2007. 04. 29.
   "Emebeteg skandinávok" sorozatunk második, egyben befejező részét olvassák. Itt van az Eläkeläiset, aminek a weboldala, a humppa.com most valamiért kevéssé funkcionál, hogy miért, nem tudom, sajnos nem tudok saját finnül. Nagyon szeretnek lehetőleg sörrel teli vendéglői mögül adni elő ilyen-olyan humppákat, de nem kímélik a klasszikusokat sem. Egyébként meg simán síkhülyék. És azok is, akik bírják.

   Eh, már megint ez a vízbefojtott macska, sokadszor sem bírnak leszállni róla, most a Naplóban az Azurák kínlódott vele megint egy sort. A Toepler úgy fog járni, mint a Feró, akit mindig megtalálnak a csirkedarálással, ezután bármit fog csinálni, csak mint a macskás csávóra fognak rá emlékezni. Megvan erről az egészről a magam elég sarkos véleménye, főleg a feldühödött feljelentőtömeggel kapcsolatban, de hogy Dávid Ibolyát parafrazeáljam, én nem értek a művészethez.
   Két javaslatom lenne, az egyik szorosan kapcsolódik a témához, a másik kevésbé, de tulajdonképp ugyanarról szól mindkettő. Az egyik, hogy aki állatvédőnek áll vagy ilyesmi ügyben feljelent, azonnal köteles legyen magához venni tíz macskát. A másik pedig, hogy aki a dohányosokat basztatja, alkoholt se kaphasson sehol.

2007. 04. 27.
   És most, hogy mindenkit hazaevett a fene és végre itt a hosszú hétvége, nyugodtan beszélhetünk a hüvelygombáról.

   Nem tudom, ezt a kurva macskát hogyan lehet leszoktatni a vadászatról, de ha nejem a legnagyobb bolondokháza közepén még egyszer azzal hív fel, hogy jöjjek haza azonnal takarítani

   vö. Mr. Wolf vagy Viktor

   akkor azonnal hazamegyek és egyszerre két tetemet is el fogok takarítani. Vagy hármat.

2007. 04. 24.
   Véres háború dúl köztem meg a gyerek közt. Téma a nyuszis játék. Szegényt többször szénné aláztam, de nem adja fel. Ugye mivel többségében sima mozgáskoordinációs feladatokról van szó, nemigen van esélye, de harcol becsülettel. És ha néha jobb eredmény ér el nálam, olyan vérlázító módon dicsekszik

   ...apppaaapppa most nézd csak meg, hogy milyen messzire lőttem ki a nyuszit, te sose fogod ilyen messzire kiőni a nyuszit, mert ilyen messzire csak én tudom kilőni a nyuszit, mert van egy titkos módszerem, amivel kilövöm a nyuszit és azt sose mondom el neked, és sose fogod olyan messzire kilőni a nyuszit amilyen messze én kilőttem a nyuszit a titkos módszeremmel appppaa a nyuszit ahogy kilőttem, azt te sose fogod kilőni úgy mert a titkos módszeremmel a nyuszit annyira nagyon messzire ki tudom lőni, hogy senkise, még te se kilőni a nyuszit titkos módszerrel messzire kilőni, amilyenre te sose fogod...

   hogy muszáj rendbetennem. Emiatt ment már a levesbe a lefekvés, mert pont meglátta, ahogy belegyalulok a gépbe egy méterrel többet

   csak óvatosan, mint a szovjet súlyemelők, azok is mindig csak negyed kilókkal javítgatták meg a világcsúcsot, mert a következő negyedkilós világcsúcsot tartalékolni kellett a következő KB-ülésre, Lenin születésnapjára, ilyesmire

   mint ő és addig nem nyugodott, amíg meg nem javította húsz centivel a nyuszihajítós rekordot.

   Ez egyébként -ha sikerül valahogy határt szabni neki- azért szerencsés, mert este egész jól elvan, dühödten hajigálja a nyulakat, egeret majd sűrűbben kell cserélni, de ez igazán nem nagy ár azért az esti egy óra nyugalomért.

2007. 04. 18.
   Szeretem a telefonos felméréseket, nagyon. Különösen ha két héten belül ötödször találnak meg szinte ugyanazzal a kérdéssorral a KSH-ból, egy szoftvergyárból, egy piackutató intézettől, egy fasztudjamilyen felméréskészítő cégtől, illetve -mint legutóbb- egy adatbázismotor-gyártótól. Ötödszörre az ember már elég blazírtan fogadja a "Hány kompúter van a vállalatnál" illetve "hány százalék a szellemi dolgozók aránya a cégnél" jellegű kérdéseket.
   Általában véletlenszerű válaszokat szoktam adni, a cég három és háromszáznyolcvankét fő között már minden volt, kompúter pedig nulla és kétszáz között, ilyesmi. Mindegy, csak szakadjon már le rólam

   küldtem már el azonnal a picsába ilyet, aztán egy hétig naponta hívtak. Mármint a központot, az meg -amint meghallotta, hogy technikai jellegű kérdése volna az ürgének- menten engem kapcsolt. Meghatározó élmény volt mindkettőnknek, nehezen jöttem rá, hogy amíg be nem kerül valami az adatbázisba, nem lesz nyugtom, így megkönyörültem magamon meg a faszin is, válaszoltam, teljesen nyilvánvaló hülyeségeket ugyan, de ettől egyikünk sem zavartatta magát, ő kipipálhatta, hogy felmért engem, én meg kipipálhattam az ő cégét

   és ha épp nem vagyok felbaszva, valahol mélyen izgatottan várom, hogy mikor kérdeznek már vissza, hogy tényleg csak és kizárólag Erika írógépünk van-e, de nem, sosem. A minap az adatbázismotor-gyártótól (a továbbiakban ABMGY) telefonáló muki az átlagnál is szerencsétlenebb volt, rossz passzban talált meg.

- Jó napot kívánok, az ABMGY-től telefonálok és egy rövid telefonos felmé...
- Köhm, elnézést, hogy félbeszakítom, ön a KSH-tól beszél?
- Nem, az ABMGY-től és...
- Nem is a Szonda Ipsostól?
- Nem, az ABMGY-től...
- Mert mostanában mindenki ilyennel talál meg. Nem mintha kifogásom volna ellene, csak hülyeségnek és egyúttal fölösleges zaklatásnak tartom, szóval szívesen állok rendelkezésére, kérdezzen csak bátran.
- ...Ööö, szóval, hány kompúter van a cégüknél?
- Biztosan nem a KSH-tól beszél?
- Nem, az ABMGY-től...
- Nem is a Szonda Ipsostól...?
- Nem, az...
- Mert mindenki ezt kérdezi elsőnek. Nem volna olcsóbb megvenni a KSH-tól az adatokat? Szerintem fajlagosan sokkal olcsóbb lenne, mint a telefonszámla. De semmi probléma, mi is volt a kérdés?
- Á, hehe... szóval hány kompúter van a cégüknél?
- Egy sem.
- Értem, egy pillanat... (kopácsolás) a következő kérdés... bocsánat, kicsit lassú a gépem, nem vált azonnal az egyik lapról a másikra...
- Felteszem, ABMGY-gyártmányú adatbázismotor van mögötte, azért.
- Ehhe... hány százalék a szellemi dogozók aránya cégnél?
- Öt kibaszott százalék, remélem, rögzítik a beszélgetést?
- Ö, igen...
- Az jó, mert nem mondta rögtön az elején, és én most le is tehetném és perelhetnék, hogy a tudtom nélkül rögzít.
- Eee...
- Váltott már a lap??

- ...stb.

- Köszönöm az értékes adatokat:
- Nagyon szívesen, és mivel rögzíti a beszélgetést, kijelentem, hogy ezeket az adatokat semmilyen, még saját célra sem haszálhatja fel és nem is adhatja tovább senkinek. Vigyázzon, kimegyek és ellenőrzöm!
- Öö, viszonthallásra.
- Viszonthallásra.

Nyasgem.

2007. 04. 16.
    Vannak számok, amikre valamiért rákattanok, egészen meglepőekre is, sajnos többet be sem merek vallani, annyira kommersz meg buzitini. Vegyük például a Hurra Torpedót, a bolond norvégok gitáron, hűtőládán meg villanytűzhelyen

   vö. zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára

adnak elő mindenféle slágert. Ezek poénnak is jók, ráadásul én meg az eredetieket is bírom, elszóltam magam, a francba. Szintén adott, és szintén nem értem, hogy ha az illető előadótól több más számot, netán egész albumot is meghallgatok, azok -egy-két kivétellel- már annyira nem jönnek be.

   Olyan előadó is van persze, akit tisztelettel végighallgatok, aztán a második számnál már tisztelettel baszom ki a lemezt a kukába, tipikusan ilyen pl. Malmsteen, akinek ha egy számát hallotta az ember, hallotta az összeset, nem tehetek róla, ez a véleményem. Nagyon korrekt gitárkezelő kisiparos, de semmi több

   Viszont ma egészen pontosan tudtam, egy mítingen miért danolgattam magamban azt, hogy van valamim, amit beléd tennék.

   "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2007. 04. 14.
   Pedig olyan szépen indult a nap, aztán a végére nejem simán csak hóhérnak hívott és nem akarta tudni a részleteket. Pedig volt belőlük kettő is.
   Konkrétan este előjött valahonnan a macska és a teraszon üldögélő nejem előtt próbálta leválasztani a karmáról azt az elég csoffadt kinézetű rigót, amit ki tudja, hol vadászott le. "Hm, ez még él" - állapítottam meg, miután a pulzusom lement kétszáz alá a nejem halálüvöltése okozta frászból.
   Az obligát "csinálj már valamiiiiíííít" azzal kezdődött, hogy mielőtt kidobtam volna a rigót a kukába, bementem a sufniba és a baltával elintéztem, hogy ne egy egész élő rigót dobjak ki, hanem két diszjunkt -és így nyilván nem élő- részrigót. Ettől kezdve volt a macska gyilkos, én meg hóhér. Szép család vagyunk. A gyereket meg nem érdekelte az egész, mert előző este a nyuszihajítós játékban rávertem két métert és azzal küzdött, hogy ő legyen az első.

   "Egy őszinte világban nem lenne ránk szükség"-hirdeti magát a Blikk. Ejha, a Blikk, mint a tényfeltáró újságírás zászlóshajója - erre befizetek. Vagyis inkább nem.

2007. 04. 09.
   Másnap hidratáljunk ezerrel

   ez akár magában foglalhatja aktuális nőnk egy darab szivacsra akkurátusan felkent szemránckrémjének elfogyasztását, vagy az intravénásan bekötött kólát is, sem az a szar zsíros íz, sem az erekbe jutott buborékok okozta légembólia nem ront lényegesen amúgy is halálközeli helyzetünkön, viszont mondhatjuk, hogy mindent megtettünk annak javítása érdekében. Ráadásul a simán szarszagú leheletünk is jobb lesz, mintha egy darab szart szemránckrémmel kentünk volna be

   valamint próbáljuk meg elfelejteni mindazokat a dolgokat, amikre egyáltalán emlékszünk. Így legalább ártatlan arccal tudunk tagadni, amikor később esetleg megpróbálnak szembesíteni velük. Esetleg a nyúlra mondhatjuk, hogy látszott, hogy vagy ő, vagy mi, biztosan mindenki megértő lesz.

2007. 04. 08.
    Zenés biztatás, ha még nem vagy eléggé bebaszva, de már nem bírsz inni.

   Egyébként a leghatékonyabb, ha húsvét alkalmával az ember kizárólag a töményre szorítkozik. Húsvétkor a borozás, sörözés, pezsgőzés, főként a bólézás meg az egyéb lájtos italok fogyasztása csak puffaszt, egyben annak mindennél világosabb bizonyítéka, hogy buzi vagy.

   amikor megjelent a 90.9 jazzy plakátsorozata, nagyjából összegyűjtöttem. A 90.9 jazzy hallgatói intelligens emberek. Stílusos emberek. Szenvedélyes emberek. Kicsit elgondolkoztam, hogy ez így kicsit... de haverom -aki már pár sör után volt- kimondta helyettem. "Aki ezt a rádiót hallgatja, az buzi"

   Tanácsom: sonka plusz pálesz. Süteményt csak akkor fogyasszunk, a kíváncsiak vagyunk, milyen mesterséges színezéket tettek bele, mert hányáskor a répa olyan színű lesz. Élő ajándéknyulakat mindenütt simán félbeharapni, szőrt megvetően kiköpni. Szigorúan csak locsolás után, persze. Gyermekek és anyukák vadállatnak fognak bennünket tartani, de ezért bőven kárpótol a hálatelt apukák ismételt szeszrehívása. Tojásokat lehetőleg tükrökbe vágni, vagy a nyolcadikról a járókelőket célozgatni velük, esetleg a hátsó ülésről a szondáztató rendőröket. Ja, ha nyolcadik, akkor nyálcsík leeresztése minél mélyebbre, majd visszaszippantás alap. Ha mindennek ellenére bukkake a vége, az király.

2007. 04. 06.
   Azt hiszem, az erőltetett rímes locsolóversikék egyik legferdébben bájos példányát sikerült megkapnom a minap. A szerzőt nem árulom el.
"Mondjad kislány, utálsz-e?
Mert ha nem, hát bukkáke."

   Kollégáimon végzett felmérés alapján a fenti mű lényegesen cizelláltabb, mint a teljesen direkt
"Ződerdőben vótam,
Aggy pinát, oszt jóvan",

   meglepően kevesen vágták azonnal, mi is az a bukkáke (bukkaké, egy lájtos és eléggé húsvéthoz köthető utalás: Bukkake Milk via szanalmas.hu, és most nem a macskával seggbebaszott holdra gondolok). Hát így a faluban ki sem próbálom, eleve bukta, pedig milyen poén volna vödör tejekkel locsolkodni, hátha mégis valaki elérti a célzást.

2007. 04. 04.
   Április 4, picsacsere, parancs, értettem. Fogadás balról, vigyázz, pihenj.

2007. 04. 02.
   Nem, emberek, nem. A hoppájaj, törölt, az nem. A véletlenül törölt, az sem. Meg kell állapítanom, hogy a politikusokon kívül

   akikről hallgat a bulvármédia, mint a tök, egyedül a Kóka versenyzett régebben a Rogánnal, hogy melyiküknek van nője, két cikk, sztannyi, próbáltak emberinek tűnni, nem nagyon ment, hagyták is abba. Egyszer volt rejtett kamerázás is a Parlamentben, aztán mintha elvágták volna, valószínűleg azért, mert csakugyan elvágták. Pedig a kuplerájos razzia során a mentésről igen megnéztem volna a képeket.

   a színészek is védettek, legalábbis halálukban, igaz, életükben ott van MGP, aki ráadásul ügynök is volt, sehogy sem jó ez. A magyari újságírás igenis ergya. Persze, ergyává tették, dehát ez nem szó szerinti idézet lett volna, amiért menten beperelik az újságírót.

   Most majdnem írtam valami epéset a Budapest-Bamakóról is, de inkább mégse.