2008. 01. 30.
Jó estét kívánok, F99 vagyok és az előbb installáltam egy linuxot.
És ez után talán nem alaptalan az a meglátásom, hogy engem a linuxok igazából, csakugyan üldöznek, nekem rosszat akarnak és készakarva ott basznak ki velem, ahol csak tudnak. Igaz, ez most SuSe volt (ne nézzetek, nem én találtam ki, ő az oka, nem én, ő), de bazmeg egy négyéves gépre kötött négyéves monitort ne ismerjen fel, ez azért gyalázat. És amikor megmondtam neki, hogy milyen van rajta (17" IBM), akkor bólintott hogy ismeri ezt a fajtát, ennek 15" a képátlója, ami szerinte egyébként 31 x 27 cm, majd befeketedett a képernyő és úgy maradt, hogy Ctrl-Alt-Backspacéval kellett meggyilkolni az X szervert, VESA kijelző bazmeg, hol tartotok, ti buzik, legalább egy szerencsétlen szabvány SVGA-t tegyetek már bele, hát ez siralmas.
És ez az egész meg azért kellett bele, mert bazmeg az Orákulum (ne nézzetek, nem én találtam ki, ő az oka, nem én, ő) aszonta, hogy ő nem telepedik fel, hacsak nincs minimum 256 színre állítva az elsődleges kijelző. És volt neki is, mármint az Orákulumnak installálóscriptje, ami után már csak úgy húsz dolgot kellett beállítani (Négy leírás négyféle, közte a hivatalos Novell kutyafaszát nem ér) és az után lehetett elindítani az igazi installálást, ami rögtön a prerekvizitumoknál megállt, hogy nem tudja lekérdezni a DISPLAY változó értékét, aztán amikor végre le tudta kérdezni (ne akard megtudni, mi után), akkor már az automatikusan lefutó ellenőrzések után csak azt az egy ellenőrzést kellett kézzel utánafuttatni, ami megmondta, mi az a hat csomag, amit még fel kellene telepíteni, (és amik megneveztek még pár más csomagot amik ha feltelepülnének (mert nem települnek fel, mert kell még más is alájuk)) és ami után akkor ő is feltelepülne.
és itt tértem magamhoz és a kezemben volt az a kés és véres volt minden. Bazmeg, ugyanilyen gépen vindóz alatt egy óra volt az egész szűz diszkről, next, next, finish. Távoli kollégám mesélte (Internacionálé support) kijött egy új firmware valami kártyához, ő, mint windows support megvolt félóra alatt mind a húsz szerverével, a linuxosok még harmadnap is az elsőn fordítottak kernelt. Kicsit talán furcsa dolog a linuxot mondjuk a keresztény Istenhez hasonlítani, de van hasonlóság, már amennyiben egyiknek sem sikerült még nekem bebizonyítani a jóságosságát.
2008. 01. 26.
Az azért némileg megnyugtató, hogy amikor az ember egy több részre osztott horrorregény rábízott fejezetét befejezi hajnal kettőre és előveszi a levelezőprogramot és rábök a "Küldés/fogadás" gombra, rögtön kap három másik emilt, amikből konstatálható, hogy a többiek közül a leggyorsabb is csak egy háromnegyed egyes időponttal nyert.
Reklámozni igenis érdemes.
- Tessék, F99.
- Hello! A Jozsó vagyok! (hatásszünet)
- ...ööö, igen...? (Te meg ki a lófasz vagy és honnan kellene, hogy ismerjelek?)
- Van nektek az a izé, na, mondd már, amit árultok, az a... a gép!
- ...ööö, igen...? (Talán a velünk egy épületben dolgozó enyhén fogyatékosok egyike, azok szoktak ilyenekkel előállni és az ő főnökük szereti az én főnökömet, ezért mindig az a vége, hogy adni kell nekik gépet, aztán leírni rezsibe aztán még reklamálnak is, mert nem tetszik a szaga)
-
Mert kéne nekem egy ilyen! Egy olcsó, mert használva lesz!
- ...ööö, igen...? (Tuti valamelyik félkegyelmű)
- És tudjon videót lejátszani! Meg vízálló legyen, ez nagyon fontos!
- ...ööö, igen...? (És még igényei is vannak, meg persze szokás szerint ingyen kellene vagy örökre kölcsönbe, plusz az áfát adjuk oda)
- Mert a szexboltba, oda ilyen kellene!
- ...ööö, igen...? (Vagy mégsem az emeletiek közül...?)
- Mert csak megnyomnák a gombot, hogy ezt akarnák nézni, a végén meg csak le kellene slagolni. Én erre gondoltam.
- Sajnos ilyenünk nincs. Vízálló nincs. (Ez tényleg az utcáról telefonál)
- De hát itt írjátok az újságba, hogy nektek van ilyen.
- Volt, de az már legalább egy éve. Mikori az az újság?
- ... basszameg. És lesz még ilyen?
- Nem, vízállót már nem gyártanak.
- Hát kösz.
Reformot! Reformot! Még egy fél skandináv keresztrejtvényt követelek bele, mert így a péntek reggeli szaráshoz már nem jut
belső címlapján már többedszer jelenik meg Eszter, a 29 éves kontroller, aki örül nagyon, mert a férje a születésnapjára egy saját gasztronómiai weboldallal ajándékozta meg, aminek akár a kinézetét is könnyen, gyorsan meg lehet változtatni. Ez az egész több szempontból szánalmas vagy kétségbeejtő, még nem döntöttem el
2008 van, bazmeg. Akinek eddig nem volt saját weboldala, az nem is akarta, hogy legyen. Vagy ha csak ettől a reklámtól lenne, akkor inkább ne legyen
mindenesetre ha a nejemet én a születésnapjára egy saját weboldallal ajándékoznám meg, tuti nem állna velem szóba egy hétig, szóval lehet, hogy mégis azt kap.
2008. 01. 15.
Amikor a jelek szerint tulajdonképp mindenki beleszarik, csak egy titkárnő próbálja meg egy rövid mondatban összehozni a kötelességszerű tájékoztatást, a kvázimegrendülést és a hivataloskodást. És sikerül neki.
"Szomorúan értesítem önöket néhai kollégánk, X.Y. halála alkalmából. Az Igazgató"
2008. 01. 14.
A szó szerint szarabb munkákban is megvan a lehetőség az ironikus humorra, erre szép példa mondjuk a szippantósautó tartályának hátuljára applikált "Csokis tej" felirat. Kollégám mesélt valami Fekál Transzról is, ezt nem tudom, hogy gyári volt-e, vagy csak ő mondta, sajnos nem teljesen figyeltem oda
"Ajánlati felhívás. Ajánlattevők adjanak ajánlatot Ajánlatkérőnek magas rendelkezésre állású, alkatrészenként redundáns, tetszőlegesen bővíthető, skálázható, Ajánlatkérő saját szoftverét a mind a jelen, mind a jövőbeni kívánságoknak megfelelően adaptív teljesítménykövetéssel futtatni képes hardverre, öt év garanciával. A hardver egy processzornál többet nem tartalmazhat. Hiba esetén elhárítási idő 1 óra, hibaelhárítás helye Ajánlatkérő központi telephelye, azaz Novoszibirszk. Kötbér a teljes vállalási díj 50%-a óránként. Fizetés utólag, ha Ajánlattevő mind az öt évet előbbiek szerint teljesítette."
de bármelyik eset, egyként szép.
2008. 01. 13.
Két problémámnak is vége szakadt, az egyik az, hogy audio-CD beolvastatásakor a gép érdekes módon ráolvasott a HDD-re, aztán kimeredt LED-del úgy maradt. Már minden átdugtam, frissítettem, újratelepítettem, nem, nem és nem. Aztán valamelyik este félrészegen odapislantottam a DaemonManagerre, csapjuk már át disabledbe, és minden megjavult. Kis öröm.
A másik, hogy vége a gyerekzsúrnak, azon gondolkoztam először, hogy kiugrom egy sörre valahová, de aztán simán csak elbújtam, amíg el nem múlt a tornádó. Bár azt hiszem, ez még mindig jobb volt, mint a két évvel ezelőtti, amikor a gyerek áthívta az összes létező barátját
és persze ugyanúgy készülés, anyagbeszerzés, hetven lufi felfújása, aggatás, konfetti, brillantin, szendvicskészítés, szóval komplett tüdőtágulás, aranyér és hexenschuss
aztán tíz perc alatt halálosan összeveszett mindkettővel, aztán csak ott ült a papírcsákóval a fején a kisasztalnál és ordított, és folyatta a taknyát, hogy mekkora köcsögök a haverjai, mert otthagyták. Tipikusan ilyesféle jelenetekkel szokták megmagyarázni a sorozatgyilkosos filmekben, miért is lett olyan a negatív hős, amilyen és miért muszáj neki balettcipőbe gyűjteni a hatos ekekapával holdtöltekor ánuszon szúrt áldozatok fogait.
2008. 01. 08.
Az meg végtelenül letörő érzés, hogy odakint minden jeges, derékig ér a köd, a gyerek a fejemen ugrál, nejem lamentál, hogy miért nem vittem ki a szemetet
ha egy nő elkezd lamentálni, már késő. Előtte (lásd preventív predikció, Nostradamus-szenzor) kell kitalálni, hogy mit szeretne, mert ha már szól, akkor már nem jó. Ha esetleg kiviszed a szemetet, akkor meg miért vitted ki, még tenni akart bele valamit. Ez is általános női tulajdonság, nem kell vele foglalkozni. Ha elkezdődik az efféle, nem lehet mást tenni, mint kiugrani valahová egy sörre
miközben a MenetTrendben (Királyi 1-es TV) egy nő magyarázza laza vászoningben, milyen fasza Sydneyben, mert sosincs igazán tél és
amikor a hajóval megközelíthető állatkertben abajgatta a kengurukat, akkor még tulajdonképpen nem voltam ideges, a kenguruk ott rohadjanak meg, ahol vannak, azért sem tudtam igazán sajnálni a nőt, hogy nem simogathatta a koalákat, mert tilos, csak túléli
ha végre felmegy az ember a tengerpartól, ahol hosszan lehet hetrázni a homokban, valami tévétoronyba, vagy mibe és ott svédasztalos kenguruhús, meg apjafasza van és kóstoljunk bele, mmmm. És végig-végig napsütés, lágy tengeri szellő, csak a fogamat tudtam csikorgatni, meg enni szerettem volna a nő húsából.
2007. 01. 06.
Az végtelenül felemelő érzés, amikor az ember legyőzi a Földet megsemmisíteni készülő idegeneket, aztán jól végzett földmegmentés tudatával kimegy a teraszra, rágyújt, az első slukkot benntartja, majd egy akkora finggal együtt ereszti ki, hogy ha a szomszéd háza lambdanegyedre állna, tornádóig gerjedne az impulzus, végül elégedett sóhajjal nyolcasokat pisál a sötét természetbe. És közben reméli, hogy a gyerek továbbra sem fog olvadásig az udvaron játszani, mert a sárga hóember elég gáz.
2008. 01. 01.
A karácsony hallatlanul egyszerű dolog, csak jóelőre meg kell mondani mindenkinek, hogy szeszt kérsz, cserébe viszont megígéred, hogy nem fogsz haszontalan hülyeségeket ajándékozni. És kész, ennyi, mindenki maradéktalanul boldog, a májzsugor pedig garantált. Tökéletes present perfect, a múltban történt dolognak mindmáig tartó hatása van.
Bizonyára ennek hatása alatt beszéltem rá nejem, hogy tűzijátékozzunk, mert -mint az árusnak is kifejtettem- öntudatos EU-polgárokként gyakorolni óhajtjuk robbantgatáshoz való időszakos jogunkat. A meglehetősen koszhadt árusnak szeme sem rebbent, teljes meglepetésemre korrekt, rövid esszében válaszolt, amiben kifejtette az utcán történő szabad véleménynyilvánításhoz való jogot mint alkotmányos alapvetést a várható rendőrségi picsánrúgás fényében, különös figyelemmel arra, hogy a fentemlített jogával vajon jobbára a magán- vagy az állami szektor dolgozója él-e. Mindeközben elmagyarázta
kurvára ráértünk, este fél tíz volt, senki a környéken, nejem vezetett, nekem pedig kezdett nagyon mindegy lenni, lásd fent
az ilyen-olyan tűzijátékok tulajdonságait,
kicsit sípol, nagyot, sípol, öt-tíz-húsz-háromszáz, kék, piros, zöld, messzire megy, csavarodik-e, vajon csinál-e olyan izét, tudja na, olyan trükköt, hehe, szétmegy, aztán úgy izélnek a darabok, érti, összevissza
kezelését, majd elhangzott a melyiket kérik. Nejem rám nézett, mert már eltévedt a sok szín és hangerő között, én sem emlékeztem már határozottan a paraméterekre, konkrétan egyre sem, de határozott ráböktem, hogy azt kérjük, amin az a hegyes csöcsű pina feszít, azzal nem tévedhetünk. Nem is tévedtünk. Nejem videózni óhajtotta a készüléket, ami egy begyújtással egymás után tizennemtomhány rakétát ereszt az égbe. Be is raktam a jószágot (a tűzijátékot) tűzrakóhelybe, meggyújtottam a zsinórt és nejem felé poroszkáltam, kamerázzá, baszki, mert ha nem lesz szép, tüntetünk az árus bódéja előtt.
BANNGGG! Akkorát szólt, majdnem beszartam, nejem kis híján elejtette a kamerát. BANNGGG! Hogyaza... BANNGGG! Nejem visított, hogy csináljak valamit, mert ez BANNGGG! álljak rá például. Én mondtam, hogy lófBANNGGG!gvettük, kifizettük, elszórakozzuk az utolsó fillérig, ha bele is BANNGGG!. Vidám volt, na, utána jót röhögtünk egymáson, azt meg, hogy milyen is volt tulajdonképpen, majd megnézzük videón.
Idénre meg csak annyit, és küldöm magamnak meg mindenkinek, aki szereti, hogy játsszad csak a fánkit, fehér srác. Megy az, nem kell feltétlenül, hogy zsidó cigány buzi néger legyél hozzá.