2016. 11. 21.
  Volt jópár, munkát és döntést igénylő dolgom, ezeket (legalábbis kívülről így látszott) katatón magam elé nézéssel megoldottam, de sokat kellett nézni és erősen. A transzból kijőve feltűnt, hogy de nagy lett a látogatottság itt a weboldalon, de csak az ukránok szorgoskodnak, vagy egy ukrajnai botnet, hát sziasztok.

   Itt az ősz, elkezdődött a vadászati szezon, hogy baszná meg az anyját.

   Nem tudom, mennyire közérdekű információ, de ha elbaszunk valami komolyabb jószágot és sokat akarjuk szopatni magunkat, akkor a helyileg illetékes vadásztársasággal kell egyezkedni.

   Az elv egyszerű, az elütött állatnak van valami értéke, ezt nekünk kell állni a vadásztársaság felé

   az Előbőrember a Fityman, szúrnám teljesen indokolatlanul közbe

   az autónkban esett kárt pedig a vadásztársaság fizeti ki nekünk. Az egyenlegből kijön, ki fizet kinek, hogy milyen tempóban és mennyit, azon el lehet pár évet vitatkozni, hacsak az ember nem nagyvonalú és mondja azt, hogy kaszkó, az őzet meg egyék meg a vadászok.

   A telefont végigtúrva azt a képet is megtaláltam, amin a nyaralás egy elég tipikus pillanata rögzítődik, egyben fotózási képességeimet is jól illusztrálja.

   A képen Jorgosz (vagy Sztavrosz? nem emlékszem) és egy barátai közül egy látható (a plakátokon "...osz és barátai" volt). Természetesen az, ami lényeges, nincs a képen. Ez pedig a kölyök üdítősüvege, ami ha kiürül, akkor lépés van, mert ő ezt az egészet állatira unja és menjünk már innen. Ezért nem tudtam meg, hogy Jorgosznak (Sztavrosznak) hány barátja is van, pedig érdekelt volna a dolog, na majd talán egyszer.
   És persze azért tipikus a pillanat, mert elég sok mindennel így volt (van), ugyan végre sikerült bejutni a templomba, felmenni a hegycsúcsra, bármi, de ha uncsi, akkor tipli, de mán.