2011. 08. 29.
   Csak nem bírom, ki, hogy két bonmot-t ne eresszek össze (pedig hármat kéne). Az egyik az, hogy a Fidesznek lassan nevet kellene változtatnia, mert már se nem fiatalok, se nem demokraták. A másik, hogy akkor öregedtél meg, amikor te hívod rá a rendőröket egy bulira. A Zöld Pardon és a Rio kapcsán -mivel nekem egyik sem kedvenc helyem- nem éreztem magam érintve, szóval nem mentem el demonstrációs céllal eltorlaszolni a testemmel a Petőfi-hidat. De amikor este tizenegykor szép finoman ki lettem küldve egy teljesen nullahúsz kocsmából, hogy az általános csendrendelet miatt zárnának, akkor azért komolyan megütődtem. Hová lettek a Csehszlovákiába még a balhé kedvéért tüntetni kiutazó ifjak? Baszki, ha kötelező lesz a vasárnapi mise, én inkább elkárhozom.

   Nejem pedig letargiába esett, megkapta a magánnyugdíj-pénztáras nyereményszelvényét, de sajnos nem nyert, pedig már el is tervezte, mire költi majd. Pár rokonnal ugyanis egyszerre lépett be ugyanabba a pénztárba, a rokonság pedig már kapott zsét, hát akkor ő is biztosan. Próbáltam vigasztalni, hogy ne zavarja, hogy mekkora hülyeség volt az a másfél évvel ezelőtti pénztárváltás, őt egyrészt sosem a pénzügyi taktikai érzékéért szerettem, másrészt most már biztos lehet benne, hogy nem a pénzéért fogom eltenni láb alól. A randa nézésre módosítottam, hogy a pénzéért nem fogom eltenni láb alól. E... láb alól eltenni nem a pénzéért fogom. Nem fogom a pénzéért... itt legyintett, hogy hagyjam, most úgysem sikerül megvigasztalnom.

- Jó napot kolléga úr! Köszönöm, hogy tegnap este éjféltájt kisegített telefonon azzal a tanáccsal.
- Ó, köhm, nagyon szívesen, csak a fél család ébredt fel rá, de semmi baj.
- Hálából adok egy sört!
- Hát, köszönöm!
- Hm... de ez nagyon szar sör, tudja mit, inkább adok kettőt.
- ...

2011. 08. 26.
    Tulajdonképpen a kölyök foglalta össze, hogyan is érzek én nagyon sok mindennel mostanában. Tudni kell, hogy a kölyök utálja a vizet, nyaraláskor tán buttó két percet töltött a tengerben bokáig, aztán lehetett játszóteret keresni, vagy bármit, csak ne legyen köze a vízhez és ez egy tengerparton azért nem annyira egyszerű. Amikor a gyerek ki akarta próbálni a vízisízést, ugyan esett-kelt, de közben a kölyök is belelkesedett, hogy ő is akar. Addig-addig nyekergett, amíg az oktató meg nem unta, rá nem adott egy pinduri mentőmellényt és el nem vitte egy körre. Sajnos a végén, ahogy a húzás megszűnt, jött a vízbe merülés. Amikor a kölyök kikecmergett a partra, nejem enyhén aggódva kérdezgette.
- Na, jó volt?
- ...jó.
- Na és ...? Mégy még egyet?
- (megborzongva) Nem.

2011. 08. 09.
   A szabadság -mármint az az idő, amit a munkahelyétől távol tölt az ember- teljesen más minőség, mint a dolgos hétköznap. Külföldön pláne. Az ember azt gondolja például, hogy leszokik a dohányzásról, aztán a vége az, hogy a cigisdobozokkal számolja a még hátralevő napokat. Egyszerre kellene háromfelé szakadni, a gyerek állandóan bent a vízben (ami, megjegyzem, kurva hideg), a kölyök meg sosem megy bele a vízbe. A harmadik persze az, amit a nejem szeretne, azt pedig, amit én szeretnék, azt meg sem említem, pedig az előző háromtól gyökeresen különbözik.

   Viszont lehet barátkozni a helyiekkel, ebbe főleg a lokális populáció fagyi-, nyalóka-, sültkrumpli- és bizbaszárusítással foglalkozó rétegét kell beleérteni. A szálláshely prospektusában büszként kiemelt sat. tévé kiválóan közvetíti az Astra1B és a Hotbird összes használhatatlan csatornáját. Kis lassulással nagyszerű élvezetet lehet találni az arab nyelvű gyermektévé betelefonálós rejtvényfejtő műsorában

Játékvezető (pult mögül, mosolyogva, egyenesen a kamerába) : - Habrahallahrbara. Habra...?
Kissé recsegős és sustorgós (telefon), bátortalan gyerekhang: - Harallara.
Játékvezető (örül, hogy végre valaki): - Áááá, harbalabarba, babarmagrab. Gahbra...?
Gyerek: - Bahamamama.
Játékvezető (lényegre tér): - Hbraharba, bahabra.

   Feltűnik négy sorminta, az egyik alighanem a kérdés (kék háttér), a másik három a válasz (sárga háttér). Most lehetne jól arabul tanulni.

Játékvezető (felolvassa kérdést és a válaszokat is): - Harbarababr rahbarhab [...] raghbahb.
Gyerek: ...
Játékvezető (vár, majd alighanem segíteni akar, rávezető hangsúllyal): - Bghrabrba. Grabbaghramad hamarhamar...?
Gyerek: ...
Játékvezető (kicsit türelmetlenebbü)l: - Brahgaballah...? Labradabhgdalla szaralak...!
Gyerek (végre elszánja magát): - Mmmm... Grhabarhab...?
Játékvezető (arca torzul egy kicsit, de jól tartja magát): - Ájjjjájjjjjáájj, marhaba hamarbab, ájjjjájjjjj.
-stb.

   De legalább a végén mindenki nyer

   vagy ha valaki pörgésre vágyik, a CNBC pénzügyi őrületében, amiben egy köszörűhangú nő próbálja hosszan győzködni a nézőket, miért még most adják el az összes IBM-részvényüket.

   Vagy a nappal lépten-nyomon glagolita emlékekbe botlás után este a második sor után el lehet gondolkozni (internet nincs), ki is, mi is ez a glagolita izé. Ez biztos egy nép volt, maradványainak utódai máig őrzik a titkos izét (tárgyat, okkult tudást, majdan felélesztendő mutáns, fagyasztott ősüket), ami majd a világuralomra segíti őket. Vagy ő Glagolita Sanchez volt, a híres spanyol kém- és műlovarnő, aki végigkémkedte és -kefélte a középkori Európát, csak annyira jól csinálta a titkosságot, hogy szinte semmi nyom nem maradt utána pár gecifoltos hercegi adománylevélen kívül. Valójában róla szólt volna Szécsi Pál dala

"Glaaaagolita, Glaaaagolita, úgy várlak!
Glaaaagolita, Glaaaagolita, úgy várlak!
Gyere el hozzám, gyere el hozzám
És soha többé ne hagyj el
Glaaaagolita, Glaaaagolita, jöjj el!"

   csak aztán szóltak neki, hogy ezt a kémkedős-szabadkőműves-áthallású dolgot nem kellene erőltetni.

   Mondom, jól telt a szabadság.

- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Már megint nem jó aizém! Idekattintok, és azt mondja, hogy "Ilyen márpedig nincs!". Pedig van!
- Értem, Köcsög úr. Kérem, mondja el, hogy mi mondja ezt és hol.
- Hát az adatbázisos program! Az mondja azt!
- Igen, és mikor?
- Hát amikor beleírom, hogy "Béla" és rányomok a "Keress" gombra, akkor ezt mondja! Ez egy szar, javítsák meg az adatbázist!
- És van olyan? Mármint Béla?
- Hogyne volna! Most is itt ül mellettem és ő is nagyon fel van háborodva!
- Már úgy értettem, az adatbázisban. Benne. A Béla.
- Mittudomén, hát mi vagyok én, hogy mindent tudjak, azért vettem ezt az adatbázisos izét, hogy ez majd mindent tud, aztán tessék, mégsem.
- Köcsög úr, először Bélát fel kell venni az adatbázisba
- Felvenni...?
- Beleírni. Mert addig nem ismeri. Ön sem ismerte addig a Bélát, amíg meg nem ismerte, ugye?
- ...Ja!
- Egyébként amikor a program kiírja, hogy "Ilyen márpedig nincs", akkor emlékeim szerint van két gomb a kiírás alatt, a "Jóvanna, hagyjuk, csak vicceltem", meg a "Egye fene, vegyük fel az adatbázisba". Ott ha az utóbbira kattint, akkor Béla automatikusan bekerül az adatbázisba. És akkor már benne lesz.
- Nanana, álljunk csak meg! Én dolgozzak maguk helyett?! Azonnal jöjjenek ki és javítsák meg ezt a szart garanciában!
- ...