2016. 06. 29.
   Ismét volt egy olyan élményem, amitől bizalommal nézek a jövőbe. A gyerek is meg a kölyök is nagyon szereti a kompútert, mert van benne játék meg szórakozás meg videó

   na jó, amikor a kis fasz a sidebarról világgá kattintva sikeresen megtekint egy jumpscare művet, akkor azért van ordítás meg este reszketve fogmosás, de hát ez is tanulság valahol

   és hát van is az aggódás, hogy ráfüggenek meg megrontja őket meg mittudomén. De azt látom, a mai ifjúság alapvetően nem sokkal másabb, mint az előző generációk voltak. Ugyanúgy lekezelik és feldolgozzák a világot, ahogy mi is lekezeltük és feldolgoztuk annakidején, oké, persze, kinek hogy sikerült/sikerül. Bennünket még a tévétől féltettek és valóban, abban, hogy indiánosdi vagy kurucos-labancos keretein belül gyepáltuk egymást a gátoldalban, nagy szerepe volt annak, hogy előző este Winnetou vagy Eke Máté volt a tévében.

   Megyek ki a teraszra, látom, hogy a kölyök a ház oldalának lapulva oson, kezében két összetákolt faág, mögötte a haverja, annak is valami rögtönzött ütőalkalmatosság a kezében, láthatóan a macskát

   long story, bro

  próbálják becserkészni.
- Hát ti meg mi a fenét játszotok?
- Far Cry Primalt. Multiban.

   Brexit

2016. 06. 17.
   Az élet egy harc és az a lényeg, hogy komoly gyomros után is fel kell tudni állni, még az sem baj, ha közben a mérkőzést közben lefújták. Én sem tudom, meddig bámultam a sógor létráját elnyelő kútba. Viszont aztán az is eszembe jutott, mit hallgathatok majd, ha nem kapja vissza, szóval a hangtalan, így kívülről remélhetőleg meditációnak tűnő (a kölyök a közelben próbálgatta a baltát, erről majd később) rohadtbüdöskurvaanyázás után rögtönöztem egy kútbóllétrátkihorgászó kampót

   van egy ismerősöm, aki szeret panelban lakni, pont az ilyenek miatt. Nincs hólapátolás, kukával baszkódás, fűnyírás, tud értelmesebb dolgokkal is foglalkozni. Nem mondom, hogy egyáltalán nincs benne ráció.
   És természetesen itt is igaz a mondás: egy ház körül található dolgokból mindig rögtönözhető olyan segédeszköz, amire panelban lakáskor egyáltalán nem is lenne szükség

   valamint egy létrahosszabbítót. Majd az első kisebb roggyanás és frásztörés után egy létrahosszabbítórögzítő-merevítőt is.

      Ezzel és ezután már gyerekjáték volt a művelet, így miközben úgy öt liter iszapos lével leöntöttem magam, nagyjából egy óra múlva azonnal meg tudtam mondani, hogy a talpszelepnek vagy volt baja, vagy nem, de így kiszerelve most tuti nincs, hogy baszná meg az anyját. Mert az olyan megnyugtató, ha az ember látja, hogy ez rossz, mert akkor van mit megjavítani, ami után az már nem kellene, hogy rossz legyen, egy darabig legalábbis. De ez így azt is jelentheti, hogy a rázkódástól közben helyreállt, meg azt is, hogy sosem volt baja és fölösleges volt az egész, ráadásul még ki kell találni, hogy valójában mi hibás. És még rakhatom is vissza az egészet és összeszerelni valamit általában szarabb ügy, mint szétszedni (vö. bűvös kocka, entrópia, a kölyök játékai).

   De hát ezek csak negatív gondolatok, amiket komoly önismereti elemzéssel pszichológus segítségével egy-két felessel el lehet űzni, és maradnak a pozitív gondolatok. Mondjuk attól még azt a szart ugyanúgy össze kell rakni, szóval a pozitív gondolkozás helyett inkább csináljuk meg, amit kell, gondolni bármilyen randát is lehet közben. Nekem is összejött, a szivattyú elkezdett szívni, szóval mégis a talpszelep volt a ludas, persze lehet, hogy az építő jellegű "inkább baszok egy kézigránátot a vízaknába" gondolat hatott, nem tudom.

2016. 06. 07.
   Te lány, akinek a combjára hátul rózsa van tetoválva több színnel, biztosan mondták már neked, de most én is, hogy tíz méternél távolabbról csak annyi látszik a művészetből, mintha valaki véraláfutásosra verte volna a seggedet.

2016. 06. 06.
   Szóval a tavasz az az évszak, amely a téli bezárkózás után a nyitásról és a reményről szól, azaz konkrétan az ember kinyitja a vízaknát meg a sufnit és reménykedik, hogy bent minden túlélte a telet. Legalábbis valamennyire. Mert mekkora boldogság, amikor az ember megnyomja a gombot a szivattyún, az pedig azonnal elkezd pörögni, hála a kötőtűs kezelésnek. Aztán ez a boldogság némileg kisebb lesz, amikor kiderül, hogy pörög ugyan, de baszik szívni a vizet. A drukkerek

   nejem locsolna, a kölyök meg kergettetné magát az öntözőrendszerrel

   érdeklődve állnak a vízakna fölött, hogy mileszmá, én pedig egyre reménytelenebb arccal nyomom a kis gombot, mint ahogy az orvosos filmekben az elsősegélynyújtó a mellkast pumpálja, mindjárt visszajön a beteg, mindjárt visszajön, de ahogy telik az idő, az arcok egyre komorodnak, végül a gombnyomó embert kivéve mindenki feladja és elfordul, végül maga a nyomkodó ember is belátja, hogy a keringés végleg leállt, a halál időpontja ennyi meg ennyi. Kurvaéletbemár.

   Na, mi lehet a baj? Tudja a picsa, de az ember először próbál arra gondolni, amihez egyszerűbb hozzáférni

   mint éjszaka a valahol az utcán elejtett pénzdarabot csak a lámpa alatt keresni, mert ott legalább világos van

   mert a többire még csak gondolni is kétségbeejtő. Lehet hibás például a talpszelep. Mondjuk amikor pár éve cseréltem, direkt a drágábbat vettem, hogy az majd évtizedekig tart, de biztos beragadt a sár vagy beleköltözött egy béka, vagy Soros György, vagy valami. Az elmélet ellenőrzéséhez viszont le kell ereszkedni a kútba, mert csak ott lehet szétcsavarozni a szívócsövet, hogy fel lehessen húzni az egészet

   ez a lehetőségek egyszerűbben megoldható fajtája, csak emlékeztetek

   és megnézni a talpszelepet. Ezt régebben némi kötél, palló, rezgő lábak és sok izzadság segítségével teljesítettem, de a múltkor már rájöttem, hogy

   ellentétben például az almaszedéssel ebben az esetben nem mindegy, hogy valamit lentről húzunk vagy fentről tolunk

   egy hosszú létra a megfejtés, azt az ember letámasztja a kútba és kész. Ismét elballagtam a sógorhoz, hogy kéne a létrája, ideadta, sima liba, beengedtem a kútba és eleresztettem. Csak azt nem tudtam, hogy az előző eset óta a talajvíz kb. egy méterrel magasabban van, úgyhogy a létrát egy hangos bluggyanással elnyelte a kút, mint a Titanicot az óceán.
    Néztem a szépen simuló vízfelületet és azon gondolkoztam, hogy most kellene hagyni a picsába az egészet.

   Folyt. köv.

   Löszigarett