2008. 04. 28.
   A főnökség úgy gondolta, hogy a szikár, fekete-fehér táblázatok már nem képviselik elég jól a cég színvonalát, ezért beíratott egy színezőtanfolyamra. Arra már nem gondoltak, hogy talán excel-színezőre kellene, úgyhogy most pornófilmeken gyakorlom az utólagos pinarúzsozást. Az előadó

   a faszi nagyon hasonlít egy volt tanáromra, külalakban is, meg abban is, hogy a jelek szerint mind a kettő ezerfős, mikrofonozatlan előadóteremhez van/volt szokva, ez is teleordítja a harminc négyzetmétert, rezeg előttem a monitor

   vidáman mutatja, mi van akkor, ha a gigantikus faszú néger seggbekúr és bent kanyart csinál és a pinán ki, na akkor nem fentről le rúzsozunk és nem pirossal, hanem oldalvájsztosan, mert akkor nem csillan be és ezért ha a kamera nézetet vált, nem fog úgy kinézni, mintha a romantikus művésznőnek hirtelen fasza nőtt volna, hanem szépen látszik a perverzió. Nem mondom, hogy nem érdekel a téma, de őszintén szólva másra számítottam, na. Közben susmus, nejem kiválóan foglalja össze a saját nyűgjét, a családi drámát, egyszersmind komoly realizmusérzékről is tanúságot tesz, mindezt 80 karakteren belül.
   "Anyáddal összevesztem. A gyerek az utcán koldul. Én szenvedek. Hozz kenyeret."

   A gyerek közben kitalálta (mert látta szomszéd gyerektől, mi másért), hogy ő most mozgóárusként limonádét fog árulni. Én ráhagytam

   két kikötésem volt, az egyik, hogy a hozzávalókat a saját pénzéből vegye meg, a másik, hogy ne jöjjön hozzám sírva

  de nejem, aki az efféle házalókereskedelmet valahová a gyepmesterség szintjére sorolja, kicsit berágott, miért kell ezt csinálni. Próbáltam nyugtatni, hogy attól, hogy nekünk az efféléhez nem lenne képünk, a gyereket hagyjuk kibontakozni. Hátha a jövő milliárdos gyémánt-MLM-tagját nevelgetjük, és öregkorunkra rendszeresen Floridába megyünk fiatalító kúrára.

2008. 04. 23.
   Susmusban velősen.
"Lefostad a vécédeszkát és úgy hagytad!"
"A múlttal nem foglalkozom. Férfi vagyok, nem nézek hátra."
"A te múltad ne legyen már az én jövőm, man!"

2008. 04. 20.
   Mindenféle idióta amerikai filmekben meg hasonlóan idióta életmód-tanácsadó könyvekben-weboldalakon van a "lépd át saját határaidat" mondat, pedig én tanúsíthatom, hogy az nem jó, a minap a gyerek addig-addig feszegette a határokat (annyira még nem tud olvasni és biztosan emiatt sajnos jobbára az enyémeket), hogy aztán sikeresen át is lépte. Ettől én szovjet pedagógusként cselekedtem, ő meg remélem, rájött, hogy nem kell minden ilyen hülyeségnek bedőlni.

    Hét közben megvolt a bank-hivatal-hivatal-bank-hivatal kör, most már csak a bankba kellene elmennem még egyszer, de félek, hogy ők is átlépik a határaimat és akkor megüt a guta, vagy én lépem át a határaimat és felgyújtom őket a gecibe. Sajnos a nejem mostanában keveset alszik és ez kezdi kihozni belőle az állatot hárpiát, néha félek, hogy átlépi a határait, illetve inkább attól, hogy akkor pont otthon leszek. Szóval semmi dráma, minden a szokásos.

2008. 04. 14.
   Hétfő. Nagyon hétfő.

2008. 04. 12.
   Miután megvolt a frász, hogy egy miniatűr Halál jön velem szembe

   nyolcéves hülyegyerek tök feketébe öltözve és sárga nyelű, de fekete lapátú hokiütővel, ami teljesen úgy nézett ki, mint egy kasza kicsit szemből

   nejem feltette nekem az ilyen események után teljesen logikus kérdést, miszerint miért mondták be annakidején (vagy talán most is?) a Kossuthban a vízállásjelentést? Merthogy a hajósoknak nem viszi ki a postás a Duna közepére az újságot, válaszoltam kapásból, és innen tudják, szabad-e, vagy tilos a hajóvonták találkozása. Na de az Ipolyon is? Nógrádszakálnál? - jött a logikus kérdés és itt leestem a szerről. Tényleg, mi az istenfaszáért mondták be?

   Nejem talált valami tévadót, ahol régebbi zenék mennek, jellemző ingermentes életünkre, hogy azon tudtunk röhögni, hogy jébazmeg, ezt a számot ismerjük, nahát, az előadót is, mármint a nevét, de fogalmunk nem volt arról hogy ez adja elő. Meg hogy ilyen kreténül néz ki.

2008 .04. 05.
   És most egyelőre arra lennék kíváncsi, hogy a gyerek hétévés kora miatt van az egész

   mert fantáziavilágban él, vagy mert nemtom, mert hasadt a személyisége és nekem valamiért mindig az értetlen jut

   vagy csak a makacssága az, ami meggátolja, hogy megértse, hogy rákészülés nélkül, azzal, hogy végignéz valamit, még nem tudja ő is megcsinálni. Volt ugye a kalánpörgetőverseny meg a bűvészkedés, amikkel már beégett, de ma megvolt a zsákbanfutás is. És bazmeg, benevez a hülye egy zsákbanfutó versenyre, mert már látott egy csomó japán zsákbanfutó rajzfilmet, és láttam is, hogy az udvaron, amikor azt hiszi, hogy nem figyelek oda, mindenféle látványosnak szánt zsákbanfutó pózokba merevíti

   érdekes módon az sem esik le neki, hogy azzal, hogy beáll valami leérkezős pózba, még nem érte el, hogy lassítva átugorjon egy tízemeletes épületet

   magát és az istennek nem hiszi el nekem, hogy az igazi zsákbanfutás kurvára nem erről szól. Azt sem hiszi el, hogy amikor látja a filmeket, azokból az unalmas részt, azt, hogy a nagy mérkőzés előtt a főhős éveket gyakorol, nem mutatják, csak azt, ahogy állva hagyja az ellenfelét. Vagy nem akarja elhinni. De befizettem a versenyre, ha nekem nem hiszi el, akkor majd másoknak. És megint a hajára kenték a dolgot, bőgött is, ahogy kell, én meg nem tudom, hogy biztassam-e, vagy fikázzam, vagy bátran egyszerre a kettőt, vagy mindegy, mert úgysem tanul belőle.

2008. 04. 04.
   Beltér majdnem kész, glettelés megvan, festés megvan, küszöbök megvannak, nejem megvan, gyerek megvan, hát, nem lehet minden tökéletes. Még van egy padlás és egy pince, olyan hat-hét nettó óra értékben, ha nejemnek még valami eszébe jut, nejlonzacskót húzok magamra és brokkolinak tetetem magam. A kertnek még neki se kezdtem, pedig ott is lenne mit túrni-fúrni.

   De legalább túl vagyok azon a tárgyaláson, amitől nagyon fáztam, egy szigorúan gazdasági végzettségű

   értsd: semmi máshoz nem ért, számítógépet sem nagyon használ, mert túl sok rajta a gomb, az illető megrekedt a nyomtatós Facit számológépnél

   embernek kellett elmagyaráznom, hogyan kell áramellátást és klímát méretezni. Muszáj volt, mert úgy indult az egész, hogy csak nagyon jó legyen, költség abszolút nem számít. Ez egészen addig élt is, amíg meg nem mondtam, mibe kerülne a nagyon jó. Klasszikus Köcsög Józsefes társalgás volt egyébként, de zanzásítva nem jön ki az egész szépsége, részletesen meg túl hosszú, úgyhogy nem írom le.

   Nejemnél is végképp elvesztettem a respektet, elküldött intimbetétet venni. Ebbe már többször belefutottam, de most is kínos volt. A teszkóban a fél falnyi betét láttán telefonálni kezdtem, negyedórás eligazítás után végre megtaláltam azt az ötcseppes, hosszúfülű, félig hajlítható, halványcsíkos, Gold Light Super Maxi Ultra Strong Freedom Guten Appetitent

   és ami nejem otthoni reakciója szerint minden bizonnyal hihetetlenül sokban különbözik az ötcseppes, hosszúfülű, félig hajlítható, viszont keresztsraffos Gold Light Super Maxi Ultra Strong Freedom Guten Appetitentől, vigyázat, minden egyes szó számít, hihetetlen, ennyiféle nő nincs is a világon, mert mind csak ágálni tud

   amiből vettem rögtön hatot, mert örültem, hogy végre megtaláltam, ami kell, pedig dehogy.