2024. 05. 27.
   A Telex forgatóstábja mostanában megpróbál bejutni ilyen-olyan fideszes kampányrendezvényre és hát mindig lepattintják őket, hirtelen műveleti terület lesz a bejárat, nem sajtónyilvános a rendezvény, körözés alatt áll a kamera, valami mondvacsinált indok mindig akad. A többszöri hasonló felsülés után készült is egy szomorkás videó, hogy ej, ezek a kreatív fiúk mindig kitalálnak valamit. És hát -hangzik el lemondóan olyan 36:45-től kezdődően- hiába kérne öt percet a stáb, hogy telefonon felhívja az újság jogi képviselőjét, jogszerű-e egy intézkedés, nem életszerű, hogy megkapná ezt az öt percet, mondja Bodrogi Bea, a Telex jogásza.

   Itt egy kicsit azért felvontam a szemöldökömet. Nem értek a focihoz helyszíni adok-kapok joghoz vagy mi ez és nem tudom, mennyi a jogászasszony órabére, vagy mi is pontosan az akadály, de a többedik ilyen sikertelen interjúkísérlet után legalább egy esetben igazán beleállhatna a csinnbe és elkísérhetné a stábot. Nem utólag csóválni a fejet búsan a stúdióban, hanem le kellene menni vidékre amikor előjön a rendőr/biztonsági őr/Predátorné Marika szervező és elrendeli, hogy nemtom mostantól ötméteres körzetben terrorveszély van, akkor azonnal meg tudná kérdezni, hogy ez mégis melyik/milyen törvényhely alapján történik, és ha nem tudja az illető megmondani, akkor azonnal közölné vele, hogy ez jogszerűtlen, esetleg finoman valamilyen pert beígérni, telefonálgasson ő izzadva.

2024. 05. 19.
   Azt rögtön lehetett tudni, hogy amikor a Fiatalok az egész magyarországi hulladék(vissza-)gyűjtést betolták a MOL alá, hogy ez nem lesz egy azonnali sikertörténet. Jó, van, amit nem lehet másképp megcsinálni, főleg nagy rendszereknél (eü. pl.), mert bármerre mozdulsz, valakiknek tuti a lábára lépsz. De hát a szokásos módon annyi történt, hogy mindenki hasznát lefölözi a MOL (pontosabban azon keresztül a NER), a népek meg dolgozhatnak gombokért, már ha megkapják, mert a számlázás az még majd a szerződéskötés után, fizetés meg végképp majd egyszercsak valamikor talán.
   Ez jött szembe, amikor megpróbáltam volna idénre is megrendelni a zöldhulladék-elszállítást. A helyi szemetes cégnek volt egy ilyen szolgáltatása, illő pénzért a ház elé kirakott, zsáknyi lenyírt füvet-ágakat-miegyebet hetente elvitte, mert egyébként az ilyen kertben termelődő szarokkal nehéz mit kezdeni, mehetsz a szomszéd faluban üzemelő nagyonbüdösbe zöldhulladék-lerakóba minden hónap harmadik keddjét megelőző hét első munkanapján fél tíz és tizenegy között, mert csak akkor van lakossági hulladékfogadás. Több mint tíz éve működött ez a dolog, mindenki megelégedésére.
   Erre a megrendelésre érkezett a válasz, hogy sajnos még tárgyalnak a mohuval, emiatt nyasgem, de természetesen azonnal értesítenek, amint blabla.

   Úgyhogy pina.

2024. 05. 05.
   A home office egy kibaszott drog. Az ember tart tőle, mert igazán ráhangolódni, dolgozni, flowba kerülni a munkahelyen lehet. Ott vannak kollégák, benne vagy a munkahelyi információáramlásban, nem zavarnak az otthoni, rád váró teendők, haladsz a dolgaiddal.
   Home officeban azért sikerül betenni egy mosást, megjavul a szomszéd kávéfőzője, efféle, nem vagy annyira hatékony, a restancia is nagyobb. Viszont az, hogy nem kell felkelni hatkor, hogy hétre kijuss a buszhoz, amivel nyolcra beérsz, hanem elég reggel hét ötvenötkor kelni és reggeli eligazító meetinget ásítozó pöcsvakargatás közben meghallgatni, majd nyugodtan beülni a saját budidba szarni, az azért eléggé odabasz, faszba a flowval.
   Mire észreveszed magad, már hanyagul csak telefonról mondod be, hogy hát persze, hogy majd utánanézek, de mivel épp a kocsit mosod, fel sem tudod

   és ami szomorúbb, legalábbis a munkaadó szempontjából, fel sem akarod

   írni, minek is kellene utánanézni, meg egyáltalán utánanézni bárminek is. Fuck it. Délután fél ötkor meg át sem kell öltözni játszósba, mert már eleve rögtön otthon és játszósban vagy, nem kell hazafelé is baszkódni másfél órát. Rá lehet szokni.