2019. 10. 31.
   Egyszer már hörögtem ezen, de most megint szembejött, hogy az őszi szünetben, amikor a sok kis geci otthon van, vele meg apuka és/vagy anyuka is, akkor egyrészt a GDP zuhan, mert apuka és/vagy anyuka nem termeli. Másrészt aztán délben eszükbe jut, hogy enni kellene és elmennek a plázába, az egyik beáll a sorba, a másik meg a testével elfoglalja az ülőhelyeket mindaddig, amíg a sorbanálló sorra nem jut.
   De mivel ez a nagyszerű ötlet, miszerint ebédidőben menjünk a plázába ebédelni, rengeteg mindenkinek, akinek őszi szünetes a gyereke, eszébe jut, ezért a sor kurva hosszú, ezért sokat kell várni, így gyorsan teleszaladnak az asztalok semmittevő kis semmirekellőkkel, akik sok-sok ideig foglalják az asztalt mindazok elől, akik -velük ellentétben- dolgoznak és termelnék a GDP-t és nem mellékesen már tele tálcával keringenek, hogy hová a faszba lehetne leülni a kis nyomiktól.
   Méghogy családvédelmi akcióterv, lónak a faszát, még túl sok is van belőlük.

==================

   A győri kekszgyárnak is a kurva anyját, amiért olyan zörgős zacskóba csomagolja a háztartási kekszet, hogy éjszaka nem lehet sutyiban lopni belőle, mert mintha a szekrény szakadna le, olyan hangja van.

   Úgyhogy pina.

2019. 10. 14.
   Azért érdemes idegennyelvű meetingeken

   mármint olyan idegen nyelvűn, amit nem nagyon ért az ember azon kívül, hogy mi koraszón, cerveza és el szombréró

   megjelenni, mert marha érdekes dolog a metakommunikációból megfejteni, mi a picsáról is van szó. Oké, a fő témát sejti az ember (valahol valamikor csinálni kell valamit), de amikor látszik, hogy az ottlevők többségének valójában most akarják eladni azt, amit már konkrét határidőre csinálni kell, az érdekesebbé teszi a dolgot. Ugyancsak érdekes dolog megfigyelni, kit érdekel valamennyire is a téma (beleszaróbbak internet, pasziánsz, idegesebbek távoli asztal, routerkonfig), ki kérdez udvariasságból, ki azért, hogy a többiek lássák, hogy ő ott van, zsezseg, hogy kérdez, hogy ott van.
   És a teljesen ellenségesek, akik egy vakkantó félmondattal izzasztják le az előadót, aki a megtántorodás után felkel a padlóról és folytatja, bár kissé szerényebben. És az egyezségre jutásnak az a csodálatos pillanata, amikor a jobbára újlatin nyelvcsoporthoz tartozó multikulti miniközösség némi botladozás után eldönti, hogy az Artisjust (amit én eddig csak artiszjuszként hallottam) márpedig ártizsüszként kell kimondani.

   A ló néz, a csikó lát, hallgassunk Chick Coreát.