2018. 06. 28.
- Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva.
- Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek?
- Hát maguk nagyon drágába kerülnek, mégis, hogy képzelik ezt?
- Köcsög úr, ugye mi arra szerződtünk, hogy az ön telkein kertészkedjünk. Ön kimondottan ragaszkodott hozzá, hogy erre egységárat adjunk, függetlenül attól, hogy mekkora a telek meg hogy hol van, meg hogy mit is kell csinálni egyáltalán.
- Persze, ez így rendben is van! Egyszerűség, szeretet, egyenárat fizetek, ez az én jelszavam!
- Értem. Viszont mivel ez az egyetlen szám van a szerződésben is, szerintünk ezt akkor is ki kellene fizetnie, ha csak a kerti csapot kell kinyitni.
- De hát az nagyon sok ezért a munkáért!
- Már meg ne haragudjon Köcsög úr, de ön ragaszkodott az egységárhoz. Akkor főleg ragaszkodott hozzá, amikor fogkefével kellett végigfésülni a füvet mindenütt. Megkérném, hogy akkor is ragaszkodjon ehhez, ha csak egy kétperces munkáról van szó.
- De hát van képük ezért a kis munkáért ekkora pénzt elkérni?
- Önnek is volt képe a sokkal nagyobb munkáért ekkora pénzt fizetni.
- De az nagy munka volt, ez meg kicsi!
- Az egységár az egységár, Köcsög úr.
- De ezt akkor sem fizetem ki maguknak, mocskos rablóbanda!
- ...

=======

   Ez a nyár már több okból is el van baszva, néztünk össze nejemmel, akkor már mulassuk el a nyaralásra félretett pénzt. Nejem vett egy robotporszívót (még nem jött meg), én pedig kb. egy tonna téglát, amit fel is pakoltam egy autóra

   "Szállítást is kér? Hát, olyan szeptember környékén tudjuk kivinni valamikor", bazmeg, tisztára, mint az egészségügy, ott is áprilisban sikerült augusztusra időpontot kapnom. Valahol máshol biztosan nagyon sokat rövidült a várólista, hogy legalább átlagban kijöjjön az a rövidülés, amiről az OEP beszél

   majd le is hordtam az autóról a pincébe. Természetesen másnap minden egyes izmomra külön-külön rá tudtam volna mutatni (ami fáj, az az), ráadásul a vállam is beállt, az ebédet majdnem lefetyelve ettem meg, mert alig tudtam a karom megemelni. Természetesen ez volt az a nap, amikor telefonáltak, hogy egy lassan két éve húzódó problémám

   tudnék mesélni a magán-egészségügyről is, hogy nem mindig célorientáltak és hogy milyen érdekesen keveredik valójában a magán és az állami, de most nem fogok

   70%-os esélyű megoldására végre lett időpontom, másnap mehetek kisnyaralni.

   Egy nyaralás során az ember új helyszínekkel, új emberekkel, új ízekkel ismerkedik meg, és új élményeket szerez rakásra. Ehhez nem is kell messzire menni, elég a sebészeti klinikára egy nem veszélyes, de viszonylag kellemetlen dologgal

   amikor az embernek már kb. hatodszor mondják, hogy "mellékesen tudja, hogy kicsit nagy a prosztatája?", arra már csak egy lemondó nyögéssel tud válaszolni

   bár az ízekkel valójában nem tudtam azonnal megismerkedni, merthogy előző nap este hat után ne egyen, ne igyon semmit, másnap pedig kopogó szemmel, irigykedve néztem végig a kollégák reggelizését, majd később az ebédelését. Lassan kezdtem az esélyeket felmérni, azt ott a kettes ágyon könnyen le tudnám gyűrni, hogy akár nyersen is megegyem, de túl csontos. A négyeske már húsosabb falat, de nagyobb küzdelem.
    Délután négykor, amikor a vércukorszintem és a hangulatom egyaránt a nullához közelített, végre jöttek. Hát bocsi, ma már mégsem lesz semmi, ezért bent kellene maradnom másnapig. Az apátiámat egy másodperc alatt fújta el az ingerültség, finoman közöltem, hogy huszonkét órája nem ettem és nem ittam semmit, a lónak a büdös faszát maradok itt.
   De hát hogyan jön be holnap? Ugyanúgy, ahogy ma, biztosan hallottak már róla, autónak hívják. De nem mehet el, már felvettük! Ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen a távozásommal és a másnapi újraérkezésemmel járó plusz papírozás fáj nekik. Az engem nem érdekel, hogyan adminisztrálják le, viszonhallás.

   Másnap, amikor az orvos a zárójelentést gépelte, megjegyeztem, hogy azért irigylem, ülve gépel, ez rögtön két dolog, amit én nem tudok megtenni. Á, majd maga is, biztosított róla kedélyesen, a műtét jól sikerült, két damil is kilóg a seggéből. És aztán? És aztán majd szeptemberben kivesszük, további kellemes nyarat, viszonhallás.
   Hát, idén sem fogok sokat biciklizni.

=======

   A fiataloknak a vérükben a számítástechnika, mondják sokan. Lófaszt, a tecsőhasználat megy nagyon, meg a TF2, amint kicsit belemerülünk, kiderül, hogy valójában a felhasználói szinten felül teljesen fogalmatlanok. De az ifjú agy gyorsan tanul, nem is erről van szó. Miközben a kórházban éheztem, az jutott az eszembe, hogy idősebbeknek a programozási fogalmakat kiválóan el lehetne magyarázni egészségügyes hasonlatokkal, akkor mindenki megértené. Például.

- Variable: Aminek még nem tudjuk az értékét, menet közben derül ki. Ilyen pl. az MR-vizsgálat időpontja.
- Pointer to variable: a változóra mutató információ. Az a telefonszám, ahol megmondják az MR-vizsgálat időpontját.
- Pointer to pointer to variable: Azon a telefonszámon, amit megadtak, megmondják azt a telefonszámot, ahol valóban megmondják az MR-vizsgálat időpontját.
- Conditional expression: Most ugyan nem tudnak időpontot adni, de megmondják, mikor lehet telefonálni arra a telefonszámra, ahol megmondják az MR-vizsgálat időpontját.
- Nested conditional expression: Annyit tudnak megmondani, hogy kb. mikor kellene telefonálni ahhoz, hogy egyáltalán azt meg tudják mondani, hogy mikor tudnak majd MR-vizsgálati időpontot adni.
- stb.

   Azért a Dr. Káslernek lesz dolga rendesen, kíváncsi vagyok, mit hoz ki az adott alapanyagból. Mondjuk biztosan sikeres lesz, elvégre a NER-ben mindig minden sikerül, ha más nem, legalább felcsökken aizé. A múltkor is hallottam a tévében azt az érvet (Kiszelly Zoltán, komoly arccal), hogy az egészségügyben minden teljesen rendben van, mert ő a múltkor is járt a nyíregyházi kórházban és hogy az mennyire szépen fel van újítva. Aha, oké, így már értem, pl. a felcsúti stadion is nagyon szépen néz ki, tehát a magyar fociban is minden teljesen rendben van, aki mást mond, hazaáruló, illetve Soros.

   Úgyhogy pina.