2014. 08. 31.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva. 
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Ezek már megint szarok!
- Mik, Köcsög úr?
- A lépegető exkavátorok! Egytől egyig! És állandóan! És már kurvára unom! Miért van ez, mondja?
- Aha, hogy azok. Ne haragudjon, Köcsög úr, de azok a tapasztalatok szerint jobbára ...ö... elrontódnak, ha érti. És emlékszik.
- Igen? Na és mire alapozza ezt?
- Hát az elmúlt fél év statisztikáira, a kárfelvételi jegyzőkönyvekre, meg a fotókra. Most nem akarok hivatkozni arra a két mítingre, amit ön hívott össze és arról szólt, hogy az exkavátorok állandóan elromlanak. Igaz, azokon csak három, illetve öt hónapnyi statisztika, a kárfelvételi jegyzőkönyv, és fotó szerepelt.
- A mítingek is azért voltak, mert ezek folyton rosszak!
- Hh. Kezdjük elölről. Az exkavátorok azért rosszak, mert a bányászok takarékosságból dízel helyett rendszeresen használt sütőolajat tankolnak bele, mert az sokkal olcsóbb, a megtakarítás meg megy a bónuszba. Aztán persze az belesül a motorba, meg hekk- vagy lángosszagú lesz az egész fülke attól függően, honnan jött az olaj. Persze, hogy leáll az exkavátor és rosszul lesz a dolgozó. A másik pedig, hogy rendszeresen kardpárbajokat vívnak a markolókanállal, aztán meg persze van a panaszkodás, hogy nívóba van a vinkli aztán mégis ferdén résel.
- Na és ez mitől van?
- Márminthogy az mitől van, hogy a bányászok állandóan széjjelb... nem előírásszerűen kezelik a gépeket? Hát például mert nincsen nekik oktatás tartva. Meg az ösztönzőrendszerük sem ösztönzi őket az exkavátor kímélésére. Meg a kárt sem kell nekik kifizetni.
- Értem, mindez világos. És mit lehetne tenni, hogy kevesebb legyen az előírásszerűtlen kezelés?
- Jesszus, hát például rendszeresen oktatni, legalább az új belépőket. Meg a bónuszrendszert is át kellene gondolni, esetleg az okozott károkat kifizettetni.
- Na, és ezt miért nem csinálják, he? Hát bepanaszlom magukat!
- Márminthogy mi miért nem csináljuk? Drága Köcsög úr, már meg ne haragudjon, de ehhez nekünk semmi közünk. Ön mondta, hogy a bányászokat ön leoktatja, mert nekünk ezért pénzt nem ad, a bónuszrendszer az ön ötlete, azt meg nem tudom, miért nem fizetteti ki a bányászokkal a károkat.
- Na jó, de akkor is, nekem mondanom kell valamit jövő héten a központnak, hogy miért is áll sokszor a bányászás.
- Ne haragudjon, de mi nem tudunk tenni semmit ezügyben. Négy, illetve egy hónapja ugyanezt elmondtuk, leírtuk, adtunk nagybetűs kezelési segédletet, semmi nem történt. A bányászok nem lettek oktatva, a bónuszuk ugyanaz, a károkat sem kell kifizetniük. Az exkavátorok meg hullanak.
- Ha! Na látja, pontosan ezért nagyon jó volna, ha összeállítanának hibamegelőzési akciótervet, hogy mit készülnek tenni ezzel a sok, állandóan elromló, szar exkavátorral, mert jövő hónapban tárgyaljuk újra a szerződést, ha érti, mire gondolok. Esetleg ha lecserélik mindet egy újra, talán jóindulatúak leszünk.
- ...

2014. 08. 28.
   A speciálistól az általános felé.

   Gyerekkel a szabadság ugyanúgy szopás, mint dolgozni, ugyanúgy nem vagy a magad ura, csak más a főnök, aki megmondja, mit kell csinálni, ráadásul több is van, mármint főnök. Általában a családdal-gyerekkel minden sokkal bonyolultabb, mint egyébként volna. Emellé a személyes vélemény mellé sorakoztatnám fel Falus Ferenc icebucketchallenge videóját, amiről a vélemények megoszlanak, nagyjából az "igénytelen fos" és a " nagyszerűen szürreális" között.
   Szerintem egyik sem, ez maga a hétköznapi élet. Valójában ennyire realista videót nagyon régen nem láttam, mármint nem a filmművészeti-dokumentarista értelemben, hanem hogy baszki ezek maguk a mindennapok. Oké, például lovam nekem nincs otthon, de simán el tudom képzeli, ahogy ment a tökölés a felvétel előtt, amikor végre Feri két kinevetavégén meg apppaaaépítsélnekemhomokvárat között békén lett hagyva.

- Te Juci (nem tudom, hogy hívják a rokonságot, most csak mondtam egy nevet), most van egy kis időm videózni, szerinted hová álljak?
- Hát itt épp felmostam, úgyhogy állj oda a... mi, hogy te vödör vízzel akarsz pacsálni? Takarodj le oda a tuják mellé. És fel ne merd venni a zakódat, mert aztán vihetjük a tisztítóba.
- De hát a tuják mellett ott eszik egy ló!
- Ne érdekeljen téged az, hát hol egyen, az ebédlőben?
- Nem lehetne erre az időre átvinni máshová?
- Hová? Örülj, hogy neked találtunk valami helyet, ahol locsolászhatsz. Na állj csak oda, aztán majd úgy veszlek, hogy ne látsszon. Fiam! Legalább erre az öt percre szakadj már le apádról, mert videózva lesz!
- A kutyákat esetleg...
- Ezért a hülyeségért nem fogom megkötni őket. Na, mondjad gyorsan, Feri, mert még nem hoztál a boltból fagyasztott spenótot és mindjárt zárnak.

   Hát valahogy így, csak még ígyebbül. És tulajdonképpen nekem ez a véleményem a kisebb-nagyobb világösszeesküvésekről is. Hogy ilyenek nincsenek. Illetve lehet, hogy vannak, de korántsem akkora számban, mint az a hőbörgős és konteós cikkeket olvasva tűnik. Nagyon sok mindent ugyanolyan jól meg lehet magyarázni a véletlennel, az oda nem figyeléssel a hozzá nem értéssel és a beleszarással.

   Mondok egy példát. A faluban egymás után háromszor lett egy utca szétbaszva (csatorna, kábeltévé, gáz). El is terjedt, hogy a polgármesternek biztos érdekeltsége van az aszfaltozó cégben. Nem, egészen egyszerűen basztak odafigyelni (vagy nem is tudták), hogy a csatornások után egy héttel bejelentkeznek a kábeltévések is. Vagy hogy nagyobb méretben is mondjak valamit, nem a tudjukkik telefonálnak suttyomban a kisemondjukanevüketnek, hogy most pl. basszatok oda a forint/euró árfolyamnak. Hanem lehet választani az előbb felsoroltakból, akát többet is. A gazdasági világválság sem összeesküvés eredménye, hanem.

   És most hímsoviniszta kétpercünk következik. Elég sok blogot, tumblit, ilyesmit olvasok, egy észrevehetően női szerző egész rendben volt, majd egyre gyakoribbá váltak az önelemző belső világos bejegyzések, egészen az olvashatatlanságig. Aztán hirtelen lett egy "megvilágosodtam" poszt, majd egycsapásra megint vállalhatóvá vált a blog. Innen üzenem ismeretlen férfitársamnak: ne hagyd abba a töcskölést, kösz.