2005. 11. 30.
   Bravó, Pachmann

   Pachmann zongorista volt, egy koncerten valami nagyon kemény futam után abbahagyta, felállt, megcsókolta a saját kezét, felkiáltott, hogy "bravó, Pachmann!", majd visszaült és folytatta

   itt szentségelek, hogy a csicsórúter milyen háklis darab, csak sznobok vesznek ilyet satöbbi. Errefel amikor rúter kell, milyet vetetek? Sznob lettem. Vagy egyszerűen nem vagyok normális.

   Mintha valami mozgás lenne a láthatáron. A tulajdonosváltás óta csak az látszik, hogy a régi és az új felsővezetés egyaránt kizárólag azzal foglalkozik, hogy két kézzel szorítja a széke karfáját, miközben a másikat próbálja kibillenteni. Kakasozás kicsit nagyobban. Ennek következményeképp nyilván egyiknek sincs sem ideje, sem ereje dolgozni. Jelenleg mind a két fél úgy tesz, mintha ő nyerte volna meg a viadalt, dicsőséges bejelentések és suttogó propaganda mindkét oldalról. Én leginkább a takarítónőre szavaznék, őt látom, hogy csinál valamit, vagy ha azt nem is, legalább az eredményét.

   De sűrű kezd lenni ez az év vége.

2005. 11. 29.
   Újra közelít a karácsony, új Praktika, nejem adventi koszorút hegeszt (ehhez nekem két másikat kellett szétszedni az alkatrészek miatt), adventi naptárat csinál (kis számozott zacskós nemtommi), ehhez nekem kellett drótokat darabolni, ragasztópisztollyal bohóckodni, varrógépet javítani. Melyik kiadó csinálja is ezt és miért nincsen még eladva valami normális, külföldi befektetőcsoportnak, ami csak arra vár, hogy racionalizálás örvén kirúghassa a náthás faszba az egész szerkesztőséget? Az ablakfestő-készletet már véletlenül feltettem a konyhaszekrény tetejére, mélyen a gofrisütő doboza mögé.

2005. 11. 28.
    A még régebben hazahozott pár játék egyike a Stolen, ami olyan Tömbréder-szerű ugrálós, csak nem lövöldözős, hanem lopkodós. A gépem úgy letérdelt, hogy csak búsongtam, bazmeg, már minden ki van kapcsolva, 640x480-ban tombolnak a pixelek, még csak a menüben vagyok és meghúzom az egeret, a kurzor pedig mintegy fél másodperces lauffal megy utána, mintha valaki smirglit ragasztott volna alá.
   A végső lökést a gyakorlópálya adta meg, ahol tizennyolcadikra sem sikerült valami teljesen pimfnek kinéző ugrás, uninstall. Tanuljatok meg programozni, vagy rendesen portolni, köcsögök.

   Előrehozott karácsony, DVD-lejátszó vétel. Mert a Zénó (gyurmafigura) nincs meg VHS-en. Izzítás után tíz perccel már megbántam a vételt, a gyerek teljesen begőzölt, hogy tizennyolc résznyi Zénó és bármelyik részt bármikor el lehet indítani, nem kell oda-vissza tekergetve keresgélni. Még most is visítva magyarázza már teljesen fásult nejemnek, hogy volt az, amikor Zénó a porszívóval baszta a kurva anyját szerencsétlenkedett, mintha mi is nem láttuk volna legalább ötször. Eddig.

   Reggel kaptam egy emilt, hogy elfogadták jelentkezésemet egy tanfolyamra, hohó, a hét többi része meg van oldva. Aztán jött a kisfőnök, hogy holnap ugye nem megyek sehova, mert jön az izé, hogy beállítsa az akármit és nekem feltétlenül ott kell lennem. Aztán jött a nagyfőnök, hogy ugye holnapután nem megyek sehová, mert jön a másik izé, aki a másik akármit állítja be és nekem feltétlenül ott kellene lennem.
   Anyáztam egy sort, mire jött kollégám, hogy most olvasta, hogy az oktatás tárgyát képező szoftvernek lassan annyi, mert az új vasak ezt vasból megoldják. Kisfőnök és nagyfőnök ezt hallva pedig kórusban bólogatott, mint egy mini rokkerbrigád, kapóra jött ez nekik, mint leltárhiánykor a raktártűz. Elmehet mindenki a picsába.

      "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2005. 11. 24.
   Ha az ember ügyes, a rövid, ám férfiasan karakteres fingást álcázni tudja a hűtőajtó becsapásával. Precizitást, ütemérzéket, önuralmat, valamint azt a pillanatot igénylő feladat, amikor éppen a nyitott hűtő előtt jön ránk a kényszer. Megfelelő kivitelezéssel életünk párja sosem jön rá, mikor s hogyan gyaláztuk meg az otthon melegét.
   Mondom, ha az ember ügyes.

2005. 11. 23.
   Nem hiszem el. Csak egy pillanatra hagyok ki, aztán azon kapom magam, hogy negyedóra rákészüléssel -mert akkor jönnek rá, hogy én legalább láttam már ilyet, még ha csak messziről is- kereskedelmi támogatást kell nyújtsak, azaz tőzegbányász szintű vezetőknek

   vannak ilyenek, az ember egyszerűen nem érti, hogyan lett ennek cége. Hülye, írni nem tud, beszélni sem. Engem arról sem tudna meggyőzni, hogy egyedül képes bemenni egy forgóajtón, mert hol van róla a kilincs, a kapa kiesik a szájából, aztán dobálózik a milliárdokkal. Faszomszekrény

   kell elmagyaráznom, hogy a mi szarunk miért citromillatúbb, mint a szomszédé. Amikor kérdés van, az a legrosszabb. A setét állatja.

2005. 11. 21. v2.0
    Mivel itt vannak a hosszú, unalmas esték, ezért az esti játékok is egyre hosszabbak és unalmasabbak. Talán a legszarabb mind közül a közvetlen vacsora utáni "Apppaaapppaaa fogócskázzunk", ami -ha nem vigyáz az ember- garantálja a gyors fogyást is, tekintettel arra, hogy a kanapé körül zajlik mintegy hetven-nyolcvan körön át.
   Ma újítottam, közöltem a gyerekkel, hogy csak a tekintetemmel fogom követni. Legnagyobb meglepetésemre lelkesen beleegyezett, így relatíve könnyedén futtattam le vele a kismaratont, közben időnként még be is előztem neki, hadd fáradjon. De még így is ő nyert.

   Nívós flash-animáció gyártása közben nejemmel konzultálok.
- Te, azt írjam, hogy aszonta, vagy hogy azt mondta?
- Nem tudod eldönteni, hogy műparaszt legyél-e?
- Igen, nem, mert a többi rész meg nem műparaszt, aztán kicsit kirí a környezetből.
- Írd csak, hogy aszonta, akkor mindenki azt hiszi majd, hogy csak műparaszt vagy, pedig.
- Fiam!! Anya fogócskázni akar veled!!

      "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2005. 11. 21.
   Ha ez, amit az imént adott nekem a kolléga, tényleg igazi Hershey's, akkor nem csodálkozom, hogy a japánok bombázták Pearl Harbort. Csak azt sajnálom, hogy magáig a csokigyárig nem jutottak el. Annyira kurvaszar, hogy kizárólag trágár szavakat találok rá. Egyenesen hányásízű, bazmeg. Vagy most már tudom, honnan van a mindenízű drazsé a Herripotterben, ez a csoki by design ilyen, csak szokás szerint rábasztam.

2005. 11. 17.
    Azt hiszem, előbb-utóbb valakit fejbe fogok vágni valami nehézzel, ami ráadásul szögekkel van kiverve. Az alany pedig az Aggódós Ügyfél lesz. Aki megrendeléskör kiköti, hogy márpedig neki a gépére kell a putty.exe. Aztán véletlenül arra jár, és akkor már beugrik, hogy személyesen is elmondja: neki az a putty.exe kell a gépre. Este nyolckor telefon. Ugye a putty.exét nem felejtettük el.
   Másnap susmus Aggódós Ügyféltől. A putty.exét innen lehet letölteni. Vele egyidőben emil ugyancsak tőle, benne a putty.exére mutató linkkel. Délután Aggódós Ügyfél beója emilezik. A főnök azt mondta, küldjem el ezt neked. Az ácsolmányban pedig ott figyel a putty.exe. Következő nap ismét emil az Aggódós Ügyféltől. Ácsolmány: putty.exe.
   Agyonverem ezt a faszit. Vagy úgy fog járni, mint Trockij, a még meleg holttest mellé pedig névjegyként kőr ász (szál vörös rózsa, Fekete Folt) helyett egy hanyagul odavetett, putty.exét tartalmazó floppy fogja őrületbe kergetni a rendőrséget.

2005. 11. 16.
   Okos emberek ha összeállnak.
   Szerveren (vindóz) kicsi lett a cé, ezért az elméretezett partícióhatárokat kicsit arrébb kéne tenni. Semmi gond, a vindóz tud ilyet, csak a basic diskből (jó magyar fordítással alapvető lemez) kell dinamikusat csinálni, aztán már lehet átméretezni meg csíkozni meg hozzáfűzni meg mindent, ami az ember szívének kedves, ihaj, csuhaj, ripityom. Az alapvető lemezből az ember dinamikusat egy kattintással tud csinálni, hát nosza.
   Aztán jön a lefagyás, mármint a mosolynak az arcról történő, ugyanis indító- és rendszerlemezt (=boot &system) a vindóz így sem nem tud átméretezni. Kis kutatás után kiderül, hogy az alapvető lemezt még jópár program tudta volna macerálni, a dinamikusat már egy sem. A dinamikusból alavetőbe visszaállítás viszont már kizárólag a lesika, újrapartíció, visszasika szentháromsággal oldható meg. Szép az élet, tam-tam. De amíg libák vannak, ötleteim is vannak, sőt.

2005. 11. 14.
    Gyorsan összeszámoltam, hogy ha mindenkinek ki szeretném nyalni a seggét, akkor márciusig hárommillió forintot kellene összekalapálnom. Ebből egy az anyámnak, aki hirtelen megint lakást akar cserélni, másfél a nejemnek, mert jövőre -mivel öt éve nem voltunk sehol- valami egzotikus nyaralás kell, semmi bonyolult, egy egyszerű, óceánparti tibeti kolostor megteszi, ezzel egyszerre volna meg a világtól elvonulás, stressz- mobiltelefon- és emilmentes környezet, valamint a havajdizsigyékénymatrac. A maradék fél meg hálószobabútor, mert a régi ágy

   most látott a nejem valami NASA által kifejlesztett matracot, egyből beleszeretett. Amikor elolvastam az árcédulát (x>270e/db), rögtön fanyalgó arccal kezdtem el mindenféle Columbiákat emlegetni, mint kiváló NASA-tervezést

   nyomja a derekát Borsószem Királykisasszonynak. Éppen borongtam, hogy ez nem fog menni, amikor megtalált a gyerek.
- Apppaaapppaaa! Én el szeretnék utazni valahová!
- Én is ezen gondolkoztam éppen. (Valahová nagyon messzire és nagyon sokáig, hogy amikor előkerülök, akkor örüljenek nekem, hogy egyáltalán élek)  Na és te hová szeretnél?
- A téli sarkra!
- csuklás Ööö, de az messze van, meg ott kib... nagyon-nagyon hideg van!
- kis tűnődés ...akkor Kiskunlacházába.

   Végre valaki. Szeretlek, kölyök.

2005. 11. 12.
   Tanulságok dögivel. Kellően nagy cégnél iszonyatos méretű pénzeket lehet kibaszni hülyeségre. Persze ez csak a magánembernek iszonyatos pénz, napi pár milliárdos forgalom mellett persze kevésbé.
   Azt mindig is állítottam, hogy az ISO úgy hülyeség, ahogy van. Sajnos ha ehhez kellően elhivatott, vagy nem is, kellően megfizetett szakember járul, akkor az illető a veseleszakasztó méretű hátbarúgás kockázatát is vállalva lege artis próbál folyamatot szervezni, függetlenül attól, hogy ez mennyire hátráltatja a tényleges munkát. Aminek következményeképp pl. háromnegyed órát áll egy bútorszállítás, mert mindenki látja, hogy a komód sértetlenül ott áll a teherautón, node hiányzik az aláírás a papírról, ami azt igazolja, hogy egy másik papíron a tulaj tényleg átadta a fuvarosnak a komódot. Mindez hajnal egykor. ISO-s szakember ilyen közel még nem állt ahhoz, hogy véletlenül belefulladjon egy beton virágosládába, ez nekem meggyőződésem. Szerencse, hogy nem konzervgyárban voltunk, mert az ürge biztos, hogy sok 25 dekás kiszerelésben végzi.

   A szomszédasszony bora meg üt.

2005. 11. 11.
   Respekt és tisztelet Zsoltinak, a békának Panxnotded Miklósnak. Happy Days Are Here Again. Heveny nosztalgiaroham a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon. Szerintem van olyan jó, mint az Alvájzlukon, sőt, talán még jobb is, mert nem magyarázza úgy túl.

   Most pedig elmegyek és bevásárolok, tekintettel az előttem álló kb. 36 órás műszakra.

      "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2005. 11. 10. v2.0
   "Nyakó István, az MSZP szóvivője szerint a Budapest több pontján megjelent narancssárga plakátokhoz az MSZP-nek nincs köze."
   Mit nem mond.

   A Váci úti Tesco környékén egy europlakáton vörös sprayvel fújt felirat: "MSZP=HILLERJUGEND". Az élc nekem még tetszik is, a szokásos "a miniszterelnök úr hazudik"-os majdnemkurvaanyázáshoz képest szinte cizellált, mindazonáltal mélyen sértő, mindez két szóban, igen derék, az ilyet értékelem. Azért az illetővel (még) egyszer végigolvastatnám a nyolcadikos történelemkönyvet.

   Ja igen, azt is tudom már, Douglas Adams honnan lopott. A baleseti kárbejelentőn

   a sok biciklis kedvéért: ez az a papír, amit szerencsés esetben közvetlenül az autóstalálkozó után kell kitölteni (szerencsétlen esetben, amikor a résztvevőket tepsiben viszik el, na akkor nem tudom, ki tölti ki, remélem, nem is kell megtudom, legalábbis saját tapasztalatból, igaz, akkor kurvára nem fog érdekelni) hogy holmikorhogyan is volt az úgyvoltazhogy

   középen, nagy betűkkel ez áll: "Őrizze meg nyugalmát!"

    Végre eszembe jutott, mit is akartam elmesélni. Prejudikáció és hogy az mennyire nem szép dolog. Szombat délelőtt jöttem haza, előttünk van egy kis domb, a bukkanót lassan véve megláttam egy tizenévesfoma gyereket, aki igen bizonytalanul állt a lábán, időnként kétségbeesetten kaszált, néha haladt is előre, aztán megint megtántorodott. Ejj, mondtam ez ám a falusi vircsaft, tinédzserek délelőtt tizenegykor mívesen bebaszva, derék, derék.
   Aztán feljebb jutottam a dombon és megláttam, hogy csupán görkorcsolya van rajta.

2005. 11. 10.
   Állíccsuk le a paksi atonyt! - írták alá jópáran a kiáltványt, merthogy az erőművet x évre tervezték

   majdnem hosszan dühöngtem, de az sok gépeléssel jár. Legyen elég annyi, hogy ha valami ilyesmit pl. 30 évre terveznek, az nem azt jelenti, hogy a 29. évben már szétesőfélben van az egész és a technikusok kétségbeesetten rohangálnak fel-alá, hogy a sípoló lyukak közül legalább a nagyobbakat betömjék rágógumival.
   Ennyi erővel lehetne azt is mondani, hogy egy autót 90e km-re terveznek, mert akkorra elromlik benne a vezérműszíj

    az meg már lassan a nyakunkon. Szikinger legalább megindokolta, hogy azért írta alá, mert a hosszabbításról szóló előterjesztés stílusa baszta a csőrét.

   Mint a moziban, szépen végignéztem a tükörből, hogyan erőszakolja meg a kocsimat hátulról egy kék Skoda. A szerencsétlen sávot akart váltani, ezért azt nézte, hogy ott van-e valaki, közben nem vette észre, hogy elöl piros lett a lámpa és megállt a sor. Annyit tudtam csinálni, hogy ráléptem a fékre, legalább az előttem levőbe ne toljon bele. A kb. két másodpercre tervezés bejött, papír kitölt, én eljöttem, őt meg majd elvontatja valaki.

   Már megint szívat az internet. Nincs meg véletlenül valakinek az a "Happy Days Are Here Again", amit a SZER nyomott a Forgószínpad szignáljaként? Magyarul nem az a nyomott barbrastreisandos, nem a midis, nem az instrumentális, nem a cincogó gyerekhangos, hanem a férfikórusos.

2005. 11. 09.
    Az nagyon égő, ha csak a közelmúltban tudtam meg, hogy a Mano Negra

   a tények ismeretének teljes hiánya miatt kizárólag a névből kiindulva valami abszolút elrettentő emberrabló metálosnak képzeltem a társaságot

   az tulajdonképpen dél-amerikai mulatóst játszott?

   A cég új profilt vesz fel, nem csak a kékvérűekkel foglalkozunk, hanem mással is, emiatt vizsgázni kell ebből-abból. Ebből az ebből az valami rettentő (a másik egyszerűen csak borzasztó). Jellegzetes kérdés, hogy mittudomén az x típusú házból hogyan kell kivenni a CD-ROM-ot. Lehetőségek:
- Kicsavarjuk a csavart és elölről kihúzzuk
- Megnyomjuk kis zöld műanyag izét és elölről kihúzzuk
- Megnyomjuk a kis kék fém izét és elölről kihúzzuk
- Megtekerjük a kis zöld műanyag izét és elölről kihúzzuk
- Megtekerjük a kis kék fém izét és elölről kihúzzuk
   Nem basznátok meg anyátokat kis zöld vagy kék izékkel, barmok? Ha ránézek, akkor azonnal meg tudom mondani, muszáj ezt fejből?

      "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2005. 11. 08.
   A mai nap gyöngyszeme az az összeröffenés volt, amelyen a dolgozókat próbálták rábírni a hétvégi munkavégzésre. Pénzzel, persze, mi mással, majd Nobel-díjjal, meg pinával ékesített lovagkereszttel. Mivel nekem már közel két hónapja jön a cég egy ilyen hétvégés tréfi miatt, érdeklődve figyeltem, mit fognak ígérni.
   A számon kívül tulajdonképpen semmi konkrétumot, ám az összeg akkora volt, hogy érdemes érte kockáztatni, ha a felét kifizetik, az es jó. Viszont a volt nagyfőnöknek, aki szintén jelen volt, két olyan villanása is volt, amitől majdnem szétesett az arcom. Éppen azt feszegettük, csakugyan lesz-e pénz ebből, mert ugye már állt elő olyan eset, hogy nem.
- Amikor még én voltam a főnök, ilyen nem fordult elő.
Villanás No. 2.
- Mert ha én mondok valamit, akkor az úgy is van.

2005. 11. 07. v2.0
   Iszonyú tekergés, szenvedés, fél tizenegy, gyerek még mindig nem akar aludni. Három utolsó utáni mese, egy diavetítés, tizenikszedik búcsúpuszi után a gyerek előrukkol az újabb kívánsággal.
- ANYA! Még egy mesét kérek!
F99: -Kész, elég volt, most már meséljen neked a radai.
Nejem: -Vagy a dalai.

2005. 11. 07.
   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2005. 11. 05.
   Tökéletesen leszarom, vajon a zsidók végül kisebbség/nemzetiség lesznek-e vagy sem, ezt üssék le egymás között. Nem lesz egyszerű dolguk eldönteni, szegényeknek amúgy is van egy csomó problémájuk. Ennek ékes példája volt a mai Klubrádió-adás

   A Rádió Caféról teljesen átszoktam a Klubrádióra. Egyszerűen nem bírom reggel hallgatni, hogyan mennek fel-le a részvények. Nem mintha volna egy is, pont azért.

   amiben a Deák meg a Frőhlich vitatkozott. Nem maga a vita volt az érdekes, hanem a műsorvezetői nyitás.
   "Frőhlich úr megkért bennünket, hogy nyomatékosan hangsúlyozzuk ki, ez az adás felvételről megy, tehát Frőhlich úr nem szombaton nyilatkozott."

2005. 11. 04.
   Kolléga kicsit aggódva mászkál körbe, végül engem szemel ki, mint alkalmasnak tűnő embert.
- Te, segítenél nekem?
- Hát persze.
- Szállítani kéne. Én szabadságra megyek, nem érek rá.
- Ööö, hát az ugye attól függ. (ismerve a kollégát, ez a herointól a kéttonnás öntöttvas gázkazánig simán lehet bármi)
- Vámraktárból boltba. Nem nehéz dolgokat. Lepapírozva rendesen, semmi simli.
- Jó, és mit?
- Műfaszt.

Ja, azt el is felejtettem mondani, mekkora öröm ez nekem, hogy csak akkor kell pisálnom, amikor tényleg kell, nem pedig állandóan.

   A két bekezdés tartalma között nincs kapcsolat.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2005. 11. 03.
   A hóttaknapi eszem- de főleg iszom után éppen kezdett rendbejönni a szétzilált emésztésem, amikor megint elküldtek valami faszom tanfolyamra, ahol a kávé még szarabb, mint eddig valaha, az ebédet pedig pár szerencsétlen pilótakeksz képviseli. Az anyacéget pedig egy szlovén ürge, aki elég hiányos angoltudással próbálja elmagyarázni, miért is jó az a szoftver, amit én az első kipróbálás óta egy darab szarnak tartok. Szép, perec alakba hajtogatott, meg kalligrafikus vésetekkel ellátott meg szivárványszínben fluoreszkáló szar, de attól még szar.
   Biztatott, hogy ez most másképp lesz, mert most nem holmi néhány Intel processzoros gagyi vas áll a program mögött, hanem valami rendes mainframe. De hát ha egyszer valami javás, azon a jóisten összes mips-e sem segít, kattintás után sokáig nem lehet eldönteni, hogy azért nem történik semmi, mert megint megfagyott a böngészőablak, vagy csak a Power-processzorok hugyoznak vért, hogy előállítsák azt a kék csíkot meg a hat sor szöveget.
   Amiben még meg tudtunk egyezni a kollégával, hogy egy dolog miatt volt érdemes eljönni, ez pedig a büfés kislány, akit szerintem nagyon sokan lelkesen szopatnának, csak ő meg nem bukik az IT-sekre, a mocskos kurva.

   Végre sikerült megszabadulnom egy melótól, azonnal jött a másik. Nem megy a könyvelőprogram. A link azt mondi, hogy d:\program files\satöbbi, viszont ilyen könyvtár meg nincs. Pedig múlt héten még megvolt. Ő nem törölt sehonnan semmit, semmihez hozzá sem nyúlt soha. Aha. Ezek szerint mégis léteznek a törpék, csak most éjszaka nem elmosogatnak meg zoknit stoppolnak, hanem rákaptak a kompúterről törölgetésre.