biciklitárolót és csak onnan kell járni busszal.
    Közben meg esetleg ellopják a bicikliket, de az most nem fontos, itt most elvekről van szó, meg hogy mindenki fontosnak érezheti magát. Ilyen értekezletekről olvasni vicces, de ott lenni valami rettenetesen irritáló.

   De legalább megjavítottam a házimozi-erősítőt. Okos gép, először is bekapcsoláskor egy kis relé vár pár másodpercet, amíg az eletronika összeszedi magát, beállnak a munkapontok és csak akkor kapcsolja rá a hangszórókra a készüléket. Ha pedig valami zárlatot észlel, a reléket be sem kapcsolja, csak kiírja, hogy "Protect" és ennyi. A hiba az volt, hogy bekapcsoláskor a reléket csattogtatta úgy fél percig, aztán vagy protect lett, vagy nem.
   Nehéz volt nekiállni, mert erről megy minden, és valaki okvetlenül tévézni, rádiózni, DVD-t nézni, játszani, valamit akar. Vagy nem ilyesmit, de velem akarja (nem tudok átjutni ezen a pályán, nézd meg, milyen tizenkétféle színes fikagombócot csináltam az oviban, süssük meg őket stb) de és akkor sem tudok a javítással foglalkozni. De végre megvolt az alkalom, mindenki elment piacra, tuti valami érintkezési/forrasztási probléma, legyőzöm.
   Éppencsak szétszedni sikerült, mire visszajött mindenki, érzésre hetven csavart kellett kitekerni (amik közül tíz el volt dugva valami alá), mire ki lehetett venni a panelt. Forrasztás, összerakás, visszadrótozás, bekapcs. Mivel már otthon volt mindenki, csak fogsor között kurvaanyáztam, az erősítő most már nem csattogott, hanem stabilan hozta a "Protect" feliratot.
   Jópár órával, körülbelül hat teljes szétszedéssel-forrasztgatással-méricskéléssel-összerakással és számolatlan mennyiségű átokkal később nejem érdeklődött, hogy sikerült-e eltüntetnem a feliratot. Erre teljesen őszintén tudtam mondani, hogy igen, addigra ugyanis eljutottam oda, hogy a készülék semmit nem írt ki, be sem kapcsolt, még egy sértődött relécsattintásra sem méltatott. Annyival tudtam vigasztalni magam, hogy már tíz perc alatt tudom szétkapni és összerakni. Elkezdtem nézegetni a netet, mennyiért lehet hasonló erősítőt kapni, aztán úgy döntöttem, még egyszer nekifutok, ha most sem sikerül, kivágom az egészet a kukába és majd veszek egyet. Úgy egy év múlva. Ezúttal tényleg teljesen összeraktam

   a harmadik szétszedés után az ember már spórol az idővel-ideggel, nem dug fel pár macerásan csatlakoztatható, ráadásul a végfok szempontjából irrelevánsnak ítélt ezt-azt

   és csodák csodája, elindult, nem recsegett, nem csattogott összevissza, működött. Tényleg nem értettem, még most is csak összeesküvés-elméletem van a dologról, hogy a gennyláda nem csak a végfokba mért bele, hanem bármi baj volt, pl. a meglepően nagy ládában meglepően kis helyet (fél cigisdoboz) elfoglaló tuner hiányát is rossz néven vette. Vagy nem tudom, a készülék tényleg megijedt és gyosan megjavult, ilyenre is láttam már sok példát.
   Jut eszembe, tényleg mondanom kellene a nejemnek, hogy muszáj elválnunk. Hátha.
   

2013. 06. 12.
      Ennél agysorvasztóbb értekezleten már régen voltam. "Ez akkora dolog, hogy projektbizottságot kell alakítani [...]. Benne kell lennie természetesen az ügyvezetőnek, hogy ellenőrizhesse a munkát [...]. Igen, jó, hogy mondod, benne kell lennie a céges ügyvédnek, hogy ellenőrizhesse a szerződéseket [...]. A könyvelő? Persze, az is, benne kell lennie a könyvelőnek is, hogy ellenőrizhesse a pénzügyeket. Benne kell persze lennie a partnercég ügyvezetőjének, jogászának és könyvelőjének is, hogy ők is ellenőrizhessék." És benne kell lennie még ennek-annak-amannak, hogy ellenőrizhesse aizét.
    És nem mertem feltenni a kérdést, hogy oké, mindez rendben

   már ez sincs rendben, mert egy projektszervezet jó esetben nem arról szól, hogy politikailag kiket kell belevenni, hogy ellenőrizhessenek bármit, még rosszabb esetben pedig bele is szólhassanak bármibe, mert abból csak a káosz lesz

   de ki lesz az, aki tényleg dolgozik is, mert a végén még én leszek az.

   Hát ez gyorsan ment. Kár volt törni magam a nyudíjfolyósítónál az özvegyi nyugdíjjal, mire korrektül beadtam a papírokat, már jött is a telefon, hogy lehet elvermelni a mamát is, aki nem az anyám, hanem a fater új felesége volt, csak így (márminthogy per mama) egyszerűbb a nevezéktan.
    Régebben mondtam is nejemnek sötét arccal, hogy muszáj elválnunk

   jut eszembe, fel is kell melegítenem megint ezt a viccet, mert még elkanászodik

   mert mi lesz így a családi hagyományokkal. Nagypapa ugyanis, amikor a felesége már a végét járta, hívatta a papot. Nem értettem, az öreg sosem volt nagy templombajáró, sőt. Nekem akkor derült ki, hogy akit eddig annak hittem, az nem a felesége, az öreg akkor kegyelmezett meg neki, hogy na jó, így erre a pár napra már egyebassza, jöjjön a pap, összeházasodhatunk. Meg akkor ugyanazzal a körrel már az utolsó kenetet is el lehet intézni.
   Szóval a nagymama nem is volt a nagymama. Az az elejétől megvolt, hogy a faternak a mama nem az első felesége, de hogy hogyan is volt a történet, azt a mamától tudtam meg, nemrég, amikor már neki mindegy volt és nem akarta, hogy hülyén haljak meg.
    Nem mennék bele a részletekbe, de jópár brazil szappanopera-epizódra való történetet mesélt el, benne egy különösen kínos karácsonnyal, amelyre mindenki meghívta az ismerősét és ott derült ki, hogy hoppá, de kicsi a világ, vagy másképp milyen nagy a család, mármint lyuksógori és kúrópajtási értelemben. Azt hiszem, a szűk rokoni kapcsolataimról mindennél többet mond, hogy a temetés utáni vendéglőzésnél a tízegynéhány közvetlen hozzátartozóból hétnek különböző volt a vezetékneve. És az is érthető, miért szarok bele teljesen az ilyesmibe, nekem az az alap, hogy simán megjegyezhetlen, ki kinek a milyen kapcsolatából származik. Tényleg már csak egy amnézia hiányzik.