2004. 05. 30.
   Végre megbékült a nejem, szerencséjére, mert már azon voltam, elmegyek valahová két-három napig inni, mert így fölösleges itthon lenni csak azért, hogy folyton baszogassanak. Az egész azért, mert lazábbra vettem a figurát az ő elképzeléseinél és a pénteket itthon töltöttem, erről pedig nem szóltam neki. Pedig ekkor talán ő sem ment volna be dolgozni- közölte. Látod, pont ezért nem szóltam előre- így én és nejem arckifejezése miatt máris kezdett elmúlni afeletti örömöm, hogy végre komolyat haladtam előre a melóimmal a pénteki csendben

   a weboldalak kínai piacán vagyok -önmagam szerint korrekt- gyártó. Közepesen tisztességes, amatőr munkák. Nem túl szép, nem túl jó, de legalább ócsó. És én ezt mindenkinek előre meg is mondom, ne várjanak csodákat, a grafikus meg a profi programozó ott ül bent mondjuk a Kirowskinál. Nem, nem mondok URL-t

   ja, valaki igazán elárulhatná a megfejtést, ha mindenhová beleteszem a "charset=iso-8859-2"- t, akkor mi az istennyiláért csúcsos mégis az ű, az explorer csont nélkül közli, hogy szerinte nyugat-európai a kódolás. Vagy ne foglalkozzak vele, magyar ez, mint Király Linda?

   Nejem kitalálta, hogy süssünk szalonnát, mert milyen rusztikus. Persze ezt még akkor találta ki, amikor hétágra sütött a nap. Rakott is tüzet, akkorát, hogy szerintem a Holdról is látszott, aztán egy óra múlva állt neki tűzködni a virslit, amikor már teljesen leégett a tűz, hideg lett és feltámadt a szél, így persze már csak a füstmérgezés adta. Ott köhécselt nyárssal a kezében, amikor előjöttem a ház mögül

   a tegnapi iszonyatos zuhé után kiderült, hogy a ház körüli betonjárdácskaszerűség faszán megakadályozza az esőcsatornát a vízelvezetésben, az abból kiömlő víz elmos mindent, újra kellett ásnom a melósok által profin eltávolított víznyelőket

   egy darabig néztem, rájön-e, hogy egyszerűen tenni kellene a tűzre. De nem, csak füstölte a szalonnát, aztán jött F99 a kiscserkész és segített, ahol bírt, így lett vacsora.

   Itt van anyósom, annál is bepancsoltam, a gyereknek egy hirtelen ötletrohamból kifolyólag elmagyaráztam, Marcsi mamus helyett mennyivel tréfásabb, ha Turcsi mumust mond, és valóban, sokkal tréfásabb is volt.

   A gyerek kapott rollert. Egy már van neki, az a tipikus városi, összehajtogathatós aprókerekű, persze itt az aszfaltmentes sívó sivatagban nem jutott vele sehova. Sem átvitt értelemben, sem konkrétan. De most lett neki rendes, nagykerekű. Rózsaszín-lila kombó, a félreértés lehetőségének minimálisra szorítása okán rajta van a "BARBIE" felirat is. Nejem sunyít, nem akarja elárulni, hol vette, azt mondta, kapta egy bácsitól, aki Angliában turkálta. De én tudom, hogy pénzt adott érte.

2004. 05. 27.
   Láttam a reklámot, Gingium (felejtsen el felejteni), gondoltam, lassan kellene nekem is, tegnap a szomszédra ráhoztam a frászt, mert este nyolckor még odaloholtam a kerítéshez és átordítottam neki, hogy viakolor!! Ugyanis kb. hét tájt beszéltünk arról, hogy ő olyan színes kis betonizékkel akarja lekövezni a bejáratot. Aha, mondtam, értem, ...izével, na. Hogyishívjákkal, azzal.
   Most pedig ismét csak fingok

   így jár mindenki, aki nem tudja, hogy a sertésszelet Dubarryné módra ipari mennyiségű karfiolt tartalmaz ("...Olga...?"). Meg az is, aki tudja

   rendelésnél bajban voltam, mert nem jutott eszembe, azt a krumpliból készült sült hengerecskét hogy hívják, szerencsére lehetett mutogatni (egyébként krokett, de ezzel nem szaladtam vissza a konyháshoz). Közben elpanaszoltam a sorban mögöttem állónak, hogy el vagyok gyengülve agyilag, szednem kellene Gingiumot, vagy azt a másikat, klasszikus, vicc is van belőle, ööö... nem Válium... basszameg.

   IBM-tanfolyamból idáig kétfélét láttam, az egyiken kétnapi anyagot adnak le öt nap alatt, a másikon fordítva. Van egynapos is, de az a saleseknek van. Most az előbbi van, ez talán még mindig a jobb. (Most dicsérni akartam az előadót, végre egy ember, aki szívemnek felette kedves szemlélettel van ellátva, ez kiderült pár sörunikum között, de nem nyalok ilyen elvtelenül.) Az én szemléletem lényege, hogy -a klasszikust elővéve- amíg az operációs rendszerek nem a kívánságaink (hanem utasításaink) szerint működnek, fos mind. Az ortodox linuxosok pedig az autót is vegyék meg zsákban.

   ...Cavinton!

2004. 05. 26.
    Megint este fél tizenegy, megint hulla vagyok és megint úgy érzem, semmit nem toltam előre a fostalicskát. Illetve nem, ez nem igaz, végre összeraktam a gitáromat, beállítottam rajta az oktávhelyességet is (ja, ez sem volt jó rajta), ahogy cöncögtem, bejött a gyerek és attól kezdve nem volt nyugtom, pedig itt volt két nagyszülője, anyja, szomszéd, mindenki.
    Sőt, most jut eszembe, fatert hazavittem, bállítottam neki a kvikkbéziket, hogy ne anyázzon, megdicsértem, milyen fasza FFT-programot írt, ez is megvan.

   A gyereket egy ideig egész ügyesen le tudtuk fektetni, odaért a mutató az ötöshöz, fekvés van, blabla. Később a gyerek ravaszul elkezdte mondani, még nem ért oda a mutató. Jahajj, de tréfás, arany gyermekcse, de jókat mond, háperszehogy kivárjuk, puszipá. Aztán ez a mutató-odaérés egyre lassabban következett be. Lassan-lassan ugyanoda jutottunk, mint korábban, azaz a gyerek kedve szerint engedett el bennünket aludni, amikor ő akarta. Nejem ma bakkant ki teljesen, amikor húsz percig nem volt hajlandó odaérni a mutató, most jött rá, hogy új típusú, ravaszul kifundált rabszolgaság van.
   De most letörte láncait és elment aludni.

   Ja, a macskaprodzsekt nem jött össze, szomszéd nem jól ragasztotta le a macskásdobozt

   lehet, hogy Romániában újraindul a kváziRenault-gyártás, plusz macska, erről ugrott be, mielőtt mindenki elfelejti, hogy volt ilyen autótípus, hogy Dacia.
   Szóval a Dacia-gyárból kimennek Franciaországba a Renault-gyárba tanulmányútra, minden csill-vill, robotok hegesztenek, kint az udvaron állnak a késztermékek, fehér ruhás mérnök egy zsák macskával jár körbe, mindegyik autónak kinyitja az ajtaját, bedob egy macskát, bevágja az ajtót.
- Ha reggelre megfullad a macska, jól zárnak az ajtók- így a magyarázat.
   Némi idő elteltével a franciák viszonozzák a látogatást, kevésbé csill-vill, emberek dolgozgatnak, de az udvaron a fehér ruhás ember a zsák macskával ugyancsak.
- Óh, milyen nagyszerű, még a macskás metódust is átvették!
- Igen, csak itt ha reggelre megszökik a macska, nem zárnak jól az ajtók.

   kiszökött a dög, mielőtt érte mentem volna. Jövő héten újból megpróbáljuk.

   Most láttam a Fidesz új plakátját az öltöny-nyakkendős, mosolygós Schmitt Pállal. Megpróbálok képet keresni, ha nem sikerül, akkor is nézze el nekem mindenki, egy pillanatra azt hittem, hogy meghülyültem -vagy a világ hülyült meg- és a Kovács László van a plakáton.

2004. 05. 24.
   Felizgattam a slagos locsolórendszert, biztos, ami biztos, ez a falusi klíma már többször megtréfált. Ugyan mindenki azt mondta, borzalmas esőzések lesznek, a gyávábbja ácsoljon bárkát, de én már láttam régebben is azt, amit most is: mindenütt randa, fekete felhők (mármint körbe, mert fölöttünk nincs), iszonyú villámlás, dörgés, eső meg egy csepp se.
   Azért is muszáj volt, mert a gyep már régen nézett ki ennyire trágyamód. Jöttek ugyanis a házlábazat-vakolók, azok összebaszták habarccsal meg talicskával a gyepet jól, három órai melóval kellett összegyűjteni utánuk a fröcsedéket. Aztán jöttek a pót-házlábazat-vakolók, akik azzal nyitottak, hogy szakmai becsületük azt diktálja, a ház tövébe csináljanak harminc centi betonjárdát, mert. Jól van, csináljatok. Másik két óra volt, amíg összeszedtem utánuk a betonmaradványokat, a gyep egyre ziláltabban néz ki, pedig még lesz egy kör. Sőt még én is fogok nyomni egy pótvízaknát. Mégis inkább bícset csinálok a telekből, a gumicápa már megvan.

    Széthekkeltem a gitáromat, mert már sok baja volt, a húr időnként beakadt a legutolsó bund alá, aztán úgy szólt az egész, mint a balalajka. Meg volt valami kis fura utózengése. Meg a koreai mesterek úgy méretezték a hátsó fedőlapon lyukakat, hogy húrt cserélni csak idomított hangyákkal volt lehetséges, ez különösen koncerten volt mókás

   egyszer meg nagyon mókás volt, máig nem tudom, büszke legyek rá, vagy szégyelljem, éppen kiléptem előző munkahelyemről, volt kollégáim nótánként hozták a vodkasört. Az ötödik szám után daliásan odabillegtem akkormégnemnejemhez, Csörgheő Csuli-stílben elétehénkedtem az asztalra, majd ellentmondást nem tűrően elküdtem haza. Mennyéhaza, hajótakarsz. A legszebb, hogy felállt és hazament. Aztán volt egy húrszakadás, állítólag negyedórán át harcoltam, az egész kocsma figyelte azt a heroikus erőfeszítést, amit főleg az arckifejezésemmel jeleztem, mert a végtagjaim már nemigen mozogtak. Másnap jött akkormégnemnejem gyógyítani (külön laktunk), gyengéden megbüfiztetett meg minden, aztán elvitt ebédelni, És bazmeg mindenki, mondom mindenki, aki ott volt este, szembejött. És mindentudóan vigyorgott. Kibaszott kínos volt. Azt se tudtam, hol hagytam a gitáromat, felcsengettem a haveromhoz, akinek a lakótársa nyitott ajtót, és köszönésemre az volt a kérdése, miért neveztem én őt az este paradicsomfejű gecinek? Azt viszont nem tudta, hol van a gitárom. Cserébe én sem tudtam, miért neveztem paradicsomfejű gecinek, így békével elváltunk.

    meg a szólógitáros rám szólt, hogy három év után amúgy is illene húrt cserélni. Nemá, mondtam, fogom az ámollt, mint a satu, húrok egymás után csettennek el, szépen egyenként már leváltottam az egész brigádot. De addig erősködött, azt mondtam, na jó. A zengést már megszüntettem (kis filc a rugók alá), balalajka is elnémítva (kis kalapálással, ezzel egyidőben gyerek halálra sértése, amiért nem engedtem őt is gitárt kalapálni), húrok majd holnap.

   Megint tanfolyam, katasztrófa több körön, de ezt is majd holnap.

2004. 05. 22.
    Péntekre kivettem egy nap szabadságot, egyrészt mert csütörtökön borzalmasan voltam, front, vagy anticiklon, a fasz tudja, majd megdöglöttem az álmosságtól, másrészt nejem még csütörtökön konferenciára el (előtte gyermek rokonokhoz el), nehogy már ilyenkor dolgozni menjek. Annyit sikerült is elérnem, hogy pénteken nem csináltam semmit. Illetve apró kis bizbaszokat, amiket az ember mindig tologat, hogy majd holnap, majd jövő héten, majd valamikor, aztán az ellapátolandó kupac ott áll még jövőre is.
   Ma már úgy volt mozgás, nejem (aki szintén élvezi megérdemelt gyermekmentes miniszabadságát) reggel nyolctól délig a kompúter előtt kuporgott és tyúkokra lövöldözött. Aztán elmentünk ebédelni (étteremben voltunk ebédelni, hé! még régebben volt vacsora, de most ebéd, hé! étteremben! hé!) , tyúkokra lövöldözés (én közben megcsináltam a homokozó új fedelét), aztán nemtom, aztán most videón mindjárt megnézzük Johnny Deppet, ahogy kalóz, aztán tudom, csak nem mondom el.

   Pár Csernus doktort egybe megnézve hááátttööö... Most mondjam azt, hogy szar? Na jó, tessék: szar. Konkrétan többet vártam azok után, amiket hallottam róla. Szinte vígjátéki figura a vakarózásával, a kis bádogbögréjével, a végén az a bevállalós beszólás is rendben van (befejez, mert lepörgött a vekkeren a huszonöt perc), meg az elcsoszogás, miközben a pácienst faggatják kint... über. Csak a negyedik után unalmas.
   Meg a fene tudja, mennyire valódiak a páciensek. Ha nekem valami problémám lenne, próbálnék olyan pszichológushoz elmenni, aki mellett nincs ott az a nem tudom, hány néző, akinek szintén el kell mondani, hogy igen, esténként egy csorda dagonyázó elefánttal élt nemi életen fantáziálok. Vagy hogy valami komoly esetben gyáva, önző és köcsög voltam egyszerre. Ilyet az ember magának sem vall be szívesen, nemhogy másnak, pláne nem sok másnak.

   Kénytelen voltam a kis díszcseresznyefákra olyan merev hálót tenni, mert a macskák kaparófának használták mindkettőt. Most este megbeszéltem a szomszéddal, hogy holnap reggel elmegyünk a gyerekért messzire, ha egy dobozba/zsákba betesz a fölösleges macskákból párat, akkor szívesen.

2004. 05. 19.
   Ez a nap jól indult

  jól a faszt. Fél ötkor fel kellett kelnem, mert majdnem bepisáltam, fél hatkor fel kellett kelnem, mert majdnem beszartam, aztán félálomban olyan hangosan fingtam tele a hitvesi ágyat, hogy a gyerek ordítva riadt fel a szomszéd szobában. Ettől persze a nejem is felébredt, majd több okból is elátkozott

   minden kezdeti nehézség ellenére úgy gondoltam, ma mindent meg fogok tudni csinálni, ráugrom a világra, legyűröm és elharapom a torkát. De minimum masnit kötök a végtagjaira. Bejöttem, a céghez, koncentráltam, aztán célra fókuszált tetterőm maximumán megszólalt a telefon, hogy eltűnt a főnök gépéből az internet. Ezt megoldottam, majd újból koncentráltam, újabb telefon, hogy kisebb főnök véletlenül kitörölt valami izét, ami roppant fontos és nagyon égő volna újra lekérni emilen. Jól van, erre is ráugrottam.
   Kora délutánig olyan volt az életem, mint egy fos Benny Hill-epizód, végső csapásként haverom is felhívott, hogy készen van-e a cédé, amit mára ígértem neki

   ahhhha, most már értem a kis cédulát, amin több tennivaló is fel volt sorakoztatva. Az utólag odafirkantott "szerda" szó nem lefelé érvényes, hanem felfelé, így már érthető az alsó bejegyzésbeli kavarodás is, nem értettem, egy pénteki dátumhoz miért írtam oda, hogy "szerda"

   mondtam, hogy mondjon le róla. Még sajnálkozott, hogy pedig milyen jó lett volna, de közben jött a főnököm, hogy menjek már el Tatabányára, mert attól fog prosperálni a cég. Ennyit a mai világmegváltásról meg az önmagambehozásáról.
   Most gyorsan hazatépek, mert a gyereket el kell vinni rokonsághoz, ott is marad vasárnapig, tegnap kaptunk nejemmel három órámyi Csernus doktort videón (levegőből nem jön), az már be van fűzve, este addiktológiával fogunk foglalkozni.

2004. 05. 17.
   Írjak, ne írjak? Ittam két unikumot, már csak a fosás

   laktam együtt mikrobiológusokkal, élmény volt, amikor megkérdeztem bármelyiktől, hogy te, ez milyen madár, vagy milyen növény (buta mérnökembernek talán megbocsátható ez a dolog, viszozásul bármelyik biológus tőlem is megkérdezhette volna, hogy pl. te, ez milyen tranzisztor? sajnos egyik sem érdeklődött a tranzisztorok iránt, a szakbarbár, gyíkagyú hüllői), azonnal megkaptam, hogy "honnan tudjam, én mikrobiológus vagyok".
   Mindegy, szóval ők akartak mindent baktériummal megcsinálni, az önlebomló tejeszacskótól elkezdve a bioautóig -ezen sokat harcoltunk, mert én egyre erősködtem, hogy szerintem nem lehet olyan baktériumot tervezni, ami mondjuk négyezret osztódik másodpercenként. Végül hajnali négy felé megegyeztünk, hogy a harmadik emeleti összkomfortban felhizlalandó malacot a kádban fogjuk levágni. Szóval biztos ezeknek a haverjai tervezték a Danone Édent, ami ha a felirat szerint 16-dikán lejár, tizenhetedikén nulla óra egy perckor a benne levő bifidusz vagy mi a fasz (lehet, hogy az nem ebben van, mindegy, a joghurt attól joghurt, hogy baci van benne, ööö... "élő_flóra_", hmmm, jó, akkor gomba, ez is kurvára mindegy) menten ricinust kezd termelni.

    gyógyítása miatt is, de egyre inkább a másik hatása kezd érvényesülni, asserossz. Írok, na.

   Westelből T-mobile, ez már régen lógott a levegőben, remélem, a másik fele is be lesz vállalva és legkésőbb a monetáris unióig a Matáv is rendesen felveszi a Deutsche Telekom nevet.

   Egy péntek délutáni telefonhívással ("bekapcsoltam a kompútert és azt mondta, hogy pukk") kezdődött az a péntek délutáni telefonsorozat, ami garantálta, hogy egy héten keresztül biztosan nem fogok unatkozni. Ettől függetlenül egy dolog bánt nagyon, neurózis, persze, mit van mit tenni. Hétvégén egyetlenegyszer kiejtettem a számon azt, hogy "Megyó", azóta ezen rágom magam, annak ellenére, hogy soha ezelőtt nem történt velem ilyesmi és remélem, soha többet nem is fog. Egyrészt ez a Fábry poénja, másrészt ki a fasz vagyok én, hogy csak úgy Megyózzak, harmadrészt ki a fasz ez a Megyó, hogy ne lehessen csak úgy per tu, harmadrészt miért használok fel _ennyire_ fos Fábry-poént, negyedrészt már számolni sem tudok, ("kicsit graffitiztem a lépcsőházban, de féltem, hogy lebukok, örökre abbahagytam") na szevasztok.

2004. 05. 14.
    "Biztonsági frissítés a Windows XP rendszerhez (KB840374)". Ha ezt az ember felteszi a zikszpéjére, nem fog senki a helpcenteren keresztül bemászni a gépébe. Cserébe viszont két napig azzal szív, hogy a hálózati kapcsolatok le-leakadnak. Ez az internetezést is gyötrelmessé teszi, mert bármelyik oldalt többször is frissíteni kell, mire egyszer lejön. A lokális hálózatot pedig tilos böngészni, mert abban a pillanatban merevedés, sztannyi, le sem lehet lőni a döglött processzt. Akkor fogtam gyanút, amikor hasonlóan vindózapdételő kolléga úr is dühöngeni kezdett, miajóisten van itt. Ő gyorsabb volt, újrahúzta a gépét, én csak leszedtem a javítócsomagot, azóta béke van. Legalábbis úgy tűnik. Azért szólok, hátha valaki szintén. A kísérletezgetés közben szinte kiolvastam a blogringet. Fogcsikorít. Nem szólok be. Nem szólok be.

   Mesterúr, aki felvakolta a ház lábazatát, három hete eltűnt egy téridőkontinuum-repedésben (vagy máshol, de mindegy), valahol meg is értem, fél vödör habarcsért

   pont akkor elfogyott a homok - magyarázta, én pedig csak csikorítottam a fogam, hogy nem szólok be, mert akkor még reménykedtem, hogy egyszer befejezi. A csikorítás azért volt, mert az egész falu homokból van, ha bárhol elkezd az ember olajat vagy kincset keresni, minimum négy méter homokon kell keresztülásnia magát, mire valami talajszerűséget talál. Vagy na jó, ne ásson. De ha előző nap nem ment el a homokozó mellett ötvenszer, akkor egyszer sem.

   kellene faluszélre, öreg néne őzikéje mellé eljönni. Nade van másik mesterúr, aki jön helyette lábazatot műanyaggal megkenyni. Aki ráadásul olcsóbb is, anyaggal együtt meg pláne. A különbséget meg lehet sörre és/vagy töményre alapozófestékre költeni.

   MTA nem mondom meg melyik, de természettudományi intézete (társadalomtudósoktól eleve kevesebbet vár az ember). Jajjaj, nem bútol a gép. Helyszínen kiderül, hogy bútol az, csak a vindóz (angolul) közli, hogy regisztrációs (jogtisztasági) problémái vannak, ezért ő nem. És még vitatkozik, hogy rossz a gép. Fogcsikorít. Nem szólok be. Nem szólok be. Végül ismét -mint annyiszor- a példálózás segített, elmagyaráztam neki, hogy kihívta a tévészerelőt, mert a mónikasóban faszok a szereplők.

2004. 05. 12.
   Amikor egy órán keresztül nem bírtam letölteni egy rohadt drivert (mondjuk a HP-tól, náluk a driver 20 MB-nál kezdődik), előszedtem a kémkedőprogramot és megnéztem a hálózati forgalmat, ki az, aki miatt horpad a megabites bérelt vonal vezetéke. Egy drót kihúz. Még mindig nem. Kémkedőprogram újból, zanyád. Második drót kihúz. És aztán a harmadik is. Drivertőttés indul.
   Meghallgattam telefonon egy sirámot, illetve megfigyeltem két ideges rohangászást. Drivertőttés kész. Aztán három helyre elballagtam, háromszor elmagyaráztam, miért taplóság felrakni egy FlashGetet úgy, hogy a sávszélesség-korlátozás nincs bepipálva És belebaszni öt pornóvideót úgy, hogy mindegyiket öt szálon kezdje el tölteni, agresszív pingetések közepette. Most gondban vagyok, mert nagyon nem szeretek hatóságosdit játszani. De most már nem magyarázni fogok, hanem ha valakinek egy nap alatt meghaladja a letöltése az 1 gigabántot (azt hiszem, ezzel elég nagyvonalú vagyok), akkor az másnap internetileg modemtempóval fog menni. Hogy mernek ezek pornót tölteni, amikor én akarok pornót tölteni, nahát.

   Ez egyébként pontosan az a folyamat volt, amit anno pár komolyabb helyen is megfigyeltem. Bank, irtóztató biztonság, központból vezérelt minden istennyila, semmit nem lehet átállítani, blabla. Aztán valaki rájött, hogy ha Lotus Notesben küldenek neki egy képet, és akkor azt kiteszi a vágólapra és a vágólapot a vördbe satöbbisatöbbi, akkor a hátteret meg lehet erre változtatni. Három nap nem kellett hozzá, a fél országban céglogó helyett kismacska, a gyerek, a balatoni vitorlás.

   A gyereknek már nincs láza, cserébe fáj a torka. És borzasztóan hisztis. Jobb krimikben az ennyire szekánt öregurat/vénasszonyt már a második fejezetben el szokták tenni láb alól (tetszés szerinti halálnemmel) és függetlenül attól, szép ifjú hölgy-e a gyanúsított vagy retardált családi feketebárány, a cselekmény kibontakozásával egyre világosabbá válik, hogy a tettes tulajdonképpen minden szereplővel jót tett. Sajnos ez csak irodalom.

   Belenéztem az utó-megasztárba vagy mi a csöcsbe, és amikor Presser a Tóth Verával kettesben volt el, hirtelen hiányolni kezdtem Katona Klárit, aki szerintem ő a magyar Annie Lennox, vagy kicsit sovinisztábban Annie Lennox a külföldi Katona Klári. Remélem, nem tíz év múlva kerül elő valahonnan a sublótból csontsoványan/dagattan és alkoholistán.

2004. 05. 11.
   El vagyok szontyolodva. Én itt hosszan agonizálok, mi a faszt lehet kezdeni az EU-ba lépéssel, tipródom, hogy cukrászdát nyissak-e Bécsben vagy inkább beiratkozzak a Sorbonne-ra, és meg kellett látnom, hogy van, aki sokkal gyorsabban és rugalmasabban reagált az új kihívásokra, magáévá tette az egyesülés szellemét, sőt szabadra állította váltót az EU sasmadárként száguldó gőzhajója előtt. Szimpatikus fiatalember (á, csak vicceltem) tartja a szakadt szélű hullámpapír-táblát, aminek csak a fejlécét tudom elolvasni, de az mindent elárul. "Help! EU-Koldus"

   Szerváltam kölcsönbe egy állványt, ma földmérni fogok, mert attól nekem jó lesz

   Ez tipikusan férfidili, olyan, mint a gödörásás,(thx szanalmas) egyszer csak rájön az emberre, hogy miért ne. Illetve én konkrétan tudom, hogy miért, csak azt nem, hogy miért pont most, mert ugyanolyan jó lenne egy év múlva is.. Illetve miért ne pont most? Naugyehogyugye.

    remélem, a gyerek is ellesz vele, herpeszes (nem olyan kis szájszéli pörsenés, hanem masszív lázzal járó négynapos ragály) , nejem már ki is vett egy hét szabadságot. De már készíti a következő két hetet is, mert az orvos szerint a dolognak van esélye bárányhimlőben végződni. Egy gyerekbetegség egyébként tök jól számszerűsíthető, múltkor egy négynapos hiányzás nejemnek mínusz tizenkétezer, gyerekgyógyszer mínusz háromezer, nejemnek örömszerző és időkitöltő vásárlásocska, gyereknek nyafogásmentesítő bizbaszocska - (szinte) megfizethetetlen.

2004. 05. 10.
    ÁÁÁÁÁÁ! Emberek, régen égtem már be így. Délután háromnegyed négy, a telefonban tört magyarságú illető érdeklődik, hogy Fiserur ottan-e vanik. Fiserur egyrészt a stílből -amely pontosan olyan, mint amikor egy magyar túlzott modorossággal magyarul beszélő külföldinek adja ki magát, másrészt a hangból, amely pontosan olyan, mint egy idióta haverjáé, akitől egy ilyen vicc csont nélkül kitelik, azonnal kitalálja, hogy csakis idióta haverja lehet a vonal túlfelén. Annál is inkább, mert a haver még a múlt héten hozott neki valami kütyüt, amit most akar elvinni, biztos azért telefonál, hogy lehet-e jönni, vagy valami ilyesmi. Mivel Fiserur semmi jónak nem elrontója, belemegy a tréfába és nagyjából a következő párbeszéd zajlik le. Erősen húzott változat következik, eredetiben ez kb. három perc lehetett.

- (F99 kínaias hanghordozással) ÁÁÁhellót kívanok! Fiserur nemvanik itten, viszont a konyhánk kittünö!
- ...ööö... mert én vagyok szeretni érdeklődve, hogy...
- El is küldhetjük az etkezöcsomagot, amennyiben igeny erre támadikfele. Motorosbrigadérossal.
- Én otthagytam egy kis komputer es meg szeretnem kerdezni, hogy elmehetek erte?
- Hátperszehogypersze! Van szecsuani komputer, csipös-savanyú komputer és száznapos komputer.
- Um, well... De hogy keszen-e van, azt megtudjo mondani?
- Igennemigen, kedvesz uraszág. Amit ön azt mondani, mi azt megcsinálni készre csipossel vagy anelkül.
- Er... ájdzsaszt vanttunó, ifmáj nótbuk... (hát már műangolul játszod az eszed, te geci? No majd akkor én is, továbbra is magasra hangolt álkínaiul)
- Jur nótebuk iz nát hendrediméd. Jet. Li. Kung. Fu.
- ... (kis csend, most megfogtalak,nem tudsz több szar poént kitalálni, mi?)...A Fiserur azmonta, lehet ma jönni nótbukért és hogy akkorjönnék. Ha mondom munkalapszám, akkor majd tudják.
- Igenhogyne. Tessencsak jönni, mi elkészítünk mindent előre, itt csak összehabarjuk munkalapot a számmal és lesz önnek ami akar (Kicsit hosszú ez a viccelődés, ráadásul kezd unalmas is lenni.)
- Di oridzsinal problem voz máj floppidrájv end... (F99-ben itt kezd ébredezni a gyanú)
- ... drájver insztoll olszo... (F99-nek beugrik, baaaaaazmeg, ez egy kuncsaft.)

    A tanulság az, hogy ha külföldiek vagytok és nemigen tudtok magyarul, ne is próbálkozzatok vele -legalábbis telefonon- mert rosszul jártok. Most megyek és kicsit a homokba dugom a fejem.

2004. 05. 09.
   Nagy nehezen a Far Cry-t is hazahoztam, szép, szép, de rögtön több dologgal is betenyerelt nálam a kiscsávó. Az, hogy a gépemet porba fikázta (ajánlott konfiguráció mindenütt low), az még rendben

   rendben a picsát, azért egy 1.6 GHz-es P4-re meg fél giga (rambus) memóriára, meg egy 128 MB-os Radeon 9200-asra ne mondja már, hogy totál low. Jó, nem egy hiperultra, de ilyen megvetőt ne csulázzon már a láttán

   de az, hogy időnként beáll 0.02 fps-re, az már nem. Flottul fut a program, aztán beülök az autóba, kicsit megyek előre, beleütközök valamibe, a hátramenet pedig azzal kezdődik, hogy egy percig merev minden. Biztos swappel, vagy afasz tudja, mit csinál. Az sincs rendben, hogy úgy beszorultam egy lejtő meg egy vézna bambuszrúd közé, hogy checkpoint-load volt a vége, mert se előre, se hátra.

   Örömmel jelenthetem ki, hogy megtaláltam a férfiak harmadik hasznát ( véresszájú feministák között terjed "a férfi két dologra jó: arra, meg valami nehezet feltenni a szekrény tetejére" mondás), a "berántani a robikapa motorját".
   Helyére szögeltem a virágállványt is (plafon kifúr, beállít, rögzít, dúcol, csavaroz, fel-le rohangál), végső simításként felragasztottam a takaróléceket is. Nejem (emlékeztetőül: aki kitalálta az egészet, milyen legyen, hol álljon stb.) megszemlélte a kész művet, majd közölte: most már tudja, hogyan kellett volna. Elsötétülő tekintetemre gyorsan hozzátette, hogy de ez így is nagyon jó. De én már tudom, hogy illő stratégiai kivárás után lesz még dolgom ezzel a szarral. Vagy valamennyi növény el fog rajta rohadni, vagy hipóval öngyilkos lesz, vagy kivágja magát a metszőollóval, mert azon a helyen átok ül.

   Reggel kávé a teraszon fürdőköpenyben, süt a nap, gyerek egy szál pólóban ott téblábol, nejem küldené be, hogy vegyen magára egy gatyát. Én védelmembe vettem a gyereket.
- Ne zaklasd a kölyköt, az nagyon jó érzés, amikor reggel az ember kint áll a teraszon, süt a nap, közben játszi szellő lengi körül a tökeit. Persze ezt az érzést te soha nem fogod tudni átérezni.
Nejem rám nézett, majd lakonikusan közölte:
- Ne idegesíts már direkt! Pont elég az, amikor nem direkt idegesítesz.

   Híradó szerint Viktor kijelentette, hogy az EP-választás nagy változásokat indíthat el. Jó a fogalmazás (=akár 40%-kal kevesebb töredezett hajvég).
   Ugyanebben a híradóban.
   Kuncze: - Olyan, pártokon felül álló köztársasági elnököt szeretnénk, akit pártállástól függetlenül mindenki elfogad. (Eredetiben ez ennél hosszabb volt)
   Riporter: - Ezek szerint az SZDSZ nem támogatja Mádl Ferenc jelölését? (Itt lettem kíváncsi arra, hogyan fogja cirkalmasan körülírni, hogy nem)
   Kuncze: - ööö... Nem.

2004. 05. 06.
   Nekem ez a XIII nem jött be. Hogy kicsit precízebb legyek, szerintem ez egy hulladék. Súlyosbító körülmény, hogy négy CD-nyi hulladék. Ha az Unrealt fel bírták tenni egyre, akkor ezt -a sokkal ostobább grafikájával és szerintem semmivel nem nagyobb pályáival- miért nem? Arról nem is beszélve, hogy mi a pöcsért van benne gyorsmentés, ha úgyis csak a pályák elején meg a (z elég ritkás) checkpointoknál lehet menteni? Ez különösen akkor fasza, ha egy pálya egy pár perces beszélgetéssel, ide-oda ügetéssel kezdődik, amit mindig mindig ki kell várni/le kell játszani. Csak stresszeli magát az ember.
   Ja és olyan lopakodós pályával folytatódik, ahol ha valakit kézzel karatézik le az ember, akkor garantáltan meghal az illető, míg a partvisnyéllel teljes erővel fejbebaszástól csak elalél. A képregényszerű grafika pedig, ami a weblapon meg a cikkekben olyan faszának tűnik, a játékban hamarosan zavaró primitívséggé fajul.
   A másik az aránytalanság. A sima ellenségeket viszonylag egyszerűen le lehet gyilkolni, aztán jönnek a főellenek, amik több nagyságrenddel szopatósabbak. Akkor hagytam majdnem abba, amikor checkpoint után le kellett kardozni négy-öt embert, némi társalgást végighallgatni, csak aztán jött az aktuális főgeci, aki viszont másodpercek alatt szarrá gépágyúzott.

   Be kellett volna szkennelnem valamit. kerítettem egy szkennert, nosza, driver hozzá. Internetről HP support előugraszt, driver mérete 42 MB (összecsomagolva). Nemá. Kicsit még kattintgattam jobbra-balra, hátha van valmi illedelmesebb méretű, nem kell nekem beépített karakterfelismerés, meg nemtommi, egy képeslapot szeretnék és annyi. De nem volt más. Hééllo! Ami tíz megabájt alatt van, az már nem is program?

   Megszámoltam, a sufniban 3 (három) kisbicikli figyel (műanyagmotorból is van kettő, de azok már nem játszanak). Eből kettő támasztókerekes, egy nem. A három bicikli egyébként három különböző méretet képvisel. A gyerek természetesen a szomszéd gyerek kisbiciklijén érzett rá a kétkerekezésre, nem is akarta visszaadni, volt a balhé. Azért figyeli mindenki, milyen negatívan sikerült elővezetni a "már tud a fiam biciklizni!" témát. Nagy nehezen sikerült rábeszélni az egyik sajátjára is, azzal is döntögette a kerítést meg szántott bele a talajba. Aztán bement a sufniba

   rajzfilmben vannak ilyen jelenetek, azzal a különbségel, hogy a mi sufnink nem ugrál és nem esik széjjel. De a hangok, a hangok... Van bent bádogtalicska, felstócolva építkezésből megmaradt fák, kerti szerszámok, slag, sok labda, meg egyáltalán minden, amit a kertből az ember hirtelen el akar pakolni. Aztán a gyerek elkezd valamit kirángatni, de az be van akadva másba, ami eldől és azzal jön több más dolog is stb. Olyan robaj volt, mintha a sufniba egy pillanatra beköltözött volna a Niagara.

   kihozta az egyik támasztókerekes biciklit, hogy apaaapaaa vedd le róla a pótkereket! Öhm, persze, fiam, mert majd perszehát. Majd holnap. Kis habozás után (tanul a gyerek, tanul az átkozott) fiam engedékenyen közölte, hogy jó lesz mindjárt is. Jó, hogy a gondolatok nem hangosak, nejem nem örült volna, hogy kéjhölgynek minősítem.

2004. 05. 04.
   A kurva életbe, az előbb azt hittem, elpatkolok. Végre sikerült a gyereket ágyba tenni, megnéztük a nejemmel a holdfogyatkozást, aztán szétnéztem, mik a lehetőségek. Volt probiotikus joghurt meg unikum, szóval egyszerű volt a döntés. A jogtiszta unikumot Zwackék visszatöltésgátló kupakkal látják el, hogy lét csak kifelé lehessen belőle önteni. A kupak miatt nem lehet az üvegből illedelmesen inni, vagy csutorára kell venni -ami még kevésbé illik, mint egyáltalán az üvegből ivás-, vagy pohár, de illedelmes ember este fél tizenegy után nem csinál mosatlant.
   Így hát belecsurgattam a tátott számba egy felest. Sajnos úgy két centet menten le is tüdőztem belőle. Ott álltam a pofámban három cent unikummal, hogy ezt nem kéne kiköpni, viszont ha nem köhögök, végem van. Az unikum csendesen vándorolt lefelé, egyenként kuckolva végig a hörgőimet, én csendesen cikákolva vártam a véget. Aztán -lévén életveszély- csak előkaptam egy poharat, beleköptem a maradék unikumot, majd olyan ugató, harákoló köhögésbe fogtam, hogy nejem előjött, mit hányok én ordítva a konyhában, még felébresztem a gyereket.

   Összeácsoltam nejem virágállványát, megvolt a ragasztás is, tegnap kigletteltem -minden este egy munkafázis- , ma este a festés jött el. Bori, a szlovén faápoló (lazúrfesték), amelyet a plakát nővérkével személyesít meg. Nejem vette, mielőtt valaki megkérdezné.
   Érdekes módon ez a festék az elpuhult nyugat-európai festékek között még mindig a vadkeletet képviseli. Az az alapvetés, hogy fed, meg tartós, meg ilyesmi, már nem tétel, mint autónál a szervókormány meg az ABS, amik szinte az utolsó fos talicskában is szériatartozékok. Bori -az elpuhult nyugatiaknak szánt seggkinyaló festékekkel ellentétben- nem hajlandó magától terülni, ha az első ecsetvonást elbasztad, csíkos marad örökre. Azonkívül ha vastagon keni az ember, menten megfolyik, ha vékonyan, nem fed. Ráadásul fekete helyett barna színnel.
   Nejem amikor meglátta, majdnem sírva fakadt, egy hét meló után pont a végén baszom el az egészet. Nyugtatgattam, hogy majd a második réteg után szép lesz, de láttam, csak annyira nyugodott meg, mint a friss vonatbalesetes lábhiányos, amikor a frissen érkezett mentőorvos benyújtja a sínek közé az első Kalmopirint.

2004. 05. 03.
   Ezek a hontalan (? nem biztos) kunyerálók (ez viszont atomtuti) olyanok, mint a spam

   múltkor délutáni szundimból vert fel a 1792-ről küldött susmus, ami szerint ha elküldöm az "Euro" szót neki (180 Ft+áfáért), nyerhetek mittudoménmit. Rohadt ideges lettem a 1792 köcsög kurva anyjára, mit basztat engem ilyenkor ilyenekkel. Aztán amikor félóra múlva a 1793-ról nagyjából ugyanezt a susmust megkaptam, hirtelen felindulásból már azon gondolkoztam, hogy szemmel, vagy mégis inkább csákánnyal verem a közeli tornyot, macskadögöt küldök a szolgáltatónak, vagy kolerával töltött pizzát kézbesítek személyesen azt még nem tudom pontosan hova, de saját szememmel szeretném látni, ahogy nagyon sokan megdögölnek tőle a 1792 és a 1793 környékén.
   Kicsit lehiggadva megállapítottam, eljön majd az az idő is, amikor a mobiltelefonok is fizetősen frissíthető spamszűrővel fognak rendelkezni, aki nem ad pénzt, kapja ezerrel a faszom susmusokat.

   eleinte még viszonylag kevesen voltak és egyszerűek, mint a rajzszög (aggyámá huszast sörreborracigire). Aztán jött a sajtóboom, a Fedél Nélkül és annak klónjai támadtak hol akkreditált, hol igazolvánnyal nem rendelkező (vírus)terjesztő droidok útján. Ezek kifinomultabbak voltak, már kínáltak is valamit, megteremtették egy kölcsönös viszonosság alapját, ami után ugye már nehezebb elküldeni őket a vérbe. Erre az ember kifejleszti a mereven előreálló tekintetet, illetve az enyhe fejrázással kombinált szigorú nézést.
   Voltak a hadirokkantak, a sánták, a bénák, a vakok és a süketek (felirattal vagy anélkül), ezek egy ideje erősen visszaszorultak ezek ellen is jó volt a merev tekintet. De már jön az új generáció, amely komoly eszközökkel felvértezve próbál áthatolni kunyeraszűrőnkön.
   Ötker, csendes utca, kolléga dolgozik valahol, én nyitott ablaknál könyökölve félig szundikálok, időnként belepislantok a tükörbe, jön-e a közterület-felügyelet, mert jegyet nem vettem (azért ülök a kocsiban). Hirtelen a frász jön rám, mert srégen balról becserkészett egy egészen normálisan kinéző faszi.

- Jó napot kívánok, tisztelt uram. Ahogy megláttam Önt, azonnal arra gondoltam: ez az ember hajlandó lesz velem szóbaállni.
   Miajóisten...? A szívem majdnem kiugrott, te hülye, úgy megijedtem. Na mondjad.
- Köhhhm, igen, parancsoljon.
- Mert nem mindenki hajlandó velünk szóbaállni. De ön, aki tisztes polgári autójában, tisztes polgári kinézettel ül itt,
   Nem az enyém, kvázi kölcsönbe van mindkettő, ezzel randán mellélőttél, kisöreg
   nyilván nem mehet el szó nélkül a mellett, hogy egy embertársa -aki nem szívesen süllyed a könyörgésig- ezt most mégis megteszi.
   Híjnye, de kacifántos. De a lényeg kiderült, mint emil esetén, ha annak tárgya pl. "V1agra".

   Hosszú, öntudatos nyöször következett, mennyire nem olyan ő, mint a többi kunyeráló, ez neki komoly problémát jelent, itt megalázkodni előttem, mert ő nem szokott ehhez hozzá, másokhoz odamenni és kunyerálni tőlük. És ő tényleg csak egy főzelékes kismenüt szeretne enni valami helyen, legyek szíves adni neki kettőszázhatvan forintot.

- Ehemm. Nem tartja kicsit túlzottnak ezt az igényt? Mások egy százassal, sőt, ötvenessel is meg szoktak elégedni.
- Kedves uram. Mint kifejtettem, énnekem ez nem öröm, másokhoz odamenni és könyörögni nekik. Nem is szeretném sok emberrel megcsinálni. Amennyiben ön biztosítja nekem a kettőszázhatvan forintot, ezzel egyben megkímél engem attól, hogy mások előtt is megalázkodjam. Szóval, tudna-e ön nekem segíteni? Kérem, ne mondja, hogy nem.
   Hínnye az öntudatos nénikédet. Mindjárt kiderül, hogy tudományos szocializmusból van kisdoktorid
- Tudnék, de most már nem akarok.
   Olvassál bele a Tőkébe is, bazmeg. Tudod, karvaly, meg eredeti felhalmozás
- Csak nem azt akarja mondani, hogy mindezek után nem hajlandó nekem segíteni? Csak nem azt szeretné, hogy az ön embertársait zrikáljam csak azért, mert ön nem hajlandó arra, amire egyébként volna lehetősége?
   Elmész te most már a retkes picsába
- De. Azt akarom mondani.
- Uram, öntől többet vártam volna. Tudja, én nem vagyok teljesen sötét, én pszichológiát végeztem...
- Akkor tudhatná, hogy sértegetéssel nem fog célt érni.
- Ah, ez csak egy kis kóstolgatás volt.
- Uram, örültem a beszélgetésnek.
- Ne tegye ezt velem. Ennyit beszéltem és még csak nem is ad kettőszázhatvan forintot...?
- NEM.

   Itt esett le neki, hogy tőlem most már biztosan egy fillért nem lát. Egy pillanatra azt hittem, bebassza a szélvédőt, de meggondolta magát, az a plusz öt kiló most jól jött.
   Mondom, mint a spam. Itt a következő generáció. Átbújik a heurisztikus szűrőn, át a feketelistán, át mindenen, kizárólag doronggal lehet tenni ellene valamit.

2004. 05. 01.
   Ez a cigiről leszokás egyre határozottabban szar ötletnek tűnik. Meg is mondom, miért. Több, mint egy hónapnyi nemdohányzási tapasztalatom szerint az ember egyszercsak elkezd rendszeresen ebédelni. Így rögtön kilőve az anyagi előny, ha valami alapkajára hajtok, egy doboz cigi árát akkor is röhögve megeszem, ha már kicsit bonyolultabb (üzemi étkezde, ilyes), annyiba fáj, mintha két doboz cigit vettem volna. Ha nem többet.
   Azonnal látszik a másik probléma: mivel elkezd az ember enni (nem csak ebédet), ezért hízik is. Nekem eddig úgy öt kilót sikerült, nem jó érzés. Fogyózni is kellene tehát, ami újabb önsanyargató lemondással jár. Az egész közben pedig ha csak egy pici stressz is ér, azonnal félbolond leszek, mert még mindig kívánom a nikotint.
   Foglaljuk tehát össze: semmivel nem olcsóbb, viszont tripla sanyar. Ezt bezzeg nem írják rá a dobozra a gecik. Csendben megjegyzem, hogy a túlsúly növeli a szív- és mozgásszervi betegségek kockázatát. Lehet tehát választani, vagy dohányzom és tüdőrákban halok meg, vagy nem dohányzom és hat év mozgásképtelenség után jön az infarktus. Az is verzió persze, hogy az ember aszkétaéletmódot folytat, sportol, miközben leveleken és magvakon él. Bár akkor meg minek egyáltalán. Haj, haj.