2006. 08. 31.
Előléptettek. Nagyjából úgy, mint nejem egy kollégáját, aki egyszer egy külföldi konferencia után azzal tért vissza, hogy mostantól mindenki kéretik urazni őtet. A bejelentőember ugyanis kicsit benézte a nevét (a lapon mint Istvan Kovacs szerepelt) és förszt fon kovakszként kérte fel az előadás megtartására.
2006. 08. 29.
Azt eddig csak hallottam, hogy a jelenlegi magyari oktatás elég siralmas, de egy nap kétszer is látni az eredményét eléggé elkeserítő.
Fúrjunk lyukat a szoba plafonjának a sarkába, hogy le tudjon menni az internet a padlásról a nappaliba. Én fent voltam a padláson, nem volt kedvem lejönni (békebeli négyméteres belmagasság), ezért a közelben sertepertélő leendő internettulaj kislányt (17+) kértem meg, ugyan egy darab madzaggal mérje már meg a távolságot a bejárat és a szobasarok között
feljutottam a fúrószárral a padlásra, ott viszont a téglahalmok, törött cserepek dombjai, bezsákolt ruhák, ilyesmik között egyszerűen nem találtam a lyukat, gondoltam, majd így belövöm, merre is kell keresni
kislányka pedig a madzag egyik végét felkötötte a kilincsre, lelógatta, a másik végét pedig szépen behúzta a szoba közepére, ahol majd a számítógép lesz. A többit nem mondom el, mert erősen becsületsértő.
A másik egy Fornetti pékség, egyetlen, szakközépből frissen szabadult korú eladólánykával.
- Szia, van valami, amiben döglött állat van...?
- Tessék?
- Ööö, húsos vagy májas, vagy valami ilyesmi.
- Igen, van ez a pizzás szendvics.
Jó nagynak néz ki, ennyire nem vagyok éhes
- Lehetne kérni a felét?
- Ó, hát persze.
Kislány félbevágja a pizzát, felteszi az árszorzós mérlegre, gépel kicsit
- Tizenhét forint.
Jó leszek vele, biztosan tanuló még
- Ööö, itt mellettem a plakáton az van, hogy egy egész ilyen az 198 forint. Namost ennek a fele az ugye szerintem 99.
Kislány ránéz a plakátra, aztán a mérlegre, ahol a kilónkénti egységárnak precízen be van ütve a 198 forint, az 0,086 kilogrammjával számolva csakugyan 17 forint. Majd úgy dönt, hogy nem hagyja magát félrevezetni egy ismeretlentől
- De a mérleg ezt mutatja.
Hát ennél többet nem tehetek. De mégis.
- Köszönöm, mindjárt küldöm a kollégámat a másik feléért.
. 2006. 08. 28.
Van, ahol minden megvan, de talán mégse (vö. biztos vs. lehetlen).
"A férjem szerint úgy térdelek, mint egy PhD-s, úgy főzök, mintha a szépségkirálynő lennék, és úgy társalgok, mint egy szakácsnő."
2006. 08. 24.
F99 teorémája úgy globalice az élettel kapcsolatban:
- Semmi sem biztos, viszont semmi sem lehetetlen.
F99 pesszimista megfordítása:
- Semmi sem lehetetlen, viszont semmi sem biztos.
2006. 08. 22.
"...
- Na jó, akkor te mit értesz azon, hogy egy nő jó az ágyban?
- Csak példát tudok mondani. Volt egy nőm, az úgy tudott a cipőmre térdelni, hogy neki ott helyben elhittem, hogy én vagyok az Isten.
- És...?
- És aztán kirúgtam. Két kupakolás között képtelenség volt vele kitölteni az időt.
- Akkor milyen nőre vágysz te tulajdonképp?
- Nyilvánvalóan egy PhD-s kurvára, aki a szépségversenyről a legjobb szakácsnak járó díjat is elhozza.
- Aha. És szerinted...?
- Van ilyen. Biztosan van ilyen. "
És most, hogy végre beletekertem egy zenét a telefonomba, kiürült az életem. Nincs több kihívás.
2006. 08. 21.
Tacskókorom városában is töltöttem a hétvégéből, megcsodáltam, micsoda éjszakai élet folyik
felvilágosítottak, hogy -lévén másnap huszadika- ez kivételes alkalom, egyébként este tízkor már olyan a hangulat, mint a Verdákban. Abban este három autó áll a kihalt benzinkút mellett, fölöttük sárgán villog a közlekedési lámpa. Egy darabig semmi nem mozdul, csak a lámpa zizegése hallatszik. ...bzzzt... ...bzzzt... ...bzzzt... ...bzzzt... ...bzzzt... aztán az egyik kocsi megszólal: a harmadik mindig hosszabb
és meg kellett állapítsam, a békés egymás mellett élés itt is szépen megvalósult. A főút és a mellékfőút kereszteződésében
ez az egyetlen komolyabb kereszteződés az egész városban, nem lehet eltéveszteni, van ennél komolyabb is, de az már kültelek
ha balra megy az ember, akkor ötven méter múlva ott a dizsi, ahol a nagy átlagban meglepően kalácsképű és napszemüveges csajok várják a rövid és zselés hajú és ugyancsak napszemüveges fiúkat. Ha jobbra megy az ember, ötven méter múlva ott az a minden normális városban megtalálható rock/metálklub, ami pincében van és már a lépcső tetején üti a páratartalom a 100%-ot. Előtte pedig a nagy átlagban meglepően anorexiás és fekete pólós csajok várják a hosszú és zsíros hajú, ugyancsak fekete pólós (és anorexiás) fickókat.
Újraismerkedésileg mentem egy kört, kedves ismerősöm, akinél aludtam, másnap felvilágosította a gyerekeit, mi volt az éjszaka. Úgy hangzott, mint egy magyarnóta, aminek minden második sora ugyanaz, jelen esetben ez az "és ott a F99 bácsi megivott egy sört" volt, a jópár versszakos ismertetőt csak az én fingásaim központozták, ez a rossz a régi típusú panelben, hogy a budi mögött húzódó, bádoglemezzel eltakart épületgépészeti csatorna miatt a hetediken is tudják, hogy az elsőn káposzta volt vacsorára.
2006. 08. 19.
Kolléga kölcsönkérte az USB-kulcsomat egy pillanatra. Egy hét múlva érdeklődtem, hogy izémár, erre megvárta, amíg elég sokan lesznek az irodában, majd nagy szabadkozva átadta, hogy "Tessék. Teletöltöttem gyerekpornóval, amit úgy szeretsz."
Kedvenc apukatársam is megosztotta velem problémáit. "Kiment a gyerekem a Szigetre. Valamiért fel kellett hívjam, fel is vette, és érdekes módon minden mondatomat viccesnek találta. Szerinted...?"
Ez a hétvége is tréfás lesz, már megrajzoltam az időlétrát az ilyen-olyan látogatásokkal (helyi és vidéki), kerítésjavítással, szúnyogháló-szereléssel, rokon ide-oda szállításával
...és amikor visszajövök a tántitól vidékről, pont odaérek a buszpályaudvarra, ahonnan az unokahúgot el kell vinni unokaöcsihez, mert unokaöcsi nagyjából -mi az a néhány verszta- útbaesik nagynéni felé, ahová nagybácsit el kell vinni, akit viszont kereszángytól kell kiexportálni, aki kicsit kiesik ugyan az irányból, de ha arra kerülök, pont elmegyek a kutyaeledel-bolt mellett, ahol igazán bepakolhatnék három ötvenkilós zsákot, és azokat el tudnám vinni a Béla bácsinak, aki a kutyeledelért ad majd nekem venyigekarót meg oposszumot, a venyigekarót elvinni ráérne hétfőn is, de az oposszum az gyorsan romlik, úgyhogy haza kell vinni a mélyhűtőbe és délután, amikor viszem vissza az unokahúgot, igazán elkanyarodhatnék vele két faluval arrébb, mert akkor elvihetném tőlük azt a húsz kertitörpét, amit nekem akarnak adni, mert kapták ajándékba és nekik nem kell
hálistennek van benne temetőlátogatás kettő is, ami azért szerencsés, mert elasztikus program, nem kell kivárni, amíg a meglátogatott nagy nehezen befejezi a félórája elkezdett teljesen érdektelen mondatot az "és azt hallgasd meg, hogy a szegény Jóskának hogy belement az ízület a térdébe" témájában.
"A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."
2006. 08. 15.
Volt nekem egy pincebeázásom, volt belőle károm is. De hát ezért fizeti az ember a biztosítást. Szépen összeadtam a frankót, a kárszakértő is kijött és négy hónap múlva
miután betelefonáltam és megígértem, hogy bemegyek és felgyújtom őket a gecibe, két ajánlott levelet is küldtem a részletezéssel, most már tegyenek rendet a szemétdombjukon és találják meg legalább az egyiket
szinte azonnal meg is kaptam az értesítést, miszerint:
"- Az Ön kára jelenértéken: 100.000 Ft
- Avulás: 20 eFt
- Közrehatás: 40eFt (ez azt jelenti, hogy -mivel épp nem voltam otthon- nem álltam neki azonnal menteni a menthetőt)
- Kárösszeg:
40e Ft.
Kérjük, fogadja megbecsüléssel az általunk kiutalt 30e Ft kárösszeget."
Kaptam szép új telefont, mert a régi beadta a kulcsot. Úgy tíz perc után tartottam ott, hogy nem értem, mintegy négy évnyi mobiltelefon-fejlődés hová tűnt. Kicsit játszottam a kamerával, átváltottam centimétert dollárra, majd a szokásos csindzsibindzsik kipróbálása után meg kellett állapítanom, hogy funkcionálisan szinte semmivel nem jobb, mint a négy évvel ezelőtt vett darab. Na jó, több betű fér a most már színes kijelzőre.
2006. 08. 14.
És miután a hétvége ismét munkás volt, most kelhetek fél hatkor és mehetek a világ végére, mert vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy a korai kelés felszabadítja az energiákat, hajnali rigófüttyben autózni jót tesz az emésztésnek, sőt hisznek abban, hogy van Télapó, meg húsvéti nyúl és hogy aranyat tényleg lehet csak úgy lelni. Pedig szerintem a hajnali kelés kizárólag fásult letargiát vált ki, ráadásul körülbelül délre a teljes fizikai-szellemi összeomlás is bekövetkezik.
Ezeknek az embereknek kapát adnék a kezébe, hogy használják alkonyatig és este tényleg a tyúkokkal kellene lefeküdniük, hogy reggelre tele legyenek tyúkszarral. Vagy seggbekúratnám őket egy aidses buzival. Igen, mérges vagyok.
2006. 08. 11. v2.0
Ja és kérdésnél félreértek embereket és helyeslek nekik erősen, aztán később, amikor már boldogan elrohannak és már sehogy nem érem el őket, rájövök, mit is akartak kérdezni tulajdonképpen és arra is, hogy hülyeséget mondtam, de akkor már késő.
Ez volt a tegnapi bejegyzés.
2006. 08. 10.
Már valamivel jobban vagyok, délután volt két szabad órám, az alatt csak némi bágyadt egértologatásra futotta. Meg három irományra, az egyik egy levél volt, amit az egyik parkolótársaság borzasztó hivatalos levelére válaszként szültem,
két oldalt tett ki, majd miután átolvastam és erőt véve magamon kihúztam belőle a "basszátok meg a sarkantyútokat, ti köcsögök", "először tegyetek rendet abban a trágyarakásban, amit ti adatbázisnak hívtok, mocskok" illetve "vegyetek végre fel írni és olvasni egyszerre tudó munkatársakat" jellegű fordulatokat, a maradék fél oldal már nagyjából szalonképesnek volt mondható, bár benne hagytam az "XXX-YYY frsz.-ú gj.-mű ZZZ u.-i parkolást megvalós. tényáll.-nak fennforg.-a"-szerű félmondatokat, csak hogy érezzék, hogy én is tudok hivatalul
a másodikban pedig a marketingeseket hasonlítottam össze a frissen megtért hetednapi adventistákkal, de azt teljesen kitöröltem. A harmadikról meg simán nem tudom, hol van.
2006. 08. 11.
Írok, aztán nem küldöm el. Írok, aztán nem teszem fel. Kiegészítek, aztán a régi verzióval felülírom. Így hagyjon az ember nyomot maga után. Nejemnek -miután látványosan elfelejtettem a szomszédunk nevét- javasoltam, hogy még most váljon el, mert ágytálazni nagyon szar lesz.
2006. 08. 06.
Hogyan migráljunk át egy clustert egy tárolóeszközről egy másikra.
Tervezzünk meg mindent lépésről lépésre. Játsszuk is le virtuálban vagy az asztalon. Készítsünk akkurátus listát a tennivalókról, majd indítsunk egy mentést, aztán trombitáljuk össze másnapra a helyszínre az összes érintett hardver- és szoftvergyár emberét.
A nagy nap reggelén konstatáljuk, hogy a mentés nem futott le. Vegyük észre, hogy ráadásul az egyik clusternode az éjszaka hardverhibával összedőlt. Szerencsére jelen van a hardverszállító, aki egy órán belül elhárítja a hibát. Kezdjünk örülni, majd azonnal szomorodjunk is el, amikor a félig sem felállt node mellé hasal a másik node ugyanazzal a hardverhibával.
Amikor legalább az egyik node végre él, az új tárolóeszköz driverét tegyük fel. Az új tárolóeszköz nem látszik. Szedjük le a régi tárolóeszköz driverét. Eztán egyik eszköz sem látszik. Játsszunk el ezzel egy darabig. Amikor semmi nem akar sehogysem elindulni, olvasgassuk az internetet és közben hívjuk fel a szoftvergyártó forróvonalát. Miután beszéltünk pár tanácstalan magyarral, pakisztánival és amerikaival, és az interneten sem találtunk semmit, rendeljünk pizzát és gunnyasszunk, várva, hogy legalább a másik node elkezdjen menni.
Miután kaptunk pár hotfixet, telepítgessünk. Nem fog tőlük megjavulni semmi, de legalább telik az idő. Ha megjavult a másik node, azon próbáljuk elindítani a mentést, majd anyázzunk, mert a szalagos egységnek bár a teste ott van, a lelke valahol máshol jár.
Küzdjünk kicsit ezzel is, majd -mivel közben kicsit elszaladt az idő- váltsunk koncepciót és próbáljuk meg legalább az eredeti állapotokat visszaállítani. Miután ezzel pár órán belül megvagyunk és lassan este tizenegyre jár, indítsunk el egy mentést és fogadjuk meg, hogy minden ilyesmit úgy kezdünk, hogy megvizsgáljuk, nincs-e valami halott indián elásva az épület alatt.
2006. 08. 04.
Mivel ezen a héten többek között úgy ezerhatszáz kilométernek lettem boldog kis gazdája, csak ismeretterjesztek.
A Fahrenheitben a férfias rockzokogás az ez ( uennjuleffoszeenemaaanikööőőőő), a funky pedig ez (óúóúóúahhahhaa). Többek közt.