2006. 01. 31.
   Ezt már szeretem. Amikor nem hímezés-hámozás, hanem a frankó. Kell egy statisztika. Szinte teljesen mindegy, milyen adatokkal (objektív adat van egy csomó, viszont ilyenkor célzatosan válogat köztük az ember), de annak kell belőle kijönnie, hogy. Megkérdeztem, hogy ha nem eléggé jönne ki, lehet-e súlyozást használni, mert ugye vannak adatok, amik esetleg fontosabbak a többinél. Természetesen.
   Végre valami kreatív meló.

   Kis ember kis célokat tűz ki maga elé, mert azokat meg tudja valósítani és ezzel az önértékelését javítani. Például megfogadja, hogy nyárig igenis legalább egy méterrel felpisál a piszoár fölé. Nem túl nagy feladat, de ahhoz azért elég, hogy munka legyen vele és ha sikerül végrehajtani, két okból is nagy lesz az elégedettség. Én is kitűztem magam elé egy ilyen célt és úgy fest, hamarosan el is fogom érni. De jó nekem. Viszont kicsit aggódom, mi lesz utána. Kiürül az életem.

2006. 01. 29.
   Kicsit izomlázam van a combomban meg a vádlimban, kolléga úrral elküldtek a picsába és ő vezetett. "Mert a Pista is teljesen hülye volt" mesélt közben, "mindig rámászott az előtte levőre, úgy hogy egyszer azért ment neki, mert nem látta, hogy indexel. Képzelheted, milyen közel volt hozzá, hogy nem látta az indexlámpát." Mindezt a nyolcvanötös úton százharminc körüli tempónál egy Ford seggétől mintegy másfél méterre. Az anyósoldalon tuti púposra nyomtam a padlólemezt.

   Nejem kitalálta, hogy menjünk el polcot venni a gyereknek, mert a játékok már nagyjából egyenletesen terítik be a gyerekszobában a a parkettát. Én javasoltam a kidobással helycsinálást, ha a már rommá amortizált és félrelökött, illetve a megvetetett, de sosem használt bizbaszokról listát kellene írni, biztosan rámenne egy teljes tollbetét. Ezzel az ötletemmel viszont egyedül maradtam.
   Útközben kicsit piszkáltam az orrom, mert kaktuszfika volt benne, de persze nem mentem vele semmire. Viszont bent a boltban, mikor már megvolt a polc és tárgyalni kellett a boltossal, hogy miholmennyi, a fika elengedte magát és mondat közben azt vettem észre, hogy valami kiesik az orromból és kettőnk között landol a pulton.
    Hanyag mozdulattal lesöpörtem, közben megjegyeztem, hogy "Elnézést kérek, kicsit korpás a hajam". A boltosnak szeme sem rebbent, csak a nejem hátrált el tőlem, jelezvén, hogy a látszat ellenére nem vagyunk együtt. Ez a hosszú kapcsolatok titka, hogy sok év után is tudjunk újat mutatni az asszonynak.

2006. 01. 26.
    Az a szép ebben a szakmában, hogy mindenféle elmetornára kényszeríti az embert és ezzel frissen tartja az agysejteket. Vagy végső kétségbeesésbe taszajtja az illető agysejtek tulajdonosát.
   Az IBM még régebben kitalálta, hogy legyen a szervereiben egy izé, ami akkor is működik, ha az operációs rendszer teljesen felfordul. És még akkor ki-be lehet kapcsolni a gépet, ilyesmi. Ugyan ha a rendszer teljesen összekócolódott, akkor ezzel nem ússzuk meg az autózást (rosszabb esetben repülőgépezést), viszont pontosan tudjuk, hogy például hány fokos volt a processzor, mielőtt meghalt a készülék, ami azért nagy előny.
   El is nevezték ezt az izét úgy, hogy ASMA (Advanced System Management Adapter). Ugyanezt elnevezték RSA-nak (Remote Supervisor Adapter) is, kizárólag az egyértelműség kedvéért. Később ennek lett egy advancedebb változata, de hát ugye advanced már volt, így ez lett ASMA 2. Később nagyjából ugyanezt elnevezték ISMP-nek (Internal System Management Processor), még később pedig BMC-nek (Baseboard Management Controller). Említhetném egyébként a FastT sorozatot is, amit DS-re neveztek át.
   Tisztelt IBM, felezzék el a marketinges csapatot, túl sok ráérő idejük van.

   Klubrádió, Szabó Nemtomki ugatja le nagy lendülettel Bolgár Györgyöt, közben a gyöngyszem. "... és betiltották a nácista pártot is...".

   Nagyon unPC. A film címe: A sitten. A cselekmény tulajdonképpen lényegtelen, egy pontot két néger összeszurkálja egymást a zuhanyzóban, utána kihallgatássorozat. Épp egy kopasz, szakállas csávót hallgatnak ki.
- ...
- Az ilyesmit élvezettel figyelem.
- Maga rasszista?
- Ééén? Nekem semmi bajom a négerekkel. Sőt, mindig is az mondtam, hogy mindenkinek legyen egy saját.

2006. 01. 23.
    Ezt muszáj. A szépségnek ára van, nem is kicsi. Legyen egy cég, ami műfaszokat árul és legyen a neve G-pont (azt hiszem, tényleg van is ilyen, de most nem erről a cégről van szó), legyen neki nagyon sok dolgozója és ennek megfelelő mennyiségű vindóz-szervere, amik jópár site-on keresztül fogják egymás fülét-farkát, több forest, exchange a tetejébe, ami csak kell. Az AD root netbios-neve mi más, mint g-pont.
   És aztán Herr Grafenberg eladja a részesedését a pontnak, ennekokáért a cég neve ezúttal Pont. Új névjegykártya, új weboldal, új feliratok az ajtókon, új szórólapok, gondoljon mindenki a Matáv-MTelekom váltásra. És felmerül az is, hogy -csak a szépség miatt, mert más értelme nincs- az AD-rootot is át kellene nevezni. Semmi az egész, csak azt a G-t kellene belőle kitörölni. Képzeli a cégvezetés.

   Itt gondolkoztam el, hogyha ezt nekem kellene megcsinálnom, legelőször megpróbálnék szervezni a cégvezetőknek egy helikopteres kirándulást, ez a Synergonnál is bejött. Utána még mindig inkább az emberrablással kísérleteznék, csak sajnos hamar lebuknék, amikor a követeléseimmel állnék elő ("Kétmillió dollár kis címletekben, egy helikopter és a cég AD-rootjának békén hagyása, van rá egy órájuk, aztán elkezdem kivégezni a túszokat"). Örülök, hogy nem nekem kell ilyenekkel foglalkoznom.

   Most puncsolhatok anyámnál. A gyerek péntek délután úgy búcsúzott el tőle, hogy "most mennem kell, mert jön a másik mama és őt jobban szeretem, mint téged."

2006. 01. 22.
   Most már két egérkéje is van a gyereknek. Mindkettő virtuális egér persze, mindkettőt gyűlölöm, mert mindkettőt folyamatosan neveli a gyerek, két napja be nem áll a szája, mindent elmagyaráz

   [...] apppaapppa most az egérkéknek megmutatom, hogyan kell a plazmakarddal megcsinálni azt, hogy ne kopjon amiközben csapkodok vele mert ez nem is egykezes, hanem kétkezes, ha akarom, mert ha nem akarom, akkor nem kétkezes, hanem egykezes, ha akarom. És nem kopik, mert ez olyan, mint a pisztoly, csak nem olyan, és most elment az egyik egérke, nem baj, majd a másiknak mutatom meg és amikor visszajön a másik, akkor neki is megmutatom, hogy... appaappa te is nézzed, hogyan mutatom meg, ahogy az egérke nézi, hogy hogy mutatom meg az egérkének a [...]

   nekem meg, akinek a hétvégi melótól fel van borulva a bioritmusa meg széthullva a dereka, lehetőségem nincs elmenni egy munkavédelmi boltba és venni olyan lövészfülvédőt, ami mögé semmi, de semmi nem hallatszik be, mert hétvégén mind zárva vannak.

   Az egész plazmakardozás egyébként a Space Hack eredménye. Ez egy lengyel gyártmányú űrdiablo, azt hiszem, nem kell magyaráznom.

   Nejemnek volt egy nagyon jó villanása. Ülünk a kocsiban, a gyerek, aki vetetett magának egy csokit, egy chipset meg egy citromos teát, felváltva kunyerál hol egyikért, hol másikért, hol a harmadikért. Nejem folyamatosan adogatja a cuccot, majd úgy tíz perc után ráreccsen a gyerekre.
- Mi vagyok én, önkiszolgáló!? Önt szolgálom ki?

   Szegény JoeP. Nagy nehezen időpontot egyeztettünk, aztán némi sörök mellett azt vettem észre, hogy egyre merevebben ül, később már mintha kezdett volna zöldesbe is váltani az arca. Ezen annyira nem csodálkoztam, aki olyan cikkeket ír, mint ő, abban tuti van valami kis ufó beütés, de aztán kiderült, hogy megint beköltözött pár macska a gyomrába. Ez nem ér.

      "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 01. 17.
   Ígérem, utoljára. Na EZ a Zentrieren.

   Anyám stílusát nejem kissé nehezen tolerálja. Anyám sok bolondériája közül az egyik, hogy például nem eszik ("most nem tudtam uzsonnát adni a gyereknek, mert csak egy fél szelet margarinos kenyér volt otthon"), aztán bemegy a Váci utcába cipőt venni, de persze csak miután őrületbe kergette az összes eladót azzal, hogy mikor lesz leárazás.
   Természetesen ez vonatkozik az egész családjára is, ez konkrétan engem jelent, időnként engem is elcipel cipőt venni, ha kell, ha nem. És isten ments, hogy valami olcsót válasszak. A mai esetnél ott volt nejem is, aki eztán az egész estét végigpufogta.
   "Persze, anyuka egyetlen fiacskája. Bezzeg én. Én nem kapok cipőt. Persze nem is kell. Új cipő. Most vettem új cipőfűzőt a régibe. Százhúszért! Nem ezerért, forintért. Olyan lett tőle, mint az új. Na." Csak kicsit röhögtem ki.

   Szegény gyerek. Ma komolyan összebalhéztunk az M0-son, mert nem akartam neki kisszéket venni. Azt sem értettem, hogyan jutott az eszébe. Meg mi a fasznak kell neki, van otthon, meg sámli is. Szegény pedig csak erőltette, hogy neki kell a kisszék. Én pedig kötöttem magam, hogy hülyeségre nem adunk ki pénzt

   A bolti bizbaszvásárlás a legidegesítőbb, valahogyan el kell terelni a gyerek figyelmét. Kinéz magának valami marhaságot, pl. spongyabobos ventilátort és azt követeli. Ha hosszas nyűglődés után meg is veszed neki, mire hazaértek, már el is felejtette az egészet, ha észrevétlenül kibaszod a spongyabobos ventilátort a kukába, sosem keresi. Mondjuk ez főleg nejem meg anyám problémája, én mindig türelmesen kivártam, amíg lecseng a negyedóra hiszti, aztán újból közöltem, hogy NEM

   végül szembejött a megfejtés a Mekdonác képében, a gyerek kétségbeesetten kezdett el mutogatni, hogy ott, ott vegyük meg! Akkor esett le, hogy végig kis shake-et akart. Bocs.

2006. 01. 16.
   Kényelmes ember csomag helyett hivatalos hangú telefont kap a postai vámhivataltól, hogy kereskedelmi tárgyú csomagot kapott és legyen szíves befáradni, mert a kereskedelmi áru bizony mindenféle közadóteher kirovásával jár. És a kirovás lerovásának hiányában egykönnyen gazdasági bűnözővé válhat. Kényelmes ember -aki valahol azért remélte, hogy a posta csak házhoz hozza a kereskedelem tárgyát, mert ugye elvileg erről szólna a dolog- gondolatban összepárosítja a magyari ügyintézés seggét egy mozdonyütközővel, majd lemondóan sercint egyet és elmegy a hivatalba.
   A hivatalban díszes papírra megszerkesztik neki a vámárunyilatkozatot, a kiszabási határozatot, miegyebet. Kényelmes ember gyengén megkérdi, egyben a számlán mutatja, hogy a (z angol nyelvű) számlán szereplő száz dolláros végösszegből az áru csupán hatvan dollár, a másik negyven postaköltség (kényelmes ember egyben türelmetlen is, ezért expressz légipostával kérte a szállítást), így hogy az isten retkes faszába lett száz dollár a vám- és áfakiszabás alapja?
   A vámügyintéző ránéz a papírra, halványan elmosolyodik, majd közli, hogy "nix dajcs", ebből kényelmes ember már ért, hogy ha ma még haza is akar menni, akkor jobb, ha nem mutogat. Utoljára a vámos után még a postás gyorsan megvágja egy ezresre, mert ugye ügyintézési díj. Tényleg Balkán vagyunk. Vagy nem is, valami tévedés folytán Afrika helyett kerültünk ide és csak tévedésből nem hívják az államfőt mittudomén Nkula Nyererének.

2006. 01. 13.
   Az úttörő ahol tud, segít. A szomszédasszony ma külön is megköszönte jóságomat, hiányomban az összes bora rápimpósodna.

   Lófaszt, a szombat 14., az a szerencsétlen nap. Amikor reggel fél hatkor kell csatasorba állni, garantált a sanyar.

   Cent...ozásügyben. " Németül, ha nem tévedek, Auswuchten". Köszönöm. Valószínűleg akkor nem németből jött át a szakszó.

      "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 01. 12.
   A sales supporttal úgy van az ember, mint a spenóttal. Amióta az eszét tudja, rühelli, ha csak lehet, a közelébe sem megy. Esetleg gyengébb pillanataiban, úgy tízévente tesz egy kísérletet, hátha csak az emlékei csalnak, de nem, sosem.
   Külön öröm, ha a kuncsaft azt sem tudja, hogy tulajdonképp mit akar, de szokatolcón, a salesnek köze nincs az egészhez, az internet pedig -ha elkezdünk kicsit a részletekben vájkálni- meglepően inkonzisztens. Mai kedvencem az "options", amik ugye tulajdonképpen az extrákat jelentik (ugye ha option nincs, attól még működik, csak nem olyan szép). Már amikor, mert a gyártó egyrészt ilyen értelemben is használja, másrészt pedig a "vagy ez, vagy az, vagy amaz, de valamelyik mindenképp kell" is nyerő.
   Meghintve az egész a "Készülék Light" akcióval, ami a "Készülék" részben hülyített változata, viszont számos dolog, ami eddig "options" volt, az most alapban jár hozzá. Esküszöm, rosszabb, mint mobiltelefon-csomagot keresni.

   Grétsy László széllel szemben pisál, centrírozás vs. centírozás a gugliban 440:112000.

   Nem tudom. Tisztelem a tanár úr véleményét, a nyelvészek hivatalos álláspontját, de én nem szeretem a centrírozást, több okból sem, de főleg a mássalhangzó-torlódás miatt. Német szótáram nincs, a Sztaki szerint a kiegyensúlyozás az ausgeglichen, illetve auslasten. A zentralisiren pedig központosítás. A kicentizés pedig jól passzol a finomhangoláshoz.
   És szerintem márpedig az illető folyamat igenis kiegyensúlyozás. Demonstrálok.

   "Középen" van a tömegközéppont? Nem. Köszönöm, a torokfájós, ezért intoleráns kisember mai demagógia rovatát hallották.

2006. 01. 09.
    Erősen gondolkodtam, hogy ennek a bejegyzésnek címet adjak, de hát ennyi időn át megálltam, hogy ne tegyem, most is meg fogom. Annyi ilyen van amúgy is az életben, eddig nem csináltam, miért pont most kezdjem el. Ez persze fordítva is igaz, van, amit régóta csinálok, miért pont most hagyjam abba. Még perszébb mindennek ejön az ideje, gondoljunk csak a baszásra, azzal végső soron pont így van az ember.
   Ezt most végképp nem tudom, miért írtam ide, nem ezt akartam.

   A gének, azok a kurva gének. Nagypapi (az apai) érdekes figura volt, a memóriája csak kicsit volt kopott, amikor nyolcvanöt volt, kint ásott a kertben, közben fennhangon kurvaanyázta a Boros Pétert (a Hóbagolyt), mekkora faszkalap már, legalábbis az Antall Józsihoz viszonyítva. Ahogy haladt, lassan megkerülte a kert közepén eltemetett kutyája hantját

    szépen feldíszítette, aztán kitett egy kis táblát, hogy 301-es parcella. Amikor többen megrótták, a feliratot átjavította 303-as parcellára és mindenkivel közölte, hogy bekaphatják. Talán majd még mesélek az öregről, szenzációs volt.

   a refrént, miszerint a kurva anyjukat az amerikaiaknak is, már ismertem. Ennek nem az volt a lényege, hogy mocskos kapitalisták, romba döntötték a gulyáskommunizmust, hanem hogy 56-ban csak ígérték, hogy bejönnek. Szóval egészen fiatalos volt.

   A faterom ellenben kicsit már hülyül. Számos példát tudnék rá mondani, de a legkarakteresebb az a nyári élmény volt, amikor lapátolásügyben vendégszereplésre hívtam és reggel hétkor becsöngetett, hogy akkor nosza. És nem tudtam meggyőzni, hogy nyolcat mondtam. Nejem is támogatott, hogy ő is ismer már egy ideje, de ilyet, hogy én reggel hétkor harcra készen odaálljak bárhova, nem tud elképzelni. Odaállni esetleg igen, de annyi. És ketten sem tudtuk meggyőzni.

   Én pedig már most hülyülök. Nejem elküldött, hogy vegyek tortát a gyereknek. Aztán amikor büszkén mutattam neki a zsákmányt, azonnal mehettem is egy újabb kört. Végigszámoltam ugyanis, hogy én, a nejem, a gyerek, esetleg egy-két szomszéd, szóval elég lesz a nyolc szeletes kistorta. Nejem aztán felvilágosított, hogy egész délelőtt arról beszélt, hogy szülinapi buli lesz az oviban. Én pedig az ovibulit meg a tortát nem bírtam összekapcsolni, pedig össze kellett volna.

   De most már sajnálom az egész erőfeszítést, a gyerek az előbb az ajándék pingpongütővel úgy orrnyergen baszott, hogy még most is könnyezek. Viszont legalább kijött az orromból az a vándorfika, ami délután kettő óta zavart.

2006. 01. 07.
   A gyerek születésnapja ezen a hétévégén teőzik, már volt szomszéd, egyik család egyik fele, egyik család másik fel, ugyanez mésik családdal, legutoljárta apósom. Nem tudom, a ygereknek hogyjött le ez a napőa, émn knkrétan be vagyok baszvq.

2006. 01. 06.
   Álmomban üldöztek. Először csak figyelmeztető levélkét kaptam az ajtó alatt becsúsztatva, a papíron az obligát fekete helyett kéktintás tenyérlenyomat fölött az semmitmondó, ám éppen ezért rettegést keltő üzenet állt, hogy "Nem felejtek. System error".

   Ilyenkor az ember azért izzad le menten, mert tulajdonképpen nem tudja, miről van szó. Illetve jó esetben tudja, hogy húsz évvel ezelőtt még Ausztráliában volt afférja egy félszemű örménnyel, akivel nem tudtak megegyezni egy bányakoncesszión, de hát az egyrészt húsz éve volt, másrészt azt meg senki sem látta, ahogy a félszemű örmény véletlenül félrenyeli a koncessziós megállapodást és megfullad, pedig az ember még meg is próbált segíteni rajta és a félszemű örmény nyakkendőjét jól megszorítva akadályozta meg, hogy a makacs papírdarab egészen a tüdejéig lejusson, mert akkor az örmény tüdővizenyőt kap és abba esetleg bele is halhat.

   Közben azon mélázom, hogy az angol királyi család hogyan kerüli meg Elton John házasságának a problémáját. Ugye ő lovag, tehát Sir John. Ha nem volna buzi, a felesége Lady Elton lenne, viszont ez ebben az esetben nagyon hülyén jönne ki. Ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy tulajdonképpen Sir John volt az ara, most akkor ő Lady John, vagy mi van?

    Egy héttel utána jött a másik, ami csak fokozta a rettegést. "A diszked rövidesen betelik". Elmentem a Karbantartó Varázslóhoz, aki letette a hegedűjét, majd áthívta a haverját, egy kis köpcös orvost, hogy vizsgáljon meg. Az csak hümmögött és azt mondta a Varázslónak -aki közben belőtte magát- hogy erről ő maximum egy jelentést tud írni Lestrade felügyelőnek, aztán a Scotland Yard majd utánanéz az esetnek.
   "De hát én közben meghalok!" kiabáltam a Varázslóval, aki félig lehunyta a szemét, összeillesztette az ujjait, majd közölte, hogy "Nyugodjon meg, ez az apróság az igazság kiderítését egyáltalán nem akadályozza."

   Ma kaptam meg a minden bizonnyal utolsó levelet. "0x000008fe". Nincs remény.

   Ekkor jött be a nejem, hogy a csekken kívül a tornazsákot is vigyem be az oviba. Kurva szakma.

      "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 01. 03.
   Az évváltás két dologra volt jó. Nem, háromra. Nem, mégis csak kettőre. Az egyik a három kiló plusz, amivel majd lesz valami, a másik pedig a macska neve, ami viszont tartósnak látszik.
   Mindeddig a macskának nem volt neve, amikor nejem elvitte az állatorvoshoz

   Én ez ellen erősen tiltakoztam, ha a jó disznónak nem árt semmi, akkor egy jó macskának sem. Egy esetben lettem volna hajlandó pénzt adni az állatorvosnak, ha az oltás után már csak együttérző arccal közli az oltás eredményét, viszont mivel nem tudtam, nejem melyik állatorvoshoz megy el, nem akartam a környék összes állatorvosát korrumpálni

   és az barátkozón megkérdezte, hogy "mi a cica neve?", akkor nejem kicsit meghökkent, majd közölte, hogy "ööö... cica." Én még tudtam volna javasolni az általam rendszeresen használt "takaroggyáinnet", "mészmáacsába", "felrúglak"-ot, de most, egy Spongyabob-maraton után

   A gyerek rendszeresen látja, én meg rendszeresen nem, mert relatíve korán van. Ez volt karácsonyra a kérése, kell neki Spongyabob. Szereztem, a DVD-lejátszóba pedig lassan belekozmál a lemez.

    most megvan az igazi. Csigusz.

      "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."