2005. 03. 31.
   Elnézést kérek, de ezt muszáj. Meg szeretnék kérni mindenkit, hogy iktassa a véleményét a CD-borító-szavazásban (a lap közepetájt van). Előre is köszönöm. Az, hogy "mindegyik fos", célzottan lett kihagyva, a weboldal ezen kicsiny szegletén az ókori görög demokrácia van érvényben, mindenkinek állást kell foglalnia valami mellett. Vagy lábbal (kurzorral, altefnéggyel, kontrolduplavével) szavazni, az is egy lehetőség.

    A változás szelét már Szegeden éreztem, amikor a kőolajos munkásszálló hirtelen Hotel Petró lett és aki akart, fizethetett és bemehetett. Az más kérdés, hogy a melósokon kívül senki nem nagyon akart. Ezt egyszerű elkurvulásként értékeltem, aki penget, az baszhat. De ma láttam, hogy virágzik az eredeti műfaj igazi reneszánsza. "Maglódi úti Munkavállalói Hotel". Yo.

   Ha valaki holnap tréfálkozik velem, felgyújtom a gecibe.

2005. 03. 30.
   Az élet nagy rejtélyei közé sorolom azt a tényt is, hogy a kenyéren a cetli valamiért mindig nekem jut.

   Húsvétra kaptunk egy térdmagasságú, duracellnyúl-szerű duracell-nyulat, ami mancsszorításra vidáman fütyürészve meglehetősen bénán gördeszkázni kezd.

   Meg egy játékvasalót, amibe olajat kell tölteni, és azt gőzölögteti vagy mit csinál vele, nem tudom, gombnyomásra jön ki az olajpára és kibaszottul büdös, ráaádásul a gyerek szeret vele játszani. Napokon belül el fog veszni, ezt biztosan tudom.

   Nejem is elkezdte fütyülni a nótácskát, hiába, hatvanegynéhány ismétlés megteszi a magáét. Kénytelen voltam megdicsérni, hogy hallom, igazán szívből fújja. -Miért?- kérdezte gyanakodva. -Milyen az én szívem?
- Oan kis hamis.

2005. 03. 29.
   Nem sikerült a kísérlet, mire felébredtem, nejem körbevitte a gyereket. Magamra voltam hát utalva, de öreg cserkész ettől nem retten meg, egyedül is végigküzdi az akadálypályát. Nagy nehezen öszeszedtem magam, pont akkor léptem ki az ajtón, amikor a rokonok megjöttek. Futtomban végigszórtam őket, aztán anyámnál próbáltam úgy tenni, mintha tulajdonképpen kurvára ráérnék. Sikerült is, mert csak délben bírtam elszabadulni, ezek után muszáj volt a tempót 3 feles/szomszédra emelni, hogy utol tudjam érni magam. Ez is sikerült.
   Ami nem sikerült, hazaérni, mielőtt a rokonok elmennek. Nejem egész délután ezen pufogott, de én már csak testben voltam jelen. Később azért sikerült annyira összeszedni magam, hogy apósnál borozni bírjak. Boldog, tompa húsvét.

2005. 03. 27.
   Not really an option.

 - Itt van ez a két spricni. Egy kék, meg egy sárga. Ha a kéket választod, holnap reggel hétkor felverlek, felöltözöl szépen, aztán elmégy A-hoz, B-hez, C-hez, D-hez, E-hez, igen, ne húzd a szád, oda is, meg F-hez. Viszed a gyereket is. Mindenütt locsolóverset mondtok, de szépet ám, nehogy szégyent hozzatok rám. Óvatosan locsoltok, jólnevelten elfogadjátok a pirostojásokat, mindenütt udvariasan csevegtek egy kicsit, esztek-isztok, de nem mohón, aztán hazajöttök.
- És ha a sárgát választom?
- Akkor is, csak akkor a gyereknél lesz a kék.

2005. 03. 26.
   Ezt a húsvétot már nem fogom megúszni. Nejem lassan egy hete oltogatja a gyereket, hogy ilyenkor körbe kell látogatni a lányokat, locsolóverseket memorizáltat vele, ilyesmi. Annyi örömöm van, hogy a locsolóvers-mondás produkció, arra pedig a gyerek nemigen hajlandó. Sajnos alig megkezdett aknamunkám szinte rögtön napvilágra derült, amikor a gyerek feltette nejemnek a kérdést, hogy miért is kell vödröt vinni magunkkal. Hát egyszer neki kell ennek is kezdeni. Majd csapatépítő tréninget csinálok belőle, kiderül, bízhatok-e a gyerekben, hogy haza tud-e vinni.

   Számháború. Először volt a kettős hatású fogkrém, aztán jött a triple action. Aztán a 12, majd 24 órás védettség, sajnos több óra nincs egy napban, napi egy fogmosás meg azért kell, itt kimerültek a lehetőségek. Jött a mind a hét problémára megoldásos fogkrém, borítékoltam, hogy támadnak még problémák, és igen, a következő (konkurens) generáció már 12 problémát old meg.
   Ma pedig láttam, hogy egy új krém már négy dimenzióban simítja a ráncokat. Riemann, ha élne, biztosan boldogan dörzsölné a tenyerét, itt ugye a határok szó szerint végtelenek.

   Nem vagyok túl jól, a tegnapi berúgásra ma anyósom kínált orvosságot. "Egy bab, egy fing"-vezette be a bablevest, hiába, volt honnan hozni nejemnek a bölcsességet. De hazudott, valami szorzószámot még tuti beleszerkesztett a rántásba. Most úgy nézek ki, mint egy buddha, csak egyáltalán nem vigyorgok.

2005. 03. 21.
   Nem szokta a picsám a bántást - magyaráztam a bicikliboltosnak, amikor egy hosszasabb próbakör után visszavittem a frissen vett brinyót, hogy mégis inkább a puhább ülést kérem. A faszi próbált győzködni egy darabig, hogy ez gélnyereg, meg puha ez, de lelőttem, mondván, hogy a fejemmel én mindezt elhiszem, de a seggem az mást mond, konkrétan tiltakozik az ilyen merénylet ellen.
   Igen, én is boldog (?) biciklitulaj lettem. Komoly okítást kaptam, hogy az a tracking, amit ajánlottak, sokféle típus előnyeit összegzi, erre csak legyintettem, előny nincsen hátrány nélkül. Eredetileg valami terepjárót szerettem volna, erről lebeszéltek, ezt rögtön harminc méter után megbántam, amikor majdnem elfikáztam az első homokkal teli gödörben. Még lihegtem és próbáltam az infarktust leküzdeni, nejem csendben vihogott, közben odarohant a gyerek és oktatóan közölte, hogy ha egy häklitet veszünk, akkor két häklitet kapunk és palacsintát is lehet benne sütni. Lehet, hogy mégis neki van igaza.

   Nem értettem, a Művészetek Palotája kívülről miért halszálkamintás, mint egy hatvanas évekbeli zakó. Aztán később láttam emelvényen mukikat, akik a szálkák mentén ügyködtek, na, mondtam, tömik be az elbaszott részeket. Aztán a minap este felvilágosultam. A mukik neoncsöveket szereltek a résekbe. Este a MűPa úgy néz ki, mint egy UV alá tett tízezres.

   Struggle for life. Az utca ragadozói. Ültem a kocsiban a megállni tilos tábla alatt, vártam a kollégát, aki isten tudja, hová veszett el. Már próbáltak nekem jövendőt mondani, Fedél Nélkült eladni, vagy Fedél Nélkül nélkül simán csak adjak pénzt kis teára. Lepattintottam minden próbálkozást, közben igyekeztem egyszerre mindenfelé figyelni, honnan bukkannak elő a szürkék hegedősei, hogy idejében el tudjak rajtolni, mielőtt megbírságolnak. Mellettem tanácstalanul ácsorgott a legutoljára elhajtott, meglehetősen lepukkant, ötven körüli hontalan, mert nem volt újabb potenciális áldozat a környéken.
   Hirtelen felbukkant egy mámi, frissen kocogva közeledett a hontalan felé, aki csak tétován mozdult rá a lehetőségre. De a mámi egyenesen őt vette célba.
Mámi: Jó napot, fiatalember!
Hontalan: -Ööö, jó napot! Nem tudna véletlenül pár...
Mámi: Fiatalember, én már régóta figyelem magát. Látom, hogy gondjai vannak.
Hontalan: Hát igen, igen, mert...
Mámi: Fiatalember, ismeri ön a Bibliát...?

2005. 03. 19.
   Ezzel a häklittal (HotPlate) sírba tesz a gyerek. Nem tudom, zokogjak-e, vagy röhögjek, amikor a legváratlanabb pillanatokban kioktató hangon felmondja a leckét. Nejem valamit dögönyöz a konyhapulton, a gyerek mögé áll és rázendít: "A häklit a konyha varázslója, há... nem, öt prisztángot is meg lehet benne sütni!", majd odébbáll. Én békésen újságot olvasok, hirtelen mögülem felharsan:"A häklitból az odaégett tejet egyszerűen ki lehet törölni!". De ugyanez reggel öltözködésnél, lefekvéskor ezzel búcsúztat, faszkivammá. Remélem, lecseng, mert Miller helyett az ügyész írja meg az ügynök halálát.

   Közel két hónap boltjárás után sikerült eldönteni, milyen ülőgarnitúrát veszünk (a szerencsés kiválasztott

   Én ezt nem értem. Voltunk mi nagy bútoráruházban, ahol megláttuk A Bútort, szerelmesek lettünk, aztán megláttuk Az Árcédulát és csalódottságunkban elmentünk inni. Még elemárlista is volt mellette, összeadtunk, bazmeg, ez ennyi. Még ha a fele volna.
   Itt a faluban megtaláltuk ugyanazt a bútort, tréfából rákérdeztünk, hogy mennyi, és mondtak is egy fele árat. Egy darabig széthullott arccal álltunk, ugyanis ez azért jött ki, mert nekik is volt árlistájuk, viszont az ő árlistájukban feleakkora árak szerepeltek.

   szinte szokásos módon a faluban, tőlünk három sarokra van), meg is rendeltük, én örültem, hogy a házasságom ezt is túlélte, bár nejem a nagy boldogságban még egy biciklit is vett, igaz, ezt csak este tudtam meg. De el fogom tőle kérni. Vagy inkább mégsem, mert régen már törtem szarrá a bicikijét (magammal együtt persze, de az meggyógyult - vitatkozni nem ér), ha úgy vesszük, tulajdonképpen kilenc év után most kapott helyette másikat.

2005. 03. 16.
   Voltam macskakiállításon. A gyerek már jó ideje nyüstölt ezzel, illetve megint csak az volt az érzésem, hogy igazából a nejem fújja a passzátszelet, a gyerek csak megy utána, milyen érdekes, sok ceca lesz

   a szomszédban lett egy hörcsög is, jött haza nejem a hírrel. Én rögtön arra gondoltam, átmegyek a szomszédba és felajánlom rágcsálóirtási szolgáltatásaimat, de minimum megkérdezem, hogy miért basznak ki velem folyamatosan. Mert ha választani kellene egy hörcsög és egy macska között, bajban lennék. A macskát szimplán utálom, viszont egyszerűen kint lehet hagyni az udvaron, feltalálja magát. Ha meg nem, akkor megérdemli. A hörcsöggel viszont foglalkozni kell, etetni, almot cserélni, mittudomén, sosem volt hörcsögöm. Laktam olyan albérletben, ahol volt, egy hét után a hörcsög nagyon büdös tud lenni. Ha még két hétig nem foglalkozunk vele, akkor még büdösebb lesz, bár ezt kiválóan lehet kompenzálni a szőnyegpadlóra kiöntött fél liter tejjel, amit hagyni kell beszívódni és túróvá/sajttá érni. Remélem, nem vesznek mondjuk egy leguánt

   jaj de jó, lehet menni nézelődni meg simizni. Mivel nekem még dolgom volt, ők bementek a Lurdy-házba, én negyedóra múlva érkeztem. A kiállítás bejáratánál állt elő a dilemma, ugyanis ott derült ki, hogy belépődíj van, hatszázért kereshetem meg a családot. Telefon elő, nejem nem veszi fel. Kis toporgás után lemondó sóhajjal befizettem magam és elkezdtem körbejárni.
   Az elvakult rajongás nem veszett ki a világból. Mindenütt lustán heverő macskák, ez rendben. Egy gazdi valami kis tollas pamaccsal macerálta a macskáját, közben fennszóval dicsérte, ez a fajta milyen fürge meg aktív. A jelek szerint sokan hittek is neki, szerintem egy oldalán heverő macska, ami még a fejét sem emeli fel, csak az egyik mancsával követi tétován a minitollsperű mozgását, nem épp ékes példája a fürgeségnek. Legjobban a kopasz macskákon lepődtem meg, annyira nyomorultul néztek ki, hogy majdnem megkérdeztem a gazdit, nem volna-e helyesebb könyörületből itt a helyszínen agyonbaszni mindet egy kapával.
   Úgy középtájt járhattam, amikor csörgött a telefon, nejem fahangon világosított fel, hogy a macskákig nem jutottak el, mert közvetlenül a kiállítás előtt volt egy játszóház és a gyereket attól a pillanattól fogva egyáltalán nem érdekelték a macskák. Nem mondtam semmit, de azt hiszem, nejem értett a hallgatásomból.

   Ugyanitt volt egy másik kiállítás is, Veér András biztosan elsírja magát, ha látja. Nekem a második tablónál világossá vált, hogy a szcientológia egyház által gründolt CCHR (Bizottság az Emberi Jogokért vagy mi) nyomul. Bebizonyították, hogy Hitlert is a pszichiáterek tették azzá, ami, nem is beszélve a Balkánról, Radovan Karadzsicsostul. A pszichiáterek a mai napig csupán háromféle gyógymódot ismernek: az elektrosokkot, a homloklebeny-metszést és a bővebben nem részletezett pszichiátriai szereket, ez utóbbiak a legkárosabbak, mert tudományosan bizonyított, hogy a legtöbb lelki baj a helyes táplálkozással és vitaminbevitellel elmúlik.
   Magamból kiindulva részben vitatkoznék ezzel, az én depressziómhoz valóban nem kellene pszichiáter, viszont én nem vitaminnal próbálkoznék, hanem egy nagy valag pénzzel. Fiúk, gyógyítsatok meg mihamar, különben a pszichiáterek elé vetem magam!

2005. 03. 11. v2.0
   Az élet apró örömei azok a pici megvilágosodások, amik közelebb visznek a Nagy Egész megértéséhez, ezáltal azt az illúziót keltve, hogy a világ legalább valamennyire meg- és kiismerhető. Ok-okozati viszonyok tárulnak fel hirtelen, mintha a kaleidoszkóp zűrzavaros belsejében forgatás közben hirtelen felismerhetően megjelenne mondjuk Horthy Miklós, háttérben a tengerrel és egy kibaszott nagy csatahajóval. Vagy a Halálcsillaggal, mindegy. És mindez csupán az események banális összjátékának következményeképp.

   Fontolgattam, hogy itt becsukom a bejegyzést, mindenkit egyen a fene, mi a lószar is ez az egész, de nem, én annál taplóbb vagyok, elmondom normálisan is.

   Szóval vettem a kocsiba még tavaly novemberben afféle kisüveges illatosítót, amit egy csipesszel kell felrakni a légbefúvóhoz, és akkor illatosít. Nejem is vett akkor egy ugyanilyet, de mégis van valami különbség, állapítottam meg úgy február elejefelé, mert az övének az alján alig lötyög valami összeszáradt takony, míg az enyém szinte tele van.
    Egy hét múlva úgy gondoltam, rájöttem a megoldásra, van rajta szabályozó pöcök, és én azt teljesen elzárva hagytam. Úgyhogy teljesen kinyitottam, hadd dolgozzon. De nem nagyon történt változás. Érdekes dolog ez, egy illatosító, ami három havi használat után még mintha új lenne. Végképp megdőlni látszottak a fizika törvényei, végre valami, ami ugyan nem örökmozgó, de majdnem.
   És ma, amikor otthon hagytam valamit, ezért haza kellett rohannom és verettem a kocsit a dűnéken, belementem egy kurva nagy gödörbe és az egész illatosító lezuhant és négy darabra szakadt. Egy műanyag előlapra, egy műanyag hátlapra, egy rögzítőcsipeszre, meg egy üvegcsére. Amin a borítás nélkül már látszott, hogy a belemerülő nedvszívó kanóc kilógó vége gondosan le van zárva egy kupakkal.

2005. 03. 11.
   A "häklit" az a Hot Plate, köszönöm szépen. Most már atombiztos, hogy ilyenünk nem lesz, most már csak arra kell ügyelnem, nehogy a nejemnek is megmondják, mi ez, mert akkor kicsit harcosabb lesz az ügy.

   Nem tudom, konkrétan ez-e az, mert Hot Plate tonnányi van az interneten, de TV-shopos viszonylag kevés, ez az egyik.

2005. 03. 10.
   Mi van az internetes, piros pólós, mindenütt ottlevő mukival? Csak nem ottragadt valahol, hogy most más van helyette? Sajnálnám, majdnem annyira, mint amikor Gyabronka József lett a Móka Miki. Vagy tán még annyira se. És ha már itt tartunk, mi lett az O.J. Simpson per vége? Ez a titok, nem a Nyírfa-ügy.

   Kisvakond-kooperáció. "Idea and illustrations:Zdenek Miler. Hungarian edition: Móra Kiadó. Printed in China."

   Ha valaki tudja, hogy mi az isten lova fasza a "häklit" (ez nagyjából betű szerinti idézet a fiamtól), az legyen szíves, világosítson fel. Már két napja ezzel nyúz a gyerek, hogy mikor lesz nekünk ilyen, nekem pedig lassan ámokfuthatnékom támad. Bármi is ez, nem fogok venni, de a tudás birtokában megpróbálhatom lebeszélni róla. Annyit sikerül még kivésnem a gyerekből, hogy erről csak úgy le lehet kaparni az odaégett tejet. Az már csak intelligens találgatás, hogy alighanem anyámnál láthatott valami tévéshopos reklámot.

2005. 03. 09.
   Amikor először láttam messziről az europlakátot, azt hittem, a faszi borotválkozik. És közben valaki nyilván szopja, attól az üdvözült mosoly. Később, amikor láttam a nőt is borotválkozni, már gyanút fogtam, ja, hogy mobiltelefon, valódi acélból. Aztán láttam a tévéreklámot is, akkor már a hideg rázott. Ez már a vég. A fogásáért vegyek telefont. Mert acél. Nem mintha aki egy ilyen megvételére szánja el magát, nem baszná ki egy éven belül, mert jön valami újabb, addig meg tulajdonképp jó volna a vulkánfíber is.
   A kétutas basszreflex-telefon nem jött be, de most megint megpróbálok extrapolálni. Lesz majd szőrös telefon is (hosszú farokkal, mint a Fábry-Wahorn-könyv). A zseblámpát (többszínű és többféle ütemben villogó) egyszerűen nem értem, eddig miért hagyták ki ezekből. És már csak egy lépés a valódi svájci mobiltelefon a körömreszelővel meg a sörnyitóval.

   Már harmadik napja felejtem el reggel odaadni a befizetett ovicsekket az óvónéninek. És itt nincs Alkotmánybíróságra várás, meg töszörgés, meg nyilatkozgatás, a gyerek már rajta van a listán, amit aztán teljes terjedelmében közzé is tettek a faliújságon. Kedves politikusok, lehet tanulni az oviktól. Igaz, ne jártassam a szám, holnap én is vétózni fogok.

2005. 03. 07.
   Nem akartam elkiabálni a dolgot, de nem is kellett sokáig várni, hogy érvényét veszítse az ügy. Konkrétan anyám két egész látogatáson keresztül kibírta, hogy ne baszogasson hülyeségekkel. Éppen kezdtem örülni, de most úgy tűnik, anyám elhatározta, hogy túlél, és ha ennek az az ára, hogy engem korán a sírba tesz, ám legyen. Többrendbeli anyaszomorítással vádolt meg, amiből egy tökéletesen igaz, csupán azt nem értem, hogy -miután a nehezményezett gyakorlatot mintegy húsz éve folytatom- miért most lett ez ekkora probléma.
   A többi felvetéséről pedig pedig az építőipari beszélgetések jutottak az eszembe: Hússzor elmondja az ember, hogy az ablak a falban van, és miután a mester csakazértis a plafonba építi be, még meg is van sértődve, amikor reklamáció van.

   Nejem afféle ungarische vuduval próbálkozott: nyulakat meg répát megy effélét üvegfestett és lecserélte a trombitáló angyalokat és a mikulászenekart. De reggel ugyanolyan fos idő volt, mint eddig, össze is zuhant az egója. De legalább este megvigasztalódott, mert szülői értekezlet volt az oviban, ahol megmutatták neki a gyerekről rajzolt barátkozási diagramot vagy mi a szart. Mert megfigyelték a gyereket (egyébként mindegyiket). Otthon aztán, amikor ezt elmesélte, betettem neki a kaput, mert megkérdeztem, hogy hány per hányas ügyosztály figyeli a gyereket, és hogy nem látta-e nyomát a beszervezésnek, mert akkor bemegyek és beszélek a tartótisztjével, hogy azonnal hagyja ezt abba.

2005. 03. 06. v2.0
   Jesszus. Szóval Királyhegyi Pál, az "Ami sürgős, az ráér" az stimmel, Tabi Lászlót meg azért kevertem be, mert az "Írott malaszt" gerince hasonlóan szürke. Tegnap még írtam, de még volt annyi eszem, hogy nem tettem fel, most szelídítettem rajta egy csomót.

    Sikeresen kicseréltem a vécétartályt

   megtelés után nem volt hajlandó elzárni magát, pedig már többször teletömtem vízkőoldóval. A BricoStore-ben mondtam, hogy Lagúna (ez is milyen név már egy buditartálynak, jó, hogy nem Niagara) tartályhoz kell szelep. A faszi feje fölé emelt két kézzel mutatta, hogyan kell kibaszni az egészet és adott egy másikat, ami pontosan felmegy a helyére. Persze nem, nejem kocogó térdekkel állt mellettem, mikor leszek már készen, amikor kis töprengés után lementem a pincébe ütvefúróért meg fűrészért, már izzadt is

   ennek örömére végre nagyjából sikerült végignéznem a Megasztárt. Borzasztó és borzasztóan szubjektív csapkodás következik (lehet, hogy itt is elkeverem a neveket).

Bálint Ádám. Színházi ember, valószínűleg már sikerült harmadik alabárdosból második ajtónállóvá avanzsálnia. Félkorrekt szórakoztatóipari munkás.
Gál Csaba. Igazi sminkes szakmai kihívás. Egyetlen szerencséje, hogy jó bulit tud csinálni. Lassú számokkal ne is próbálkozzon.
Bartók Eszter. Hajhullós alterpicsa. Tarisznyát neki és pinceklubot. Még hogy megasztár, röhögnöm kell.
Molnár Ferenc. Valaki adjon már rá egy hátraálló sildű bézbólsapkát, mert ezzel a lelkizős recegtetéssel a sírba tesz. Ő, meg a Tóth Gabriella, a többi Taigetosz. Oké, velem lehet alkudni, a Gálnak félúton lehet kötelet dobni.
Bella Levente. Most baszták ki. Jól van. Az az érthetetlen, egyáltalán hogy került be. Nem énekel jól, a lendület meg csak az érdi lejtőn felfelé segít.
Tóth Gabriella. Nagyon tehetséges vagy, lányom, majd gyere vissza, ha tudod, hol kell bekapcsolni a vibrátort.
Torres Dániel. A géppisztolyos kokaincsempész-imidzs viszi előre, egyébként lófasz egy vödör hideg vízben.
Palcsó Tamás. Reszkess, Krisz Rudi. Bár megosztozhatnak, Palcsónak jutna az ártatlan kislányok randábbik fele.
Pál Tamás. A Csárdáskirálynőbe menjen Bóni grófnak, ne a popba. Null komma cváj.

2005. 03. ...most már 06.
   Gyerek anyósnál, ezért végre tudtam tévét nézni. Délután a királyi m1-en Mensáros László sztorizik (vagy inkább idéz egy Vásárhelyi Pál-írást, , később a szerző személyesen is megjelenik, bazmeg az nem is az, összekeverem a tiszaszabályozós mukival, szóval ő írta az "Ami sürgős, az ráér"-t, de nem, az a Tabi László, hát én hülye vagyok. Nem, inkább ittas) tehát nem egy mai darab, Pécsi Ildikó még jól néz ki, ÉS MINDENKI CIGARETTÁZIK.

2005. 03.02.
   "-Kötelet? [...] Azok a beleim."

   Nem igazán történt velem semmi, reggel bementem, kattintgattam egy napig, aztán hazamentem. Nagyjából egy héten keresztül ez volt a műsor, ma késő délután, a fél internet kiolvasása után sikerült rájönnöm, melyik az az egyetlen kis kocka, ahová ha teszek egy pipát, az öszes rejtélyes hiba megszűnik, fanfárok hallatszanak, a szerver mögött égő csipkebokor tűnik fel, a gyerek pedig az első szóra hajlandó fürdeni menni.

   Még januárban kaptam másik kedvenc távközlési szolgáltatómtól egy telefont, miszerint a 2100 forintos internet-előfizetésem megszűnik, mert termékfejlesztés van, válasszak másikat. Kérdésemre, hogy miből lehet választani, az volt a válasz hogy van nagyjából ugyanaz háromezerért (a különbség az, hogy éjfél után is külön díj nélkül lehet belepusztítani az ezért a pénzért járó havi 15 órába, ja és más a behívószám is), vagy van hatezerért 40 órás, vagy van ADSL tizenegyezerért.
   Miután megbizonyosodtam arról, hogy a beszélgetést rögzítik, kiválasztottam a 3000 forintos lehetőséget, majd megdicsértem a termékfejlesztőket. Én ugyan nem tudok bemenni, hogy dicsérőleg kezet fogjak velük, de a nevemben beküldök egy szecskavágót, azzal legyenek szívesek parolázni mind.

   A számot persze elfelejtettem átírni, mert az internet ment a régi behívószámmal is, minap pedig kaptam egy levelet, ami "Csomagmódosítási nyilatkozat" néven fixálta, hogy én kierőszakoltam egy csomagváltást. Lemondtam a régi szerződést, határidőt kértem rá, megrendeltem az újat. Nosza, telefonáltam az ügyfélszolgálatra, most akkor tulajdonképp mégis van régi csomag, avagy mégsincs.
   Kiderült, hogy nincs, viszont mivel a régi behívószámot használtam, annak a hívásdíját is ki kell fizetni, mert hát ugye úgy már nem ingyen van a behívószám tárcsázása, ha nincs mögötte szerződés. Megköszöntem a tájékoztatást, mindjárt megy a cséplőgép.

   Azért valahol szomorú, hogy létezik olyan alkalmazott, aki azzal okoz tripla melót, hogy veri magát, mert neki folyamatosan dolgoznia kell, ezért egy órát sem bír ki kompúter nélkül. És az együttérző választ, miszerint mi tökéletesen megértjük, hogy az Ön ezen egy óráján múlik a (mintegy hatezer embert foglalkoztató) cég léte, szemmel láthatólag komolyan veszi és hálás, amiért végre valaki ilyen jól átlátja a helyzetet.