2006. 03. 29.
   Pedo-szkato.

   Szegény gyereket lassan visszaszoktatom a bilire. Illetve a bili ténylegesen csak mint supplementary accessory jelenik meg (majd egyszer beszkennelem, de biztosan megvan az interneten is, majd megkeresem), jobb híján kénytelen használni. Ugyanis egy reggel, amikor már sokadszor próbálta rám törni szarás közben az ajtót   hogy neki is kell

   a konfliktus úgy alakult ki, hogy reggel a gyerek nejemmel együtt kel fel, rosszabb esetben ő ébreszti nejemet. Amikor nejem lécel, akkor kelek én fel. A reggeli szöszmötölés tart úgy egy órát, mármint a nejemé meg az enyém együtt. Ezalatt kellene a gyereknek többek között vécére is mennie. És ő valamiért mindig kivárta, hogy én bemenjek és aztán verte a budiajtót, hogy apppaapppa nekemiskell. Még ha nem kérdeztem volna meg mindig előtte, hogy kell-e neki. De nem, sosem, mindig csak egy perccel azután, hogy elhelyezkedtem az ülőkén és kézbe vettem az újságot

   akkor berágtam és kiordítottam, hogy választhatsz, vagy a markodba szarsz, vagy a bilibe, de én innen most nem kelek fel. És ezt rendszeressé tettem, mármint hogy nem harapom félbe az én dolgomat őurasága miatt, oldja meg okosan és szépen. Vagy csúnyán és bután, nem érdekel. És megoldja. Persze jobban örülnék, ha egyszerűen akkor menne szarni, amikor neki kell, nem pedig akkor, amikor nekem.

2006. 03. 25.
   Még régebben találkoztam egy emberrel, aki azzal dicsekedett, hogy tévéknek ír híradószignált meg filmzenéket meg ilyesmiket. És meg is mutatta, hogy a gépén ott van a sávokra lebontott frankó. Közben éppen ment az eggyel ezelőtti megasztár a tévében, odabökött: ezeknek a zenéit is én csináltam, még egy fél éve.
   Szerintem most is ő csinálja. Van ugyan zenekar, de ma, amikor az egyszem vokalista csaj nem bírt magával és egyszerre három szólamban is énekelt, úgy döntöttem, hogy ezt már nem hiszem el. Az előző adás két szólamát még csak-csak, de ezt semmiképpen.

   Sikerült meghallgatnom egy közepesen hosszú önéletrajzot is, ami arról szólt, hogy az önéletrajz tulajdonosa hogyan lett teljesen a saját erejéből, minden segítség nélkül egyszerű újságkihordóból közepesen sikeres üzletember (a "közepesen sikeres" azt jelenti, hogy egy kicsi még hiányzik az első milliárdhoz).
   Kívácsian vártam, hogy mi a titok, amit most megtudok, és amit esetleg felhasználva magam is egy szerény, de lakályos svábhegyi villa tulajdonosává válhatok. De amikor az a rész következett, hogy "és akkor a nagybátyám, aki a minisztériumban volt államtitkár-helyettes, rendelt a cégemtől évi hatvanezer tonna vécépapírt", kénytelen voltam legyinteni.

2006. 03. 24.
   Nem, nem beszélek politikáról, csak elégedetten jegyzem meg magamnak, hogy én megmondtam. És akkor a Csurka-nyilatkozatról (beszorítani a szoci nagygyűlést az állatkertbe) nem is beszéltem.

   A péntekek is tudnak szarok lenni, de ezt csak emlékezetből mondom, ez véletlenül nem volt az. Eddig. Nem tudja valaki véletlenül, hogy a picsába lehet egy 90x200-as rugós matracot összeorigamizni úgy, hogy egy 60x60-as lyukon átférjen?

         "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 03. 23.
   És a szerdák, meg a csütörtökök, azok is tudnak szarok lenni. A pénteket még nem tudom, de a szombat, a szombatot már előre elkapáltam, anyámmat kell gardíroznom.

   Volt már svéd, volt már lengyel, most jön a német. Mármint az összerakhatós bútor. Körülbelül egy órát álltam a bútorbolt árukiadójában, mire kitoltak egy teli konténert, hogy ez az. A német elemes bútor -markánsan eltérően a skandináv és a közép-kelet-európai társától- csakugyan elemes, azaz két szekrény meg egy ágy körülbelül negyven, külön-külön precízen becsomagolt (papírborítás, sarkokon hungarocell, az egész lefóliázva) darabban érkezik meg.
   A legszebb, hogy még félóra ment rá, amíg kiderítették, hogy ráadásul hiányzik is egy darab, pont az, ami miatt nem lehet összerakni az egészet. Kezd megrendülni a német precizitásba vetett hitem.

2006. 03. 21.
   És az sem igaz, hogy csak a hétfők tudnak szarok lenni. A keddek is, csont nélkül. Míves tanfolyam, amin majd megmutatják nekünk, hogyan kell a magas művészetet csinálni. Kilenckor kezdődött, aztán délben kezdődött ugyanonnan, ahonnan kilenckor, mert a demógépbe a védett, tűzfalas, policys, vírusirtós, apjafaszás hálózatból belemászott egy vírus és agyonbaszta az egészet.

2006. 03. 19.
   És még mindig van lejjebb! Falusi Odabaszó címmel

   az eredeti nem ez volt, de ez lett volna a helyes

   kaptam egy ingyenes-bedobós négyoldalast

   Közéleti lap, mondta a fejléc. Azt viszont nem mondta meg, milyen időközönként jelenik meg, és hogy ez hányadik szám. Valószínűleg az első, mert idáig nem találkoztam vele

   amiben elmagyarázzák, miért élek rosszabbul, mint négy éve. Ez rendben van. Volt benne egy jó cikk, amiben egy felháborodott polgár részletes kimutatást készített a falu parlamenti képviselőjéről, aki valami öndicsérő nyilatkozatban meggondolatlanul elsorolta, hogy mi mindent intézett ő a falunak. A kimutatás pedig jól kimutatta, hogy az illető képviselőnek csak a szája jár, mert személy szerint egy fillérrel nem járult hozzá az illető beruházásokhoz.
   De a legjobb a felhívás volt az utolsó oldalon. "Kérjük azokat, akik tudják, hogy képviselőnk mit tett értünk idáig, jelentkezzenek a szerkesztőségben! Eddig még senki nem jelentkezett!!"

2006. 03. 18.
   A Fidesz az országos lista második helyén Mikola Istvánt hozza. Baszki, ezek nem akarnak nyerni. Mondjuk érthető, mert kb. három év kormányzás után már nem csak egy fél ország fogja nem szeretni őket. Viszont akkor nem tudnak annyit lopni. Nehéz ügy ez is.

   A ma esti Megasztárnak többször is volt jó pillanata: amikor csak a vokál hallatszott. A többi kuka.

2006. 03. 17.
   Anyám a maga szokott rejtélyes módján

   esküszöm, időnként a Bene Gesserit jut az eszembe róla, legalábbis abban a vonatkozásban, hogy nem azt mondja, amit valójában akar. Például: "Ráér". Idővel azért rájöttem, hogy ez az "egy-két napon belül, különben perpatvar"-t jelenti nála. Az "Igazán ráér"-t célszerű még aznap megcsinálni. A másik ilyen az "Á, nem fontos". Nagyon nagy szerencse, hogy nem olvas a rezdüléseimből, mert akkor már régen kitagadott volna

   kért meg, hogy beszéljek az óvónénivel. Nem akart részleteket elárulni, mert a múltkor, amikor valami irdatlan hülyeségre akart rávenni

   nem emlékszem, valami olyasmi volt, hogy azt olvasta, hogy a gyereket hálóban fel kell lógatni a planfonra napi félórát, mert attól erősödnek a csontjai és már utána is nézett és igazán olcsó gyerekfüggesztő-hálót látott egy boltban, el is mehetnénk megvenni, bár tulajdonképp igazán ráér

   elmeséltem a nejemnek és a két nő intézett egymásnak pár mosolyszüneti napot.

   Mostantól az óvónéni tanácsára nejemmel egységfrontba tömörülünk a gyerekkel szemben, mert lassan kibírhatatlan a kis nyavalyás. Illetve az egységfront az azt jelenti, hogy a nejemnek fel kell zárkóznia mellém. Nagyon elengedtük a gyeplőt és ennek már erősen látszanak a következményei, fejünkre nőtt a gyerek. Én ezt már régen láttam, illetve rólam lepattant a kölyök, de nejem még mindig inkább nekiáll vitatkozni vele és a végén enged. Apróságokról van szó, maga után elpakolás, fürödni menés, boltban bizbaszvétel, de ilyen millió van. És ezekből szinte kivétel nélkül a gyerek jön ki győztesen. Már ha a nejem az ellenfél.
   És ami a nagyobb baj, már az oviban is problémák vannak vele, például nem hajlandó olyasmit játszani, amiben esetleg veszíthet és rettenetes balhét csap, ha mégis kell neki. Most még rendben van

   nem, már most sincs rendben

   de ha az iskolában is ugyanezt csinálja, komoly bajok állnak elő.

   Úgyhogy mostantól kemények leszünk, mint a vídia. Ha nejem puhulni látszik, majd nevelem őt is. Kúvaélet.

2006. 03. 15.
    Gondolkoztam, hogy írok valamit a kitüntetésosztós kéznemfogásbalhéról

   Szigorúan magánvéleményem az, hogy Sólyom, aki ellenzett pár kitüntetést, talán még jogosan nem adott kezet, de aki elfogad egy kitüntetést, az ne finnyáskodjon. Egyébként meg általában tuskóság

    de Moldova jól összefoglalta: "Hatékony eszköz, nehéz finoman csinálni."

   Azon is gondolkoztam, hogy fejlesztek. Szép lassan megkérdeztem több embert, milyen RSS-olvasót használnak, mit használnak benne, mit szeretnek egy jó RSS-feedben. Mindenki el is mondta szépen, a hallottakat összegezve (illetve a kívánsághalmazokból metszetet készítve) pedig arra jutottam, hogy teljesen felesleges időtöltés ilyesmit csinálni. Úgyhogy nongrade, egy gonddal kevesebb.

   A szerdai szünnap jó dolog. Ugyan van két hétfő is egy héten, viszont van két péntek is. Sajnos, mint nejem rámutatott, ilyen munkarenddel az állami intézmények, amelyek tudvalevőleg hétfőn még, pénteken pedig már nem működnek, végképp használhatatlanokká válnának.

2006. 03. 14.
   Ma este a tévében félfüllel valami márkahűség témájú műsorban szőkenő: "... Dior, Armani, Versace. Más nem jöhet szóban."

    Majd elmúlik, de egyelőre tetőzik a nihil, mostanában a leggyakrabban használt kifejezésem az "És...?" Ennyit tudok mondani a tudomány és technika szinte bármely újdonságára, amely véleményem szerint már most is évekkel megelőzi a korát. Értem ez alatt azt, hogy ha a marketingesek nem sulykolnák, hogy e nélkül gyakorlatilag halott az ember, vagy ami még rosszabb, untrendi, akkor a kutyának eszébe nem jutna az illető készülék, program vagy funkció. Az egyedüli fény az éjszakában a Kőbányai Világos stabil jelenléte a világban, bár aláírom, olyan is van, aki szerint inkább ez adna okot a kollektív érfelvágásra.

2006. 03. 12.
   Boondie és az Unicum Next. És hogy csakugyan reklám-e. Közel egy hónapos késéssel jutott el hozzám az információ. Nejem a minap megkérdezte tőlem, nem ismerek-e valami bundit. Mondtam, hogy a szokásos módon 50%-os az ismeretség, de -kérdeztem vissza- miért kérdi?
   Tulajdonképpen a kolléganője kérdezte meg őt, ugyanis nejem az ő cégénél a lokális IT-szakértő (ő ugyanis rögtön tudja, kitől lehet kérdezni, ha valami jancsiszög esett a diódarálóba. Én pedig hasonló módon az enyémnél vagyok a szerveskémia tudora).

   Történt, hogy kolléganő családostul vacsorázott valami étteremben, egyszercsak ajtó ki, belépett rajta valami szőrösbundás-szőröscilinderes csávó két bigével az oldalán és odament hozzájuk. "Bundi vagyok!"-mutatkozott be, majd várta a hatást, ami azonnal be is következett, mindenki kezében megállt a kés-villa és értetlenül nézett, hogy oké, bundi vagy, és...? Szóval az antré nem volt túl sikeres, viszont később Unicum Next-osztogatássá fajult az ügy. Azt hiszem, ennél konkrétabb már nehezen lehet bármi.

   Kiváló, gyermekmentes hétvége volt ez, mozival, étteremmel, miegyébbel, ma este

   amikor a gyerek mindenáron a lakásban akart golfozni és lassan egy órája állította össze a meglehetősen zavaros szabálykönyvet és hordta a nappaliban kupacba a szerinte szükséges eszközöket -porszívócső, focilabda, vödör stb-, közben minibalhé, mert a mikrofonállványomat nem hagytam, hogy ütő legyen, akármilyen jól lehet vele suhintani

   összenéztünk a nejemmel, hogy kár, hogy a vissza-akklimatizálódást nem lehet fokozatosan megcsinálni.

2006. 03. 08.
   Még régebben erősen szeszközi állapotban eldicsekedtem valakinek, hogy egy jóltáplált és értelmes (és angolul valamennyire tudó, alapfok elég) gimnazistából egy hét alatt kiváló kishálózatos pécés rendszergazdát csinálok, olyat, aki a felmerülő problémák 100%-át meg tudja oldani. Ebből kb. 85%-ot ennenmaga, a maradék 15%-ról pedig azt kellene csak tudnia, kit kell basztatni miatta.

   Mielőtt valaki feltenné a kérdést, hogy miért nem passzoltatnám vele tovább az első 85%-ot is, sőt, miért kell egyáltalán a gimnazista: a pénz miatt. Itt az arány fordított: az a 15% probléma viszi el a költségek 85%-át

    Ezt az állításomat józanul is fenntartom. Példaként fel kell hoznom a minapi esetet, amit ha nem sírhatok el, végképp neurotikus leszek.
   Kaptam egy papírhalmot, ami -az ismétléseket nem számítva- mintegy hat oldalon keresztül azt a pingpongmeccset tartalmazta, amit egy nagy cég IT-részlege és az ő támogatója vívott. Kb. két hete kezdődött az egész azzal, hogy valami szerver egyáltalán nem megy. Folytatódott azzal, hogy legalább azt állapítsák már meg, hogy szoftverhiba, mert akkor újrainstall, vagy hardver, mert akkor azt javíttatni kell. Hozzánk már úgy jött le, hogy csináljunk valamit, akármit, csak működjön, mert különben nagyon seggbe leszünk rúgva.

   Ez kb. olyan, mint katonáéknál. Tábornok úrhoz jön a sürgöny, hogy a berberek elfoglalták a Fasszalbasz fennsíkot. Tábornok úr kiadja a parancsot, hogy vissza kell foglalni, hogy hogyan, az őt nem érdekli, nem is akarja tudni, mert fontos golfmeccse lesz. A törzskar összedugja a fejét, aztán kiküldenek pár felderítőcsapatot, aztán jelentik a tábornoknak, hogy baj van, mert a fennsíkon berberek vannak és erre nem számítottak. Meg különben is messze van, meg közben van a Phinalé patak és az is csak aggat. Vita támad, végül lemegy a parancs a mit sem sejtő Rico közlegényhez, hogy azt csinál, amit akar, de holnap mindenki berbermentes övezetet akar látni a Fasszalbasz fennsíkon, különben örök konyhaszolgálat.

   A legszomorúbb az egészben az volt, hogy valahol a negyedik (!) oldal táján kiderült, hogy valaki már volt a helyszínen és papírra is tette a problémát, tekintettel arra, hogy az megkerülhetetlenül ott volt a bejelentkező képernyő helyett. "Active Directory Services could not be started. Reason: Disk is full. Press OK to restart the server in Active Directory Restore mode."
   Úgyhogy kimentünk, a lapozófáljt kisebbre vettük, restart, viszlát. Az egész ügy két óra volt, ebből másfél a lokáladmin jelszó előkerítése.

   Rico elgyalogol a Fasszalbasz-fennsíkra, megkéri a berbereket, hogy menjenek onnan, a berberek pedig bólintanak és elmennek

   Nem lettünk lefokozva alközlegénnyé, de én nem lettem nyugodt, valamiért nem bízok a világ jövőjében.

2006. 03. 06.
   Nejem megvette a Szilmarilokat. Hiánypótlásként, hogy most majd azt is értsük a háromkötetnyi Tolkienből, amit eddig nem. Mit mondjak, gyilkos egy darab. Végképp a következő fejezetkezdésnél kezdtem kételkedni, valóban betölti-e majd a neki szánt szerepet.
   "Rían, Belegund lánya Galdor fia Huor felesége volt, két hónappal azelőtt ment hozzá, hogy az elment fivérével, Húrinnal a Nirnaeth Arnoediadba. [...] Akkor Rían odahagyta Hithlumot, elment a Haudh-en-Ndenginhez, ott lefeküdt és meghalt.
   Baragund lánya Morwen Húrinnak, Dor-lómin urának volt az asszonya, s fiuk, Túrin abban az évben született, amelyben Beren Erchamion megpillantotta Lúthient Neldoreth erdejében." Úgy hirtelen nem vegytiszta, ki kinek a kije és mikor kivel mit csinált hol, és ez még csak bonyolódik.

    Hétfő, bazmeg? Kocsi szervizbe. Szerviz a város másik végén. És baleset és dugó. Félórát ültem, csak annyit lehetett előre menni, amennyi hely a megfordulók miatt felszabadult. De nem megyek vissza, ötszáz métert kellene megtenni és rendben is volnék, ha most megfordulok, keresztül kell menni az egész rohadt városon. Aztán jött egy rendőrautó, hogy kétórás útzár lesz. Fasza. Itt fogok elszáradni.
   De közben kifigyeltem, hogy oldalról egy téeszútról kivágódik egy Ford, na, ha ő el tudott jönni erre, akkor én is el tudok menni arra. El is indultam, magam után rántva még két furgont. Kettesben, ötvennel csúszkáltam a havas, felázott agyagban. Egészen addig nem is volt nagy baj, amíg nem jött egy éles kanyar, ott muszáj volt lassítani, különben kiviszek egy villanyoszlopot. Aztán emelkedő, aminek a háromnegyedénél nem jutottam tovább. Következő próbálkozásra a felénél és ez folyamatosan rosszabbodott, ahogy egyre jobban kevertem össze az agyagot a hókásával. A többiek sem jártak jobban, a végén ott álltunk hárman, autóval csüdig a sárban.

   Toljuk egymást. Sikerült is egy órányi melóval mintegy tizenöt métert előbbre jutni, aztán végképp szervasz. Közben felhasználtunk több szőlőkarót, a Közbeszerzési Értesítő néhány évfolyamát és egy doboz leporellót. Meg a pörgő keréktől mindenki sáros lett, mint a disznó.
   Telefonáljunk. Jancsi bácsi mindjárt indul a traktorral. Közben azért tologattuk a kocsikat, csak hogy ne unatkozzunk.
   Egy óra múlva Jancsi bácsi (aki kb. két kilométerről jött volna) még mindig nem volt sehol. Mint később kiderült, eltévesztette az utat, de ahová tévedt, ott is beszorult valaki, azt megmentette, aztán elégedetten hazament és kikapcsolta a telefonját.

   Végül valami offroad versenyző tévedt arra, aki üdvözült arccal dagonyázott az addigra bokáig érő sárban és kihúzott mindenkit. Azt az ötszáz métert summa summárum mintegy három óra alatt sikerült megtenni, délután kettőre jutottam be a munkahelyemre mocskosan és teljesen kidögölve.
   Hétfő, bazmeg.

2006. 03. 04.
   Eddig tökéletes, egy késő délelőtti berúgáson kívül semmit nem csináltam, ez odáig fajult, hogy végignéztem a Megasztárt. Örülök, hogy nem vagyok a zsüriben, nagyon nagy bajban lennék, hogy egyszerre csak egyet lehet kirúgni. Ki akartam még várni ezzel, de nem biztos, hogy még egyszer sikerül mindenkit végighallgatnom, így most röptiben és maximális rosszindulattal géppuskázok.

Rúzsa Magdolna. A rokklédi. Lenne egy döntő Balázs Pali-nótákból, meghalna.
Szabó Eszter. A magyar Boy George egy félresikerült Charlie hangjával. Nem tudom, melyik a kínosabb.
Póka Angéla. Tuti szöges műbrével hergeli magát ilyenre. Mindig azt várom, hogy hirtelen felvágja az ereit, de sajnos mégsem.
Puskás Péter. Kiló heroint neki, legalább ő szórakozzon jól.
Hoffmann Mónika. Legyen inkább kulturális attasé Svédországban, az jó messze van. És kizárólag tárlatokkal foglalkozzon.
Varga Ferenc. Apuka kitör. Maximum fogpiszkáló. Ha el nem bassza.
Varga István. Eltévesztette az adót, Lagzi Lajcsi magába zuhanva sírdogál.
Baktai Anikó. Nem rossz, de valamiért kizárólag tehetségtelen goth bandákban tudom elképzelni.
Bocskor Bíborka. Most már értem, a román pásztorok miért inkább a visszhangot meg a kecskéket.
Kontor Tamás. Műmájer. Inkább a Kovinál próbálkozzon, a "Pengesd még a húrom, te állat" biztos kasszasiker.
Oláh Szabolcs. Tucatáru, mint a kínai póló. Annyit is ér.

      "A döglött macska 101-féle hasznosítási módjából néhány."

2006. 03. 01.
   A Madöf nagyot konkretizált a cuclis plakátjain.Tiszteletreméltó dolog ez a higgadt különállás, hogy ők a nem acsarkodó jobboldal, de ezek a szlogenek, hogy "A korrupció megszüntethető" meg "Az adók csökkenthetők", tuti valami fogkrém- vagy hajbalzsamügynökségtől jöttek.

   De ezügyben a legszebb a február 24.-ei Blikk címlapja volt, rajta Győzike. "Jobban élek, mint négy éve". És a hívószavak (ugye pl. Isten, Haza, Család): Sukár. Devla. More.

   A gyerek már nem raccsol, viszont még az "s" betűk nem mennek neki, És egyelőre a különbséget sem érzi az "s" és az "sz" között.
Gyerek: - Anyaanya! Holnap szakkozni fogok a papával!
Nejem a gyereket karikírozva: -Szakkozni? Tényleg?
Gyerek megrovóan: - Nem szakkozni, hanem szakkozni! K-val a végén!