2005. 07. 31.
   Még nem vagyok készen, de már teljesen kész vagyok. Ezért egy kis önreklám.

   "Automata kerti öntözőrendszerek telepítését SEMMI ESETRE SEM VÁLLALOM!
   Sem rövid határidőre, sem szakértő csapattal, sem olcsón, sem hosszú tapasztalattal, sem sehogy. Kopj le, gilisztapöcs."

    Kora délután egy szál pöcsben készültem sziesztázni, amikor csengettek. Ajtót nyitottam, csak a fejemet dugva ki, elég kényelmetlen gerincferdüléses testtartásban. Kint a negyven fokban szimpatikus fiatalamber állt a modern jakuzák hagyományos mindennapi viseletében, azaz fekete zakó, nadrág, fekete nyakkendő, plusz fehér ing. Már attól majdnem hőgutát kaptam, hogy ránéztem. Mellette egy minden bizonnyal ártatlan lányka, akiről azért tudtam azonnal ezt, mert vaknak kell lennie annak a szatírnak, aki ezt a lánykát meg akarja rontani.
   Azonnal valami térítőbrigádnak néztem őket. Bár ez előítélet volt, de ki más lehet az az állat, aki vasárnap délután egy faluban vadidegenekhez csönget be? Nem tudtam meg, mit akarnak tulajdonképpen, a beszélgetés valahogy így zajlott.
- Jó napot kívánok.
- Jó napot kívánok, van öt perce?
- Önöknek nem hinném.
- Szeretnénk megmutatni egy könyvünket, amit meg is lehetne vásárolni.
- NEM.
   Ezt valahogy sikerült úgy kimondanom, hogy benne volt az is, hogy "és ha le nem veszed a kezed a kapuról és nem takarodsz nyomban a picsába, lemegyek a pincébe a flexért és elteszem emlékbe azt a kezedet, amivel a kaput fogod. Kopj le, gilisztapöcs. A könyveddel meg a mozdonyarcú nőddel együtt."

   "Mindenkinél több referenciával rendelkezem, amelyek -a saját telkemet kivéve- bárhol megtekinthetők."

2005. 07. 30.
   Át kellett mennem a szomszéd faluba, csak néztem, mi ez a kurva nagy forgalmi dugó. Aztán rájöttem, hogy mindenki strandra megy, ezért a lámpa -ami arra szolgálna, hogy a főúton eressze el a forgalmat, a mellékútról meg épp csak becsorgassa a pár arra szédülőt- teljesen megfogta a forgalmat, a falu közepéig állt a sor. A strand előtt pedig kocsihalmok, oké, az egész falu itt van.
   Éppen ezért mikor nejem feltette a kérdést, nem akarok-e strandra menni, udvariasan elhárítottam az invitálást, mondván van itt kismedence jó meleg vízzel, homok is van, ráadásul nem kell állandóan bocsánatot kérni, ha el akarok jutni a törölközőtől a vízhez. Különben is a gyerek telehordta a medencét labdával, még játszani is tudok és nem fröcskölök le senkit.
   Nejem majdnem lehülyézett, aztán amikor hazajött, elégedetten hallgattam a -hát nem panaszkodást, de affélét.

   Reveláció. Mindig azt hittem, a srégen szemben lakó öregek néznek mindenféle piff-puff filmeket ezerre vett hangerővel

   Már volt dolgom ilyennel a nyóckerben, amikor takkra nyolckor visszhangos lett a híradó, lehetett tudni, hogy a második emeleti süket vénasszony is bekapcsolta a tévét, aztán a hang a két csukott ajtón keresztül némi fáziskéséssel lejött hozzánk is a földszintre.
   A banya általában el is aludt úgy tíz körül, mert akkor már nem váltogatta a csatornákat. Úgy hajnal fél kettőkor, amikor már félórája csak a sistergés hallatszott, valaki egy féltéglát baszott az ajtajához, ekkor gondolom felriadt és kikapcsolta a tévét

   de a mai buli meggyőzött arról, hogy nem, tőlük csak visszaverődik a hang. A számok végi szkreccsből ítélve valószínűleg bakelites lemezjátszójuk van, meg három lemezük. Egy rock and roll válogatás, a Hotel Menthol meg a Grease. Volt egy darab Dirty Dancing, de azt ha jól hallottam, egy szám után a tulaj fején törték szét. Hopplá, Illés! Lidlricsá énekel. Oké, megvolt a kilengés, ismét Jerry Lee Lewis nyomja a Great Balls of Fire-t, immár hatodjára-hetedjére, jól bírja az öreg.

2005. 07. 28.
   Misi, a volt macskánk

   Hány embernek jutott eszébe az, hogy Lázár Ervin Mikkamakkája tulajdonképpen a Miska macska erősen beszédhibás változata? Csak azért kérdem, mert nekem a Micimackóból az "a Trotechnikus az mindig Elek" is rögtön világos volt, ezért komoly meglepődéssel tapasztaltam, hogy nem mindenkinek

   volt-volt macska lett. Egyszer már elhoztuk, becsuktuk, de megszökött, ezért csak volt. Sajnos aztán valamiért úgy döntött -teljesen saját jószántából- hogy nálunk üt tanyát. Nem voltam boldog. Három napig nálunk ette a fene, aztán tegnap arra lettem figyelmes, hogy ül a kis bódéja tetején, félreáll a feje, időnként kacsint, csemcseg és habzik a szája. Miafasz, ez megveszett, de ilyen hirtelen? Vagy szappant evett, olyan hülye volt?
   "Anyjuk, gyere ki, habzik a macska szája!" üvöltöttem be a teraszról a nejemnek, mert elhatároztam, hogy én ehhez a macskához csak olyasvalamivel nyúlok, aminek hosszú nyele van. Meg a nyél végén valami hegyes.
   Nejem ki is jött, aztán körbepillantva azonnal rájött a megfejtésre: Misi a buborékfújó pisztoly lőszerébe ivott bele, ami egy lapos tálkában volt az asztalon. "Ugye megmondtam, hogy ne menj fel az asztalra!"-pörölt Misivel, aztán nyakon csípte és egy vödör vízben kiöblítette. A művelet után Misi azonnal lelécelt és nem is jött vissza, pedig nejem próbálta csalogatni.
   Remélem, nem túl rossz az emlékezőtehetsége. Persze ha igen, majd felfrissítem.

2005. 07. 27.
   Legközelebb meg fogom gondolni, hogy elmegyek-e strandra a gyerekkel. Konkrétabban bányatóra, mert normális strandon van langyosvizes medence

   A hal mellett az nagydarab hideg víz is gyűlöletem tárgya, amibe bele kell menni. 23 fok, ez a minimum. Jó, belemegyek, szépen lassan, de aztán szépen gyorsan ki is jövök belőle, fürödjön ilyenben a jegesmedve, meg a sportolók. Az úszókat amúgy is irigylem/sajnálom, reggel azzal kezdeni, hogy több kilométernyi hidegvizet ráncigálni sokáig, ez nem kispályás sanyar

   de legalább másfél órán át nem kellett azt hallgatni a gyerekről, hogy fáj a nyaka

   valószínűleg megint csomót kötött magára az éjszaka, aztán elfeküdte

    cserébe viszont keményre fagytam, kint a parton volt negyven fok, én meg reszkettem. A legrosszabb az volt, hogy mire belementem, ki kellett jönni. Bocsánat, nem ez volt a rossz, hanem az, hogy a kijövés után megint be kellett menni, mindezt kb. tizenötször. Tizenöt kishalál. A gyerek elnyalogatott egy fagyit, közben én elnyalogattam egy sört és végem volt. Végül azért jöttünk haza, mert meg akarta velem vetetni a fél gagyiárus-bódét és amikor ez nem történt meg, hirtelen ismét megfájdult a nyaka.

2005. 07. 26.
   Fasza hajógépházat csináltam a vízaknából. Kb. ötven ki-bemászás, valamint kb. háromszáz guggolás. Holnap tolószékben fogok közlekedni.

   Fejlődnek a kölkök, most már ügynököset játszanak, nem ellenségeset. Mondjuk az még mindig nem derült ki, kinek dolgoznak. De hogy az egyik ellenségük én vagyok, az biztos. Hálistennek a zenélő pisztolyban már kókad az elem, ezért nem igazán rémisztő a hangja.

   Lassan harmadik napja nem tudtam rájönni, mi az istentől van az utcában időnként felhangzó éktelen ajtózsanér-csikorgás. Ma nejem megmondta a megfejtést: az egyik szomszéd vett egy kakadut. Ezek szerint nem tanítják semmire, ezért a szerencsétlen fölszed mindent, amit csak tud.

   Mekkora kibaszás már egy ilyen állattal a mobil! Egyik haverom papagája rendesen tudta utánozni a vonalas telefon csörgéset. De ha hetente csereberéli az ember a csengőhangot, akkor a madár meggajdul

   Azt már ugye lehet tudni, hogy a szomszéd ajtaja kenetlen, kíváncsi vagyok, mi lesz a következő sötét titok, amit a madár világgá rikácsol.

2005. 07. 25.
   Ha ilyen tempóban haladok, sosem végzek. Még reggel telefonon távprogramoztatás, aztán a szomszéd eligazítása, miért nem tud nyomtatni. Később másik szomszéd felvilágosítása a kapcsolóüzemű tápegységekről, egy telefon a havertól a "miért nem megy az internet" témakörében, végül beállított sógorom egy kis csevegésre és nem bírt felállni. Holnap bezárom a kaput, felveszek egy mindent eltakaró esőköpenyt és úgy teszek, mintha nem én volnék én. Meg még le is adok pár kilót.

   Hazahoztam a Zumát, ez ilyen golyópökdösős logika és szerencsejáték. Nejem azóta csak hatoskának szólít, mert képtelen vagyok a hatos pályáról továbbjutni. Úgy fog járni, mint a Főnéni, csak velem nem hagyatják félbe.

2005. 07. 24.
   Nejem már attól a mintegy nyolc méternyi ároktól kétségbe volt esve, amit a kábelcseréhez ástam

   mert összebaszom a gyepet, meg minden. Sajnos szép új szivattyúhoz szép új kábel jár, mert a régi, ami egy hatvanwattos izzóhoz lett méretezve, nem biztos, hogy bírja a másfél kilowattos motort

   ezután nem mertem neki elárulni, hogy pedig lesz itt még árok sokkal több is. De egyelőre csak az önsajnálat és a káromkodás adja, két nap alatt szinte semmit nem haladtam

   csak tapasztalatot nyertem. Étolajjal mégsem annyira nyerő kábelt kenni, mert pár év alatt megeszi a szigetelést, ráadásul megavasodik és irtóztatóan büdös. A másik, hogy már a harmadik dugaljat kell kidobnom. Egy IP44-es (azaz kültéri, freccsenő víz ellen védett) aljzatba mi a picsáért nem rozsdaálló csavarokat tesznek? Így -mármint nem rozsdaállóan- szétbasszák a kábelt is. Volt már noname magyar, Schneider, meg valami Kontakta-utód. Most vettem sokért Legrandot, de ha ez is beadja jövőre a kulcsot, egy szerényebb összeggel hozzájárulok a leendő párizsi merénylethez

   már ha az infarktusrizikót nem tekintjük előremutató dolognak.

   Az, hogy a gyerek a szomszéd gyerekével dzsémszbondosat

   Legalábbis látszatra. Ezt ők nem így hívják, mert nem tudják kimondani. "Játsszunk ellenségeset!"

   játszik, az egy dolog. Napszemüvegben, pisztollyal hajkurásszák az ellenséget. Idáig rendben is volna. De hogy ezt időnként megszakítva betonozósat játszanak, az kicsit gyanús. Lehet, hogy mégsem a jó oldalon állnak.

2005. 07. 23.
   Tisztelt Úristen!

   hű, ez nem lesz jó, mert kirekesztő, még megbasznak a más- és többisten-hívők, hogy diszkriminálok. Szóval

   Tisztelt Transzcendens Lény(ek)!

   Én türelmes türelmetlen bizonytalan ember vagyok, de most már legalább egy bizonyosságom van, mégpedig hogy Ön(ök) létezik(nek).

   Ugyan árulja már el, mikor ivott (ittak) Ön(ök) pertut azzal a sok-sok emberrel, aki Ön(öke)t mind tegezi? Ráadásul a családtagjai(ka)t is?

   Bár az Ön(ök) nemét nem ismerem, feltételezem, hogy Ön(ök) hímnemű(ek), mégpedig Természet Ősanyánk méltó párja(i). Többisten-hívés esetén természetesen ez a promiszkuitást (és biszexualitást) is jelenti

   Ha egy frissen halvaszületett kölyökkandúrt korbácsolok és mindezenközben fajtalankodok vele, az már nekro-pedo-animal-szadomazo-homoszex, több most nem jut az eszembe, szegényes a fantáziám, na

   de ez egy ilyen rosszéletű nőszemély esetén egyáltalán nem furcsa. Általában azt állítják Ön(ök)ről, hogy (természetesen kellő mennyiségű megvesztegetés után, amit szemérmesen pl. adománynak neveznek, pedig helyesebb volna csúszó- vagy kenőáldozatnak hívni) jóindulatúak.
   Itt jön a másik bizonyosságom, hogy ez nem igaz. Ön(ök) igenis egy geci (banda), aki(k) megkeseríti(k) a szerencsétlen halandó életét, aztán a riherongy nőjével(jükkel) együtt jót vihog(nak) a markukba.
   Nem részletezem, mert -hogy nejem gyakori fordulatát használjam- tudja(ják) Ön(ök) nagyon jól, miről beszélek. Kapja(ják) be.

   F99

   Ui. Meg az ujjam is fáj, te (ti) takony(nyok).

2005. 07. 22. v2.0
   Kivettem egy hét szabadságot, mert muszáj lesz belecsapni a jóba. Ha holnap eső lesz, gyűlölni fogok mindenkit. Szereljen villanyt esőben az, akinek nem futja a kellő mennyiségű altatóra.
   Most pedig lelkileg rákészülök a holnapra.

2005. 07. 22.
   Rettegek. Nem akarom még egyszer. Nem akarom, hogy megismétlődjön. Pedig muszáj lesz. Majd vazelint használok.

   Természetesen a gégecsőbe kábelbehúzásról (2002. 04. 29.) beszélek

   Aztán nagy és nehéz dolgokat kell kis lyukon keresztül levinni egy valamivel nagyobb lyukba úgy, hogy a nagy és nehéz dolgok lehetőleg ne forduljanak fel menet közben (ezért a szimpla beejtés almás), mert ezek a dolgok azon kívül hogy nagyok és nehezek, még kurva drágák is voltak.

   Nejemnek kénytelen voltam demonstrálni, mert amikor meghallotta, mennyiért vettem ezeket a nagy és nehéz dolgokat, azonnal könnyebb, ám annál keményebb dolgokat kezdett el emlegetni, meg hogy ezeket a könnyebb, ám annál keményebb dolgokat mind a fejemhez fogja baszni. De lehet, hogy a még könnyebb, ám annál hegyesebb és élesebb dolgokat veszi kézbe.
   Ekkor mondtam neki, hogy ezek a dolgok azért olyan drágák, mert nagyok és nehezek. Próbálja ki. Miután az egyiket majdnem a lábára ejtette, belátóan már csak a nem rendeltetésszerűen használt elektromos, valamint a mérgező dolgokat emlegette

   Aztán már csak sok kis idegesítő dolgot kell levinni a kis lyukon keresztül a valamivel nagyobb lyukba, aztán nekem is le kell menni személyesen és rábeszélni a nagy és nehéz és kurva drága dolgokat, hogy a sok kis idegesítő dologgal mind-mind legyenek hajlandók együttműködni.

2005. 07. 19.
   Sajnos most már muszáj rászánnom magam arra, amit eddig szerettem volna elkerülni: egy beszívott pók hálójának megmérni a hosszát és megszámolni a sarkait (rajzos oknyomozás csőhálózat ügyében).

2005. 07. 18.
   Kedves Gyerekek!
   Ma azt mondom el nektek, hogyan tudtok kockás papírból linux-szervert hajtogatni olyan tréfás dolgot csinálni, amin sok kispajtásotok nevet majd, sőt egynémely be is pisil. Még sőtebb, olyan is lesz, aki összekarmolja az arcát. Ez a tréfás dolog akkor sül el legvidámabban, ha olyan oviban vagytok, amelyben sok pajtásotoknak van ovis emilcíme. És -ez a legfontosabb- ismerkedjetek össze olyan másik oviba járó gyerekkel, akiről tudjátok, hogy éppen oviszüneten van, ezért a mailboxa autoreply-ra van állítva. Az is jó, ha túlméretes leveleket nem fogad el, vagy a ti ovitoknak a szervere blokkolólistán van nála, egy a lényeg:hogy automatikusan válaszoljon, lehetőleg az eredeti subjectet idézve. Ha még csatolmányt is visszaküld, akkor süttessetek neki anyuval sütit, mert előre lehet tudni, hogy nagyon jó lesz a tréfa.

   Legelőször is a hét utolsó ovinapján sutyiban csináljatok bele az utluk expresszetekbe -jól van, Jancsikám, te a The Batodba- szóval kinek mi van, egy üzenetszabályt. Ez az üzenetszabály arról szóljon, hogy amikor ti egy "árlista" subjectű emilt kaptok, akkor azt azonnal küldje el a gépetek sok-sok kispajtásotoknak, közte annak is, akitől majd visszapattan.
   És amikor már biztosak vagytok benne, hogy a rendszergazda pajtást hazaette a fenevitte az anyukája, csendben vihogva aktiváljátok a szabályt, aztán a gépeteket bekapcsolva hagyva menjetek Ti is haza és egyetek sok gyümölcsöt.

   Mókás kedvű kispajtások már tudják, min fog mindenki nevetni hétfőn, de a karcsiszemüveges kisköcsögöknek külön elmondom. Abban a pillanatban, ahogy egy "árlista" subjectű emil beesik -és miért ne esne be, a jó nagykeres pajtások hétvégén is küldik a cuccost- , az rögtön szétugrik sok helyre, és itt már vége is lenne, ha nem írtátok volna a forward listába azt címet, ahonnan a "kézbesíthetetlen: árlista" subjecttel jön vissza a gépetekre a továbbított emil. Mit csinál erre a szabály? Mivel a subjectben benne van az a szó, hogy "árlista", azonnal szétküldi sok helyre, közte oda is, ahonnan visszapattan és kezdődik az egész elölről.

   Két eset lehetséges, a visszapattintós szerver vagy visszaküldi a csatolmányt is, vagy nem. Ha visszaküldi, akkor a folyamat mintegy kétezer emil után leáll, mert tele lesz az ikszcséndzsmani szerver vincsesztere. Ha nem küldi vissza, akkor is ugyanez lesz a helyzet, csak nem kettő, hanem tizenötezer emillel minden olyan kispajtásotoknál, akit felvettetek a listába.

   És hétfőn reggel, amikor bementek az oviba, mindenki nagyot fog kacagni, mert levelet kapni öröm, hát még kétezret. Bár ezért kicsit meg kell küzdeni, mert -mivel a szerveren egy bit szabad hely nincs- a levelek először nem jönnek le, csak a "could not convert message" hibaüzenet, de hát ez sem a Ti dolgotok, Ti csak rendszeresen (úgy tízpercenként) érdeklődjetek a rendszergazda pajtásnál, hogy mikor lesz már jó. Esetleg szóljatok az óvónéninek is, hogy ő is feltegye neki ugyanezt a kérdést.
   Jókat nevetve lehet figyelni a rendszergazda pajtást, aki izzad és kétpercenként telefonál, hogy "tudom, nem megy", "tudom, nem jött meg", közben pedig a manóba kívánja a zikszcséndzset az egybeadatbázisával.

   Kedves Gyerekek, menjetek, próbáljátok ki Ti is ezt a nagyszerű szórakozást!

2005. 07. 17.
   Nem szeretek hosszan idézni, de most muszáj lesz. Az egész annak az apropóján, hogy megtartóztattam magam és ma nem csináltam semmi hasznosat, vagy legalább annak beállíthatót

   Illetve talán egyet, délután megneveltem a gyereket, aki kissé elkanászodott. Nejem tolta kint a kertben a fűnyírót, hogy semmit se halljon, én pedig nehéz sóhajjal -előre tudni, hogy muszáj lesz köcsögnek lenni, nem jó- lecsillapítottam a gyerek lassan másfél órája tartó hisztijét. Semmi fizikai inzultus (annyi, hogy megvédtem magam), kizárólag hangerő és arckifejezés. Mielőtt valaki megkérdezi, ilyenkor a csendes meggyőzés, értelmes magyarázat nem használ, annyi értelme van, mintha mintha egy szájzáras dobermannak próbálna meg valaki Nietzschét felolvasni

    este pedig a zen-nyugalom maximalizálása érdekében elővettem A pokolbírót (Pu Szung-Ling). Kísértethistóriák és más különös történetek, mondja az alcím. A japán és a kínai szimbolika számomra művészet (művészet=minden, amit nem értek),

   Már mondtam a nejemnek, hogy őneki a Louvre-ban volna a helye, de csak a felszínt karcolta, amikor erről a letört kezű nőkre bírt asszociálni, bár ezzel sem nyúlt nagyon mellé

   mint a nyugati mételyen edződött hülye európai, én csak a rettenetes idegenséget kísérteties különösséget érzem. Tömör, lényegretörő írások ezek, kedvenc novellaindító felütés "A lingjagi Csu Er-tan, akit a barátai Hsziao-mingnek neveztek...".
   Hosszas borongás helyett ideteszem a legrövidebbet, kicsit ugyan elüt a többitől abban, hogy tanmese, bár ki tudja. A felmerülő miértek száma a novellák hosszával lineárisan nő.

   "A játék-akasztás

   Néhány fiatal legény egy szép napon a falun kívül sétálgatott. Megpillantottak egy fiatalasszonyt, aki lóháton közeledett. Az egyik sétáló így szólt a társaihoz:
- Én ezt az asszonyt megnevettetem!
   A többiek nem hitték, fogadtak hát egy lakomában. Emberünk ekkor a ló elé rohant, és rákiáltott:
- Meg akarok halni!
   Azzal a fal tetejéről lehúzott egy kölesszárat, erre ráerősítette az övszalagját, aztán a hurokba tette a fejét és úgy tett, mintha fölakasztotta volna magát.
   A fiatalasszony nevetett, amikor elhaladt mellette, s a legények is pompásan szórakoztak. S amikor az asszony már messze járt, s emberünk még mindig nem mozdult, barátai még hangosabban kacagtak.
   De aztán közelebbről megnézték és látták, hogy a nyelve kilóg a szájából, a szeme pedig kidülled: igazából meghalt. Hát nem különös dolog, hogy valaki felkösse magát egy kölesszárra? Intő példa lehet ez a tettlegesen tréfálkozók számára."

   A kínai Örkény a XVI. századból.

2005. 07. 15.
   Tisztelt Dolgozó Embertársaim!
   Mindenkit kérek, hogy velem együtt egyperces néma felállással emlékezzen meg mindama cégekről (különösen ha az az, amelyiknél dolgozik), amelyektől nem ment el végre-valahára A Tanácsadó a picsába, hanem továbbra is felveszi a hatalmas hülyeségekért a hatalmas pénzt.

   [...]

   Köszönöm, mindenki leülhet.

    Nejem a mai híradórészlet (bányatavaink fertőzöttek) kapcsán kifejtette, hogy persze, mert ezekbe a vizekbe mindenki belepisál, beleszarik, sőt -horribile dictu- a kutyáját is beleviszi, együtt fürdik a család. Ő ezt saját szemével látta, az anyjával együtt, akinek -nejem elmondása alapján- a kutyával fürdés láttán sajátságosan eltorzult az arca az undortól. Ez ilyen családi genetikus dolog lehet.
   Bólogattam, a rómaiaknak igazuk volt, "mater semper certa est"-mormoltam, anyád lánya vagy, abban hiba nincs.

  A gyerekkel biciklizni egy élmény. Mégpedig nagyon rossz. Megáll, mert vakaróznia kell, megáll, mert a nem tudom, hol vett villogós-csiripelős

   Azóta töröm a fejem, hol hallottam én ezt a hét hangot, vijjogás, tutulás, robbanás, lézerpisztoly-sercenés, mittudoménmimég. Kulcstartó? Mindenesetre legalább kilenc éves az emlék, az is beugrik, hogy valami szegedi lokális rádión iszonyút röhögtem, mert a hírek elején, közben meg a blokk végén tisztán felismerhető volt az ezzel a kulcstartóval vagy mivel előállított szignál. Ócsójános rádiósok. És a hangkeltő chip még forgalomban van! Újgenerációs sejtprocesszor, persze

   pisztollyal meg kell fenyegetni a közeli fákat, bokrokat, macskákat, kapukilincseket, bármit. Megáll, mert inni akar, megáll, mert mondani akar valamit. Egy párocska andalgott előttünk az utcán, százötven méteren nem sikerült leelőzni őket.
   Amikor pedig megy, akkor ha érdekli valami, habozás nélkül arra fordítja a kormányt, függetlenül attól, hogy -őt védendő- ott megyek mellette. Legalább hatszor majdnem elkaszáltam, mert elém vágott. A "menj ki az út szélére" figyelmeztetésre pedig habozás nélkül átmegy az út _túlsó_ szélére, ez a gyerek angol vagy japán.
   Vagy csak ez is genetikus, én is keverem a balt meg a jobbat.

2005. 07. 14.
   Ezeket a sorokat már Amerikából nézik a tisztelt olvasók, mármint hogy onnan jön. Ezért nem tudtam tegnap feltenni a tegnapi bejegyzést, bár most, ahoigy visszaolvasom, nem olyan nagy baj. Báj dizájn a szép új szerver alapban UTF-8-at dob, ezért az együtteses testvérlapom elég érdekesen néz ki.
   Két lehetőségem van. Vagy minden állományt elmentek UTF-8-ban, vagy minden állományt átnevezek .latin2.html-re. Mivel időm, mint a fél hangyafasz, egyelőre csak a workaroundot mondom el: kézzel át kell állítani a kódolást közép-európai(ISO)-ra, és lesz háttér, megjönnek az ékezetes meg a hiányzó betűk, meg minden. Sajnos maga a tartalom nem lesz nívósabb meg frissebb.

   Hegesztettem egy kis nyilvántartó programot cégnek, hogy lehessen követni, milyen gépek fordultak meg nálunk, mivel mit csináltunk stb. Igen, idáig nem volt ilyen. Sajnos a cégvezetés rákapott és most már nagyon utálom az ügyet, kellene bele ez is, az is. Most ott tartunk, hogy egy borzalmasan inkonzisztens halom szar van az adatbázis helyén, aminek legalább a fele azzal foglalkozik, hogy ki mivel hány órát töltött el, mennyi kilométert ment, kiment-e vagy bejött és mindezt milyen színű nadrágban, felkészülve persze a többszöri nadrágcsere esetére is.

   Hozzáértő módon adnak écát is persze, megmondják, hogy nadrág háromféle létezik: fekete, fehér meg piros, ezzel az összes eset le van fedve, nem nyitunk vitát. Ebbe rögtön másnap beleőszül az adminisztrátor, mert mindenki zöldben, kékben vagy csíkosban mászkál. Az őszülés után pedig vállat von és mindenféle hülyeséggel tömi tele az adatbázist.
   A legszebb, hogy független mezőként KELL felvenni olyasmiket, amik a többi adatból csont nélkül kiszámolhatóak lennének, pl. a menetidőből és a megtett útból kiszámolt átlagsebesség nem jó, mert csak.

   Sikerült rendesen szétbaszni a struktúráját is, így a teljesen elmebeteg lekérdezéseket (pl. kimutatás emberenként arról, hogy városon kívüli forgalomban mennyi megkezdett 50 km-t tettek meg olyan munkák érdekében, amik kereskedelmi megrendelésre mentek) iszonyúan nehéz összehozni, ráadásul minden tegnapra kell.
   Asszem holnap belenyomok egy véletlenszám-generátort, az csinálja majd az összes buzi kimutatást, úgyis azt olvas ki mindenki a számokból, amit akar.

2005. 07. 13.
   Most már értem a nőket, legalábbis valamennyire.
   Megint belém állt az automata öntözőrendszerhetnék, de most már rutinos voltam, elmentem a magyarországi öntöző-főképviseletre, hogy tervezzenek nekem egyet. A recepciós kis picsa úgy lepattintott, ahogy kell. Csak adjam oda rajzot, mérnök úr mindent megcsinál.
   Próbáltam volna vitatkozni, hogy azért az alaprajzról nem minden látszik, van itt fénykép, meg magyarázat, meg izébizé, de csak legyintett, nem kell az, a mérnök úr profi. Nyeltem egyet, én nem vagyok profi, de mivel nagyjából ilyesmiből van diplomám, azért sejtem a buktatókat. De legyen nektek, gondoltam, adok a mérnök úrnak egy sanszot.

   Az elfaxolt terv láttán rögtön hullani kezdett a hajam, mérnök úr kapásból keresztülhúzott csöveket az autólejárón, meg a másfél méter magas betonkerítésen. Betervezett mintegy hatvan szórófejet, amellett kihagyott pár részt. Egy hétig üldöztem a mukit, végül csak sikerült telefonvégre kapni, pedig a recepciós úgy védte, mint a pápát. Ja, tényleg, mondta elegánsan, amikor meglátta, mit csinált, aztán átrajzolta a cuccost szívemnek kedvesebbre.
   De a végső csapást a leendő szivattyúval adta meg. Benne volt a tervben, hogy annak hány köbméter per órát kell tudni. Most azért megkérdeztem a másik felét is, mármint hogy mindezt milyen nyomáson. Ja, négy báron-vágta rá kapásból, én pedig arra gondoltam, mégis lenyomom a torkán a tervet, de előtte összegyűröm, hogy nehezebb legyen lenyelni. És előtte egy hajszárítóval kisztárítom a száját.

   Valamiért a szivattyúgyártók nagyjából három kategóriát állítanak fel a ház körüli szivattyúkra. Van a picsa kis szivattyú, ami tizenpárezer forint, cserébe egy slagot épphogy megpisiltet. Van a középkategória, ami már olyan 30-40eFt, és van a felső, ami úgy hatvantól nyit. Ezzel a négy bárral a faszi elintézte nekem, hogy a középkategóriás szivattyú pont nem jó. Mivel öntözőséknek kizárólag Grundfos búvárszivattyúik vannak, a tömegpusztító kategóriából, úgy döntöttem, hogy az nekem nem kell, beindítom, aztán olyat szív, hogy a ház alól kirántja a pincét. Meg mintegy negyedmillióba fáj, azért sem.
   Ja és még egy dolog, végre valami, ami nem teljesen kínai. Valami rejtélyes oknál fogva az olaszok szeretnek ilyesmivel foglalkozni. Pedrollo, Saer, Foras. Ecce Pompe. Valamiért az összes többi nemzet csak zagyszivattyút gyárt.

   Itt jött a női dolog, katalógusbújás, ez kicsi, ez nagy, ez ezért nem jó, az azért nem jó. Emez dizájnos is, de drága, amaz meg ugyan randa, de jó, viszont ennyit meg nem akarok adni érte. A délelőttöm ráment a görberajzolgatásra meg a tenderre, kihirdettem a győztest, aztán elkezdtem telefonálni.
   Kiderült, hogy annak a típusnak, amit kinéztem, a gyártója épp összeveszett a magyarországi forgalmazóval, ennek következtében ilyen típus Magyarországon nincs. Maximum valami elfekvő készlet.
   Most értettem meg a nejemet, miért tart neki hónapokig egy cipő megvásárlása.

2005. 07. 12.
   Már jól vagyok, köszönöm, már ami az alkoholt illeti. Mert egyébként nem.

   A kőgazdag cégek azért jók, mert jobban megismertetik az embert a szakmájával, mint az anyacége, ami pedig erre hivatott lenne. Mégpedig olymódon, hogy a kőgazdag cég megvesz több raklap olyasmit, ami még az anyacég honi lerakatánál sincs. Sajnos az anyacég által preferált komótos tanfolyam helyett a kőgazdag cég a meglehetősen ideges tempójú kapkodást részesíti előnyben, ebéd után itt nem lehet elaludni már csak azért sem, mert ebéd sincs.

   Konkrétan ez úgy fest, hogy jön a telefon, hogy az X gépen kigyulladt a piros lámpa, a napló meg azt mondja, hogy azért ég a piros, mert őbenne az Y panel rossz, és mivel fél Magyarország áll, ezért legyünk szívesek kurva sürgősen.
   Azért annyira sürgősen nem megy, mert utána kell nézni, mi a jóisten is ez az X gép, mi a jóisten ez az Y panel, meg főleg honnan a jóistenből fogunk ilyet keríteni. Miután mindez megvan, kivonulás, ahol az azonnali beégés be is következik, mert -mivel ilyen soha a kezünkben nem volt, annyira drága- azt sem tudjuk, hol kell kinyitni a készüléket. Ami egyébként egy rackszekrény legfelső fiókjában, két méter magasan van, bedrótozva, kiszerelhetetlenül.

   Két óra legózás után kint van a panel,

   A kézikönyv robbantott rajza annyira zavaros, hogy annak alapján a kiszedett alkatrészekből akár egy kalasnyikovot is össze lehetne rakni

   egy óra legózás után pedig össze van rakva.

   Anyacég mérnökei feltalálták a mechanikus diódát és az ördöglakatot. A mechanikus dióda azt jelenti, hogy a panel ki még kijön, de vissza már az istennek nem megy, mert egy kis pattintós istenfasza előnyomul valami résből és nem hagyja. Vissza lehet tolni, de ahhoz hullámos szárú csavarhúzó kell, vagy türelem, de kibaszott sok. Az ördöglakat pedig rém egyszerű: két, egymásra merőleges panel (egyiket kell a másikba dugni), bennük egy-egy, egymást részlegesen fedő aljzattal. Ha az egyikbe beledugod, ami bele való, akkor a másikba már nem dugsz semmit és fordítva

   Bekapcs, a készülék pedig egy biztató hunyorítás után semmit nem csinál. Megint szétszed, megint összerak, megint szétszed

   valami kábelrögzítőt még az elején kifelejtettünk, ez persze csak az utolsó lépésnél derült ki, amikor nem lehetett belerakni az utolsó panelt, mert a kábelek útban voltak

    megint összerak, készülék végre-valahára elindul, némi lelki önanalízis után hátradől a sezlonon, rágyújt, majd bekapcsolja a kis piros lámpát, hogy márpedig szerinte az Y panel szar.
   Sötétedésre azért meglett a megfejtés, viszont az eggyel lentebbi gép pont a búcsúzás pillanatát válaszotta arra, hogy jelezze, ő is szeretne egy kis babusgatást, ezért kigyújtotta a kis piros lámpát, hogy neki meg a Z panelja (az Y panel alatt kettővel) fáj.

   Tisztelt londoni robbantós urak, én tudnék egy jó célpontot.

2005. 07. 10.
   Régebn indítottam már az esti bebaszéást követő reggelt két kis körtével, mármint a cseppfolyóssal. Edzőtábor, az. Elég megterhelő volt, de nem lelkileg. Most a rezgő beleimmel társalgok, velük beszélem meg, miért hazudik a mérleg, hogy nyolcvan kiló vagyok, amikor legalább kilencvenötnek érzem magam.

2005. 07. 07. v2.0
   A folyamatok precíz modellezése nem egyszerű feladat, aki szórakozott már analóg számítógépekkel, az tudja ezt. Örök probléma eldönteni, mi lényeges, és mit lehet büntetlenül elhanyagolni.
   A marhaelletés (2005. 06. 07.) modellezési problémáit másfél hónap tusakodás után ügyes huszárvágással oldották meg nálunk. A képlet, amit végül felhasználtak, a következő: 1 marha = 1 elletés. Ennyi. Hogy hány borjú lesz, hogy csak kicuppan-e az eredmény, vagy napokig kell rángatni, nem lényeges, mondván statisztikailag kiegyenlítődik a dolog. Viszont az kétségbevonhatatlan tény, hogy az adminisztrációra fordítandó idő drámaian csökken.
   Igaz, az is valószínű, hogy ezek után a dolgozó nem fog leállni tökölni, hogy minél több borjú szülessen, hanem odamegy, rettenetesen oldalba rúgja a marhát, hogy húzzon bele, aztán már megy is a következőhöz. Vagy oda sem megy, a problémás marha forduljon fel, majd a marha helyett a gazda fog bőgni, de az már ugye a statisztika szempontjából érdektelen.
   Ennyit mára a modern közgazdaságtan és a vállalkozásszervezés újdonságairól, viszontlátásra.

2005. 07. 07.
   Mi a jóisten van ma? Reggel két órába telt, amíg beértem, most meg leülök blogni, erre szarnom kell.

2005. 07. 06.
   GE Money (alias Budapest) Bank europlakáton hirdet. "Mi igent mondunk ügyfeleink elképzeléseire. Ezért az ügyfeleink."
   Akinek meg nemet mondanak az elképzelésére

   Nekem például az az elképzelésem, hogy bemegyek és kérek egy nagy zsák pénzt azzal, hogy elképzelésem szerint ennél a pontnál a pénzügyi tranzakció végérvényesen le zárulna. Bevallom, a sorban állva kicsit izzadó tenyérrel szorongatnám az elképzeléseimet tartalmazó mondatokat, mert valamiért nem bíznék benne, hogy tényleg igent mondanának rájuk

   az meg kurvára nem lesz az ügyfelük. És szerintem ezek sokkal többen vannak (vö. a pártonkívüliek tisztogatják a soraikat).

   A gyerek úszóoviban van, ez ilyen egyhetes nyári gyermekelrekkentő, hogy a szülőknek ne kelljen az összes szabadságukat rááldozni az oviszünetre. Állítólag tanítják őket úszni is, bár ez nem nagyon látszik, az pedig, hogy szar idő van, végképp keresztbe tesz a pancsolásnak.
   És persze balesetek is vannak, este a gyerek -amikor eszébe jutott, mert egyébként nem foglalkozott vele- legörbülő szájjal mutatta a térdét. Hogy ő lehorzsolta a köveken. Csak a történet végére értem a közelbe, ezért a gyerek raccsolását karikírozva nejemnek címezve feltettem a kérdést:
- Nagyon dulván elesett a mulván?
- Nyilván.

2005. 07. 05.
   Kolléga haverja rábeszélt bennünket, rendeljünk szusit, mert. Jó ötletnek tűnt, együnk már valamit, amitől ez a földhözragadt, pörkűttzabáló tufa banda végre belekóstolhat, milyen is lehet japán iparmágnásnak lenni. Vagy amerikai pszichopatának.
   Én eleve gyanakodtam, a szusiról annyi rémlett, hogy nyers hal

   ez már rögtön nem pálya, én halat sehogy, vagy úgy feldolgozva, hogy eltűnjön belőle a halszag. Pl. apósom halászléje az ilyen. Általában. Van, amikor nem, én akkor böjtölök. A ruszlifogyasztókra én a fakíroknak kijáró, borzongással vegyes rémülettel nézek, a balatoni heckárusokat pedig legszívesebben belelövetném a Balatonba, illetve megtenném magam is, de kizárólag távcsövessel.

   némi algával és rizzsel, ezt díszítik további, általam szintén ehetetlennek minősített, ráadásul büdös dolgok, amik leginkább kartonpapírnak tűnnek, sok temperával.

   Sajnos ki kell jelentenem, soha nem fogom megtudni, milyen a szusi íze. Nekem már a szaga annyira taszító volt, hogy képtelen voltan beleharapni. Annyi vigaszom volt, hogy láttam, a többiek se nagyon. Egy adag szusit kilenc ember nem bírt megenni. Oké, jó volt a mulatság, menjünk vissza a helyünkre kapálni.

2005. 07. 04.
   A macskaprodzsekt kudarcba fúlt. Nejem első nagy gondja az volt, hogy amíg nálunk megszokik, hova tökítse el Misit, hogy meg ne lógjon. A teraszt szemelte ki, ezért egy órám ment arra rá, hogy szökésbiztossá tegyem. A következő lépés az volt, hogy a teraszajtó nyílását is ki kellett tölteni egy asztallal, nehogy a Misi bejöjjön.

   Persze ez bennünket is gátolt a közlekedésben. Amikor egy gátfutó mozdulatával akartam kimenni a teraszra, a redőnysínen jól le is basztam a térdemről a bőrt. Akkor nagy szerencséje volt Misinek, hogy éppen kint volt nejem a teraszon.

   Ennek ellenére bejött (dohányzóasztal, alacsony). Elég hülye jószág volt, ha nekem ötvenedjére vernének papuccsal az orromra és basznának ki a teraszra, lehet, hogy kapcsolnék, Misi nem.
   Végül Misi harmadik nap csak meglógott, nejem persze nekiindult keresni. Hívott engem is, de közöltem vele, hogy én biztosan nem fogom megtalálni, nincs az az isten. Megtalálta, hazahozta, akkor legyen az autólejáróban a Misibörtön. De onnan is kiment, nejem még próbált kapacitálni, hogy még ácsoljak ezt meg azt, ekkor durrant be az agyam és - hát gyakorlatilag a nyulaspuskás példázatot fejtettem ki hosszan, de becsúszott pár bazmeg is, már csak a központozás kedvéért.
   Nejem végül visszavitte a szomszédnak Misit. A szomszéd is örült, a szomszéd macskái is örültek, én is örültem, a gyerek pedig -mivel éppen biciklizett- teljesen szart az egészre. Egyedül nejem borongott, a legkeserűbb alighanem az lehetett neki, hogy én előre megmondtam, hogy a gyereknek mindegy lesz, akár van macska, akár nincs, csak mi fogunk vele szívni.